reggeli

Szerelem

2012-02-12T14:24:00.000+02:00

Gyere csak, kedves, gyere csak, hagyd most a nyomtatott meséket.
Valami ropant érdekes jelenséget mutatok neked.

Hagyd most a Gretchen börtönét: merő képzelgés által ottan.
Az élet igazságait itt láthatod, a mikroszkópban.

Hagyd Júliát - halott a kedves. S Oféliát - bolond szegény.
Nézd inkább ezt a bölcs amőbát a táptalaj küzdőterén:

Hogy habzsol és harácsol! Mindent körülfog, testébe temet,
Míg túlnövekszik önmagán is, míg nagyobbá lesz, mint lehet,

S ha nem fér már saját magába, betűrődik és széthasad.
Két újabb amőbára bomlik, miközben mégis ő marad.

Figyelted? Kettő lett az egyből. És nő és széthasad megint.
Így él és sokszorozza létét mértani haladvány szerint.

Már négy, már nyolc és már tizenhat. Holnap, ha nem szabunk határt,
Százhúszezer példánya habzsol, holnaputánra milliárd.

Gondold csak el: bármennyi részre hasad - az még mindig ő,
Él. Nincs köze a pusztuláshoz, és nem fog rajta az idő.

Él. Neme sincs, és nem öregszik. Fal és osztódik szüntelen.
Akkortól maradt meg a földön, mikor még nem volt szerelem.

Nem volt szerelem még a földön, és épp ezért halál se volt.
Az elevent még holmi ősi, halál előtti állapot

Dajkálta, óvta és becézte. Nem hordta sorsát legbelül.
Nem szükségképp hullt rá a végzet, ha hullt is, csak véletlenül.

Esélye volt az öröklétre, s tényleg, a sok csapás alatt,
Akárhány példánya bomolt el, nagy része mégis megmaradt.

Nem érdekes? Éppúgy zabál, mint százmilliónyi év előtt.
Ugyanazt az amőbát látod, amely kezdetben létrejött.

Hát mi? Mi, emberek, hogy élőnük? Mit tervez az idő velünk?
Kínokban születünk, remélünk, küzdünk, teremtünk, szenvedünk.

Formáljuk egymást és magunkat, míg életünk csúcsponton áll,
Aztán hanyatlunk, elöregszünk, s ránk tör az egyéni halál.

És így a pusztulás jegyében telik mindnyájunk élete.
De vigaszul és menedékül a szerelmet kapjuk vele.

Az édes, alkotó szerelmet, mely elborít és oda hat,
Hogy noha síra hull az ember, valahogy mégis megmarad,

Valahogy mégiscsak tovább él... Ölére vonja őt a föld,
De fia, fent, egy másik ölben szerelmet ízlel és gyönyört.

Szent az ölelkezés. Nagy és szent. Két szem, ha egymásba merül,
Egy gyermekszem nyílik meg akkor, s ragyog legyőzhetetlenül.

Szent az ölelkezés. Nagy és szent. Két test, ha egymásra talált,
Az öröklét jelent meg ottan, hogy megfékezze a halált.

Érted-e már, miért dereng fel vágyainkban a végtelen?
Érted-e már, mért ikerfogalmak a halál és a szerelem?

Érted-e már, miféle roppant eszközt teremtett itt a lét,
Hogy visszarántsa a halálból a nemzedékek életét?

Bolcs az amőba. Fal, növekszik, és mindig ugyanaz marad,
Bölcsebb az emberi természet: két test, két alkat, két alak

Kereszttüzében alkot újat, vágyak hevében alakít,
Kipróbálja és létrehozza sosemvolt változatait,

Hogy azok ismét vágyra gyúlva győzzenek a halál fölött.
Saját maguk helyett mibennünk az emberiség lett örök.

Éljünk hát, kedvesem, vidáman. Hiába féltenők magunk,
Hiába kínozna halálra a gondolat, hogy meghalunk,

Hiába sajnálnók a testünk, hogy minden volt és semmi lesz:
A lét magasabb szemszögéből már nem is olyan fontos ez.

Én nem leszek, te sem leszel, de szerelmünk közben boldogan
Betölti titkos küldetését, és víg utódokat fogan.

Én sem leszek, te sem leszel, de valakit mégis itt hagyunk,
Ki fontosabb lesz, csak mert más lesz, mert lesz, holott mi már vagyunk.

Ölelj hát, édesem, szerelmem, tested, ha vonz és eltemet,
Az emberiség múlhatatlan ltébe kapcsol engemet.

Ölelj csak, kedvesem, ölelj csak. A hús olyan mélységbe visz,
Ahol minél önzőbb vagy, annál többet tudsz adni nékem is.

Ölelj önzően és erősen, öleljük semmivé a sok
Törést, mit egymásban okoztunk, egymás tilói: házasok,

Öleljük semmivé a rosszat, s éljünk - üllő és kalapács - ,
Úgy éljünk, hogy egymás képére formáljon mindenik csapás.

Mert közös dolgunk van a földön, közös célt tűz elénk a lét:
Derűbe, biztonságba vonni utódaink életét,

Kiküzdeni, hogy boldogságunk mélyebb és teljesebb legyen,
S kevesebb kínt hozzon reájuk élet, halál és szerelem.

Székely János, Szerelem

Amoeba Dividing

Michael Claeys rajza

Az elvesztés érzelmei

2012-02-02T00:32:00.000+02:00

Egy barátommal beszélgettünk arról, hogy mennyire fájdalmas az, mikor egy barátságnak vége szakad. Az ember csak áll, néz maga elé, és gyakran nem is érti, hogy mi történt. Pár hónapja esett meg velem ez a dolog. Azóta a Gyűrűk ura film egyik betétdala nagyon eszembe juttatja azt az érzéshalmazt, amit átéltem akkor. Ahogy hallgatom számomra tökéletesen leképzei azon érzések szedetét, amit átéltem: szomorúság, értetlenség, düh, elmúlás-érzet, depresszió, fájdalom, feszült-nyugalom, feszültség, keserűség, megbántottság, erősödő önérzet, távolodás, kalitka-szabadság, elfogadás, szomorúság, szomorúság, megbékélés, apró szomorúsággal vegyes örömök a múltból.

<p>&amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;gt;</p>

Veletek történt már ilyen? Milyen érzés volt?

Bánom...

2012-01-31T18:38:00.000+02:00

Bronnie Ware haldoklók között dolgozó nővér összeírta azt az öt dolgot, amit páciensei leggyakrabban másképp tettek volna életükben:

kép forrása
"Bárcsak lett volna bátorságom, hogy ne mások elvárásai szerint éljek, hanem önmagamhoz hűen!"

"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!"

"Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet!"

"Bárcsak megőriztem volna a kapcsolataimat a barátaimmal!"

"Megengedhettem volna, hogy boldogabb legyek."

Tévképzetek rabságában

2012-01-30T00:04:00.000+02:00

Súlyos beteg lett a király. Összeült a nagytanács, hogy hogyan gyógyíthatnák őtmeg. Arra jutottak, hogy a király betegsége olyan súlyos, hogy csak egyetlen dologgal lehet őtmeggyógyítani. Ha egy boldog ember ingét adják rá. Elment a nép összes véne, bölcse, hogy keressék a birodalomban a boldog embert, de nem találtak egyet sem. Még egyszer körbenéztek, és egyszer csaktaláltak egy valakit: egy pásztorfiút. Nagyon megörültek, mert a pásztorfiú állítván állította, hogy őbizony boldog! Azt kérték tehát a bölcsek, hogy adja oda az ingét, mert a király nagyon betegés csak attól tud meggyógyulni. A pásztorfiú ezt válaszolta: Nagyon szívesen odaadnám az ingem, de nincs.

Pál Ferenc után

Mi az igazság?

2012-01-06T19:12:00.000+02:00

"A zsidóság, a kereszténység, az iszlám, a buddhizmus szent könyvei és a Védák az őseink életéhez szükséges legfontosabb eszmék tárházai voltak. Gyermeteg önteltségről tanúskodna, ha mindenestől elvetnénk őket, ugyanakkor azonban igen nagy naivitás lenne azt hinni, hogy bármi, amit a múltban leírtak, abszolút, örökérvényű, megmásíthatatlan igazságot fejez ki."

Csíkszentmihályi Mihály, Az öröm művészete

elköteleződés

2012-01-04T18:15:00.000+02:00

Két lábunk egymáshoz láncolva,

kezünkben egy-egy kulcs.

Én értem, Te érted.

új év

2011-12-31T00:59:00.000+02:00

gondolj egy súlyra,

melyet letehettél és

lélegezz mélyet

fodor ákos, kis gyakorlat

József szekere

2011-12-17T00:36:00.001+02:00

Sue Wookey Raven with the Sun

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József és Mária is induláshoz készülődött. Mária ekkor már a kilencedik hónapban volt. Józsefet nem hagyta nyugodni az érzés az utolsó estén. Mária már mélyen aludt, megszokta már a háton alvást. József nesztelenül kiosont a házból, ki a tücsökciripelős éjszakába. A csűr mellett állt meg...
Mária hajnalban kelt, rendszerint nyomott nyakkal. A másik József már odakint készítette a lovakat. Mire befogta őket a csűr melletti szekérbe, Mária indulásra készen szorongatta az elemózsiás kosarat. Elindultak. Az út hepe-hupás, ahogy ilyen időben lenni is szokott. A szekér érezte, hogy valami feszíti belülről. A bal kerekén érezte... zötyögött... Amint elhagyták a Keselyűk völgyét, az út egy ligeterdő felé fordult. A szekér észre sem vette, amint egy angyal libbent platójára, pihekönnyű súlyával.
- Jó neked szekérnek lenni? Nem lennél inkább egy gyors és fényes Porsche? - kérdezte az angyal, és ahogy érkezett úgy el is tűnt a ligeterdő lombjában.
Valami megváltozott a szekérben. Körbe nézett. A másik József a lovakat hajtotta. Mária kicsit görnyedten ült. Rázhatta a rögös út. Szegény Mária... Aztán magára nézett: egy rozoga szekér.

Félt, hogy nem találnak házat szülés előtt... Félt a kudarctól... Ezért vállalta be a szekér-szerepet. Majdnem felelősségmentes, de mégis létfontosságú szerep. Főleg várandós nővel. Ekkor még nem tudott az lenni, aki volt, és aki szeretett volna: József...

Van egy álmom...

2011-12-03T12:09:00.000+02:00

Van egy álmom, hogy a keresztények rájönnek a tudás és a tanulás valóban hatalom. Hogy azért hadakoznak majd teljes erejükből, hogy hiteles forrásokból informálódjanak a világ, a természet dolgairól, saját testükről és lelkükről. Hogy nekilátnak a hitük tarthatatlan részeit megerősítő tákolmányok lebontásának, és hagyják ezeket az, egész lényüket veszélybe helyező "parazitákat" a semmibe veszni.

A képlet egyszerű. Már annyiszor találkoztam vele. Egy barátom felhívja figyelmem egy cikkre, melyben teljes katyvasz uralkodik. Épp értek egy kicsikét a témához, és ingerülten megmondom a magamét a cikk szerzőjének, minősítve a munkáját. Ezután egy rövid ideig elindul a párbeszéd. Mikor a szerző érvei elfogynak, előbb tudomásul kell vennem, hogy Mózes, János és Pál hiteles szerzők a génmódosítások témakörében, majd azt tapasztalom, hogy igékkel csapdossák a hátam (vagy kenegetik a sebeiket, ezt nem tudom eldönteni - az is lehet, mindkettő). Mindeközben megjelennek a hittársak, és megvédik a fronton rekedt bajtársukat. Fegyvereik: személyeskedés, feltételezés, hárítás, a helyzet tagadása és a hozzászólási jogom elvétele.

A célomat végül is elértem. Akartam egy jót vitatkozni, kicsit odacsapni, és igazolni, hogy a képlet működik...

De mi lesz az álmommal? Az egyértelmű, hogy az út, amin ez esetben elindultam az álmom felé nem járható. Legalábbis az átlag keresztények között nem.

Egyetlen út sejlik fel előttem: annak az elfogadása, hogy a tudomány és a hit kiegészítik egymást. Egyik sincs a másik felett. Egyik nem uralkodhat a másikon, de érthetik és elemezhetik egymás működését. Akkor fejlődhetünk, és érhetünk el valami többet, ha tudomásul vesszük a hit határait, és ha tudomásul vesszük a tudomány határait, és ezeket nem támadási felületekként, hanem a cserekereskedelem helyszíneiként használjuk.

Úgy tekintünk hitünkre, mint erőforrásunkra, vagy úgy mint aminek a rabjai vagyunk és minden és mindenki térdre kell boruljon előtte?

Van egy álmom. Keresztényként lehet és szabad a valódi, előre mozdító tudás birtokában lenni. Ez a bátor emberek privilégiuma.

Advent

2011-11-28T21:34:00.001+02:00

Kit igazán vársz:

életedben él - rég itt

van, mire megjön.

Fodor Ákos Advent

A szerelem biokémiája

2011-11-13T10:13:00.000+02:00

Kíváncsiság, szexuális vágy, megismerni akarás, a közelség, összetartozás... Csak néhány érzés azok közül melyet a szerelmes érezhet. Ezek mögött az érzések mögött pedig biokémiai folyamatok állnak. Materialista gondolkodással mondhatnánk, kapcsolataink alapja a biokémia. Ebben a sorozatban arra tekintünk rá, hogyan is szeretünk bele a másik vagy épp saját nemünk képviselőibe. Mi az, ami közel vonz hozzá? Hogyan is működik a szerelem, majd az azt követő ragaszkodás?

Helen Fisher biológus-antropológus, az emberi szexualitás evolúcióját kutatja a Rutgers Egyetemen. Ebben a sorozatban többször is találkozunk majd az ő kutatási eredményeivel és gondolataival.

Fisher három fázist különíti el a párkapcsolatok során:

szexuális vágy
vonzalom
kötődés

Szerinte az evolúció e három működésre specializálta az emberi agyat. Kutatásait e három koncepció köré építi. Úgy gondolja egy párkapcsolat a fenti stációk bármelyikével útnak indulhat. Egyesek előbb szexelnek, majd szerelembe esnek, mások fülig szerelmesek lesznek és csak ezután másznak ágyba, megint mások erős kötődést éreznek valaki iránt akit hónapok-évek óta ismernek. A körülmények változásával beleszeretnek egymásba és lefekszenek.

Fischer szerint az agy ezen funkciói megviccelhetnek bennünket. A szex következménye ugyanis a szerelem lehet, az orgazmusé pedig a kötődés. A kutatónő úgy gondolja egyesek azért hajlamosak egyéjszakás kalandok részesei lenni, hogy tudat alatt elindítsák ezen nagyon is pozitív érzelmek kifejlődését. "Az alkalmi szex nem mindig alkalmi" mondja Fischer.

Fisherék a szakítást is kutatják, és olyan párokat is, akik 20-25 év házasság után is mélyen szerelmesek.

A megbocsátás nehézségei

2011-11-11T17:43:00.001+02:00

Egy férfi rájött arra, hogy a felesége megcsalja őt, és hihetetlenül sebzett lett a szíve. Próbál megbocsátani, de a feleségére ezután csak úgy képes tekinteni, hogy "ő az aki megcsalt engem" - ráadásul minden ilyen alkalommal jön egy angyal, és követ dob a szívére, pont oda, ahol a seb van. Így telnek el napok, hetek, hónapok, évek, és amikor az illetőnek már olyan iszonyú nehéz a szíve, hogy nem tud vele élni, egyszer csak megszólítja ezt az angyalt, és könyörgőre fogja. "Könyörgök neked, ne dobj több követ a szívemre, mert már nem bírom! Hogyan tudnék ettől a rettenetes súlytól megszabadulni?" Erre az angyal azt válaszolja: "Nagyon egyszerűen. Ne úgy gondolj a feleségedre, hogy ő az aki megcsalt engem, hanem úgy, hogy ő az akit valamikor nagyon szerettem. Mindig amikor így gondolsz rá, akkor jövök és egy követ leveszek a szívedről."

Pál Ferenc: A belénk égett múlt (részlet), Kulcslyuk kiadó 2011

Október 23-a után...

2011-10-24T22:27:00.000+03:00

Miközben hallgatjuk Albinoni Adagioját, olvassuk el Bartis Ferenc versét. 1956 november 1-jén szavalta el Dsida Jenő a kolozsvári házsongárdi temetőben Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist ezért a verséért 7 év börtönre ítélte a Román Katonai Törvényszék.

Utószó (És mégis élünk...)

Széttépve és összetörten

Győzelmektől meggyötörten

Már magzatként bajba ölten

Vándor bölcsőtemetőkben -

És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat

Árverezés a vasárnap

Nászunkra is gyászhír támad

Üresek a gyermekágyak -

És mégis élünk

Elvadult a dúlok lelke

Kórót terem tarló mezsgye

Pusztul a föld egyre-egyre

Hull a szikla tenyerünkbe -

És mégis élünk

Fogaskerék futószalag

Egyik elmegy másik marad

Bölcsőnk, sírunk porrá szakad

Zokognak a kövek szavak -

És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,

Hogyha kérünk: fel is kötnek,

Hogyha küzdünk: odalöknek

Történelmi kárörömnek -

És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:

Anyanyelvünk létünk vére;

Anyánk szíve tetemére

Átok zúdult: vége, vége… -

És mégis élünk!

Bartis Ferenc

Egy kiadós reggeli

2011-10-23T00:30:00.000+03:00

Jan Pieterszoon Sweelinck holland zeneszerző tollából a Holland Kamarakórus előadásában hallgathatjuk a 148. zsoltárt.

Varázslatos :)

A halál, ami nagyon jó

2011-10-04T19:12:00.000+03:00

"A bűnbeesés előtt ebben a világban nem volt halál, betegség és szenvedés, mert Isten azt mondta a teremtett világról, hogy 'nagyon jó' (1 Mózes 1,31). Ezzel összhangban a növényeket rendelte táplálékul az állatoknak (1 Mózes 1, 29-30)."

D. Batten, K. Ham, J. Sarfati, C. Wieland, Kérdések a kezdethez 2003, 98. o.

A hat napos kreacionizmus máig megoldatlan problémája, hogy miért rendelkeznek az élőlények támadó és védekező képletekkel és mechanizmusokkal. Olyan szervekkel és viselkedési formákkal, amelyek más élőlények elpusztítására és felfalására teszik őket alkalmassá, vagy épp védik őket a vacsorává válástól. Az alap feltevésük az, hogy Isten a világot úgy teremtette, hogy eredetileg semmilyen élőlény nem pusztulhatott volna el. Többek közt ezt értik a Genezis "jó" szaván, illetve ezt hámozzák ki abból, hogy a történet tanúsága szerint, a bűneset után "jött be a halál a világba". Teológiailag nem áll szándékomban vitába szállni, de biológiailag annál inkább.

Néhány kreacionista értelmezés

Kezdetben minden állat, melyet Isten teremtett csak növényekkel táplálkozott (1 Móz. 1:29-30) (meg az emlősök kicsinyei anyatejjel talán). A bűneset következtében azonban megváltozott a helyzet. Arról, hogy az állatok és az ember első ízben húst evett volna csak az özönvíz után értesülünk (1 Móz. 9:3-4 - Isten megengedi a húsevést Noénak és utódainak). A szó szerinti bibliaértelmezés szemszögéből nincs is itt mit vitatni. Infaustus bloggertárs érdekes felvetéssel állt elő. Az ő fejtegetésében a következőképpen történhetett a dolog: az angyalok földi asszonyokkal való fajtalankodásának "gyümölcsei", a nefilimek keveredtek az állatokkal. A nefilim-állat párosítás vérszomjas utódokat eredményezett. Logikailag teljesen jól megállja a helyét ez a spekuláció. Ha az emberek erőszakosak lettek a nefilimek hatására, akkor biztosan az állatok is.
Van olyan elképzelés, mely szerint az állatok akkor kezdték el a húsevést, mikor Isten leölte az első két állatot, melyből Ádámnak és Évának ruhát készített. Az állatok tetemei ott maradtak a "feldolgozás" helyén, és néhány állat ráfanyalodott a húsra. Majd aztán egyik a másikától eltanulta előbb a dögevést majd a ragadozást (egy Jehova Tanúja vezető elmondása alapján).

A fenti elképzelések természettudományos tarthatatlansága

Ismerjük, hogy a természetben milyen finom egyensúly áll fenn a növények, a növényevők és a ragadozók között. A növények sem képesek végtelen mennyiségű táplálékot előállítani egy adott időintervallum alatt. Ha a mai ragadozók, vagy azok hibridizáció előtti ősei is növényekkel táplálkoztak, akkor a fogyasztás a mai sokszorosa lehetett. Ilyen fogyasztás és a növényevők számának fékentartása nélkül nem sokáig legelészhették volna a cápák a tengeri salátát.
(Lehetséges megoldás: a növények a bűnbeesés után valamilyen úton elvesztették fokozott termőképességüket, vagy a bűnbeesés előtt az állatok takarékosan fogyasztották őket).
Tegyük fel, hogy a nefilimek valóban léteztek, és olyan óriás termetű humanoidok voltak, mint ahogy azt Infaustus a blogjában spekulálja. Hogyan képesek ezek az óriások kopulálni egy fürkészdarázzsal (lásd a fenti videót) vagy a papucsállatkával, aki a maga vízcsöppjében vérszomjas ragadozó?
Ha a húsevés tanulás útján "terjedt", manapság miért nem terjed? Miért nem lett minden állat húsevő?

A halál, ami nagyon jó

Ha a természetben körülnézünk, láthatjuk, hogy az élőlények halála, benne az emberé is elengedhetetlen annak érdekében, hogy új élet jöhessen létre. Bár a napból nagyjából végtelen mennyiségű energia érkezik bolygónkra az anyag, melyből élet épülhet fel véges, azaz határos időn belül elfogyna, ha nem cirkulálna a környezetben. Azzal azonban, hogy az élőlények elpusztulnak nem csak az ökológiai teret biztosítják az utódaik számára, de azt az anyagot is, amely ezek testét alkotja majd.

A hozzászólásokban várom a teológiai megoldásait a kérdéseknek.

Valahol a világ közepén

2011-09-26T17:41:00.000+03:00

Jan Lievens, Study of an Old Man

Élt egyszer, valahol a világ közepén egy ifjú. Csodálatosan szép fiatalember volt. Külseje hibátlan, szíve érintetlenül és egészségesen dobogott. Mutogatta is mindenkinek: Nézzétek, senkinek nincs ennyire szép szíve, mint nekem!

Ahogy egyszer járt-kelt a városkában, szembe jött vele egy ráncos, görnyedt, szakállas öregember. Az ifjú elborzadt ahogy meglátta. És ami még rosszabb volt, az öregember szíve telis-tele volt szakadásokkal, hegekkel és még vérző sebekkel. Az ifjú hangosan felnevetett, majd fintorogva a körülöttük elsiető tömeghez fordult: Lám-lám! Ez az öregember képtelen volt vigyázni a szívére és ez az ocsmányság lett belőle. De nézzétek az enyémet!

Az öreg lassan felemelte tekintetét, és rekedtes hangján megszólalt: ...

Egy barátom története alapján :)

Várom a befejezéseiteket hozzászólásban!

Egy ökör és két zsák árpa

2011-09-22T09:56:00.002+03:00

Volt egy vár Karintia egyik magas hegycsúcsán. A vár oly régóta tartotta a határokat, hogy elterjedt róla: bevehetetlen. A tiroli bárónő, Margaréta, kiszemelte magának a várat. Nem hallgatva tanácsnokai esedezésére hadat indított ellene. A csata éjszaka és nappal, nappal és éjszaka tartott. Margaréta tudta, a vár bevétele egy módon lehetséges: meg kell várni, míg elfogy a várvédők elesége. Hetek teltek el így, közben a tiroli katonák egyre csak hullottak a bátor karintiai várvédők nyílzápora alatt. Zúgolódás támadt a hegy tövében ostromló katonák között. Vajon mennyi idő még? Fogynak az emberek, mi pedig képtelenek vagyunk betörni a várba!

Ahogy teltek a napok és a hetek a várban a helyzet ugyan csak kritikussá vált. Már csak egy ökör és két zsák árpa maradt a védőknek. Két napi szűkös eleség. Persze kétségbeesés támadt köztük. Megérezték, közel a vég. Fel kell adják a várat, és vele talán az országot is. És valóban, a helyzet reménytelen volt.

Ekkor a várkapitány kiadta a parancsot: Vágjátok le az ökröt, belezzétek ki és töltsétek meg a zsigerek nélküli testét a két zsák árpával. Katonái nagyot néztek az ötletre, de azért teljesítették a parancsot. Ezután azonban még furcsább parancs érkezett. Az ökröt árpástól dobjátok le a mezőre, a tiroliak közé.

Erre sokan kétségbeestek, de mivel vesztenivalójuk nem volt, kidobták az árpával telt ökröt, minden megmaradt reményüket.

Másnap virradatkor látták, hogy egy tiroli katona sem maradt a vár alatt...

XIV. századi történet nyomán

Egy átirat

2011-09-06T13:21:00.000+03:00


- Meg kell nekem bocsátanod. Az emlékezetem már nem a régi. - Honnan tudhatod? forrás

A pásztor otthagyja a nyájat, és az elveszett juhocska után indul. Ha sikerül megtalálja nagyobb örömöt érez, mint a nyája mellett. A mennyei Atya sem szeretne elveszíteni egyet sem a gyengék, a sebzettek, az erőtlenek közül.
Szoktunk egymásnak sebeket okozni. Ha úgy érzed barátod megbántott, hívd meg egy kávéra és mondd el neki, hogy mi fájt. Ha ez neked túl nehéz, csak írj neki egy emailt.
Az emberek néha nem veszik észre, hogy bántóak. Úgy tudjuk egymást gyilkolni, hogy tudomást sem veszünk róla. Ha barátod nem látja át a helyzetet, vagy te magad vagy bizonytalan afelől, hogy érzelmeid nem torzítják-e az objektivitásod, kérd ki más emberek véleményét, hogy megbizonyosodj, te jól látod, és hátha ő is felismeri hol hibázott. Olyan emberek legyenek, akikben mindketten megbíztok, hogy barátod hallgasson a szavukra. Beszéljétek meg így együtt is az esetet. Nagyon fontos, hogy ez a kapcsolatért történjen, és ne azért, hogy a te tévképzeteid igazolást nyerjenek. Az csak lerombolná a kapcsolatotokat.
A konfliktusok nagyon személyes dolgok, mégis kihatással vannak egy egész közösségre. Ha nem sikerült még mindig helyrehozzátok a kapcsolatotokat ne félj a kérdést a közösség elé vinni, amelyben mindketten otthon vagytok. Előbb-utóbb észreveszik, hogy megromlott a viszonyotok, de lehet akkor már nem tudnak segíteni.
Előfordulhat, hogy barátod annyira mélyen sebzett, hogy képtelen belátni bűnét. Tekints akkor úgy rá, mint a juhocskára. Legyen számodra olyan, mint akit ismét meg kell keresni, el kell érni Isten üzenetével és azzal az üzenettel, hogy te még mindig szereted. A kapcsolatotokat csak így menthetitek meg. Isten tudomásul veszi a döntéseiteket. Ha törekedtek a kapcsolat fenntartására Ő elfogadja, ha felszámoljátok akkor azt is elfogadja.
De tudjátok meg, hogy az emberi kapcsolatokban is ott a Szentlélek, ugyanúgy mint bennetek is.
Péternek annyira idegen volt ez a felfogás, hogy megkérdezte Jézust - De akkor ha hétszer vét ellenem a barátom, mind a hétszer bocsássak meg neki? Jézus erre így felelt - Annyiszor ahányszor vétett.

Máté 18, 12-22 (Szent István Társulat) és Pál Ferenc atya szentbeszéde nyomán

Világvége elnapolva

2011-08-25T11:54:00.000+03:00

Május 21-e, egy amerikai végidőket váró gyülekezet, Harold Camping. Emlékszünk még rájuk? Amilyen hamar világhírnévre tett szert Camping próféta, olyan hamar el is tűnt a színről.
Több ezer ember várta a pusztító földrengést és az elragadtatást május 21-én, Camping úr - számításaira hallgatván - ugyanis akkorra hirdette meg. Aztán, ahogy nem történt semmi, néhány napos csönd következett. A gyülekezet weboldalán még napokkal később is megtérésre való felhívás volt látható. Csak a gyülekezet levelezőlistája volt hangos a felháborodástól és az önámítástól.
Aztán újraértelmezték a szavakat. A földrengés már nem a föld kérgének mozgását jelenti, hanem azt, hogy a népek remegtek 21-én. Az elragadtatás pedig már nem fizikai eltűnést jelent, hanem azt, hogy május 21-ig volt lehetőség a megtérésre és ez akkor lezárult. C'est la vie! Majd elfelejtettem, hogy 21-e óta Jézus is itt van szellemi formában (whad'ya know?!). És természetesen semmi sem változott a prófétálásból, minden egyes szava igaz, mint ahogy május 21-e előtt is az volt.
Közeledik október 21-e. Ekkorra tolódott a fizikális elragadtatás, és egybe fog esni a világ megsemmisülésével. Legalábbis Camping és csapata szerint.
A pénzt persze nem térítik meg mindazoknak, akik teljes vagyonukat a gyülekezetnek adományozták, mondván: "Még nem vagyunk a végén. Miért adnánk vissza?"
Harold Camping június elején szélütést (ang.: storke) szenvedett, június végén pedig levették műsorát a gyülekezet rádióadójáról. Lehet Harold hamarabb Teremtője elé kerül mint gondolta volna?

Taszító Isten - vonzó istenkép?

2011-08-15T15:33:00.001+03:00

Sok szó esett már reggeli közben az istenképeinkről. Arról, hogy az az isten, akiben hiszünk valójában nem az Isten, hanem csak egy ábrázolása, reprezentációja neki. Ezt a reprezentációt gyermekkorunktól kezdve építgetjük, és egész életünkön át magunkkal hordozzuk, toldozzuk-foldozzuk. És ez a reprezentáció közelebb vagy távolabb állhat Isten valóságos lényéhez de - meghatározás alapján, hogy ugye Isten végtelen, mindenható, mindentudó, teljességében megismerhetetlen számunkra - csak kisebb vagy nagyobb szelete lehet annak. Infaustus blogjában írt azokról a viselkedésformákról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy két személy között vonzalom alakuljon ki. Igazak ezek az Istennel való kapcsolatunkra is. A viselkedésformák mellé tulajdonságokat rendelhetünk. Most vizsgáljuk meg, hogy ezek a tulajdonságok jellemzőek-e az Istenre vagy inkább olyanná alakítottuk az Isten képét, hogy vonzó legyen számunkra.

Vonzalmat érzünk valaki iránt, ha az illető(t):

kiismerhető - nagy biztonsággal tudhatjuk mi lesz a következő lépése
kontrollálható - valamilyen úton-módon befolyásolhatjuk cselekedeteit
biztonságérzetet nyújt számunkra
bizalmat kelt bennünk
mellett jónak érezhetjük magunkat
gyakran láthatjuk
közel van és érinthető, tapasztalható
vonzó külsejű
olyan, mint mi
ugyanahhoz a csoporthoz tartozik mint mi
pozitív megerősítésekkel lát el minket
kedvel minket
jutalmakban és előnyökben részesít
sikerült meggyőznünk valamiről

Minél több elemet építünk be a fentiek közül az istenképünkbe annál szimpatikusabbá válik számunkra Isten. Azonban a szentírásban gyakran antipatikus lehet a viselkedése miatt. A zsidók évszázadokig kontrollálhatónak hiszik, merthogy birtokukban van a Szövetség Ládája. Azonban Isten kicsúszik a kezük közül. Sokan tudjuk, hogy hetek, hónapok vagy évek telnek úgy el, hogy egy fikarcnyit sem tapasztalunk Isten jelenlétéből. Látni aztán meg végképp nem láttuk. Azt se mondhatnánk, hogy olyan mint mi, vagy hogy sikerült meggyőzni valamiről, amiről addig mást gondolt.

Miért ilyen megfoghatatlan az Isten?
Egyik plauzábilis magyarázat lehet, hogy a szentírás istene a szentírók istenképeiből áll össze. Ez lehet igaz, lehet nem. Minden esetre, számomra konzisztens. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy ez a változatos, megfoghatatlan isten amelyet a biblia elénk tár, vagy ő kiejelnti magát a biblia lapjain, nem teszi lehetővé, hogy függjünk tőle. A biblia Istene nem akarja, hogy függő kapcsolatba kerüljünk az ő reprezentációjával.

Pál Ferenc előadásai nyomán

Az utolsó állapotüzenet után

2011-08-10T11:51:00.001+03:00

Ez a címe Adam Ostrow határainkat feszegető előadásának, a Ted - Kevesebb mint 6 perc alatt -előadássorozatában.

A Facebookon jelenleg 750 millió aktív felhasználó osztja meg naponta állapotát. Átlagosan havi 90 tartalmat. Heti 1 milliárd csirip hagyja el a twitterezők csőrét. Több száz blogmotor több millió felhasználója jegyzi be gondolatait a világhálón. Mi történik mindezzel miután meghalunk? Míg szerverek léteznek, valószínűleg a világhálón maradnak. Alkalmasak lehetnek arra, hogy utódaink ezekből a dirib-darab információkból valamilyen képet összerakhassanak rólunk.

Létezik már néhány oldal, amely halálunk esetén segít megosztani legközelebbi barátainkkal és hozzátartozóinkkal azokat a titkokat, amelyekhez életünkben nem engedtük közel őket. Lehet az a Google fiókunk jelszava, így lehetővé válhat adataink törlése, ha úgy szeretnénk. Vagy bármely más információ.
Ilyen az ifidie.org vagy ifidie.net. Előbbin üzeneteket írhatunk, melyek csak akkor kerülnek a címzetthez, ha nagy valószínűséggel már nem vagyunk életben. Utóbbi frissíti Facebook állapotunk, közölve egy személyes búcsúüzenetet vagy egy videó üzenetet, melyből ismerőseink és szeretteink megtudhatják mi történt velünk.

Forrás:

Facebook statisztika

Twitter statisztika

kontraszt

2011-08-03T09:37:00.000+03:00

Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg amgadat a papoknak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért."

Lukács 5, 13-14

-------

Amit a keresztények nem tudnak

2011-07-10T11:38:00.000+03:00

Krisztus fölkarolta a bűnöst, és nem kárhoztatta. Krisztus igazi követése ugyanehhez tartja magát. Mivel pedig mással nem szabad azt tennünk, amit saját magunkkal nem tennénk, azt a bűnöst is fel kell karolnunk, aki nem más, mint mi magunk. S amennyire semmi okunk Krisztust azzal vádolni, hogy egy húron pendül a gonosszal, épp ily oktalanság az olyas önvád, hogy ha szeretetet tanúsítunk az 'én' nevű bűnös iránt, az baráti szerződés volna az ördöggel. Szeretettel javítjuk, gyűlölettel rontjuk önmagunkat is. Ennek a fölfogásnak a veszélyessége egybeesik Krisztus követésének veszélyességével. Ám az 'igaz' tesz róla, hogy ne kaphassák rajta a vámszedőkkel és szajhákkal folytatott beszélgetésen.

Hogy megvendégelem a koldust, bántómnak megbocsátok, s akár még ellenségemet is szeretem Krisztus nevében, az kétségtelenül jeles erény. Amit testvéreim közül a legjelentéktelenebbel cselekedtem, azt Krisztussal tettem. Ám, ha azt kellene fölfedeznem hogy mindenek között a legcsekélyebb, a koldusok legszegényebbike, minden sértegetők legszemtelenebbje vagyok, sőt az ellenség bennem magamban van, sőt, mit több, nekem magamnak van szükségem javaimból alamizsnára, mi légyen akkor? Akkor rendszerint felbillen az egész keresztény igazság, nincs többé szeretet és türelem, s a 'bennünk lakozó testvért' ostobának nevezzük, minthogy önmagunk fölött ítélkezünk és dühöngünk. Kifelé elrejtjük ezt. Letagadjuk, hogy valaha is találkoztunk volna magunkban ezzel a legalacsonyabb rendűvel, s ha még maga Isten volna is, aki ilyen megvetendő alakban lép hozzánk, azt ezerszer megtagadnánk, még mielőtt bármely kakas kukoríthatna egyet.

C.G. Jung - Gondolatok a vallásról és a kereszténységről

A kereszténység egy sajátos tapasztalása

2011-07-06T11:04:00.000+03:00

Balogh Attila alias balati rajza
Aztán megalkotják a jó és rossz fogalmát, amelyet teljesen leválasztanak a hasznos és káros, az életet elősegítő és az életre ártalmas természet fogalmáról. És e fogalom, amennyiben más életre találták ki, még ellenséges is a jó és a rossz természetes fogalmával szemben. Ily módon alkotják meg végül a híres lelkiismeretet. Egyfajta belső hang ez, amely minden egyes cselekedetnél a cselekedetet nem a következményéhez méri, hanem a szándékhoz, és a szándéknak a törvényhez való hűségéhez. A szent hazugság tehát föltalált egy büntető és jutalmazó istent, aki pontosan elismeri a papok törvénykönyvét, és pontosan a papokat küldi e világra szócsöveként és rendkívüli meghatalmazottként, föltalálva az élet túlvilágát, amelyben a nagy büntető gépezet majd hatni fog a lélek halhatatlanságának céljából.
A lelkiismeret az emberben, mint annak tudata, hogy mi a jó és a rossz, szilárdan áll a lábán, hogy maga az isten beszél itt, ha ezt javasolja a papi előírásokkal való konformitás, a morál, mint minden természetes folyamat tagadása, minden történés redukciója, egy morálisan föltételezett történésre, a morál okozatára, vagyis a büntetésre és jutalmazásra.
Mint a világot át- meg átható egyedüli erő, minden változás motorja, az a „kinyilatkoztatottnak” nevezett valami, amely megegyezik a papok tanításával, mint minden üdvösség és boldogság feltétele ebben és abban az életben.

Mivel is fizetünk ezért a morálért?

Az Én kikapcsolásával, minden motívum redukciójával a félelemre, a büntetésre és a jutalmazásra, egy papi gyámkodástól való függőséggel; igényeskedő, formalitásban pontos függőséggel, amely állítólag isteni akaratot fejez ki, az úgynevezett „lelkiismeret” besulykolásával, amely hamis ismeretet tesz a vizsgálódás és kísérlet helyére, mintha ugyan eleve meg lenne állapítva, mit kell tennie és másokkal tétetni, ami a kutató és törekvő szellem egyfajta kasztrációja. Az ember legrosszabb megcsonkítása, ami csak elképzelhető. És aminek neve az állítólagos Jó Ember.
Az életet a papi élet kiemelésével (amelyet a tökéletesség non plus ultrájaként állítottak be) az élet megrágalmazásává költötték át. Istennek ez a fogalma az élettől való eltérést, kritikát az élet megvetéseként jeleníti meg. Az igazság egyházi igazság lett, a kutatást a papok – mint az írás tanulmányozását is – a teológussá válás eszközének tekintették.

F. W. Nietzsche

a mellbimbó evolúciója

2011-06-16T10:34:00.000+03:00

Lehet azt hiszitek, hogy vicc, de nem.
Kezdem azt hinni, hogy bizonyos témák néha saját életet élnek és üldöznek :D Az utóbbi időben a férfi mellbimbó kérdésköre merült fel több barátom és ismerősöm részéről is. Ebben a bejegyzésben most nekik válaszolok, de nektek is, akiket teljesen hidegen hagy az evolúció eme nagyszerű találmánya, jó olvasást kívánok! :P

Lehet, hogy ezért?

A kérdés a következő:

Miért fejlődik ki a férfiak mellbimbója? Hisz semmire nem használják.

A válasz tőmondatban ez: Mert a nők használják a sajátjukat!

A anyatej megjelenése igen fontos lépés volt az evolúció során. Az anya saját, tápanyagokban gazdag testnedvével táplálhatja kicsinyét, akinek nem kell azonnal szilárd, nehezebben emészthető táplálékot felfalnia. Az anya gyakorlatilag átalakítja az általa elfogyasztott táplálékot könnyen emészthető, a kicsinye számára nélkülözhetetlen tápanyagokban gazdag formába, sőt a fertőzésektől védő fehérjéket is juttat szervezetébe. Ilyen jelenség a madarak fejlődési vonalán is megjelenik. A tojók előemésztik sok fajnál a táplálékot, vagy begyükben termelt folyadékkal táplálják kicsinyüket (pl. a galambfélék galambtejjel).
Már a kacsacsőrű emlősnek is vannak tejtermelő mirigyei, mellbimbóval azonban egészen a méhlepényes emlősök megjelenéséig nem találkozunk.
Feltételezhető, hogy mellbimbóra azért van szükség, hogy a kicsinyek könnyebben megtalálják a tej forrását.

A mell részeinek felépítéséért több gén is felelős, ezek a HOX gének családjába tartoznak. A HOX gének embrió korban az élőlények szerveinek, végtagjainak helyes elrendeződéséért felelnek. Egészen a 7. hétig az emberi embrió - fiú és lány - hasonló fejlődési útvonalt követ. Ebben az időszakban a korábban említett gének már elvégzik áldásos feladatukat, és bár az embrió még egy apró palacsintához hasonlít leginkább, legtöbb szervének sorsa már megpecsételődött. Mindkét nemnél kialakultak a mellbimbók kezdeményei. A hetedik hét után azonban a hímnemű embriókban megindul a tesztoszteron termelődése, és a két nem fejlődése eltérő irányt vesz.

Egyedfejlődés szempontjából ezt a választ tudnám adni. De mi a törzsfejlődés válasza? Ha egy jelleg mutáció vagy genetikai sodródás következtében megjelenik akkor a természet mintegy próbára teszi. A próbán az adott jelleg 3 eredményt érhet el: lehet előnyös, hátrányos vagy semleges.
Az emlősöket tekintve, az emlők és a mellbimbók megjelenése előnyös a már fent említett okok miatt. Ha a két nemet vizsgáljuk, a nőknek egyértelműen előnyös tulajdonsága az emlők és a mellbimbók megléte, míg a férfiak esetében ez a tulajdonság semleges. A természetes szelekció során a semleges tulajdonságok pedig vagy megmaradnak vagy eltűnnek. Mivel a mellbimbók kialakulása nem a nemi kromoszómákhoz kötött, ezért nem is nemfüggő. Tehát, addig amíg a nők tejjel táplálják a csecsemőket a férfiak is magukon viselik majd közös, méhen belüli fejlődésünk jelét.

Érdekességként megemlítem, hogy a férfiak is képesek lennének a csecsemők táplálására. Bár a tejelválasztás nagybani beindulásáért a prolaktin felelős, melyet az agy egy része, a hypophysis termel, az emlők masszírozása is hormonelválasztáshoz vezet, mely tejtermelésben nyilvánul meg. Funkcionálisan a férfiak minden szervvel rendelkeznek, mely a tejtermeléshez szükséges. Eddig azonban mindössze egyetlen emlősfajnál lehetünk a természetben tanúi, éspedig egy gyümölcsevő denevérnél, a Dyacopterus spadiceus-nál. Ennél a fajnál úgy a hím mind a nőstény tejjel táplálja a kicsinyeket.

rend és erő

2011-06-12T16:24:00.001+03:00

Előző ünnepi bejegyzésben ortodox hangulatban ünnepelhettük a húsvéti csodát, most pedig hazai (református) vizekre evezek. A Jövel, Szetlélek Úr Isten kezdetű dalt 1774-ben Debrecenben énekelték először a mai formában. Szövegét Batizi András szerezte valamikor a XVI. században. Énekkarra Kodály Zoltán adaptálta.

The time is near!

2011-06-04T18:27:00.005+03:00

Egy blogos tali...
Úgy tűnik július 19-24-e között szabadnapjaim lesznek, és akkortájt ellátogatok Magyarországra is egy-két baráthoz. Mit szólnátok, ha valamikor felugranánk össznépileg Budapestre egy blogos sörözés, kávézás, teázás, kókusztejezés (nem kívánt rész törlendő) erejéig? 1 nap ismerkedés egymás képével.
Az én ajánlatom július 23-a, szombat lenne, hogy senki ne kelljen kényszeresen beszüntesse a munkáját, ha nem akarja (szombati munkásoktól szkúzi).

Ja és eljött az ideje egy leheletnyi látványfrissítésnek, ezért kicsit megbuheráltam a blog kinézetét. Remélem tetszik.

Kisfiúk és Nagyfiúk

2011-05-20T18:22:00.001+03:00

Éppen a III/B osztály nyomult kifelé a kapun. Futottak, bár egyik-másik a szíve szerint lépésben jött volna. Minket most csak egyikük érdekel. Az illető közepes magasságú Kisfiú, egyáltalán nem Kisfiúbb, mint a többiek, de kevésbé sem Kisfiú, mint azok. Persze azért különbözik is tőlük. (Hiszen a Kisfiúk különböznek egymástól.) Lökték hátulról, kénytelen volt futni. A kapunál megbotlott, és a Nagyfiúra zuhant.
– Nem tudsz vigyázni, öcskös? – mondta az, és ellökte magától. Ám a kapun kibuggyanó újabb gyerekhullámról visszapattanva, a Kisfiú ismét a Nagyfiú karjai között találta magát.
– Hát löknek! – méltatlankodott.
– Akkora pofont kapsz, hogy leszárad a fejed! – sziszegte a Nagyfiú, és újra odébb taszította. De a Kisfiú megint csak visszaperdült a korláthoz.
– Nem hiszed, hogy szájon váglak? – ragadta meg a Nagyfiú a Kisfiú gallérját. A Kisfiú hallgatott, majd felnézett rá.
– Hát üss! – mondta csendesen.
– Micsoda?
– Üss, ha akarsz. – A Nagyfiú meghökkent.
– Mi az, hogy üssek?
– Hát üssél, na!

A Nagyfiú még egyszer végigmérte a Kisfiút, vékony lábaira, keskeny vállára siklott a szeme. Megvakarta a fejét, és följebb tolta a sapkát.
– Te azt hiszed, hogy erősebb vagy nálam?
– Dehogy hiszem!
– Hát akkor? – tette csípőre a kezét a Nagyfiú. Lehajolt, egészen közelről nézett a Kisfiú arcába.
– Ha meg akarsz verni, úgysem tudom megakadályozni! – mondta az. A Nagyfiú csapdát sejtett. Összeráncolta a homlokát, tanácstalanul nézett körül. A kapu már üres volt, csak egy-egy lemaradt Kis-, illetve Nagyfiú jött ki rajta időnként. Három Kisfiú (III/B-sek) az eseményeket figyelte – persze tisztes távolból. Közöttük volt Bors, aki még éppen hogy Kisfiú, de már tulajdonképpen Nagyfiú. (Ötödikbe kellene járnia, ám kétszer bukott osztályismétlésre, ezért harmadikos.)
– Szaladj el! – kiáltotta oda Bors a Kisfiúnak. – Nagyon erős, nagyon meg fog verni! – mutatott a Nagyfiúra.
A Kisfiú a fejét ingatta. Végiggondolta már. Ha ő nekiiramodik, a Nagyfiú utoléri, és még sokkal jobban megveri. Vagy máskor találkoznak, és akkor veri meg. Állandóan veszélyben lesz, örökösen rettegni fog. Különben is, a Nagyfiú bizonyára gyorsabban fut, mint ő. Ez tény. A Kisfiúnak vékony és rövid lábai voltak. Legjobb túlesni rajta! – gondolta. – Utána nyugodt lelkiismerettel mehetek haza. A Nagyfiú titokban azt remélte, hogy a Kisfiú megfogadja a tanácsot és elfut. Már régen lecsillapodott a dühe, indult volna a dolgára. A kapu üres volt, mindenki elment, csak ők ketten álltak ott a korlátnál. A Nagyfiú értetlenül rázta a fejét. A csend egyre zavartabb lett közöttük.

– Te! – szólalt meg rekedtes hangon a Nagyfiú. – Menj el, fuss el, csinálj, amit akarsz! – és ezzel hátat fordított a Kisfiúnak. Ismét cigarettára gyújtott. Eltelt néhány perc. Hátrasandított a válla fölött. A Kisfiú ugyanott állt, ahol eddig.
– Mondd, most mi a fenének nem mész el? – kérdezte a Nagyfiú. És hogy a Kisfiú nem válaszolt, hanem csak nézett rá engedelmesen, a keze tétován megindult felé. A pofon sokkal komolyabbra sikerült, mint ahogy a Nagyfiú szánta. A Kisfiú feje nekiütődött az oszlopnak, nagyot koppant. És amikor mindezek után a Kisfiú – ahelyett hogy elfutott volna vagy sírni kezdett volna – szótlanul letörölte a vért az orráról, majd lassú mozdulatokkal zsebkendő után kotorászott –, A Nagyfiú nekiesett, és agyba-főbe verte.

Vámos Miklós: Valaki más, 1981. 9-12. o.

A történetet hamarosan egy egyetemi feladat előadásánál fogom használni. Kíváncsi lennék a véleményetekre a történettel kapcsolatban.

Mi az, ami először eszetekbe jutott?

Ki a hős a történetben?

Mit mondanátok a Nagyfiúnak, és mit mondanátok a Kisfiúnak, miután megtörtént az eset?

Közösség, nekünk?

2011-05-18T19:38:00.002+03:00

Sytka bejegyzését olvasva merült fel bennem ismét a régi ötlet: jó lenne, ha lenne egy olyan közösség, ahol a nyitottabban gondolkodó keresztények megismerhetnék egymás gondolatait, egyáltalán tudomást szerezhetnének egymás létezéséről.
Több kérdés is felmerült bennem egy ilyen fórum indításával kapcsolatban:

Van rá igény?
A nyitottan gondolkodó keresztények tudnak-e valamiféle csoportosulást alkotni, ami fenntarthatna egy ilyen helyet?
Ha az első két kérdésre igen a válasz, milyen formában valósítható meg? Gondolok itt közös blogra, egy fórumra, valamiféle facebook oldalra/csoportra/kütyüre, weboldalra több funkcióval.

Ti hogy gondoljátok?

Az enyém nagyobb!

2011-05-16T09:55:00.000+03:00

Kezdem azt hinni hogy egy általánosan elterjedt jelenséggel állok szemben. Az történt ugyanis, hogy ma reggel utaztam haza munkából a buszon. Épp vége lett az előadásnak, amit a mobiltelefonomról hallgattam, és következett egy olyan dal, amihez nem volt kedvem, így elővettem a telefont a zsebemből, hogy leállítsam. Mellettem egy korombeli srác ült. Nem lepődtem meg azon amit tett, egy ideje már megfigyeltem, hogy a fiatal srácok nagy százaléka így cselekszik. Igen, ő is elővette a telefonját, stílusosan kicsúsztatta, megnyomott rajta két-három gombot, komótosan, majd ugyanúgy visszacsúsztatta és zsebre vágta.

Na, ez meg mi?

Korábban már magamon is észrevettem, hogy néha egy korombeli férfi mobilja az enyémet is előcsalja a zsebemből. Mit csinálunk? Mit bizonyít egy mobiltelefon? Biztonságot ad? Egyelőre nem értem a jelenséget. Ötleteke?

boldognak lenni tudni kell

2011-05-01T23:23:00.003+03:00

Vannak akik a véletlenre bízzák, várják, hogy majd rájuk talál a boldogság, és vannak akik keresik. Lássuk most egyszerűen, milyen három összetevője van a boldog életnek.

A boldogság egy olyan érzés, vagy létállapot, amelyre mindannyian vágyunk. Életünk során ki kevesebbszer ki többször átéli. A depresszióban szenvedők mentesek tőle, de az is lehet azért, mert nem tudnak semmit tenni, hogy helyzetbe hozzák magukat, illetve kerülik is az ilyen helyzetet.

Következzen a boldogság három komponense, ahogy azt Mérő László Az érzelmek logikája c. könyvében kifejti!

egy Duchenne-mosoly :)

A boldogság szintjének objektív mérése nagyon nehéz feladat. Azonban a tudományokban elengedhetetlen, hogy a szubjektivitást a lehető legnagyobb részben kizárjuk. A szubjektivitás mindig zavaró tényező, mert kiszámíthatatlan. Csíkszentmihályi Mihály, az erdélyi születésű chicagóban dolgozó pszichológus, aki amerikaiaknak így magyarázza el hogyan kell kiejteni nevét: "chicks send me high", ötletes kísérlettel állt elő. A vizsgált személyek egy kis csipogót hordtak a kutatás ideje alatt, mely naponta átlagban 8-szor megszólalt. Ekkor mindig ugyanazt a kérdőívet kellett kitöltsék. A kérdőívben arra kérdeztek rá a kutatók, hogy épp mit csinálnak, mire gondolnak és egy hétfokú skálán osztályozva milyen boldogok. A felmérés két évtizede alatt elégséges mennyiségű adat gyűlt össze ahhoz, hogy objektív következtetéseket lehessen levonni a boldogságról. A válaszok alapján fény derült arra, hogy "a tökéletes élmény alapja a flow, vagyis az a jelenség amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért." Idézet Csíkszentmihályitól.
Tehát a boldogság első komponense egy bizonyos cselekvésben való önfeledt elmélyülés, azaz a flow-élmény.

A második komponens szinte magától értetődik. A boldogság elérésében nagy szerepet játszanak a pozitív érzelmek. Ide tartozik az öröm és a különféle élvezetek, a krisztusi szeretet a nyugalom és az örömittasság stb. Itt említeném meg, hogy azok az állatok, melyek fejlettebb idegrendszerrel rendelkeznek, az alapérzelmeket valószínűleg képesek átélni, és előfordulhat az is, hogy a keverékük különböző új érzelmeket hoz létre bennük. Azonban vannak olyan érzelmek, melyek kifejezetten emberiek, és valószínűleg más élőlények nem élik át őket. Ilyen érzelem a hazaszeretet. A hazaszeretethez definiálnom kell azt, hogy én egy nemzet tagja vagyok. Ezt az ént a pszichológia szelfnek nevezi. Valószínűtlen, hogy egy farkas gondolkodna azon, hogy ő a falka tagja, és elhivatást érezne arra, hogy a falka érdekeit képviselje, vagy hogy egy fecske azon rágódna mi lesz vele a halála után. Az állatok nem rendelkeznek szelffel.

A harmadik összetevőt Mérő tartalmas életnek nevezi. A tartalmas élet azt jelenti, hogy valaki képességeit és cselekedeteit valamilyen eszme vagy magasabb cél szolgálatába állítja, pl. Isten szolgálatába. Ez a komponens csak is emberi, szükséges hozzá a szelf. Ilyen kérdések merülnek fel itt: "Miért is vagyok én itt?", "Mi az életem célja?"

E három összetevő közül mind külön-külön is elégségesek a boldogság eléréséhez. Vannak olyan személyek akiknél egyik komponens túlsúlyba kerül, a másik kettő pedig szinte soha sem jelenik meg életük során. Azonban az átlagnál mindhárom előfordul különböző életszakaszokban, különböző arányban.

A boldogsághoz sok út vezet, és bárkié lehet, aki hajlandó elindulni felé.

Egy stílusos operációs rendszer - Ubuntu 11.04

2011-04-26T11:22:00.005+03:00

Megérkezett az Ubuntu operációs rendszer következő verziója, a Natty Narwhal (stílusos narvál). Jó néhány újítást hoz, amiket veletek is meg szeretnék ismertetni.

A telepítés egyre gyorsabb és egyszerűbb. Mindössze egy adathordozó (CD, pen-drive, stb.) és egy számítógép kell hozzá. Amint a végleges verzió elérhető lesz közzéteszem az elérhetőségét. A letöltött Live CD varázsa, hogy tényleg élő - miután bedobtuk a meghajtóba azonnal választhatunk, hogy ki szeretnénk próbálni az operációs rendszert vagy már telepítjük is. Ha az első mellett döntünk majd minden funkciót élvezhetünk, persze kissé lassabban mint a telepített verzió esetén. A telepítés az én hat éves Bözsimen (sok mindent látott már az öreglány...) körülbelül húsz percet vesz igénybe. Ez idő alatt, a telepítéssel párhuzamosan az Ubuntu elkéri a szükséges információkat (időzóna, használati nyelv, felhasználónév és jelszó) valamint arra is rákérdez, hogy szeretnénk-e telepíteni a jogvédett file-formátumok lejátszásához szükséges bővítményeket (mp3, flash, wma, stb. ). Miután mi bemutatkoztunk, operációs rendszerünk is bemutatkozik egy ízléses diavetítés formájában.

Újraindítás után új felhasználói élmény fogad. A narvál újítása a Unity kezelőfelület, mely forradalmasítani próbálja egyéb modern társaival együtt (pl. Gnome Shell) számítógépünk kezelését. Koncepciója az, hogy a 21. század első évtizedében lejárt már a Microsoft Windows által bevezetett ablakos-tálcás, menüsorös, kezelőfelületek ideje. Helyette valami újra, jobbra, és egyszerűbbre van szükség, mely operatívabbá teszi munkánkat. A programjaink ikonjait ezután nem az asztalon helyezzük el (bár erre is van lehetőség). A leggyakrabban használt programok a bal oldali új panelről indíthatók. Egyéb programok elérésére pedig ott van a Unity kezelőfelülete (dash), melyben egyszerű kereséssel megtalálhatjuk a szükséges alkalmazást, illetve innen telepíthetjük is azt. Ugyanitt kereshetünk rá azokra a file-okra melyeket kezeltünk a számítógépen. Mindezt a munkát az újonnan integrált Zeitgeist nevű, háttérben futó program teszi lehetővé. A Zeitgeist intelligensen összekapcsolja a kezelt file-okat és programokat vagy akár webes keresgélésünket számítógépes szokásainkkal, ismét csak azért, hogy leegyszerűsödjön a munkánk.

A programfelhozatalban is történtek változások. Az Ubuntu új zenelejátszója a Banshee. Mivel Mozziláék hosszú vajúdás után sikeresen kiadták a Firefox 4-et (html5 támogatással végre!), ez is bekerült a csomagba. Az OpenOffice irodai csomagot pedig a LibreOffice váltotta fel. Az alkalmazás indításakor szembetűnik, hogy eltűnt a megszokott menüsáv. A függőleges hely kihasználása érdekében mostantól kezdve az alkalmazások menüsávja a felső tálcán jelenik majd meg, ha az egérrel felé lebegtetünk.

A számítási felhő (cloud) elérése ma már alapkövetelménynek tekinthető file-jaink megosztásának egyszerűsítése érdekében. Az Ubuntu One alkalmazás és szolgáltatás ennél többre képes. Lehetőségünk van címjegyzékünk vagy zenéink megosztására illetve zenevásárlásra is. Android alapú telefonokra és Windows operációs rendszerre is rendelkezésünkre áll már az alkalmazás, amellyel könnyedén elérhetjük és szinkronizálhatjuk eszközeinket.

Ezeket az újításokat tartom fontosnak. A felhasználói élmény teljesen megváltozott. Érdemes kipróbálni két nap múlva!

Jah, és nem utolsó sorban itt ez a videó! :D

Friss hír!

A Canonical cég, mely az Ubuntu mögött áll limitált időre lehetővé tette, hogy bárki online kipróbálhassa az új verziót. Ehhez mindössze regisztrálnod kell egy Ubuntu Single Sign On fiókot és belépned a következő link alatt:

http://try-ubuntu-beta.ec42.net/

Ingyenes operációs rendszert ingyenes próbakörre? Hm...

Modern mitológia

2011-04-22T11:27:00.001+03:00

4.5 milliárd évvel ezelőtt született és csakhamar az élet bölcsőjéül szegődött. 3.5 milliárd évig szolgált otthonul távoli és közeli rokonainknak. Az utóbbi 300.000 évben bennünket embereket is a kegyeibe fogadott, de mint kiderült hálátlan gyermekei vagyunk.

Április 22-e a Föld napja. Ünnepeljük az életet!

Home (Otthonunk) című teljes videó elérhető ide kattintva.

Az asztal körül

2011-04-21T22:41:00.000+03:00

Az eukharisztiáról a következőket, így végezzétek: először a kehely fölött: - Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! A kenyértörésről pedig a következőképpen: Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké! Ahogyan a kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké!
[...]
Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké!

A tizenkét apostol tanítása (Didakhé), részlet - Kr. u. 100 körülről

Milyen érzés tévedni?

2011-04-19T19:46:00.002+03:00

A válasz: - olyan mintha igazad lenne. És tényleg. Jómagam is téves elképzeléssel éltem több évig. Az elképzelésem neve "teremtéselmélet". Olyan volt, mintha igazam lett volna. A szégyenérzet és a félelem a kétellyel együtt jelent meg bennem. Most, így kevésbé naivan biztos vagyok benne, hogy van jó pár téves hipotézis és elképzelés a fejemben emberekkel, helyzetekkel, tényekkel kapcsolatban, amiről fogalmam sincs. Miért félünk tévedni? Ez a mai téma.

Mintha szilárd talajon állnánk!

Az írásra ez alkalommal a TED.com-on közzétett egyik előadás késztetett.
Kathryn Schulz "tévedéskutató" arra adta a fejét, hogy kiderítse mi zajlik bennünk, hogyan viselkedünk, mikor hibázunk és akkor mikor ez kiderül. (videó a bejegyzés végén)

A gyerekeket arra szocializáljuk, hogy jól teljesítsenek. Az iskolában az kap elismerést aki a jegyek ranglétráján egyre feljebb és feljebb kúszik, de mivel van egy felső határ, a gyerkőcök azzal a helyzettel kerülnek szembe, hogy akkor kitűnőek, ha tartani tudják a szintet. Gyakran a családban is megerősítik ezt a hazugságot. A kisfiú rossz jegyet vitt haza, ezért az édesapja azt mondta neki, hogy nem ér semmit, és ha így folytatja utcaseprő lesz belőle. A gyerkőcnek lehet tetszene is ez a perspektíva, azonban az apja hangneméből ítélve az valami rossz lehet. A végeredmény az, hogy gimnazistaként már tudjuk, ha akár csak egyszer is tévednek, az egész életünket elszúrhatjuk. Tényleg?

A bevezetőből és a képből már kitűnhetett, a tévedésben lenni olyan mintha igazunk lenne. Ezt nevezi Schulz "hiba-vakságnak" és ez az egyik oka annak, hogy szinte egyértelmű számunkra, hogy mikor igazunk van, akkor igazunk van. Egészen addig áll fent ez az állapot, míg valami ki nem billent minket ebből a biztonságunkból.

Térjünk vissza a kisfiúra, aki épp most tudta meg a hatalmas prófétától, az apjától, hogy kukás lesz belőle, ami az apja hangerejéből és ujjlengetéséből ítélve valami rossz dolog, és amúgy sem ér semmit. Ha hibázok akkor velem valami baj van - vonja le a logikus következtetést. Hisz az apja épp most közölte ezt vele indirekt módon.
Középiskolában, vagy egyetemen biztos halottunk már olyanról, aki olvasta, hogy valahol az Északi-sarkon előfordult valakivel, hogy meg volt győződve arról, hogy az év végi dolgozata nagyobb jegyet érdemel, mert itt és itt a kérdés nem volt egyértelmű, ő helyesen válaszolt, és amúgy is a tanár a hülye. Biztos vagyok benne, hogy ez közületek senkivel sem fordult elő! :P
Jobb nekünk ha úgy gondoljuk, hogy igazunk van, mert így okosnak, termékenynek érezhetjük magunkat. Biztonságban érezhetjük magunkat. Ha tévedünk, mi változik? Nem veszélyes ez egy kicsit? Mindig az érzéseink után loholni és igazítani az életünket?

Egyes vallásos embereken nagyszerűen tanulmányozható a fenti séma. Ha én hiszem, hogy nekem igazam van, és azt is, hogy a másik csoport téved, akkor felvetődik a kérdés: hogyan magyarázom meg nekik, hogy tévednek? És mi van akkor, ha azzal bombáznak, hogy nincs igazam? Mivel, hogyan védekezek attól, hogy levegyék a kendőt a szememről? Lehet, hogy kiderülne, hogy tévedek. Akkor már jobb nekem így.
Három feltételezést szoktunk azokra alkalmazni, akik másképp gondolkodnak:

ignoránsak - egyszerűen nem rendelkeznek azzal az információhalmazzal amivel mi igen, de ha nagylelkűen megosztjuk velük, majd a pártunkra állnak.
idióták - ha kiderül, hogy minden ténnyel rendelkeznek amivel mi, mégis másképp gondolkodnak nincs ésszerűbb feltételezés. Hisz nekünk van igazunk! Ha képtelenek összerakni a meglévő információkat a helyes módon, nyilvánvalóan hülyék.
gonoszak - ezt a szintet már csak az intelligensebbjeink ütik meg. Nyilvánvaló, hogy a másik csoportnak minden információja megvan ami nekünk, így biztos rá is jöttek a valóságra, de elferdítik saját ártó céljaik elérése érdekében.

Ezen feltételezéseinktől indíttatva sok rosszat tudunk egymásnak okozni.

Az előadás legmegfogóbb része az volt számomra, amiben Schulz kijelenti: "Elméd nem azért csodálatos mert úgy ragadja meg a világot, ahogy az van, hanem mert úgy, ahogy az nincs."

Rájöttél, hogy tévedtél? - milyen érzés?

recska

2011-04-06T12:38:00.003+03:00

A napokban többször felmerült körülöttem egy kérdés, amely leginkább a tinédzsereket érinti, de keresztények gyakran hosszú évekig nem találják rá a választ. Mivel volt egy szabad reggelem (ami meglehetősen furcsa egy pihenős este után - ilyen kombinációban nemigen találkoztam velük mostanában) gondoltam kifejtem az önkielégítés témáját, úgy, ahogyan én látom.

tesók. én is azt vallom, h. az önkielégítés bűn. a cikkben(Bűn-e az önkielégítés?), nagyon szép sztori jelenik meg, és szerintem benne van a szabadulás kulcsa is(vagy legalább a kulcstartó). Miért nem említitek azt, hogy Istentől kérni kellene a szabadulást???(az imádság a lényeg). ebből a bűnből is CSAK Ő tud megszabadítani. ne várjuk mi az éjszakákat, h. utána majd könnyebb lesz. küzdeni kell, mert az Úr ad erőt nekünk küzdeni, mindig annyit, amennyire szükségünk van. ezeket úgy írom, h. én is átélem mindazt, amit az a 90%, de hiszem, h. van reményem a szabadulásra. Istennek célja lehet(hiszem, h. van is) ezzel a dologgal az életünkben(mert az Ő gondolatai nem a mi gondolataink!). a Sátánt is saját céljaira használja. véleményem szerint Jézus kijelentése a kívánságról meg az asszonyról, aláássa, azt, h. nem bűn az önkielégítés. tesók tanuljunk meg várni, és bármily furcsa, küzdeni! mert Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!(2Móz 14,14)

Jómagam 2006. június 18-i hozzászólása az igeforum.com maszturbációról szóló topikjában

Rég nem jutott már eszembe az önkielégítés mint téma, azonban egy-egy tegnap előtti és tegnapi beszélgetés kapcsán ismét előjött a múlt homályából. A fórumos bejegyzés óta megváltozott a véleményem róla. Hozzá teszem: hála Istennek! Már-már szégyelltem magam, mikor olvastam a fenti szöveget. "Korábban így gondolkodtam?" Valamiért a hányinger környékezett ettől a bejegyzéstől. No, most hogy sikerült megteremtenem a hangulatot, lássuk, miről is szeretnék beszélni. :D

A fogság áldásai

Tizenéves korban természetes és egészséges jelenség a kíváncsiság. Akaratosak vagyunk, feszegetjük a saját határainkat (is), azért, hogy egyáltalán tudomást szerezhessünk róluk. A biológiai érésünkkel együtt bekövetkezik a serdülőkor, ezzel együtt beköszönt a szexuális vágy. Ez nem csak testileg, hanem lelkünkben is kifejeződik. Mindannyian ismerjük és emlékezhetünk az erős vagy kevésbé erős szexuális vonzalomra, amit a fejlődő, még krízisben levő lelkünk megtapasztalt tizenévesen. Azt se tudtuk mit csináljunk kínunkban. Tinédzsernek lenni hatalmas áldás és néha elviselhetetlen átok egyszerre. Különösen igaz ez a keresztény fiatalokra. Gyülekezetbe tartozó fiatalként a gyülekezet szabályai megfelelő korlátokat nyújtanak a lélek fejlődésében egy adott irány felvételéhez. Belátom, ezek a szabályok esetemben jó kapaszkodóul szolgáltak ezeknek az extrém nehéz éveknek az átvészelésében.

Az eredeti kampányról.

A maszturbáció kérdése általában tabutéma úgy a gyülekezetben, mint a fiatalok között. A fiatal nem is hozza fel, ha nem érez teljes bizalmat a közösség iránt. Még csak az hiányozna neki, hogy e miatt kiközösítsék, és teljesen kicsússzon alóla az a kevés talaj is, amit a gyülekezetben, a csoportban megtalált. Nincs ez minden társadalomban így. Elő-elő fordulnak a piacon és az interneten olyan, általában konzervatív körökből származó oktatófilmek, cikkek és bejegyzések, ahonnan egy magamfajta tinédzser valamiféle választ talál kérdéseire. Hogy legtöbben miért épp a tiltó válaszokkal találkozunk nem tudom. Érdekes kérdés. Talán a mainstream kereszténységnek nincs más válasza, vagy ha van azt elhallgatja.

Én először, akkor már igen csak űztem az "ipart", egy vallásilag független könyvben, egy szexuális felvilágosító irományban találkoztam azzal a gondolattal, hogy a Római Katolikus egyház Ónán példájára hivatkozva tiltja és bűnként könyveli el a maszturbációt. Ez meg is tette a maga hatását. Úgy képzeltem akkor tetszhetek Istennek, ha tökéletesen betartom a szabályait. Kis időn belül szépen el is kezdtem próbálkozni, úgy gondoltam nem lehet gond. Isten olyan hatalmas, nem jelenthet neki problémát ez a rossz szokás. Olyan lehet mint a dohányzás, függőség. Sok helyen olvastam is, hogy van olyan, hogy pornófüggőség, akkor biztos a maszti is olyan. Lehet nem kell mondanom, hogy első alkalommal nem sikerült leálljak. Se másodszor. Se harmadszor. Sok száz próbálkozás és sok száz elbukás övezi ezeket a próbálkozásokat a legtöbbünk életében, ami sok száz kudarcélményt jelent. Isten nem lehet a hibás, így magunkra kenjük. Biztosan én nem tettem meg a részem. Én nem voltam elég kitartó. Én nem imádkoztam eleget, elég jól, elég áhítattal. Én vagyok az, akin Isten nem segít. Aztán olvastam sikertörténeteket. Olyan fiatal srácokról, akik le tudtak állni, és már hetek-hónapok, egyesek évek óta nem recskáztak. Ha nagyon el szeretnél érni valamit, könnyen elhiszed hogy másoknak, akik hasonlók hozzád sikerült, így biztosítva magad arról, hogy ha neki igen, nekem is fog. Aztán következett még száz ilyen sorminta szerű esemény. Néha teljes fásultság követte a "bukást" - ó erről olvastam keresztény irodalomban, ezt maga a maszturbáció okozza, kimossa az érzelmeket. Máskor teljes kétségbeesés. Ez utóbbi esetekben minden másnál közelebb éreztem magamhoz Istent. Ezt nevezném áldásnak ebben a fogságban. És nem, nem az önkielégítés fogságára gondolok, hanem erre az ördögi körre amibe belekerül az egészséges, fejlődő keresztény ifjú. Arra a következtetésre jutottam mostanra, hogy ez az isteni közelség indirekte ismétlést kívánt. Hisz ha ebben a helyzetben találkozhatok legintenzívebben Istennel, akkor újra és újra el kell jutnom idáig. Ez valójában önbecsapás, mégis mint érzés, Isten jelenléte, az a tudat, hogy ott áll melletted, az eltévelyedett fiú mellett sokat segített a hitem fejlődésében.

A szabadulás kulcsa - reloaded

Tapasztalataim szerint egy mód van a maszturbáció-bűntudat-bűnbánat-maszturbáció-bűntudat-stb. körből való szabadulásra. Gondolkodni kell. Egy barátom is megerősítette ezt a véleményem, mikor elmondta, számára az jelentette a szabadulást, hogy rájött, semmilyen bibliai ige nem igazolja konkrétan az önkielégítés bűn mivoltát. Ő teológus, neki ez jelentette a kiutat. Én a természettudományok és a pszichológia felé fordultam. Jah, és van még egy fontos dolog. Nem elég csak gondolkodni, merni kell ismét feltenni a kérdést: bűn az önkielégítés? Vagy ha azonnal nem is megy ilyen direkten, elég csak felvillantani az a gondolatainkban: előfordulhatnak olyan esetek, mikor nem bűn? Ezek a kérdések bátorságot és önállóságot feltételeznek. Azt, hogy oda merek állni Isten elé, s nem az annyit olvasott könyvekre, nem a sok tíz film mondataira hivatkozva beszélgetni vele a kérdésről, hanem saját érzéseimet megfogalmazva neki, őszintén kételkedni. Hm, nem fogja összevonni a szemöldökét :)

Ez a rész főleg azoknak a fiataloknak szól, akik a kulcsszavakra keresve valahogy eljutottak a blogomig. Ha felmerült benned az, hogy minden rendben van az önkielégítéssel, bátran mondom neked, minden rendben van vele.

Statisztikák - made in China

Amit még megjegyeznék, hogy mikor a maszturbációhoz és a pornóhoz kapcsolódó kérdésekről beszélgetünk, fontos észben tartanunk, hogy ne általánosítsunk. A tiltó könyvek és cikkek, gyakran hivatkoznak elriasztó példára. "A hosszan tartó önkielégítés rontja a szexuális teljesítményt a párkapcsolatban, és korai magömléshez vezet". Igen, biztos vagyok benne, hogy vannak esetek, akikkel ez megtörtént. Vannak olyan emberek, akik számára valamiért annyira létfontosságúvá vált a recskázás (itt nem tinédzserekről, hanem fiatal felnőttekről és felnőttekről beszélek), hogy befolyásolja a hétköznapi életüket. De ezek szerint akkor jobb, ha nem tanulunk meg autót vezetni, mert hallhatunk olyanokról, akik kocsifüggővé váltak.

Nem szabad elfelejteni, hogy olyan nincs, hogy mindenki. Emberek vannak, mindenki saját családtörténettel, sebekkel és kényszeres dolgokkal.

Mit gondoltok?

kb. 96300...

2011-03-10T18:21:00.000+02:00

...perc telt el az utolsó bejegyzésem közzététele óta. Azt, hogy miért nem írtam már két hónapja, könnyű kitalálni: időhiány az oka. Nem csak a nagyvilágban történtek érdekességek az elmúlt két hónapban, de az én kicsi tyúkszarosomban is.

A legnagyobb újdonság, hogy ismét rövid a hajam.

Na jó, ennél azért izgalmasabb dolgok is történtek. A lapkihordás mellé szereztem egy másik diákmunka-helyet. Egy call centerben kezdtem el dolgozni, az egyszerűsített honosítási eljárásról adunk információkat. Az egyetemi dolgaim pedig a remélthez képest jóval időigényesebbek. Néha olyan fáradt vagyok szellemileg, hogy ihajj, de tök érdekes megfigyelni magamon, hogy mennyire bírom az efféle stresszt.

A hétköznapok energiaelvonásának tudom be azt is, hogy az utóbbi két hónapban mindössze egy téma jutott eszembe, amiről el is kezdtem egy bejegyzést írni, de aztán félbehagytam. Nagyon nyűgösnek tűnt. Ja, hogy mi volt a téma? Azt fejtegettem volna, hogyan magyarázzák a kreacionista nézeteket vallók azt, hogy egy jó világba Isten támadásra és védekezésre alkalmas képletekkel (tépő és méregfog, pókháló, stb.) teremtette a fajokat.

Ha bármilyen téma ötletetek lenne a számomra szívesen várom.

Egyelőre ismét csendben leszek, míg valami értelmeset nem tudok majd mondani.

igafórum - tesók között a neten...

2011-01-02T21:21:00.001+02:00

Egy barátom ma este hívta fel figyelmem egy általam rég elhagyott témára a híres-nevezetes keresztyén fórumon, az igeforum.com-on. A következő órák krónikája következik itt: egy 21. századi boszorkányégetés.

Az elfogadás és szeretet portálja

Az evolúció vagy teremtés című topikban kezdődött a "csirkefogó" nyakoncsípése. András nevű felhasználóról van szó, aki korábban már többször figyelmeztette a fórum moderátorait, hogy vegyenek vissza az arcukból. Igaz, nem a témához kapcsolódó volt az írás, de mindeddig az ilyesfajta szövegeket áthelyezték a megfelelő topikba. Ma máshogy történt. Hozzászólása a következő volt:

Üdv Yeva

Ne szurkálódj(ingereld, provokáld) azokkat, akikkel nem értünk egyet. Ha úgy gondolod, hogy az Ő stílusok nem megfelelő ,akkor a TE stílusod ne legyen olyan, amit bírálsz, bár ha szurkálódás van, akkor nem csodálom ,hogy a stílusuk nem lesz makulátlan.

Ennek ellenére elég normálisnak látom mind berci mind bubuka viselkedését*, leszámítva azt, hogy érződik rajtuk az a fajta értetlenség, ami mi részünkről az ő irányukba is van főleg a hívő evósok irányába.

*-leosztottad bercit a másik topicban , holott jó dolgot írt. Megy a keresztény biznisz évszázadok óta sózzák a felesleges és hiábavaló portékájukat mind a hívőkre mind a hitetlenekre, mint valami bazárban az árúsok..Utálatos dolog, üzérkedés az IGÉVEL...

by András

Úgy tűnik yevának itt betelt a pohár. Infaustus blogján olvashatjátok, hogy mi lehetett a háttérben. Minden esetre, a "kedves" hölgy nem tudta fékezni indulatait. Elkezdődött a moralizálás és a szkander:

Aki most is belém-kötött, az te vagy András, pedig már észrevehetted volna, hogy a te hozzászólásaidra nem szoktam reagálok; csak épp végigfutok rajtuk "kötelességből"; nem szoktam belemélyedni, ha nincs ellene kifogásod.
De arra viszont most megkérlek, hogy nekem te ne oszd az észt, csak akkor ha én osztom majd neked; akkor visszareagálhatsz.
Okés?

by yeva

A magyar nyelv szabályaitól most had tekintsünk el. Mindössze az utolsó gondolat csűrcsavaros logikájára hívnám fel a figyelmet. Érdekes megfigyelni, hogyan fut bele valaki a saját tőrébe. Had tanuljunk belőle...

A per...

Az igafórum rendelkezik egy chates felülettel, amin a felhasználók megoszthatják gondolataikat. Ez a virtuális főtér, ahol már készen állt a máglya, csak a gyufára vártak. A csípős nyelvű menyecske hamar alá is gyújtott! Csak néhány izgalmasabb mozzanatot emelnék ki a beszélgetésből, a teljes szöveget (már annyit amennyit elcsíptem belőle) itt találhatjátok. (A '...' a kihagyott szövegrészeket jelöli.)

yeva: mert ha nem hagyod abba
yeva: soha vissza nem jösz örökre kitiltlak
yeva: vetted?
_András_: Ha erec ezt megengedi ,akkor immár tiéd a blog
_András_: illetve a forum
_András_:
_András_: és ezt sajnálnám azért
clio: ne már!!!
_András_: mert igazságtalan lenne
yeva: hagyd abba
yeva: gyere privibe, András
yeva: és mint modi szólítalak erre
...
_András_: Érdekes
_András_: megtűrnétek a hitetlent, más vallásút, de engem meg nem, csak mert szolok a moderátoroknak
_András_: ejha
_András_: :D
yeva: azt mondtam hagyd abba!
...
yeva: egy ilyen neveletlen gyereket még nem láttam
yeva: és többször hívtam privibe
yeva: de azért sem jött
yeva: itt vezette le ámokfutását
yeva: de jó, hogy vége
erec: Igen, megérdemli az egy hét tiltást
...
clio: Én nem ismerem Andrást de biztos hogy indokolt volt?
erec: Igen
yeva: igen
yeva: ha nem ismered
erec: Maximálisan
yeva: akkor miért szólsz bele?
...
erec: annyira beiindult
yeva: jaa
yeva: ahogyan szokott
yeva: nem akarom megvádolni semmivel
yeva: de köztudott
yeva: kik szoktak így csinálni
erec: Évi! Evobol töröltem
erec: András utolsó írását
...
yeva: ezekután határozottan merem állítani
yeva: ez a gyerek most nem volt józan
erec: Teszt
yeva: ennyi
erec: nem
erec: Végére bekattant nagyon
yeva: remélem nem komoly a baj
erec: ez van
naomi: huuu,még ennyi tesót nem láttam itt a cseten:)

Kedves (ahogy szólítjátok egymást) igafórumosok. Egy Hofi-idézettel szeretném zárni: Anyukaaaa, ha ébren van mért alsziiik?!

élet

2010-12-23T11:54:00.000+02:00

Egy érdekes, elgondolkodtató Selye-idézet margóján kívánok nektek boldog karácsonyt.

Selye János Kanadában munkálkodó
magyar kutató volt, aki a biológiai
stressz-fogalom leírása kapcsán
szerzett hírnevet.
Még a legalapvetőbb élettani koncepció, az élet fogalma is viszonylagos. Ahogy itt ülök, diktálva, nagyon is élőnek érzem magam, pedig testem bizonyos részeiben már nincs élet. Hajam és körmeim kétségtelenül hozzám tartoznak, pedig sejtjeik már nem élnek a szó szigorú értelmében véve. Nehéz lenne bebizonyítani, hogy a vérem víztartalma életben van. Bizonyos vagyok abban is, hogy manduláim, melyeket még négy éves koromban eltávolítottak, régóta halottak. Mégis, mindezek hozzám tartoznak, vagy régen szervezetemben éltek.
Szinte hallom az ellenvetést, hogy e felhozott érvek nem meggyőzőek, hiszen az egyén, mint egész, életben marad akkor is, ha bizonyos részei meghalnak. Talán az életet és halált csak így, a teljes ember méreteiben szabad emlegetni; dehát hol húzzuk meg a választóvonalat egész és rész között? Testemből kioperálhatok néhány sejtet, s ezek tovább nőnek az inkubátor táptalajában; e sejtek életben maradhatnak akkor is, ha én már nem élek. De nem kell ilyen művi kísérlethez folyamodni, hiszen ondósejtjeink is átplántálják a mi életünket ivadékainkba.
Így tehát még maga az élet is viszonylagos fogalom.

Selye János Életünk és a stress (részlet)

a férfi útja

2010-12-10T15:43:00.002+02:00

Meglepő, hogy a nők önmagára ébredésével szemben a férfi oldalon nemigen találjuk meg ennek megfelelőjét. Úgy vélem, ez több férfifélelemre vezethető vissza. A nyílt antifeminizmus veszélyes lenne, ki szeretne a nőmozgalom reakciós és soviniszta Buhmann-jának szerepében feltűnni? Másik alternatíva a saját férfiassággal való önkritikus szembenézés lenne, mégpedig abból a célból, hogy a férfiak megszabaduljanak az évezredek óta játszott kényszerű szerepektől. Úgy tűnik azonban, hogy sok férfi fél ettől a szembesüléstől. Az a kevés meglevő férficsoport gyakran nem más, mint a férfiak szükségszerű reakciója saját elbizonytalanodásukra, amelyet nő társaik emancipációja vált ki.

Andreas Ebert előszava Richard Rohr, A férfi útja c. könyvéhez, részlet

Balogh Attila rajza

ólomüveg és Coca-Cola

2010-11-12T21:48:00.002+02:00

Most olvastam, hogy nemrég nyitotta meg kapuit egy újabb bevásárlóközpont az angliai Bournemouth-ban.
Hogy ennek miért van hír értéke? Egy egészen apró részlet miatt: az új bevásárlóközpont egy három éve üresen álló metodista templomban kínálja portékáit. A bibliai alakokat formázó ólomüveg-ablakokat megtartották, és néhány részlettől eltekintve (pl. Tesco felirat) az utcafront is változatlan maradt. A kőpadozaton azonban a hívek kopogó cipői helyett ezután nyikorgó bevásárlókocsi-kerekek vonulnak majd szép sorokban, az orgonajátékot pedig felváltja a vásárlásserkentő zene.

A metodista egyház szóvivője elmondta, hogy a templom eladása után képtelenek voltak szabályozni annak további sorsát, de ezer más komolyabb dolog van a világban, amely aggaszthatja a híveket, mint ez a vásár.
Az adásvételből befolyt összeg a helybeli gyülekezetek költségvetésébe landolt.

forrás: BBC News

levél-szemét?

2010-11-11T18:54:00.000+02:00

Az emberek nem gondolkodnak.

Ma reggel, munka közben vettem észre, hogy a házak előtt várakozó szemetes konténerek tele vannak őszi, elsárgult falevelekkel.
Az emberek összegyűjtik a lehullott leveleket, belegyömöszölik egy nejlon szemeteszsákba, kirakják őket az utcára, és el is feledkeznek róluk. De mi történik valójában?!

A növények az egyetlen élőlények a földön, amelyek "anyagot gyártanak", növelik a világ komplexitását. Minden más élőlény anyagot fogyaszt, növeli az entrópiát. Előbbiek úgy érik el ezt a bravúros teljesítményt, hogy a Napból érkező sugárzást a fotoszintézisnek nevezett folyamat során megszelídítik. Ezalatt a levegőből kivonják a szén-dioxidot, a talajból pedig vizet és ásványi anyagokat építenek be szöveteikbe. Minden levél egy kicsi raktár. Ahogy beköszönt az ősz a lombhullató fák és bokrok felkészülnek a fagyok beköszöntére. Nem a hőmérséklet a mérvadó számukra. A nappalok és az éjszakák hosszát érzékelik, és így "állapítják" meg, mikor érkezett el a pihenés időszaka. Leveleiket azért hullatják, hogy csökkentsék testfelületüket. Kisebb felület - kisebb esély a fagyásra. Ezek a lehullatott levelek egy csomó olyan tápanyagot tartalmaznak, amit a növények nem tudtak visszaszívni a lombhullatásra való felkészülés során. És ez a probléma.
Amikor a magát gondosnak tartó kertész összegyűjti a leveleket, vagy a fűnyírás után visszamaradt levéltörmeléket és kipakolja a szemétdombra, akkor tulajdonképpen saját kertjének tápanyagait helyezi oda át. Ez pazarlás. A talajból ugyanis - utánpótlás híján - előbb-utóbb kifogynak a növények számára életfontosságú szerves és szervetlen összetevők, a kert szép lassan sivataggá változik.

A megoldás kézenfekvő. A kerti növények által a talajból kivont anyagokat a kerten kell tartani, hogy a következő évben ismét hasznosíthassák azokat. Segíthetünk is, hogy a levelek és a törmelék ismét hasznosítható formába kerüljön. A folyamatot komposztálásnak hívják. Ennek során a hulladék gyorsabban átalakul humusszá - a talaj egy építőkövévé - mint természetes úton.
Ha télire a kert egyik sarkában hagyunk egy kisebb levélkupacot, élőlények életét könnyíthetjük meg. Sündisznók, kígyók költözhetnek a levelek alá, téli álmot aludni. Ezt a halmot késő tavaszig ne is bolygassuk, hogy fel ne riasszuk a vendégeinket.

Kritikus gondolatok a kertgondozásban című rovatunkat olvashatták :D

Szóval, emberek, kezdjünk el gondolkodni!

ÉN A RÉM, avagy a pedofil papok és a biológus esete Tóth Marival...

2010-11-09T12:46:00.000+02:00

Szeretnék néhány dolgot tisztázni, egy egykori hozzászólásommal kapcsolatban, amit a pedofíliával vádolt papok védelmében tettem.

Dokumentáció

A helyszín ismét sytka blogja. A kommentem részlete amely kiverte a biztosítékot a következő volt:

Hááááát...

"második körben azonnal kirúgja az érintett papokat" [részlet a blogbejegyzésből]

Szerintem ez elég buta megoldás lenne. Véleményem szerint igen-igen bölcsen cselekszenek katolikus berkeken belül, mikor házon belül tartják az ügyet, és megpróbálják nem nagy dobra verni.

"ha botrány van, azt házon belül kell tartani - mondathatta velük az íratlan szabály" [részlet a blogbejegyzésből]

Igen! És ez azért van így, mert noha büntetést érdemel a bűnös, de nem a börtönbüntetés oldja meg a dolgot. A pedifilia betegség, amit kezelni kell, és nem bezárni az illetőt, nem kiközösíteni.

A motivációm

Két dologgal nem értek egyet sytka blogbejegyzésében:

a pedofíliát a cölibátusból levezethetőnek tünteti fel, illetve egyszerűsíti a problémát ("egyértelmű dolog" ti. a pedofil papok kérdése)
a megoldás, amit javasol a helyzet kezelésér, a pedofil papok azonnali "kirúgása" és az ügy megszellőztetése

Véleményem

A kommentjeimben kifejtettem, hogy nem annyira egyszerű a pedofília kérdése, mint ahogy azt a bejegyzés feltünteti. A kutatások azt mutatják, hogy a pedofília pszichés zavar, mely vagy veleszületett vagy a korai fejlődés során szerzett.
De, hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet, két kategóriát különböztethetünk meg a gyermekeket szexuálisan bántalmazók között:

alkalmi gyermekbántalmazók - vagy nincs szexuális vonzalmuk a gyermek felé, vagy csak kevés alkalommal jelenik meg életük során. Ezek a személyek bizonyos neurotikus zavarral küzdenek, vagy szellemi fogyatékosok.
preferenciális gyermekbántalmazók - életük során a pubertástól kezdve csak gyermekekhez vonzódnak, gyakorlatilag nincs szexuális kapcsolatuk felnőttekkel. Őket "valódi pedofiloknak" is nevezik.

Minden pszichológiai "rendellenesség", így a pedofília is visszavezethető valamilyen agyi elváltozásra.
A bejegyzés megoldása a pedofil papok kérdésére számomra nem elfogadható. Azt írtam a hozzászólásomban, hogy a téma házon belül tartása szerintem jó ötlet. Úgy gondolom, hogy nem csak a pedofíliában szenvedőnek, de a pedofiltól szenvedőnek is problémát jelenthet ha kiderül a személyazonosságuk. Ezért a lehető legnagyobb diszkrécióval kellene eljárni, úgy az elkövető mint az áldozat védelméért.
Azokban a helyzetekben, amikor gyermekbántalmazás történt meg kell történjen az elkövető büntetése. Erre az egyik mód a börtönbüntetés lehet, mellyel el is különítik az illetőt a társadalomtól. Azonban az elkövető állapotának súlyosságától függően pénzbüntetést is el tudok képzelni, mint büntetést DE utóbbit csak is abban az esetben, ha az elkövető felismeri a betegségét, és ki akar gyógyulni belőle. Viszont szabadságvesztés esetén ugyanilyen fontos lenne az elkövetőknek megadni az esélyt a kezelésre.
Ugyanitt úgy vélem a pedofília százalékosan nem érinti jobban a katolikus egyházat, mint bármely más egyházat, habár ez saját vélemény, melyet a pedofília okaiból vonok le, melyek között nincs ott a tartós szexuális kapcsolattól való önmegtartóztatás (cölibátus).

Utózönge

Endike még mostanáig sem tudta "feldolgozni" a véleményem, és olyan helyzetekben, mikor már nem tud érvelni a témában, elő-elő tör belőle az ellenérzés. Ez elég zavaró. A munkáit elnézve nem gondolnám, hogy ennyire troll, de persze nem ismerhetem.

de mit keres itt Tóth Mari?!

sok a duma?

2010-11-04T18:10:00.000+02:00

A téma Sytka kolléga blogjáról származik.

Sajnos amíg fel nem találjuk az időutazást, nem fogjuk megtudni mikor és hogyan kezdtek el beszélni őseink. Ez abból az egyszerű okból adódik, hogy a nyelv viselkedésbeli változást igényel, és nem hagy vizsgálható fosszilis anyagot. Tehát az első írásos emlékek megjelenéséig nem találjuk semmiféle jelét annak, hogy valaki korábban rendelkezett volna a beszéd képességével.
Ahogy Sytka írta az első írásos emlék kb. 6000 éves, sumér nyelven íródott szöveg.

Vannak olyan madarak, amelyek képesek utánozni az emberi beszédet, a majmok vészjelzésekkel tudatják társaikat a leopárd közeledéséről. Az ember hűséges társa pedig, (a kutya :P) képes felismerni a gazdája hangsúlyát és a mozdulatait.

Több hipotézis létezik a nyelv kialakulására. Az egyik szerint miután őseink már felegyenesedtek az öklükön való járásból, szabadon használhatták a kezüket kézjelekkel való kommunikációra. Más tudósok szerint (Signing, Singing, Speaking: How Language Evolved) az emberi faj eredetétől fogva muzikális, és őseink először dúdoltak, majd énekeltek.

De mikor alakult ki a beszéd?

David Armstrong a Washingtonbeli Gallaudet Speciális Egyetem (siketek és gyengén hallók járnak ide) nyugdíjazott professzora szerint a beszélt nyelv leghamarabb 100.000 évvel ezelőtt jelenhetett meg. Ekkor alakult ki ugyanis a FOXP2 gén egy modern változata.

Nem csak az agyon múlik, hogy egy élőlény tud-e beszélni, vagy sem. A légzőkészülék, a hangszálak, a száj- és orrüreg milyensége, a nyelv izomzatának fejlettsége mind szükséges ehhez. Tehát komplex rendszerről beszélünk. Had emeljem ki azt a bizonyos gént, amelyen sok tudós nagyon sokat lovagol, mint "a beszéd génjén".

A FOXP2 az emlősökben általánosan előfordul, különböző formákban és a tüdő kialakulásában valamint az agy egy rétegének, a Purkinje-sejtek rétegének a teljes és helyes kialakulásába.
Azt figyelték meg, hogy a gén mutációja embernél kommunikációs nehézségeket okoz. A csimpánz és a Homo vonal FOXP2-je között pedig két nukleotidpárnyi a különbség, azaz a termelt fehérje mindössze két aminosavban különbözik egymástól (Critical Biomass 2009. május 30-i cikke).
Ameddig ez a két mutáció meg nem jelent, őseink valószínűleg kéz és hangjelekkel kommunikálhattak. Ha vadásztak a kézjelek - csöndességük miatt - hasznosak lehettek.

100.000-6000=?

Tehát az emberi agynak és hangképző szerveknek 94.000 éve volt rá, hogy úgy alauljanak, hogy komplex kommunikációs rendszerünk - a beszéd létrejöhessen. 94.000 év úgy telt el, hogy közvetlen információnk nem maradt erről a folyamatról. Milyen bizonyítékot várnak ebből a 94.000 évből az ID képviselői? Mert az egyértelmű, hogy erre a fehér foltra kérdeznek rá. Közvetlen bizonyítékokkal nem szolgálhat a "másik oldal", de mint a fenti példa is mutatja, közvetett bizonyítékaink vannak például a genetika területéről.

unitárius áldás

2010-10-16T15:07:00.000+03:00

Áldás legyen szent tested vonalain,
áldás legyen csípőd hízelkedő hiperboláján,
derűs derekad sejtelmes ritmus-beszédén;
áldás legyen vállad vidám paraboláin,
fehér, büszke nyakadon, gyermek-álladon;
áldás legyen karod meleg mozdulatain,
kezeden, mely borongó, szép,
mint pasztell-lila téli hajnalon
a harang-ima;
áldás legyen szemérmetes ujjaidon;
áldás legyen melled nyugalmas körein,
áldás legyen lábad ihletett ívein,
térdeden és bokád finom karcolatán.
Áldás legyen szent tested épületén,
áldás homlokod bölcs boltozatán;
áldás legyen a tűzopál oltáron:
szégyenkező, mosolygó, játékos arcodon;
áldás legyen a serény, szilárd sejteken,
erős tégláin életednek;
áldás legyen lelked jóságos ablakán:
tiszta, tenger, boldog szemeden;
áldás legyen emlődnek enyhe kupoláján,
áldás legyen hátad nemes falán
és lábad könnyű oszlopain.

Alaksza Ambrus, Áldás legyen rajtad

unitárius áldások

víz

2010-10-15T10:49:00.000+03:00

<p>&amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;lt&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;p&amp;amp;amp;amp;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;gt&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;amp;amp;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;lt&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;br&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;gt&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;1&amp;amp;amp;amp;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;lt&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;/p&amp;amp;amp;amp;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;amp&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;lt;span style="background: none repeat scroll 0% 0% yellow;" class="goog-spellcheck-word"&amp;amp;gt;gt&amp;amp;lt;/span&amp;amp;gt;;&amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;gt;</p>

Blog Action Day

Tudjátok mekkora ára van 2 liternek?

mémgép percek

2010-10-01T16:03:00.001+03:00

1976-ban Richard Dawkins könyvében, az Önző génben tűnnek fel először ezek a megfoghatatlan, nem materiális, mégis sokak szerint létező entitások, a mémek.

Több ezer éve ismert tény, hogy az élő szervezetek egyes tulajdonságai generációról generációra öröklődnek. A mindenki által ismert Gregor Mendel, aki borsónövények magját vizsgálta, tulajdonságaik alapján rájött, hogy valamiféle mintázatot követnek ezek az öröklődő tulajdonságok. Egyik generációban eltűnnek, aztán ismét megjelennek. Ekkor már igen csak a levegőben lebegett a gondolat, hogy az élőlények tulajdonságait valamiféle - magában az élőlényben levő - belső tényező határozza meg.
A gén fogalmát Wilhelm Johannsen dán botanikus 1909-ben használta először, mint az öröklődés anyagi és funkcionális egységét. Ekkor még nem tudták, hol és milyen formában van jelen a tulajdonságokat kódoló információ. Valósnak tűnt az a hipotézis, hogy a test tulajdonságait az építőkövek milyensége határozza meg, így sokan úgy gondolták, hogy az információhordozók a sejteket felépítő fehérjék.
Egyesek viszont az akkoriban a sejt élete szempontjából fölöslegesnek tűnő nukleinsavakat pécézték ki erre a szerepre. Watson és Crick nemsokára felfedezte a DNS kettős hélix szerkezetét Morgan pedig kimutatta, hogy a gének a kromoszómákon helyezkednek el. Ezzel robbanásszerű fejlődésnek indult a genetika tudománya.

A génekre tekinthetünk úgy, mint olyan vegyi anyag szakaszokra (DNS darabokra), melyeknek tulajdonsága, hogy:

másolódnak - létrehozva önmaguk másolatát
mutálódnak - a másolási hibák következtében megváltoztatják információtartalmukat
szelektálódnak - egyesek alkalmasabbak másolásra, több példányt hoznak létre, míg mások kevésbé alkalmasak

Ezzel a három nagyon egyszerű eseménnyel egy rendszer képes önmagában rendet teremteni a káoszból. Ezeket az entitásokat replikátoroknak nevezhetjük. A gének replikátorok.

Dawkins úgy gondolta nem csak anyagi replikátorok léteznek.
Nézzünk csak körül. Melyek azok a dolgok a társadalomban, amelyek másolódnak, változnak és néha eltűnnek?
Vegyük példaként a mobiltelefonokat. Pontosabban azt, hogy mobiltelefonja mindenkinek kell legyen! Miért? Hogy mindig elérhetők legyünk bármilyen ügyben. Emlékszem milyen izgalommal vettem kézbe az első mobiltelefonom ötödikes koromban. És arra is, mekkora verseny folyt a srácok között: kinek tud többet, kinek jobb a mobilja? Ezek a kis marokszerkentyűk élettelen tárgyak, mégis hatalmas hatással vannak az agyunkra. Ugyanis a mémek itt, az agyunkban tanyáznak. Mi a céljuk? Hogy minél több példányban megjelenjenek, minél több ember agyában.
Jó mód a terjesztésükre egy reklám.

<p>&amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Már&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;gt;</p>

Már annyira ismerjük a fenti márkát, hogy ebben a reklámban el sem kell hangozzon a mobiltelefon szó. Sőt a legtöbb szolgáltató nem is a maroktelefonokat reklámozza, hanem szolgáltatásait. A mobiltelefon-mém nagyon trükkös. Drót nélküli hívás nincs mobil nélkül, ezért elég csak a hívás lehetőségét reklámozni (sőt még azt sem, elég a logó felvillantása), és máris erősödik a mobil-mém a fejünkben.

Rengeteg ilyen mém él bennünk. A divattól kezdve a vallásokon át a Coca-Cola-ig.
Ezért mi nem csak géngépek, de mémgépek is vagyunk.

elveszítjük Istent?

2010-09-22T12:44:00.000+03:00

"Napjainkban, amikor az anyagi világról való ismereteink sokkal gyorsabban gyarapodnak, hogysem lépést tudnánk tartani velük, Istenről mind kevesebbet és kevesebbet tudunk. Arról, hogy kicsoda Isten, vagy hogy mi a szándéka mivelünk, még annyit sem sajdítunk, amennyit szüleink, s ők is jóval bizonytalanabbak e kérdésben, mint az őket felnevelő generáció. Ha ma megkérdezek valakit, hogy hisz-e Istenben, valószínűleg olyasmit fog válaszolni: - bizonyos értelemben talán igen. Ha pedig tovább gyötröm szegényt, és azt firtatom, hogy pontosan mit is jelent számára Isten, a válasz rendszerint már sokkal tartózkodóbb: - Hát, ez nagyon bonyolult kérdés... - vagy - Ez már igen ingoványos vidék, dr. Watson... A modern ember nem tesz fel magának Istennel kapcsolatos kérdéseket. Gyakran nem is kíván belemerülni a dologba - a válaszok esetleg nyugtalanítóak lehetnek -; vagy, ha történetesen nem fél a válaszoktól, a kérdések megfogalmazásával gyűlik meg a baja. Ezek a modern gondolkodás térképének fehér foltjai; hoc leones sunt* területei. Sokan azt mondják - vagy kimondatlanul is valahogy úgy vélekednek -: hagyjuk csak aludni az isteneket."

Paul Johnson, Isten nyomában


"Itt oroszlánok vannak"

* hic leones sunt - itt oroszlánok vannak. Római térképeken találhatjuk a feliratot. Ismeretlen - feltehetően veszélyes - területeket jelöltek vele.

Szeretni kell?

2010-09-11T12:41:00.001+03:00

Gyakran olvashatjuk interneten, különösen kegyes keresztény portálokon, gyakran hallhatjuk gyülekezetben, utcán, buszon, repülőn, tereken, étteremben, esküvőkön, családban, iskolában.

"Szeretem, hisz a fiam!" vagy "Én szeretlek drágám, nem azért volt az a pofon, mert nem szeretnélek." vagy "Szeresd úgy embertársaidat, mint saját magadat!" (Mt. 22:39, Egyszerű fordítás). Szeretetkényszerben élünk. A társadalom és különösen egyes keresztény közösségek Jézus előbbi mondatára utalva erőltetik a szeretetet. Hogy lehet azonban úgy szeretni, hogy nem szeretünk? Mert valljuk be, nem mindig szeretünk.

A nagy port kavart nemmeleg.jezusert.com portállal kapcsolatos viták során többször elhangzott, hogy ők szeretik a homoszexuális embereket, a bűn az amit gyűlölnek. Kérdezem én, ha egy homoszexuális minden próbálkozása ellenére sem tud megszabadulni szexuális beállítódásától, mi jelenti a szeretetet? Ha elfogadjuk, és tisztázzuk magunkban is, hogy nincs benne semmi furcsa, ugyan olyan értékes mint mi, bármit is tegyen a hálószobában, vagy ha a kérdés felmerülése esetén meg-meg forgatjuk benne a kést, amit a társadalom amúgy is mártogat benne. Legyünk tisztességesek. Nem szeretik a homoszexuálisokat.
Az önámításnak megvan a maga szerepe az ember életében. Egy olyan álomvilágban élni, ahol mindenkit szeretnek azonban veszélyes, mert az álcát huzamosabb ideig csak maguknak és a hasonló beszariaknak tudják fenntartani. A sérüléseket maguknak okozzák azzal, hogy a felhőkben járnak, mert mikor néha lejjebb szállnak megütik a bokájukat a kövekbe, ugyanis sose tanulták meg, hogy nem minden olyan sima és könnyed mint a felhők között. Aztán sírnak, hogy "a világ" üldözi a keresztényeket napjainkban is.

Popper Péter arról is beszél, hogy van úgy, hogy az anya nem szerei a gyermekét. Van úgy, hogy a férj nem szereti a feleségét. Vannak ilyen időszakok az életünkbe. Mitől félünk? Attól ami van miért félünk? Nem elég attól félni, ami a jövőbe vár ránk?

Szerintem teljesen rendben van, hogy egyes helyzetekben szeretjük a mellettünk élőt, más helyzetben meg kifejezetten zavar a jelenléte, vagy épp közömbösek vagyunk vele.

A többit rábízom Popperre!

a szeretet

2010-09-09T13:00:00.002+03:00

Balogh Attila, Life

"Jó közérzetünk fenntartására irányuló vágyunk egyrészről természetes és egészséges törekvés. Ha nem jutnánk megfelelő élelemhez, ha nem pihennénk és mozogánk eleget, feltehetően előbb-utóbb meghalnánk. Fizikai és érzelmi szükségleteink kielégítése egyaránt létfontosságú a számunkra. Mindemellett társas lénynek születtünk, elszigeteltségben valószínűleg sohasem tudnánk kibontakoztatni belső lehetőségeinket, mi több, kapcsolataink megkövetelik tőlünk, hogy túllépjünk saját önzésünkön. Ha leragadunk saját szükségleteink hangsúlyozásánál, valószínűleg képtelenek leszünk boldogulni embertársaink körében.

A jól működő kapcsolatokban nemcsak a saját jóllétünk, hanem a másik személy közérzete is számít. Mások szükségleteinek szem előtt tartása és kielégítése - hasonló mértékben sajátunkéhoz - természetes szükségletünkké válhat. Ezt a másik emberre irányuló attitűdöt nevezzük szeretetnek."

Gary Chapman, Változzunk együtt!, Harmat, 2009

ubuntu 10.10 béta - első benyomások

2010-09-06T10:43:00.002+03:00

Letöltöttem, telepítettem, tetszik.
A szépsége fogott meg először. Az új Light témák szerintem meglehetősen modern kinézetet adnak a kezelőfelületnek.

Néhány kép, hogy ti is gyönyörködjetek.

A bétában még nem működött a videokártyámhoz illő meghajtó (Nvidia GForce 5200 - nem mai csibe), és ahogy egy előzetes kiadáshoz illik jónéhány programösszeomlást és hibát tapasztaltam.

Várom a végső változatot. Nagyot alakítottak most is az ubuntus fiúk és lányok.

ubuntu 10.10 béta ma

2010-09-02T12:55:00.005+03:00

Ismerőseim körében egyre népszerűbb az az operációs rendszer, mely véleményem szerint a szabad szoftverpiac egyik legstílusosabb és legfelhasználóbarátabb operációs rendszerévé nőtte ki magát. A neve Ubuntu, és ma jelenik meg a már sok funja által várt 10.10-es verziószámú Maverick Meerkat (Önálló Szurikáta) béta verziója.

Mark Shuttleworth - az Ubuntu-projekt ötletgazdája elmondta blogjában, miért is nevezzük önálló szurikátának a legfrissebb Ubuntut.

Minden nagyobb gyártó számítógépeire telepíteni szeretnénk az új Ubuntut, hogy minél több felhasználóhoz jussanak el a szabad szoftverek. Ez már önállóság.
A szurikáták könnyű, gyors és persze társas élőlények - minden ami egy tökéletes tízestől elvárható [2010. 10. hó 10-én jelenik meg]. A boot-időnk egyre rövidebb és már a telepítés után közösségiek vagyunk. A szurikáták család-orientált élőlények, mi pedig arra törekszünk, hogy az Ubuntu legyen a legbiztonságosabb és leghasználhatóbb netbookos operációs rendszer. Ezek az állatok okosak is - tanítják egymást. Ez tesz minket olyan nagyszerű közösséggé.
Szabadon fordítottam Mark Shuttleworth Shooting for the Perfect 10.10 with Maverick Meerkat c. blogbejegyzéséből

Tapasztalataim szerint az Ubuntu fejlesztői betartják ígéreteiket, nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a nagyszerű operációs rendszer nagyrészt önkéntesek munkájának gyümölcse. Sok ezer ember együttműködése során válik azzá ami, így hibákkal is találkozhatunk bőven. Különösen igaz az a béta verzióra, melyet csak azoknak ajánlok, akik már használtak korábban Ubuntut, és esetleg indíttatást éreznek arra is, hogy hibák jelentésével polírozzák az operációs rendszert. A végső 10.10-es verzió október 10-én jelenik meg.

Ha népszerűsíteni szeretnéd az Ubuntu 10.10-es verzióját, megteheted az általam magyarra fordított visszaszámláló bannerrel.

Helyezd el az alábbi kódot a blogod HTML szerkesztőjébe, vagy a weblapod megfelelő helyére és máris élvezheted a fentebb látható csinos kis szerkentyűt. Megsúgom, hogy ha a böngésződ HTML5 kompatibilis, akkor érdemes a kép felé mozgatni a kurzort.

<div id="ubuntucounter"><script type="text/javascript" src="http://ubuntucountdown.uw.hu/counter.js"></div>

Az eredeti angol nyelvű banner készítője Joern Konopka. Köszönjük neki!

kövekbe vésett kor

2010-08-29T14:00:00.003+03:00

Sokan úgy gondolják, hogy már a zsidó és az első keresztény gondolkodók is úgy hitték, hogy a Föld igen fiatal, az idős Föld ötlete pedig új keletű - csak a modern tudomány fejlődésével került be a köztudatba. Azonban nem veszik figyelembe, hogy a keresztény egyházatyák közül jó néhányan nem betű vagy szó szerint értelmezték a genezist, nem úgy ahogy sokan a modern és kortárs egyházakban teszik.

Honnan is ered a főleg neoprotestáns körökben oly népszerű ötlet, miszerint bolygónk 6000-10000 éves?

1650-ben Ussher püspök közzétette kronológiáját, melyben a bibliai nemzedékek korának összeszámlálásával kiszámolta, hogy a teremtés Kr.e. 4004 október 23-án kezdődhetett. Nem ő volt az egyetlen aki ilyen módszerrel próbált rájönni a nagy titokra. Sir Isaac Newton és Kepler hasonló eredményeket kapott az összeadást követően. Napjainkban ezeket a tévedéseket természettudományosnak nevezett eredményekkel próbálják alátámasztani fiatal föld kreacionisták.

A felvilágosodás után, a modern tudományos élet beindulásával egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a tények, melyek például a bibliai özönvíz beszámolójával mondtak ellent, s arra utaltak, hogy Földünk jóval idősebb mint korábban hitték. Lord Kelvin (azaz William Thomson) feltételezte, hogy a Föld olvadt masszaként kezdte életét, és így a lehűlés rátájából 100millió éves kort saccolt neki. Ezt a kort azonban korabeli tudósok, többek közt geológusok és biológusok is - mint Charles Darwin - kevésnek tartották.

Napjainkban a hipotetikus számításokon kívül más módszereink is vannak a föld korának meghatározására.

Az egyik legbiztosabb ilyen módszer a radioaktív kormeghatározás, melyet kreacionisták oly sokféle módon próbálnak hiteltelenné tenni - mindeddig sikertelenül. Megjegyzem, -egyéb eszköz hiányában - szükséges részükről a módszer tagadása, mert olyan egyszerű módon magyarázza a Föld idős korát.

Az Orion ködben bolygók születnek

Lássuk, hogyan építhetjük fel a manapság elfogadott 4,5 milliárd évet!

Úgy gondoljuk, hogy

a Naprendszer keletkezése során a csillagközi porfelhő, gravitációs erő hatására egyre inkább tömörült, az idő közben felgyúlt központi csillag körül pedig ugyanilyen mechanizmu

ssal jöttek létre a bolygók. Ezen hipotézisnek még s

ok felderítésre váró területe van, többek közt az, hogy 1cm-nyi részecskék milyen mechanizmus révén tapadnak egymáshoz, hogy aztán kialakulhassanak a legalább 1km átmérőjű bolygókezdemények.

A Föld korát legpontosabban úgy lehet meghatározni, ha olyan kőzeteket vizsgálunk, melyek nem a földkéregből származnak. Ennek oka az, hogy a földtörténeti korok során, a tektonikus mozgások miatt, ezek elszennyeződhettek. Ezért a legpontosabb méréseket meteoritok ásványain lehet végezni. C. C. Patterson 1956-ban publikált cikkében a Canyon Diabló meteor egy darabját ólom-ólom izokron módszerrel 4,5 milliárd évesre becsülte. Ezt később több más meteorit és höldkőzet (A Holdon nincsenek a Földhöz hasonló tektonikus lemezek, ezért a felszínen levő kőzetek valószínűleg évmilliárdokkal ezelőtt sem tartózkodtak távol a mai helyüktől) segítségével megerősítették.

Ez csak az egyik módszer, amivel napjainkban meghatározható Földünk kora. Lesz még róla szó!

így nézünk egymásra

2010-08-20T22:28:00.003+03:00

A Mester a következő történettel szemléltette, hogy az emberek hogyan néznek egymásra.
Nemsokkal a házasságkötése után a Mester egy városi bérház tizedik emeletén bérelt lakást. Fiatal felesége kilépett egyszer a zuhany alól, hogy egy törölközőért nyúljon, de megdermedt. Kívülről, az ablakon keresztül, egy ablakpucoló bámulta őt. Egy perc is eltelt, amíg ő ott állt földbe gyökerezett lábbal, anélkül, hogy moccanni bírt volna.
Végül a férfi törte meg a varázst:
- Mi a baj, asszonyom? - kérdezte. - Nem látott még ablaktisztítót?

Anthony de Mello, Abszurd egypercesek

nyári melegek

2010-08-18T12:58:00.008+03:00

Nemrégiben egy nyári kiscsoport alkalmával szóba jött a meleg kérdés. A nem reprezentatív felmérésem szerint tíz emberből négy fogadná egy homoszexuális vagy leszbikus személy barátkozását. A csoportból csak két személy mondta azt, hogy el tudná fogadni ha a saját leendő gyermeke elé állna és bevallaná, hogy meleg. Volt aki úgy gondolta, hogy egy hatalmas apai pofon majd segíthet a fia állapotán vagy egy kiadós lelkére beszélés kigyógyítja majd a lányát eme bolondságaiból.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a keresztények máris túl elfogadóak a melegekkel szemben. Nem tudom nyugaton - gyülekezet szinten - hogy van ez, de úgy gondolom, egy erdélyi meleg nem érezné magát túl jól egy átlag keresztény gyülekezetben.

kép: http://www.nakedpastor.com - thanks

a szőnyeg

2010-08-14T21:27:00.003+03:00

- Miért van olyan kevés megvilágosult ember?
- Mert nem az Igazságot keresik, hanem a saját kényelmüket - válaszolta a Mester.
A következő szúfi mesével világította ezt meg:
Egy ember, akinek sürgősen pénzre volt szüksége, megpróbált egy durva szőnyeget eladni az utcán. Az első ember, akinek megmutatta, azt mondta:
- Ez nagyon durva szőnyeg, és ráadásul még kopott is és nagyon olcsón megvette
Egy perccel később azonban a következő arra járó embernek már ezt mondta:
- Uram, nézze meg ezt a szőnyeget, olyan puha mint a selyem, még egy ilyet nem fog találni.
Egy szúfi, aki tanúja volt a jelenetnek, így szólt:
- Szőnyegárus uram, legyen szíves, tegyen bele engem is a varázsdobozába, amely a durva szőnyeget simává, a kavicsot pedig igazgyöngyé tudja változtatni.

A varázsdobozt, természetesen önérdeknek nevezik - tette hozzá a Mester -, a világ leghatékonyabb szerszáma arra, hogy az igazságból félrevezetést csináljunk.

Anthony de Mello, Abszurd egypercesek

spirituális döntéseink - miért hozunk meg egy döntést? (4-6)

2010-08-07T19:23:00.007+03:00

4. Az ember szabadságát Istentől kapja

Az alap az, hogy szabad vagyok, ahogy a harmadik fokozatban is. Egy döntésemnek csak akkor van értéke, ha szabadon döntöttem. De az ebben a fázisban leledző személy úgy gondolja, hogy Istentől van ez a szabadság. Ezért kapcsolatuk legfontosabb jellemzője, hogy Isten szabadságot ad neki a döntéseihez. Nem kötelezi semmire. Istennek pedig ez tetszik.

Az interjúból: Ez nem volt szabad döntés, mert nem meggyőződésből született. Tehát, az illetőt nem köti az ígéret, amit félelmében a zuhanó repülőn tett.
Ha valaki hisz, nem ezért a fogadalmáért fogja megtenni amit tesz. Tudja, hogy eleve vannak kötelességei Isten felé. Csak annak van Isten előtt értéke, amit az ember szabadon és meggyőződésből tesz!
Az ilyen ember csak akkor tesz dolgokat, ha meggyőződésből teszi, mert azt mondja csak annak van értelme. Az nem is jó, nem is érték amit csak kötelességszerűen teszünk.
Aki ebben a szerkezetben működik, az folyamatosan reflektál magára. Azon gondolkodik, hogy épp most mit és miért tesz. Akkor köteleződik el Isten felé, ha szabadon képes megtenni, ha nem, nem teszi, ezt Isten nem motiválhatja, csak a szabadságot adja.

5. A tetteink föltételét és értelmét Isten adja, és mi szabadon döntünk.

Interjú: Isten és ember kapcsolata teljesen összefüggnek és átjárják egymást. A szerelmének tett ígérete, a munkahely kiválasztás ugyanúgy Isten akaratát jelentik, mint a helyzet amibe kerül, és az ígéretet tette. Itt azt látja az illető, hogy az élet különböző helyzetei között nem az a különbség, hogy az egyikben Isten kér tőle valamit, a másikban csak úgy, szabadon tehet valamit, hanem az élete minden eseményében felfedezi az isteni akaratot. Ezért mindig azon vívódik, hogy melyiket válassza.
Van, hogy elmélkedéseink során bepillantást nyerünk ebbe a fázisba (feltéve, hogy előző szinteken vagyunk), majd rájövünk, hogy ez igen-igen nehéz fázis, abból fakadóan, hogy felfedezhető a hétköznap minden eseményében Isten, folyamatosan mérlegelni kell egyik és másik döntés között. Megijedünk, majd visszalépünk egy-két lépést, és ismét elkezdünk jeleket keresni, ahogy Mel Gibson is tette.
Az ember folyamatosan kommunikál Istennel.

6. Isten nem csak szabadságot ad, de elköteleződik az ember felé

A második fázistól eltérően nem én szabok határt Istennek, hanem rájövök, hogy noha ő szabad, elköteleződik felém, korlátozza saját szabadságát úgy, hogy közben nekem teljes szabadságot ad és ha akarok én is adhatok neki a szabadságomból.
Erre a fázisra nem találtak igazolást a kutatás során, hanem mint hipotetikus végállapotot jelölték meg, melyet igei kinyilatkoztatásból vezettek le.

A fenti hat modellbe valószínűleg mindannyiunk besorolható. Életünk nagy részét átmenetben töltjük két döntéshozatali struktúra között, ezért ne lepődjetek meg, ha több csoport jellemzői is igazak rátok.

Én a harmadik csoportban leledzem és épp a negyedik szintre tartok.

forrás: Pál Feri atya

spirituális döntéseink - miért hozunk meg egy döntést? (1-3)

2010-08-07T07:30:00.001+03:00

Volt elég időtök átrágni a történeten magatokat, biztos jól át is éreztétek. Volt aki elmondta személyes beszélgetés során, hogy neki nőként nehezére esett beleélni magát ebbe a férfiszituációba. Utólagos elnézéseteket kérem hölgyek, ha nem sikerült vagy nagyobb erőfeszítést igényelt részetekről.

És akkor a már említett kategóriák:

1. Isten mindenható, az ember teljesen kiszolgáltatott

Isten, mindenhatóságánál fogva beleszól a világ menetébe. Totálisan meghatároz, és mindent eldönt az életemmel kapcsolatban.
Az egyik kutatásban résztvevő személy azt válaszolta: A fiatalembernek mindenképpen el kell mennie, egyszerűen azért, mert megfogadta Istennek. Tehát, ha egyszer azt mondta Istennek, hogy elmegy, azt többé nem lehet megváltoztatni. Bármi is jön közbe, bármilyenek a körülmények, az nem számít, csak az, hogy nem tartottam meg az Istennek tett ígéretet.
Ez a gondolkodás kifejezetten a gyerekekre jellemző, akiknek ha megígérünk valamit, majd valami miatt nem tudjuk megtartani, akkor azt élik át, hogy becsaptuk és nem szeretjük őket, de sokunk lelkének a mélyén is ott lapul.

Az én elemi érzésem is valami hasonló volt: Meg kell tenni! Meg kell tenni! Ilyen dilemmaszituációkban mindig ez szólal meg bennem először. Nem számít, hogy nem fértem már fel a buszra, mindegy, hogy egy barátommal beszélgettem, akinek épp nagyobb szüksége volt rám, az első ítéletem magamról ez szokott lenni. Nem tartottam meg az ígéretem, tehát rossz vagyok.

Egy másik idézet: Ha nem tartom meg a fogadalmam, büntetést kapok. Lehet van köztetek olyan, akiből ez, vagy ennek a gondolatnak egy halvány képe tört elő elsőre.
A logika ebben az esetben a következő lehet: Ha Isten megmentette az életem, tartozom neki azzal, hogy megtegyem amit ígértem. Ha nem teszem meg, kizárólag büntetés lehet az eredménye. Persze az is lehet, hogy semmiféle csodáról nem kell beszélnünk, nem Isten mentette meg a főhős életét, de ez mellékes azok számára, akikben ez a gondolat szólal meg mélyen.
Ebben a struktúrában a legfőbb erény a vak engedelmesség, aminek az oka, a következményektől való félelem. Egy négy éves gyereken már észrevehető, hogy hogyan alkalmazták rajta a büntetés-jutalmazás egyensúlyát. Azok a gyerekek, akik kevés jutalmazásban, és sok büntetésben részesülnek, már négy évesen nem kezdeményeznek. Pedig ebben a korban a kicsi nagyon kíváncsi, felfedezi a világot. Ők viszont - félvén attól, hogy esetleg rossz az amit tesznek, annak pedig büntetés lesz a vége - bezárkóznak, és már nem a képességeiknek megfelelő dolgokat választják. Ha ez alá választanak, abban biztosak, hogy nem fogják elrontani, és ez fontosabb számukra, mint hogy valami hasznosat és jót, a határaikat ostromlót tegyenek.
Az egyik interjúalany ezt mondta: Isten az, aki egyedül tudja, mit kell tenni. Ember ezt sohasem tudhatja, csak Isten.

2. Isten és az ember "üzleti viszonyban" vannak egymással

A kutatásban ezt úgy fogalmazták meg, hogy Istent vagy a felsőbb hatalmat rítusok és egyéb tettek által befolyásolni lehet. Itt már nem csak Isten az aki belenyúl a világ eseményeibe, de az ember valamiféleképpen kötheti Istent. Jogi viszony alakul ki köztük. Amit ígértem kötelező érvényű, de Isten ígéretei is ugyanúgy kötelezőek. Sőt, én is megszabhatom, hogy Isten milyen szabályok szerint játszik, míg a szabályok egyenlőek, és mindketten jól járunk.

Válasz az interjúból: Ha Isten segített, akkor nekünk is segítenünk kell Istennek! A kulcsszó a kötelesség.
Ahogy haladunk a harmadik fázis felé, annál inkább válik Isten kötelessé megtenni amit nekünk ígért, vagy úgy gondoljuk, hogy ígért.
Ha mi jók vagyunk, Istennek jónak kell lenni hozzánk!

Ehhez a fázishoz tartozik a zörgető-effektus. Ugye, azt olvassa a kedves második fázisban lévő úriember/asszony: Mert aki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt. 7:8) Kér, zörget, imádkozik de üres marad a mikuláscsizma. Isten nem adott, tehát ő sem tartozik Istennek semmivel, sőt ezek szerint nincs is Isten, - vagy ami még rosszabb - nem szereti őt. De ezzel a dolog el is van intézve.

Ennek a gondolatmenetnek egy másik formája, hogy azért történik valakivel valami jó, mert Isten kompenzálja az addigi jótetteiért.
A gyakorlatból említhető a történelmi egyházakban tapasztalható keresztelkedés. Gyakran a szülőknek eszük ágában sem áll keresztényi szellemben nevelni a kicsit, de mégsem tolhatnak ki vele, mert Isten ezt várja el. Ők megadják ami jár az Úrnak, az meg vigyázzon a kicsire.
Egy kissé rafináltabb alkalmazás: Megteszek Isten neked valamit, de azután te jössz! Hunyj szemet néhány dolog fölött.

Ugye megnéztétek a Jeleket?! Mel Gibson egy papot alakít, akinek tragikus balesetben elhunyt a felesége. Ennek következtében elveszti hitét, és környezete felé azt sugározza, hogy Isten nincs, vagy ha van akkor valami nagyon rosszat akar nekünk, hisz így végzett a szeretett asszonnyal. Ezt tetézi még az is, hogy egyik gyermekük súlyos asztmában szenved, szóval Isten adóssága igen csak nagyra nőtt. A földet űrlényinvázió éri, az izgalmak fokozódnak, majd egy csodás módszerrel (víz) sikerül elijeszteni az ufonautákat. Mikor főhősünk kis családjával előbújik rejtekhelyéről ráébrednek, hogy egy példány még a házukban tartózkodik. Ez az ufonauta elkapja a pap asztmás gyermekét, és mérgező gázt lehel az orrába. Az csodás módon (betegsége miatt) nem tudja belélegezni a gázt, ezért megmenekül, míg az űrlényt egy a felesége által, annak halála pillanatában mondott mondat alkalmazásával (Adj neki és üss egy nagyot!) legyűrik. Minden jel összeáll lelkészünk számára, Isten kiegyenlítette a számlát, ő pedig szépen visszasüllyed a második fázisba és visszaáll hivatásába.

3. Isten korlátok között mozog, és nem is annyira fontos. Az ember a központ!

Részletek az interjúból:
Az ember nem köthet Istennel üzletet, vagy ha igen, rosszul teszi.
Nem azért kell jót tenni, mert Istennek megígértem, hanem azért mert ez a meggyőződésem, vagy a lelkiismeretem ezt diktálja.

Az Isten és az ember világa kettészakad, Isten alig vesz részt a világ történéseiben, és a mérce az én lelkiismeretem vagy meggyőződésem. Önmagamhoz kell hűnek lennem.
A válasz oka tehát a válaszadóból fakad. Ennek a struktúrának a gyöngéje, hogy ha valamiért meginog a válaszadó önmagában, akkor kérdéssé válik, hogy mi a fenének tartson ki a választása mellett. Előnye pedig pont innen ered. Döntései biztosak, ha egyszer eldöntötte őket. Nem függnek a másiktól, vagy Istentől, a cserekereskedelem megszűnt.
Ez a struktúra a ma emberére nagyon jellemző.

Ennyi talán elég is egyszerre. A 4-6. fázisról nemsokára olvashattok. Izgalmasak lesznek sokunk számára, különösen azért, mert még nem tapasztaltuk őket, vagy csak nagyon ritkán.

forrás: Pál Feri atya

spirituális döntéseink

2010-08-01T09:02:00.005+03:00

Ha dilemmahelyzet elé állítanak minket, ésszerű és a személyiségünk mélyéről fakadó válaszreakciónk, hogy valamiféleképpen döntsünk. Kutatók az 1980-as években arra jutottak, hogy a vizsgált alanyaik 6+1 kategóriába sorolhatók, annak függvényében, adott helyzetben milyen ítéletet hoznak. Az, hogy az adott alanyok mit döntöttek, a kutatás szempontjából elhanyagolható volt. Az azonban már sokkal jobban felkeltette a kutatók figyelmét, hogy milyen lélektani struktúra húzódik meg a döntés mögött.
Ezek a döntéseink hordozhatnak racionális tartalmat, de általában irracionálisak. Fent említett kutatóink azt is állították, hogy nem úgy működünk, hogy egy ideig spirituális döntéseket hozunk, majd ebből kinőve teljesen racionálissá válunk. Életünk bármely szakaszában képesek vagyunk ilyen és olyan ítéleteket is hozni.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy mindez független felekezeti vagy vallási hovatartozásunktól, sőt attól is hogy hiszünk valamilyen istenség létében vagy sem. Hangsúlyozták, hogy ezzel nem burkolt vallásosoknak nevezik az ateistákat, mindössze azt állítják, hogy a lelki struktúráikból adódóan ők is képesek vallási ítéletek meghozatalára.
Másik állításuk az volt, hogy noha a felekezeti hovatartozás nem befolyásolja ezen ítéletek milyenségét (hogy a 6+1 közül melyik kategóriába sorolhatóak), de az iskolázottság hatással van rájuk.

Elég az unalmas elméletből, jöhet a gyakorlat!
Leírok egy - a vizsgálat során használt - tipikus dilemmaszituációt. Arra kérlek titeket, hogy döntsetek. Miután pedig kialakítottátok a saját nézőpontotokat, a következő bejegyzésből reflektálhatunk arra, mi is határozta meg a saját ítéletalkotásotokat.

A helyzet a következő:

Van egy fiatalemberünk, aki néhány napja szerezte meg az orvosi diplomáját, igen csak jó eredménnyel. Ezért szülei gyermeküknek egy két hetes angliai utazásra fizettek be, és azt mondták, ha van kedve, éljen ezzel a pihenési lehetőséggel, utána úgyis el kell kezdeni dolgozni.
A fiú töprengett az utazáson, ugyanis van egy barátnője, akinek már megígérte, hogy feleségül veszi, és miután elég szoros a kapcsolatuk, nem esik neki jól, hogy a hölgy nélkül nyaraljon Angliában. Végül mégis igent mond, és felszáll a repülővel. Az utazás során azonban a repülőgép bajba kerül, leáll az egyik hajtómű, majd a másik, majd mint egy kő kezd zuhanni fedélzetén főhősünkkel. A pilóta felszólítja az utasokat a szokásos óvintézkedésekre. A fiatalemberünk becsatolja a biztonsági övét, fejek térdek közé stb. De érzelmileg is történik benne valami. Teljesen berezel, megijed és ösztönösen Istenhez fohászkodik, a következőképpen: Uram, most ha ezt túlélem elmegyek életem végéig a harmadik világ betegeit, szegényeit, gyerekeit ápolni. A kedvesemet is magammal viszem, és ha nem akar jönni akkor pedig szakítok vele.
Földet ér a gép, rengeteg halott, kivéve ő...
Főhősünk megmenekül, hazaérkezik és a hétköznapi élete folytatódik a maga medrébe.
Benne van az Istennek tett ígérete, de még nem nagyon tud dönteni. Egy hónappal később egy nagyon menő kórházban kiválasztják, arra hivatkozva, hogy a 80 jelentkező közül őt találták a legrátermettebbnek, az egyetemi eredményei alapján, meg amúgy is...

Eddig a történet. A kérdés a következő: Te mit tennél a fiú helyében? Miért tennéd azt amit tennél?

Ha akarjátok le is írhatjátok a válaszotokat hozzászólásban. Miután átgondoltátok és ítéletet alkottatok az lenne a kérésem, hogy próbáljátok megragadni azt az elemi, ösztönös, a másodperc töredéke alatt megjelenő érzést-döntést-sejtést ami megjelent bennetek mikor tudatosult a dilemmaszituáció. Ez megegyezhet azzal amit majd végül döntötök, de sokunkban eltér a végső döntéstől. Az is tanulságos, hogy megmaradt-e ez az ösztönös rezdülés, vagy fogalmad sincs róla.

Folytatás a következő bejegyzésben.

És még valami. Ha időtök adódik nézzétek meg, vagy nézzétek újra a Jelek (Signs) c. filmet (a bejegyzés képanyaga a film egyik jelenetéből van). A főhős döntései nagyon jól szemléltetik azt, milyen a második döntéskategóriában leledzeni.

Forrás: Pál Feri atya
Kép: port.hu

a gonosz evolúció

2010-07-12T19:34:00.013+03:00

Az evolúciós gondolkodás széles körű elfogadása – az a felfogás, hogy minden magától keletkezett természeti folyamatok által, és nincs szükség Istenre – ráadásul hozzájárul az Istenbe vetett hit feladásához. Eszerint minden, ami nyilvánvalóan tervezés által jött létre, maga készítette el a saját tervét! Ez a gondolkodásmód, amely tagadja Isten létezésének világosan felismerhető bizonyítékait (Rómaiak 1,19-20), kikerülhetetlenül elvezet az ateizmushoz (ahhoz a hithez, miszerint nincs Isten) és a világi humanizmushoz (miszerint az ember maga rendelkezik az életével, mégpedig Isten nélkül).

Kérdések a kezdethez, 1. fejezet, 12. oldal

Sokszor találkoztam már azzal a gondolattal, miszerint az evolúció elmélete az erkölcs elvesztéséhez vezető egyenes út. A fent idézett könyvben, de úgy általában is, elő-elő bukkan az a gondolat, hogy az evolúció elmélete táplálta Hitler gyűlöletét és Sztálin gulágait. Valóban így van? Az evolúcióelmélet az erkölcs végső megrontója lenne?
Az válaszom határozott nem. Az, aki jó minőségű oktatásban részesült tudhatja, hogy az evolúcióelmélet semmiféle kijelentést nem tesz az erkölcsről vagy Istenről. Amit itt kreacionista barátaink látnak az az evolúcióelmélet ideológiákba való erőltetése. Ugyanilyen ideológia-csavar történt a keresztesháborúk alkalmával, mikor pogányok sokaságát gyilkolták le. Persze, tudjuk, hogy a pénz, a hatalom meg egyéb állt a háttérben, de várjunk csak?! Vajon Hitlert és Sztálint mennyire hajtotta a pénz és a hatalom? Feladták volna a földi jólét minden darabkáját, csak azért, hogy az evolúcióelmélet predikcióit megvalósítsák? Tudom, nagyon bagatell kérdések, de a kijelentés, amiből kiindulnak nem kevésbé az.

Vezethet-e az evolúcióelmélet elfogadása ateizmushoz? Igen.

Az olyan hitet, amely a szentírásban megjelenő minden eseményt történelminek értelmez nem lehet összeegyeztetni a tudomány állításaival. Ilyet ne is várjunk. Az ilyen hitet, mitikusnak vagy szó szerintinek nevezzük. Minden kisgyermeknek ilyen a hite (ők még képtelenek a reflektálásra), és sok felnőtt keresztény is ilyen hittel rendelkezik. Ne értsetek félre. Ez nem azt jelenti, hogy az illető gyermeteg. Egyszerűen csak azt, hogy jelenleg ilyen tulajdonságokkal rendelkezik a hite, eszerint értelmezi a szentírást, Istennel való kapcsolatát, stb. Érdemes tudni, hogy más hitformák is vannak (nem differenciált, intuitív, individuális, összekötő, univerzalizáló stb.), talán ezekről lesz szó az istenképek sorozatban. A tapasztalatom az, hogy ha a környezete, a gyülekezete eléggé nyitott akkor a legtöbb keresztény előbb-utóbb továbblép hitében. Ez a továbblépés azonban mindig kicsit olyan, mint a gyermekkorból felnőtt korba való átmenet - veszélyes és nehéz. Aki úgy érzi, hogy a hat nap magyarázata számára már nem kielégítő valószínűleg fél. Attól hogy mit gondolnak majd róla. Attól, hogy megmarad-e Isten, ha ő változtat az eddigi gondolatain.

A másodikhoz van egy jó hírem. Isten nem szalad sehová, ha mi tovább is lépünk, sőt - mivel mindenhol ott van - velünk halad.

Mit gondolnak majd rólad ha felvállalod, hogy már nem a hat napos kreacionizmus, vagy az ID híve vagy? Az a tapasztalatom, hogy ez mindkettőtöktől függ. Ha te erőlteted az újdonságot, akkor a kreacionista védekezni fog, és sok esetben elfordulhat tőled, a kapcsolatotok megromolhat. Azonban neked is jogodban áll megálljt parancsolni neki akkor, ha fájdalmat okoz a mondataival. Minden esetre fundamentalista gyülekezetben nem a legjobb befektetés sem a hitformaváltás sem az evolúcióelmélet elfogadása.

Szociáldarwinizmus - nézzünk mélyebbre

A szociáldarwinizmusnak rengeteg meghatározása létezik. Lényege talán az lenne, hogy azok az emberi közösségek maradnak fent melyek erősebbek, jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Ez a gondolat már az evolúcióelmélet előtt megszületett, Herbert Spencer, Thomas Malthus és mások nevéhez fűzhető.
Érdekes, hogy gyakorlati megvalósításai általában a hosszútávú fennmaradás ellen hatnak. Az eugenika például rontja a populáció genetikai diverzitását, ezért hosszú távon kihaláshoz vezethet. Az evolúció elmélete rávilágít arra, hogy egy populáció fennmaradása genetikai sokszínűségétől függ. Ha valaki megfelelő oktatásban részesült, az evolúcióelméletet használva igen könnyen lerombolhatja a szociáldarwinisták emberi szelekcióra vonatkozó gondolatait.

Az ahogy van úgy kell lennie probléma

Az evolúció elmélete a természet egy szeletének működését írja le. Bármennyire is idegen tőlünk ez, de az élővilágban intenzív harc folyik, mindez a túlélésért és a szaporodásért. Az evolúció azonban nem mondja, hogy ennek így kell lennie.
Az élővilágban nem csak örökös harccal, de altruista magatartással is találkozhatunk. Az egyedek egymást segítik. Ha az evolúciós megfogalmazáshoz hívek akarunk maradni, úgy is mondhatjuk: az ember, mint szociális élőlény akkor képes a legnagyobb szaporodási sikerre szert tenni, ha elég gyakran segíti társait.

Összefoglalás

A jó minőségű evolúcióoktatás fegyvert ad a kezünkbe az olyan romboló ideológiákkal szemben mint a szociáldarwinizmus.
Az evolúcióelmélet elfogadása vezethet ateizmushoz, ugyanúgy mint egy csalódás Istenben, azonban nem egyenes út oda.
Az evolúcióelmélet állítja, hogy az élőlények minden nap újabb kihívások, harc, gyilkolás elé néznek a sikeres fennmaradás és szaporodás érdekében, de azt nem, hogy az embernek hasonlóképpen kell viselkednie, sőt leírja azt is, hogy az emberek számára miért hasznosabb bizonyos helyzetekben az egymást segítő magatartás.

a Genezis és ami mögötte van

2010-06-29T21:22:00.012+03:00

Midőn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se,
s egyike sem az isteneknek;
név nélkül szunnyadott a sors is,
betöltetlen várt a végzet -

A Gilgames teremtés (Enuma Elish kezdetű) - mezopotámiai - teremtéstörténet indító sorai (Rákos Sándor fordítása)

Az emberek ősidőktől fogva próbálkoznak helyüket megtalálni a világban. A folyamatnak fontos eleme a kezdetekről való elmélkedés. Könnyebb megmondani ki vagyok én, ha ismerem milyen kapcsolatban állok az engem körülvevő világgal. A világ részei a tárgyak, az állatok, és sok esetben az istenségek is, akik néha megfeleltethetők egy-egy természeti erőnek (pl. Quetzalcouatl az Azték szélisten).
A világ és az élet eredetéről minden tisztességes nép alkotott egy történetet. Sokat ma is ismerünk.A japánok szerint Japán a sártócsához hasonlító káoszból keletkezett. Izanagi és Izanami - az istenek atyja és anyja - tőrükről lecsöpögő anyagból hozták létre az első szigetet.
Egy afrikai azt mondaná, hogy történetét apjától hallotta, aki a maga rendjén az ő apjától, és a történet így terjed a kezdetektől fogva. Szerinte három istenség volt: Nzamé, Mebere és Nkva. Nzamé mindent megteremtett, majd miután megmutatta mindezt istentársainak, úgy döntöttek kell valaki, aki irányítja a teremtést, aki az Úr lesz ezek felett. Erre a célra "készült" az első ember.

Keresztény körökben mosolygunk ezeken a gyermetegnek tűnő történeteken, mégis sokan a kereszténység ellen intézett támadásnak veszik, ha valaki a Mózes első könyvében megjelenő történetet hasonló síkon kezdi elemezni.

1849-ben kerülhettek a kutatók közelebb ahhoz, honnan is származhat a Bibliabeli teremtéstörténet. Aki a "higgy és ne kutass!"- elvet vallja, az itt le is állhat, de titeket tovább invitállak. Lássuk, mi is az eredete ennek a sok vitát kiváltó szövegnek, mely annyiunkat elbűvöl!

Hét agyagtábla

Austen Henry Layard ásatásai során bukkant rá az ó-babiloni nyelven íródott szövegekre. Igen megviseltek voltak. Egyes sorok az olvashatatlanságig rongálódtak. Az V. tábla teljességgel tönkrement, másolatait azonban később megtalálták.

A szöveg angolul és magyarul is olvasható. Ez az Enuma Elish kezdetű eposz, melyet magyarul Gilgames teremtésnek nevezünk. A cím a szöveg első sorának részlete, "Midőn fönn". A szöveget rituális célból, a babilóni újév ünneplése során olvasták fel.

A történet

A szöveg elején megismerkedhetünk a két ősistennel, Apszuval és Tiámattal minden létező apjával és anyjával. Jó néhány más istenséget is teremtenek, akik igen csak feldühítik Apszut, mert nagy zajt (bábel) csapnak. Az istenek atyja úgy dönt, elpusztítja a sok rakoncátlan istenségeket, de Tiámat, - akinek utóbbiak hatalmas testében lakoznak - értesíti a legerősebb istenséget, Nudimmudot. Nudimmud mindjárt a többiek segítségére siet és megöli Apszut. Ezután több utódja születik, melyek közül legnagyobb és legbölcsebb Marduk. A kis Marduknak a szelet adják játékszerként, aki hatalmas tornádókat és homokviharokat kavar Tiámat testében, ez pedig feldühíti a többi istenséget.
Az istenségek meggyőzik Tiámatot, hogy bosszulja meg férje halálát. A dühös asszony hatalma megnő, szörnyeket teremt, ezektől azonban az istenségek berezelnek, életük veszélyben forog. Mardukot választják ki, aki ezután megküzd Tiámattal, és le is győzi őt. Testéből pedig megalkotja a Földet.
A történet befejezésében még néhány gyilkosság eredményeként Marduk megteremti az emberi fajt agyagból és vérből, majd várost alapít Babilon néven, mely a hangoskodó (bábelt teremtő) istenségek lakóhelye lesz.

A hipotézis

Már a szöveg megfejtése után felmerült a kutatók fejében az ötlet, lehet, hogy a bibliai teremtéstörténet forrása az Enuma Elish és egyéb Közel-keleti mítoszok lehetnek.
A Gilgames teremtést durván a Kr. e. 18-16. századra saccolják, míg Mózes 1. könyve valószínűleg a Kr. e. 6-5. században keletkezett. Azt tudjuk, hogy a szöveg régebbi és azt is, hogy általában a nagyobb népek (babilóniaiak) szokásai, kultúrája, mítoszai befolyásolják a kisebbekét (zsidók). Most lássuk, milyen hasonlóságokat fedezhetünk fel a mezopotámiai mítoszok, és Mózes első könyvének teremtéstörténete között.

Midőn fönn az ég nevetlen...

Úgy a Genezisben mint az Enuma Elish-ben a teremtési aktus isteni szóra történik. Az Enuma Elish ezt úgy írja le, hogy az ég és a föld még nem voltak megnevezve, míg a Genezisben a teremtés a "legyen [a teremtmény megnevezése]" szót követi.

...vizeikkel egybemosódtak...

A Genezisben Isten elválasztja a fenti vizeket a lenti vizektől. Az ókori Közel-kelet világképében a Föld egy körlaphoz hasonlított, mely felett (az eső forrása) és alatt (ezen úszott a szárazföld) édesvíz-tenger volt. Ezt a teremtés során egy szilárd boltozattal (égbolt) választja el Isten. Az Enuma Elishben a boltozatot Tiámat félbevágott hatalmas teste képezi.

Kettévágta Tiámat törzsét, két félre, mint kagylót, osztotta
egyik feléből teremtette a magas égnek kupoláját,

Ezen kívül a korabeli elképzelés az volt, hogy a szárazföld körül (ami megfelelt az akkor ismert világnak) nagy tenger terül el.

Itt még érdemes azt is megemlíteni, hogy magától értetődőnek vesszük, hogy Isten a teremtéskor teremti meg a vizeket is. Pedig, ha elolvassuk az 1. Mózes 1 és 2. versét kiderül, hogy a vizek már jelen vannak a teremtésnél. A mélység ebben az esetben a vizek mélységeit, vagyis az óceán mélyét jelöli. Isten lelke, pedig már ott lebeg a vizek felett, pedig korábban szó sincs a víz megteremtéséről. Ez nem csak hogy összecseng azzal, amit a korabeli Közel-keleten hittek (ti. a teremtés előtt uralkodó káosznak köze volt az óceánhoz, a vizekhez), de azt is jól szemlélteti, hogy a zsidóknak fogalmuk nem volt a Föld kinézetéről, vagy eredetéről, vagy arról, hogy létezik világűr. Úgy képzelték, hogy az óceán mindig is létezett, és valamilyen formában ebbe a kaotikus víztömegbe teremtett Isten.

Fölragyogtatta Nannart fényesen, reábízta az ég őrízetét...

A csillagokkal hasonló a helyzet. Az Enuma Elish 5. kőtáblája arról szól, hogyan teremti meg Marduk az ég csillagait, "megjelölvén az évnek napjait". A kutatók szerint az 1. Mózes 1:14-beli szöveg innen eredeztethető.

Leültek akkor a nagy istenek, leültek, tányért raktak maguk elé.

Egy másik érdekesség, hogy az Enuma Elishben ugyanúgy mint a Genezisben az istenek tanácskoznak az ember teremtése előtt, majd e végső teremtés után lakomát ülnek (megpihennek).

Bősz sárkányokat is költött a tenger iszapjából...

Utoljára megemlíteném még, noha ez nem feltétlenül jelenik meg a Genezi könyvében (sokkal inkább Jóbnál), hogy a korabeli mitológiában a kezdeti káosz megszemélyesítése egy tengeri szörny volt, mely harcolt a teremtő istenségekkel. Erre a figurára leviatánként (az új fordítású bibliában pedig krokodilként) bukkanhatunk. És itt mindjárt át is térhetünk arra, miben is különbözik a Genezis a többi korabeli mitológiától.

Nagy a hasonlóság, de nagy a különbség is!

Noha azt láttuk, hogy a korabeli zsidók világról alkotott képe megfelelt a környező népek világképének (lapos világ, a szárazföld a vizeken úszik felette búra alakú égbolt) Istenről alkotott képük nagyon is különbözött környezetük istenképétől. A Genezis Istene olyan teremtő isten, aki minden teremtménye fölött áll. A leviatán már nem kellhet harcra vele. A Genezisben nem jelenik meg több istenség (noha utalások vannak rá, pl. az Elohim többesszáma), az pedig különösen feltűnő, hogy semmiféle viszálykodás nincs az isteni világban. A Genezis elutasít mindenféle korabeli mitológiát, a világ létrejötte nincs összefüggésben az istenségek születésével. Az ember szerepe sem az istenek kielégítése többé, dolga van a Földön.
Ezen kívül a Genezisnek semmilyen politikai vonatkozása nincs. Nem tesz említést Izráelről, vagy a zsidókról. Az Enuma Elish ezzel szemben Marduk királynak és Babilonnak emelt műemlék.

Tehát...

Levonhatjuk a következtetést, hogy a Genezis írói nem voltak tisztában a világ keletkezésével, vagy a föld kinézetével. Nem tudományos műnek szánták a szöveget, sokkal inkább saját világképüket és istenképüket fejezték ki benne.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Szalai A. A Genezis műfaji értelmezése (elérhető itt) 2009.
PiCo Study of Genesis/Genesis as a Myth (elérhető itt) Wikiversity.
Mezopotámiai teremtéstörténet (elérhető itt) Magyar Elektronikus Könyvtár

a G-történet - praeludium

2010-06-23T21:54:00.024+03:00

"Az evolúció elmélete [...] már megjelenése óta komoly bírálatokat váltott ki, mégis a tudomány általános elfogadott álláspontjává vált. Az evolúció elméletével szemben a csatabárdot a tudományos kreacionizmus ásta ki, amely különösen az utóbbi negyven évben óriási munkát végzett az evolúcióelmélet ellen és a teremtés mellett szóló érvek felsorakoztatásában. Ma már egyre inkább az a helyzet, hogy az evolucionista-naturalista hit dogmatizmusával szemben egyre elfogadottabbá válik a teremtésnek mint alternatívának az elmélete."

Részlet Dr. Jeszenszky Ferenc ajánlásából a Kérdések a kezdethez c. könyvhöz.

Így köszönti olvasóit Don Batten, Ken Ham, Jonathan Sarfati és Carl Wieland magyar nyelvre fordított és 2003-ban kiadott könyve, mely kreacionista körökben igen nagy sikernek örvend, a Kérdések a kezdethez.

• Isten valóban hat nap alatt teremtette a világot?
• Mit tartsunk a 14C-módszerrõl?
• Miért láthatunk távoli csillagokat egy fiatal világegyetemben?
• Miért van olyan sok destruktív mechanizmus az élőlényekben?
• Honnan jött Káin felesége?
• Hogyan fért bele az a sok állat Nóé bárkájába?
• Az egész földre kiterjedt-e az özönvíz?
• Honnan jött az óriási vízmennyiség az özönvíz során?
• Hogyan élték túl az özönvizet az édesvízi és a tengeri halak?
• Hogyan jutottak el a bárkától az állatok az olyan távoli helyekre mint Ausztrália?
• Hogyan jöttek létre a különbözõ emberi rasszok Nóé családjából?
• Mit jelent a kontinensek vándorlása?
• Valóban voltak jégkorszakok?
• Mi történt a dinoszauruszokkal?

A fenti kérdéseket a könyv hátoldalán, az ajánlóban olvassuk, mely ígéri, választ kaphatunk rájuk, igaz a korai kiadásokban a Kérdések a teremtéshez (Freud?) c. könyvtől kell várnunk ezeket (később ezt javították).

G mint genezis, azaz a teremtéstörténet. A sorozatban bő áttekintést nyerhetünk majd a kreacionizmusról és az evolúció elméletéről, belesünk a zsidó, és más népek teremtéstörténeteibe is. Lesznek pszichológiai és hitéleti vonatkozások, egyszóval körbejárjuk a lehető legtöbb oldalról ezt az igen nagy témát. Egyes esetekben konkrét választ tudunk majd adni, máskor felesleges vitákba bonyolódunk.

A sorozat célja: szemléltetni, hogy keresztényként elfogadhatjuk az evolúció elméletet.

Az irány egyértelmű. Jómagam hatnapos kreacionista voltam, de ma már úgy látom, semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá ezen hipotézishalmaz tudományos mivoltát. Ugyanígy az Intelligent Design mozgalom érvei sem állják meg a helyüket.

Ennek ellenére beszélgethetünk a felvetődő kérdésekről. Jómagam mindig a mindenkori tudomány álláspontja szerint közelítek majd a témához, ahol pedig hitkérdés merül fel, ott a saját hitem alapján fogok válaszolni és kérdezni.

Képzésem szerint biológus vagyok, a teológiához amatőr szinten konyítok. Ezért várom a javítási, szerkesztési javaslatokat és a témaötleteket.

A G-történet elkezdődött...

istenképek 3.

2010-06-11T19:15:00.001+03:00

Azok akik választottak képet, már megemészthették a vele kapcsolatos gondolatokat. Így hát lássuk, hogy melyik kép mit szimbolizálhat, és milyen kérdések merülhetnek fel vele kapcsolatban!

Minden magyarázat az alábbi összeállításban csak egy a sok lehetséges közül, így ha számodra teljesen mást mondott a kép az úgy rendben is van. Mindannyian egyedi, csodák vagyunk.

A dupla nyílra kattintva egyenként nézegethetitek a képeket!

Az istenképek sorozatnak lesz még negyedik része is, amiben várhatóan befejezem a hamis ideológiákról szóló bejegyzést.

Hogy addig se unatkozzatok végezzétek el a következő gyakorlatot:

Üljetek le csendbe, és válaszoljatok a következő kérdésre:

Ha Isten tánc lenne, milyen tánc lenne?

istenképek 2. - hamis ideológiák

2010-06-08T22:57:00.002+03:00

Ha az istenképünk rossz szinte lehetetlen, hogy ne legyenek hamis ideológiáink. Nem kevés tévképzettel találkozhatunk napjainkban a kereszténységben. Egyesek már a lovagkorból velünk vannak. Például: A nők érzékiek, bűnre csábítják a férfiakat. A középkori lovag saját énképét próbálta megvédeni ezzel. Képtelen volt megbirkózni saját vágyaival. Az, hogy "dűlőre akarja vinni" a hölgyet, nem fért bele a magáról alkotott nemes férfiképébe, inkább a nőre projektálta az ügyet, mondván, az bűntől csöpögve megpróbálja őt elcsábítani. Ilyen és ehhez hasonló tévképzetekről lesz szó a következőkben.

Feltevődik a kérdés: a lelkiismeretem szava Isten szava-e? Természetesen Isten a lelkiismeretünkön keresztül is szólhat hozzánk (hogy hogyan, azt ne tőlem kérdezzétek), de a lelkiismeretünk nem valami égből pottyant dolog. Keményen beleivódnak a neveltetésünk során szerzett tapasztalatok és sebek, és ezek befolyásolják majd a működését. Ezzel együtt nagyszerűen használhatjuk bizonyos helyzetekben, a művészet azonban abban van, hogy felismerjük mikor van szükség moralizálásra és mikor kell azt a bizonyos hangot megregulázni, és inkább a spiritualitást választani. (Figyeljük meg, hogy ez tudatos VÁLASZTÁS!)

A hamis ideológiák egy részét a bejegyzésben találjátok majd. Önkényesen válogattam a nekem tetszők közül. Ezekről úgy éreztem napi rendszerességgel találkozhatunk velük. A többi itt olvasható.

Ezek a mondatok általában érzelmileg húzós helyzetben törnek elő belőlünk úgy, mint a szülői tiltások vagy parancsok. Nem véletlen, ugyanis sokak hitéletében kapaszkodókat jelentenek. A valóság azonban az, hogy ezek a kapaszkodók semmihez nincsenek odacsavarozva szerintem, de sokan kapaszkodnak beléjük. Ennek az lesz az eredménye, hogy olyan Istennel harcolnak a delikvensek aki nem létezik.

Vigyázz, mert megver az Isten! vagy Vigyázz, megver az Isten, mert... (tetszés szerinti befejezés)
Isten a jókat szereti a rosszakat pedig... elveti.
Mindenért meg kell bűnhődni. v. Meg lesz annak a böjtje.
Isten nem ver bottal!
Megbüntet az Isten ezért! v. Miért büntetsz engem Isten?
A jónak nem eshet bántódása. - és Jézus?
Ha erősebb lett volna a hitem, ez nem történik meg! vagy Ha erősebb lett volna a hited, soha nem váltál volna el!
Az ember velejéig romlott.
A testi dolgokat Isten megveti és lenézi.
Önmagunkat szeretni bűn.
Legfőbb erény az engedelmesség.
A betegség Isten büntetése. Ha igazán hiszel, nem leszel beteg.
A hit erejével legyőzhető a depresszió, nem gyógyszerre van szükség!
Keresztény embernek nincs szüksége pszichológusra, mert Isten ad neki gyógyulást.
A szeretet mindent megold. v. A szeretettel mindent meg lehet oldani. v. Ha jobban szeretnék most ez nem lenne!
Az ösztönök és a testi vágyak megvetendő dolgok. Az érzékiség az ördögtől való.
A sorscsapásokat Isten méri az emberre.
Önmagunk megvetése kedves Istennek!
A test örömei piszkossá tesznek és undorítóak!
Aki ilyet tett az nem üdvözülhet!
Akit Isten szeret, azt megfenyíti.
A szeretet nem érzelem!
Amit a szentírásban olvasunk azt el kell hinni!
A nemhívők elkárhoznak!
A cél szentesíti az eszközt!
A férfi a teremtés koronája.
A szex állatias dolog. Undorító Isten szemében!
Aki nincs megkeresztelkedve/nem merítkezett be, az nem lehet Isten gyermeke.
Egy igaz vallás van ami Istentől származik!
Valakire megharagudni vagy szomorúságot okozni bűn.
Én vagyok a felelős mások boldogáságért, üdvösségéért.
Minden ami nem keresztény, az veszélyes, ördögtől való.

forrás: Pál Feri atya előadásai

A lista egy következő bejegyzésben folytatódik majd. Ne feledjétek, hogy a bővített változat itt megtalálható. Nem kommentáltam, hogy együtt tehessük meg majd alant. Beszélgethetünk ezekről, és a dokumentumban szereplő többi ideológiáról is. Írjátok meg a velük kapcsolatos jó/rossz tapasztalataitokat. Szabad a pálya.

Isten vagy a pszichológus?

2010-06-05T14:37:00.001+03:00

Egyik barátom komoly depresszióval küzdő alkoholbeteg. Tavaly nyáron látogattam meg utoljára őt, mikor is találkoztam a szüleivel. Akkoriban egészen rosszul állt a fiú szénája - nem sokkal korábban volt öngyilkossági kísérlete és a felgyűlt feszültséget önbántalmazással - karja vagdosásával - vezette le. A család komoly keresztény darab. Tudtam arról, hogy a szülei elutasítóak a külső segítségkérés iránt, különösen ha ez pszichológus, lelki gondozó személyében nyilvánul meg. "Nem a pszichológus fog segíteni Sanyin, hanem Isten! Mi csak Istenben bízunk!" (a név fiktív) - jött a válasz, mikor ottjártamkor felvetettem ezt a gyógyulási lehetőséget a szüleinek.

Bartos Károly lelkész és pszichológus előadása alapján írom a saját véleményemet.
Istent kizárni a tudomány bizonyos területeiről felesleges és nagyon romboló lehet. A lábtörésünkkel ortopéd orvoshoz, vagy sebészhez fordulunk. Ha a fogunk elviselhetetlenül fáj napok óta, akkor előbb-utóbb elmegyünk a fogorvoshoz. Miért gondoljuk akkor, hogy a lelki problémáinkkal csak Istent lehet zargatni? Legyünk következetesek! Szívinfarktusunk volt? - hagyjuk a kardiológust, imádkozzunk helyette gyógyulásért! Tüdőgyulladástól fulladozunk? - ugyan, elég lesz Istent kérni, és ő meggyógyít! Ha a testi bajainkkal orvoshoz fordulunk és ezt megfejeljük imákkal - tehát összefűzzük a spiritualitást és a tudományt - ne akarjuk a másodikat kizárni lelki betegségeink esetén sem! Ha a testünkre odafigyelünk tegyük ezt a lelkünkkel is. Test és lélek egy! Mindnyájan tudjuk, hogy a hosszan fennálló stressz előbb-utóbb szív és érrendszeri megbetegedésekhez vagy daganatos betegségekhez vezethet. Ezt pszichoszomatikus megbetegedésnek nevezzük. A lelki állapotunk kihat a testi egészségünkre is. (Megjegyzem, ez visszafelé ugyan olyan jól működik!) Ezért elmondhatjuk, hogy bármely gyógyulás akkor hatékony, ha megbízunk a gyógyszerben és a gyógyítóban. Ahhoz, hogy egy pszichológiai módszer hatékony legyen el kell fogadnunk, és alkalmaznunk. Ha nem tesszük, az olyan mint ha nem vennénk be a tablettát, amelyet az orvos felírt. Persze sokan - ahogy a kedves barátom is - még orvoshoz sem jutnak el, akkora gátakat alakítottak ki magukban a pszichológiával szemben.

Félelmekkel el vagyunk látva. A 21. század értelmiségi emberének elsődleges félelme intellektuális síkon jelentkezik. Tudok-e eleget ahhoz, hogy érvényesüljek a szakmámban? Már gyermekkorunktól elkezdik ránk pakolni a tudományokat, nem tartva szem előtt, hogy mi mások vagyunk. Pl. művészek és egyáltalán nincs érzékünk a matematikához. Mindenki egy kaptafára készül. Meg kell feleljünk a matektanár elvárásainak, egyetemi tanáraink elvárásainak vagy a munkaadónkénak. Elsősorban hölgyekre jellemző, hogy nem tudnak megfelelni annak a test-képnek amelyet a kor médiája sugároz feléjük. Kemény szorongásokat tud ez okozni, különösen serdülőknél. A ránk nehezedő nyomás csökkentésének egyik módszere ha álarcokat tartunk magunk elé.

A gyülekezetben elvárás az alázat gyakorlása a vezetővel szemben, mindegy milyen badarságokat talál ki. Egymással szemben a tagok szeretetet várnak el. Ezt sokan kihasználják, de egy igaz keresztény megbocsát és ki is békül! - hangzik a fáma. Új megtérő hamar kifaragja magának a vadonatúj álarcát, hisz ha nem tenne így egy-kettőre kint találná magát a gyülekezetből. Íme, kész egy új, rendes, kedves keresztény ember - aki mellesleg retteg attól, hogy saját gondolatai is vannak. Így készítjük mi a neurotikus embereket. Csak egy kérdés a jóhiszemű kollégákhoz: Aki mindig tökéletest játszik, aki mindig tudja mi az igazság (és ezzel együtt a menny kapujának a kulcsait birtokolja) az nem válik egy idő után farizeussá?
Isten közvetlenül gyógyít a biblia szövege által. Közvetve pedig a gyülekezet által gyógyítaNA, ha lenne olyan a közösségben akinek el lehetne mondani a feszültségeinket és moralizálás helyett megértést kapnánk tőle. (Ezzel még mindig gondom van, annyira átjárt ez a szellemiség. És ha épp nem moralizálok, akkor elméleteket gyártok, ahelyett, hogy egy egyszerű: Megértelek-et mondanék.)
Van egy határ, amit a gyülekezet már nem képes megoldani. Életünk során szereztünk olyan sebeket, melyeket védekezés képen a lelkünk legmélyére, a tudatalattiba szorítottunk. Sokunknak rengeteg mocsok, fájdalom rejtőzik lent. Olyan dolgok, amikről nem tudunk, de befolyásolják a viselkedésünket, az érzelmeinket és az életminőségünket. Ilyen helyzetben mi a teendő? Imádkozzunk gyógyulásért és üljünk a fenekünkön? Azok akik felismerik, hogy segítségre van szükségük, azoknak van kihez fordulniuk. Ilyen esetekben ott van a pszichológus vagy lelki gondozó, akinek a szaktudása megengedi, hogy a mély fájdalmainkat feltárja. Ő azért tanult, arra képezték ki, hogy meglássa a viselkedésünkből, beszédünkből, a múltunkból a be nem gyógyult, felszín alatt rohadó sebeinket, esetenként feltépje a heget, majd bekötözze azt.

Mi van ha a pszichológus nem keresztény? Mk. 9, 38-40

istenképek (1.)

2010-05-27T23:08:00.007+03:00

Mindenkinek van, függetlenül attól, hogy keresztény-e az illető vagy sem. Hogy hisz-e valamilyen felsőbbrendű hatalomban vagy sem. Legfeljebb máshogy nevezi. Olvastam egy cikket (akkor még elérhető volt ingyen), mely szerint nehezebb időkben (háborúk, éhínségek stb.) robbanásszerűen megnő a különböző felekezetekhez és vallásokhoz tartozók létszáma. A cikk írója szerint már gyermekkorunktól az agyunk képes képzelt lények megalkotására. Ezért természetes, hogy a kisgyerekeknek képzelt barátaik vannak, és hogy szószerintiségükben átélik a tündérek és koboldok világát. Hipotézisük úgy hangzik, hogy ez a gyermekkori képzelt barát felnőtt korra valamelyest megmarad - illetve átátalakul - és kialakul belőle az isten-képzet. Az, hogy valaki figyel ránk, szeret minket.
Mint annyi mindennek, ennek is evolúciós hátteret tulajdonítanak. Nem is olyan nehéz ezt megérteni: Az ősemberek hordákban éltek. Az aki egyedül maradt szinte biztos halálra volt ítélve. Sokkal nagyobb eséllyel indulhatott az egyedüllétének az az emberelőd, aki képes volt meggyőződésesen valamilyen lényt maga mellé vagy felé képzelni, hisz mindjárt kicsit közelebb volt a szokásos állapotokhoz. Ha nem is fizikálisan, de lelkiekben. Az pedig már fél - ha nem háromnegyed - siker. Mindenkire rábízom, hogy eméssze meg azokat amiket fentebb olvasott. Hogy mi lesz a kimenete (nem a legmegfelelőbb szóképekből inspirálódok ma úgy hiszem :D) azt majd a hozzászólásokban láthatjuk.

Amikor istenképről beszélünk a kérdés amely el kell hangozzon: Milyen az isten? Furcsa lehet ez a kérdés ateistáknak. Az ő esetükben: Milyen az isten, akiben nem hiszel?
A kérdésekre vannak teológiai válaszok és nem teológiai válaszok. Teológiai válasznak nevezem azokat, amelyek a szokásos sablonba beleillenek: isten jóságos, isten szerető stb., vagy amelyek nem a kérdezett felé való viszonyáról szólnak: isten örök, isten háromság. Ezek mind hozzátartoznak az istenről alkotott képünkhöz és semmiképpen sem kevesebbek mint azok a válaszok amelyeket személyes válasznak neveznék.

Amikor személyes választ keresünk a kérdésre - Milyen isten? - akkor olyan válaszok is megengedettek, amelyek sok gyülekezetben nem hangozhatnának el. Ezek a válaszok általában nem a biblia-ismeretünkből fakadnak, hanem az élettapasztalatunkból.
Innen következik, hogy istennek van egy személyes oldala. Istennek ezt az oldalát abból építjük fel, milyen volt az apánkkal, anyánkkal való viszonyunk. Egyáltalán ismertük-e őket? Abból, hogy hogyan tudtuk feldolgozni szeretett nagybácsink halálát. Abból, hogy gyermekkorunkban a nagynéni szexuálisan bántalmazott-e vagy sem. És így tovább. Sebeink és örömeink mind benne vannak ebben az istenképben.

Azt tapasztalom, hogy a teológiai istenképünkkel sokkal inkább tisztában vagyunk, mint a személyessel, pedig mi keresztények inkább erre fektetnénk a hangsúlyt, ha tudnánk, hogyan is kezdjünk neki.

Szeretnétek belelátni, milyen az istenről alkotott teológiai és személyes képetek? Próbáljuk meg.

Azt kérem tőletek, hogy nézegessétek az alábbi tíz képet. Válasszátok ki azt, amely a legszimpatikusabb nektek. (Mennyiben hasonlít a kép ahhoz, ahogy én látom Istent). Aztán ha szeretnétek írjátok le hozzászólásba, hogy melyik képet választottátok, és hogy miért épp azt. Ha akartok személyes dolgokat is elárulhattok (pl. azért a cipős képet választottam, mert mikor tíz éves voltam kitörtem édesanyám cipőjének a sarkát, és anyám jól felpofozott), de ez egyáltalán nem kötelező. Általánosságban is lehet beszélni.

A képeket nézzétek meg újra és újra, ameddig szükségesnek érzitek. A kép számát a kép alsó szegélyén találjátok.

A következő kérdésekre válaszoljatok:

Miért azt a képet választottam?
Milyen személyes élményem fűződik a képhez? (ez opcionális)

A vár védelme

2010-05-22T22:52:00.004+03:00

Megfigyeléseim szerint periodikusan történik, hogy az igafórum berkeiben felcsapnak az evolúciós lángok. Mára azt a témát választottam, hogy miért lehet olyan nehéz elfogadni keresztényként, fundamentalistaként bizonyos tudományos tényeket, különös tekintettel a biológiai evolúcióra.

Előtörténet

Megtérésem után jómagam is megjártam a kreacionizmus sima útját. Rendesen az történik, hogy tinédzserként mindenkire ráomlik a világ. A hormonjai megkergülnek, a szülők hirtelen mindenhatóból ellenségekké válnak, végtagjai megnyúlnak és megszőrösödnek, és ha fiúról van szó, akkor egyik reggel kényelmetlen, nedves folttal ébred az ember és meg van győződve róla, hogy ő ugyan nem pisilt be, de akkor mégis mi ez? Vagy mégis bepisilt? Ebben a korban? Szóval teljesen határozott képe van magáról és a világról, ahogy ez látszik is a fentiekből...
Ebben a kavalkádban nem csak a kortárs csoportra, de világnézeti fogódzókra is szükség van ahhoz, hogy a fiatal életben tudjon maradni. Számomra egy ilyen kapaszkodó volt a hat napos teremtéselmélet.
Már gyerekkoromtól érdekelt a biológia, és mint a legtöbb kis srác én is ámulva ültem a dinós képregények és rajzfilmek előtt. Emlékszem volt egy kifestős könyvem, amiben számozott pontokat összekötve egy Pteroszaurusz rajza alakult ki, persze az én ügyes vonalaimból. De azért felismerhető volt, legalábbis nekem :D
Olvastam akkoriban a Tudás Fájában (ti is gyűjtöttétek?) arról is, hogyan jöttek létre ezek az élőlények. Érteni nem sokat értettem a folyamatból, de az alapinformációkat beszereztem.
Aztán megtértem, és csatlakoztam a gyülekezetem ifjúsági csoportjához. Minden tininek tartozni kell valahová. Ez rám fokozottan érvényes volt. Zabáltam a keresztény irodalmat, a rosszabbik fajtából (azóta van csömöröm az Evangéliumi Kiadótól). Persze olvastam arról is, hogy - egyszerűen fogalmazva - aki elhiszi az evolúciót az maga Jézus Krisztust utasítja el (implicite elkárhozik /itt megjegyzem, hogy ezek az "Isten azt mondja, hogy..." kezdetű mondatok jó példái az alá-fölé rendelő viszonynak HINT: nem Isten végzi/). Hogy kicsit elpszichologizáljam a kérdést, nem fogadhattam el az evolúciót, hisz a már említett könyvek szerint akkor nem lennék keresztény, ez pedig azt jelenti, hogy kiesek abból a csoportból, ami annyira fontossá vált nekem a hullámokon való fennmaradáshoz. Hát kell a fenének a bizonytalanság, magamra húztam inkább a kreacionizmus puha takaróját. Ezt jól betámogattam a könyvekben sorolt érvekkel, és kezdődhetett is a játszma! Ebből a korszakból találhattok tőlem érdekes irományokat az igán. Visszaolvasva, már akkor is megpróbáltam mérsékelt lenni, de azért élvonalas kreacionistaként harcoltam az igazság frontvonalában.

Minek kell a fal?

Számomra biztonságot adott. Ott van az, hogy azt hittem és terjesztettem is, hogy aki evolucionista az nem üdvözülhet (később mérséklődött az álláspontom: "aki evolucionista... hát... kétségeim vannak, de bízzuk Istenre a kérdést"-re), ez által úgy éreztem bekapcsolódtam valamiféle "nagy kreacionista közösségbe". Ez az elit csoport kirekesztő, nehéz bekerülni közéjük, ezáltal értékesebb is tagnak lenni! Tehát ilyen elit csoportba tartozó keresztény voltam.
Élhetőnek tűnt az is, hogy a hat napból építsem fel a világképemet, az eredetünket, hogy minden nagy kérdésre, ami egy tinédzser fejében felmerül választ kapjak. Tehát mindenkinek kell egy világnézet, amivel meghatározhatja magát.

A fal biztonságot ad.

...de attól még fal

Ezt a hasonlatot Rob Bell-től hallottam.

Képzeljünk el egy téglafalat. A téglák olyan dogmák, hithagyományok, melyeket ki lehet venni a falból, meg lehet nézni jobbról is, balról is. Lehet őket vizsgálni, de nem nyújthatók, a mélyebb vizsgálatra nem adnak lehetőséget. Minél több téglát kiveszünk, a falunk annál instabilabbá válik, és már nem tölti be a fal-szerepet.

Rengeteg embernek olyan a hite mint egy téglafal. A kreacionizmus dogmái is ilyenek. Tapasztalataim szerint - beszélgetésekben - mindig eljutunk addig az érvig, hogy: "Csak a Szentírás érdekel, emberek érvelése nem!" Lehetne arról is írni, hogy ez a gondolat mennyire koherens önmagával és a kreacionista gyakorlattal, de most azt szeretném kiemelni, hogy ez az érv a beszélgetés végét jelenti. Ezzel kimondta a beszélgetőfél, hogy még csak a réseken sem óhajt kitekinteni.

A falon kívül egy rét van. A réten egy trambulin. A trambulin vásznát rugók feszítik ki. Itt a rugók a dogmák és az érvrendszerek. Lehet őket nyújtani, vizsgálgatni. Igaz fal nem lesz belőlük. Ha elavulnak, el lehet őket lökni, és ha már egy rugó sem marad a trambulinban, ki lehet feküdni a rétre, és nézni a felhőket.

A trambulin arra való, hogy élvezzék, ugráljanak rajta. A réten meg lehet pihenni. A falat védeni kell a támadások ellen.

Szabadság.

Jelenleg a rét sokkal vonzóbb számomra.

Kutyák és emberek (2. rész)

2010-05-18T21:48:00.005+03:00

Előadás anyagának keresgélése közben rátaláltam a polcomon a jegyzeteimre, amelyet Csányi Volmos előadásán készítettem még március elején. Az előadás címe: A kutya mint modell az
emberi viselkedés evolúció kutatásában.

Márciusban még nem foglalkoztatott a kutya-téma, ezért sokáig nem volt biztos, hogy elmegyek az előadásra. Aztán úgy döntöttem, hogy már csak Csányiért megéri, ezért párommal a lovak közé csaptunk, és elnyargaltunk még időben az egyetem előadótermébe.

Csányi Vilmos kutatócsoportjával régóta foglalkozik kutyákkal és farkasokkal. Vizsgálatuk célja, hogy felderítsék, milyen összefüggéseket mutat a kutyák, az emberek és egyéb fajok viselkedése.
A bevezetőben elhangzott, hogy a kutyák ma úgy élnek mint az emberek akkoriban, mikor még nem volt nyelv, azaz négylábú kedvenceink ki kell találják, mire gondol, mit érez a gazdi abból, ahogyan viselkedik.
Az ebek felvesznek olyan viselkedésformákat, melyeket emberek is használnak, de érdekes mód más állatoknál, például a csimpánzok közt nem találkozunk velük.
Olyan humán viselkedéskomplexekről volt szó, mint:

csoportviselkedés - a közösségen belül kevés az agresszió, a szabályok dominálnak, a csoporttagok között rangsor alakul ki, sőt a pozíciókat nem csak személyek de szabályok, elvek is elfoglalhatják
szinkronizáció - az érzelmi szinkronizáció eléréséhez empátia szükséges. Az állatokra nem jellemző a szinkronizáció, mivel ezt a viselkedést a fajtársak kihasználhatják. Erkölcs hiányában élelmet, párt lophatnak az egyedtől. Ilyen szinkronizált viselkedést mutat pl. egy énekkar, a táncoló pár vagy egy együttes tagjai. Egy szinkronizációs viselkedésforma az imitáció: ezzel a mechanizmussal tanul a gyermek az anyától. Kutatásban megfigyelték, hogy egyes cinkék, a kihelyezett tejesüvegek alufólia-fedelét felnyitva beleittak annak tartalmába. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan terjedt el ez a viselkedés. Előbb azt gondolták, hogy mint természetes, egy vásottabb madár rájött, hogy ha megkopogtatja a tejesüveg tetejét, akkor hozzájuthat a tejhez, majd ezt a társai, akik figyelték, hogyan járt el, kis idő alatt megtanulták. Aztán egy kutatócsoport úgy gondolta, nem elég az utcán megfigyelni a jelenséget, ezért bevitték a tejet is meg a madarakat is a laborba. Fogtak néhány cinkét, akik addig nem ismerték a tejhez jutás technikáját és egy egyedet akit előtte megtanítottak, hogyan is kell csinálni. Utóbbi rendszeresen rá is járt az üvegre, a többiek pedig köré gyűltek és csatlakoztak a lakomához. Egy idő után eltávolították a tudós cinkét, betették a tejet és figyelték mi történik. A cinkék az üveg köré gyűltek és nézegették hol is van az aki ki tudja nyitni, de ők nem láttak munkához. Több váltás után egy-egy türelmetlen egyed maga is rájött az üveg nyitjára, de más technikát alkalmazva. Ez tehát nem imitáció, hanem emuláció, a viselkedés funkcionális de nem formai másolata. Az állatokra általában nem jellemző az imitáció, nem képesek leutánozni mozgás- és viselkedésformákat, hanem saját módszert dolgoznak ki.
konstrukciós képességek közzé tartozik az, hogy az emberek eszközöket, épületeket, művészeti alkotásokat képesek készíteni. Ugyan ide tartoznak a mimika és a mimézis valamint a nyelvhasználat és hiedelemrendszerek. Kutatók szerint a nyelv kialakulása előtt az emberek mimikával kommunikálták érzelmeiket és gondolataikat.

Az előadásban kiemelt helyet foglaltak még el az olyan vislekedéskomplexek mint a közös akciók (egy csapat közös vadászata), közös hiedelmek (a szellemhittől a kereszténységig), közös konstrukciók (az, hogy nekem is van beleszólásom a közösség életébe - különösen törzsekre jellemző, ahol a létszám nem haladja meg a 30-40 főt). Utóbbiból eredeztethető a hűség, az hogy saját érdekeinket a közösség érdekei mögé tudjuk helyezni (természetesen úgy, hogy ezen is nyerjünk).

A következő Kutyák és emberek bejegyzésben arra fogok kitérni, hogyan jelennek meg a fent említett, emberre jellemző viselkedésformák házi kedvenceink viselkedésében. Tehát folyt. köv.

Elit kereszténység

2010-05-10T18:34:00.009+03:00

Nem rég egy szomszédos blogon vitába keveredtem a meleg-kérdésben. A vitaindító hozzászólásom az volt, hogy szerintem gond a kereszténységben ha Jézusról nem lehet feltételezni, hogy homoszexuális volt. A komment nagyobb port kavart mint vártam, a blogon is és bennem is. Azok alatt a napok alatt hallgattam Pál Feri atya előadását a Satir-modellről. Arról, hogy a kapcsolatainkat nagy általánosságban egy alá-fölé rendelő viszonyban éljük.

Virginia Satir szerint a gyermek-szülő kapcsolatból adódik a kapcsolatoknak, helyzeteknek, eseményeknek ez a látása, mely az emberek többségében meg van, és érzelmileg húzós helyzetekben mindig előjön. A gyerek kicsi, a szülő nagy. A szülő könnyen belecsúszhat abba, hogy már ezzel a fizikai méretkülönbséggel is hatalmat próbál gyakorolni a gyermekén, ami egy kicsi számára, aki számára sokáig az édesanya/édesapa egy pár térd, nagyon ijesztő. Ezért Satir asszony nem is ítél az emberek 95%-a felett, akik alá-fölé rendelő viszonyban látják a világot. Mi, akik így építjük fel a kapcsolatainkat folyamatosan vagy behódolók vagyunk vagy azok akiknek be kell hódolni. Az, hogy melyik szerepben tartózkodunk többet már csak variáció egy témára, de ugyan olyan negatív következménnyel jár mindkettő: ez a hierarchikus gondolkodás megakadályoz minket a fejlődésben és kapcsolataink építésében. Jól szemlélteti ezt a gyermekkori sebződés. Ekkor nem alakul ki egészséges önértékelés. Ez a személy "sosem lesz elég jó", vagy mindig azt szemléli, másokhoz képest mennyit tudott teljesíteni, és ennek alapján határozza meg önmagát. Ilyenek azok a nők, akik elégedetlenek az alakjukkal. Tehát az alá-fölé rendelő gondolkodásmódban folyamatosan minősítünk, kritizálunk, sztereotipizálunk és előítéletesen élünk.

Itt kapcsolódok vissza az említett blog vitájához. Néha képtelenek vagyunk elvonatkoztatni attól, amit tanultunk. Jézusról minden keresztény fejében él egy mások és magunk által kialakított kép. Ezt a családból, a lelkészünktől, a Szentírásból és még kitudja honnan gyűjtögetjük . Úgy gondolom, hogy a Biblia olvasásának legalább akkora szerepe van az Istenről alkotott képünk kialakításában mint annak, milyen kapcsolatunk volt az apánkkal/anyánkkal. Sok keresztény fejében egyenesen istenkáromlásnak tűnhet azt állítani, hogy Jézus meleg is lehetett. Nekem az a kérdésem: miért háborodik fel ezen az illető? Az egyértelmű, hogy a Megváltó szexualitásáról mélyen hallgat a Biblia, hisz nem biztos hogy az üdvterv legfontosabb elme lenne. Lehet sok teológiai érvet felhozni, hogy Jézus miért nem lehetett meleg. Engem az érdekelne igazán hogyan változnak az érvelő érzései ha arra gondol, őt egy homoszexuális személy váltotta meg. Miért ilyenek az érzései, honnan jönnek az előítéletei?
Úgy gondolom annak ellenére, hogy a kereszténység egyre elfogadóbbá válik a homoszexualitással kapcsolatban, nem vagyunk képesek nem úgy gondolni a melegekre, mint akiknek deficitjük van (hozzánk, a heteroszexuálisokhoz képest).
Fontos részlet, hogy jómagam is heteroszexuálisnak gondolom Jézust.

A témához kapcsolódó másik szál abból adódik, hogy néhány hozzászólás mélyen érintett, és jómagam is egy érzelmileg húzós helyzetbe kerültem, amit természetesen a jól bevált alá-fölé rendelős módszeremmel rendeztem el magamban. Ez abban jelent meg, hogy noha magamnak sem vallottam be, úgy gondoltam, hogy míg én nyitott vagyok, szeretetteljes és elfogadom a másságot, addig a kommentelők maradiak, és nem is ismerik Jézus akaratát, mely szerint szeretnünk kell egymást. Igen... gyakorlatilag belesétáltam ugyanabba a csapdába. Én vagyok a jó, aki az igazság birtokában van, másoknak pedig van még mit fejlődniük, hogy elérjék a szintem.

Nehéz a belénk ivódott szokásoktól megszabadulni, de ha rájuk ismerünk máris tettünk valamit ezügyben!

Kutyák és emberek

2010-04-28T22:57:00.007+03:00

Két emlősfajjal mindennél többet találkozom a jelenlegi munkám során. Az egyik a kutya, a másik az ember. Minap az egyik paneldzsungelben szembe jött velem két kutyus. Egyikőjük meglátott, és ugatni kezdett, amire én 'adrenalinszint növekedéssel reagáltam'. Régebben szereztem már sebeket hasonló találkozásokból. Határozottan haladtam tovább, és ahogy vártam, a hangosabbik szép lassan ki is került. Volt ott még egy kisebb, keverék is. A szájából hiányzott egy kis darab. Biztos egyik csatájában vesztette el. Összességében nem volt a legesztétikusabb látvány.
Az utóbbi állat láthatóan ismerkedni akart. Elkezdtem cöcögtetni, és ekkor megtörtént a csoda: elkezdte csóválni a farkát :)
Egy olyan ősi érzést éltem át, amit igen ritkán tapasztalok. Attól a pillanattól kezdve néhány percig ő az én kutyám lett. Utánam jött, néha megelőzött, visszanézett rám. Szeretet ébredt bennem ez iránt az állat iránt, akit akkor láttam először és valószínűleg utoljára. Csányi Vilmos előadásán hallottam erről. Az a pár ezer év, amit együtt töltöttünk - kutya és ember - nyomot hagyott mindkettőnkben.

Másik nap reggelén, egy szimpatikus srác ült mellettem a buszon. Általában ugyanakkor utazunk. Egészen tetszik az öltözködési stílusa, és noha egyszer sem beszélgettünk (ergo nem ismerem, csak a viselkedéséből tudok levonni következtetéseket) ennek ellenére számomra vonzó a kisugárzása. Egészen egyszerű dolog történt, aminek a megértéséhez tudnotok kell azt, hogy az elsődleges szeretetnyelvem az érintés. A térdem hozzá ért a térdéhez. Hm... Mindjárt be is villant, hogy ez mennyire gay már?! Aztán tudatosult bennem, hogy ezt a társadalmi nyomás mondatja velem, és erőt vettem magamon, teret engedve az előző érzésnek. Nincs ebben semmi ferdeség, sőt nagyon szép és természetes. Egészen érdekes volt. Azt tapasztaltam meg, amit korábban a kutyával. Egyek vagyunk. Egy csoport tagja. Mi, akik most itt ülünk egymás mellett a buszon, egy irány fele haladva. Ő is korán kel, valószínűleg suliba megy épp, én is, munkába. Átérzem a fájdalmát. :D Egy hordának a tagjai, akik hasonló nehézségekkel küzdenek.

Így állok a kutyákkal és az emberekkel.

előétel

2010-04-24T22:15:00.001+03:00

I love the sweet smell of dawn -
our unique daily opportunity to smell time,
to smell opportunity -
each morning being, a new beginning.
~Terri Guillemets

Azok részére írom ezt a bejegyzést akik keveset tudnak rólam.
Utolsó éves biológustan hallgató vagyok Kolozsváron, és a reggeleimet az utcán töltöm. Ez annak köszönhető, hogy lapkihordással keresem a betevőt. Van egy nagyon fontos következménye ennek a munkának. Az embernek van négy szabad órája hajnalban, mikor gyakorlatilag magával lehet. Egyedül, róva a város utcáit, miközben egy már automatizált robotmunkát végez. Unalmasnak tűnik, de lehet okosan csinálni!

Változatos a programom. Segítségemre van az mp3 lejátszóm és egy jó könyv.
A lejátszónak nagy hasznát lehet ám venni! Több hangoskönyvet is "kiolvastam" már séta közben. Mostanság pedig Feri atya előadásait élvezem. A jó könyvre a monotonság elkerülése végett van szükség. A buszon szoktam olvasni, most épp A viskó-t, de tervben van a Gyűrűk Ura második kötete is, ha addig kihúzom még a szakmában. Előszokott az is fordulni, hogy lényegi információra épp nincs kedvem. Ilyenkor zenét hallgatok. Mikor pedig végleg megcsömörlöttem a zajtól, a beszédtől, akkor kiveszem a fülhallgatókat.

Városi zajok. A reggel zajai. Kutyák ugatnak. Autók zúgnak el melletted. Jó reggelt kívánnak az emberek. Néha mosolyognak, legtöbbször semleges az arcuk. Van hogy szembe jön veled egy lány vagy egy srác. Suliba siethet. Szempárbajt vívtok. Néha te nyersz, néha egyszerre kapjátok el a tekintetetek.

Sok időm van gondolkodni ilyenkor. Főképp ezekbe a gondolatokba engedek majd betekintést. A gondolatokat mindig indukálja valami. Általában az előadás amit hallgatok vagy a könyv amit olvasok, az emberek akikkel találkozom. Van, hogy az emlékeim törnek elő, vagy épp a jövőről merengek. Mostanában egyre többször elkapott a vágy, hogy megosszam veletek ezeket.

Biztattatok néhányan, hogy blogoljak. Eltelt pár hónap míg rászántam magam. Remélem jó lesz nekem, és jó lesz nektek is.

Isten hozott az asztalomnál!