elveszítjük Istent?

"Napjainkban, amikor az anyagi világról való ismereteink sokkal gyorsabban gyarapodnak, hogysem lépést tudnánk tartani velük, Istenről mind kevesebbet és kevesebbet tudunk. Arról, hogy kicsoda Isten, vagy hogy mi a szándéka mivelünk, még annyit sem sajdítunk, amennyit szüleink, s ők is jóval bizonytalanabbak e kérdésben, mint az őket felnevelő generáció. Ha ma megkérdezek valakit, hogy hisz-e Istenben, valószínűleg olyasmit fog válaszolni: - bizonyos értelemben talán igen. Ha pedig tovább gyötröm szegényt, és azt firtatom, hogy pontosan mit is jelent számára Isten, a válasz rendszerint már sokkal tartózkodóbb: - Hát, ez nagyon bonyolult kérdés... - vagy - Ez már igen ingoványos vidék, dr. Watson... A modern ember nem tesz fel magának Istennel kapcsolatos kérdéseket. Gyakran nem is kíván belemerülni a dologba - a válaszok esetleg nyugtalanítóak lehetnek -; vagy, ha történetesen nem fél a válaszoktól, a kérdések megfogalmazásával gyűlik meg a baja. Ezek a modern gondolkodás térképének fehér foltjai; hoc leones sunt* területei. Sokan azt mondják - vagy kimondatlanul is valahogy úgy vélekednek -: hagyjuk csak aludni az isteneket."

Paul Johnson, Isten nyomában

"Itt oroszlánok vannak"

 

* hic leones sunt - itt oroszlánok vannak. Római térképeken találhatjuk a feliratot. Ismeretlen - feltehetően veszélyes - területeket jelöltek vele.

Szeretni kell?

Gyakran olvashatjuk interneten, különösen kegyes keresztény portálokon, gyakran hallhatjuk gyülekezetben, utcán, buszon, repülőn, tereken, étteremben, esküvőkön, családban, iskolában.

"Szeretem, hisz a fiam!" vagy "Én szeretlek drágám, nem azért volt az a pofon, mert nem szeretnélek." vagy "Szeresd úgy embertársaidat, mint saját magadat!" (Mt. 22:39, Egyszerű fordítás). Szeretetkényszerben élünk. A társadalom és különösen egyes keresztény közösségek Jézus előbbi mondatára utalva erőltetik a szeretetet. Hogy lehet azonban úgy szeretni, hogy nem szeretünk? Mert valljuk be, nem mindig szeretünk.

A nagy port kavart nemmeleg.jezusert.com portállal kapcsolatos viták során többször elhangzott, hogy ők szeretik a homoszexuális embereket, a bűn az amit gyűlölnek. Kérdezem én, ha egy homoszexuális minden próbálkozása ellenére sem tud megszabadulni szexuális beállítódásától, mi jelenti a szeretetet? Ha elfogadjuk, és tisztázzuk magunkban is, hogy nincs benne semmi furcsa, ugyan olyan értékes mint mi, bármit is tegyen a hálószobában, vagy ha a kérdés felmerülése esetén meg-meg forgatjuk benne a kést, amit a társadalom amúgy is mártogat benne. Legyünk tisztességesek. Nem szeretik a homoszexuálisokat.
Az önámításnak megvan a maga szerepe az ember életében. Egy olyan álomvilágban élni, ahol mindenkit szeretnek azonban veszélyes, mert az álcát huzamosabb ideig csak maguknak és a hasonló beszariaknak tudják fenntartani. A sérüléseket maguknak okozzák azzal, hogy a felhőkben járnak, mert mikor néha lejjebb szállnak megütik a bokájukat a kövekbe, ugyanis sose tanulták meg, hogy nem minden olyan sima és könnyed mint a felhők között. Aztán sírnak, hogy "a világ" üldözi a keresztényeket napjainkban is.

Popper Péter arról is beszél, hogy van úgy, hogy az anya nem szerei a gyermekét. Van úgy, hogy a férj nem szereti a feleségét. Vannak ilyen időszakok az életünkbe. Mitől félünk? Attól ami van miért félünk? Nem elég attól félni, ami a jövőbe vár ránk?

Szerintem teljesen rendben van, hogy egyes helyzetekben szeretjük a mellettünk élőt, más helyzetben meg kifejezetten zavar a jelenléte, vagy épp közömbösek vagyunk vele.

A többit rábízom Popperre!

a szeretet

Balogh Attila, Life

"Jó közérzetünk fenntartására irányuló vágyunk egyrészről természetes és egészséges törekvés. Ha nem jutnánk megfelelő élelemhez, ha nem pihennénk és mozogánk eleget, feltehetően előbb-utóbb meghalnánk. Fizikai és érzelmi szükségleteink kielégítése egyaránt létfontosságú a számunkra. Mindemellett társas lénynek születtünk, elszigeteltségben valószínűleg sohasem tudnánk kibontakoztatni belső lehetőségeinket, mi több, kapcsolataink megkövetelik tőlünk, hogy túllépjünk saját önzésünkön. Ha leragadunk saját szükségleteink hangsúlyozásánál, valószínűleg képtelenek leszünk boldogulni embertársaink körében. 

A jól működő kapcsolatokban nemcsak a saját jóllétünk, hanem a másik személy közérzete is számít. Mások szükségleteinek szem előtt tartása és kielégítése - hasonló mértékben sajátunkéhoz - természetes szükségletünkké válhat. Ezt a másik emberre irányuló attitűdöt nevezzük szeretetnek."

Gary Chapman, Változzunk együtt!, Harmat, 2009

ubuntu 10.10 béta - első benyomások

Letöltöttem, telepítettem, tetszik.
A szépsége fogott meg először. Az új Light témák szerintem meglehetősen modern kinézetet adnak a kezelőfelületnek.

Néhány kép, hogy ti is gyönyörködjetek.



A bétában még nem működött a videokártyámhoz illő meghajtó (Nvidia GForce 5200 - nem mai csibe), és ahogy egy előzetes kiadáshoz illik jónéhány programösszeomlást és hibát tapasztaltam.

Várom a végső változatot. Nagyot alakítottak most is az ubuntus fiúk és lányok.

ubuntu 10.10 béta ma

Ismerőseim körében egyre népszerűbb az az operációs rendszer, mely véleményem szerint a szabad szoftverpiac egyik legstílusosabb és legfelhasználóbarátabb operációs rendszerévé nőtte ki magát. A neve Ubuntu, és ma jelenik meg a már sok funja által várt 10.10-es verziószámú Maverick Meerkat (Önálló Szurikáta) béta verziója.

Mark Shuttleworth - az Ubuntu-projekt ötletgazdája elmondta blogjában, miért is nevezzük önálló szurikátának a legfrissebb Ubuntut.

Minden nagyobb gyártó számítógépeire telepíteni szeretnénk az új Ubuntut, hogy minél több felhasználóhoz jussanak el a szabad szoftverek. Ez már önállóság.

A szurikáták könnyű, gyors és persze társas élőlények - minden ami egy tökéletes tízestől elvárható [2010. 10. hó 10-én jelenik meg]. A boot-időnk egyre rövidebb és már a telepítés után közösségiek vagyunk. A szurikáták család-orientált élőlények, mi pedig arra törekszünk, hogy az Ubuntu legyen a legbiztonságosabb és leghasználhatóbb netbookos operációs rendszer. Ezek az állatok okosak is - tanítják egymást. Ez tesz minket olyan nagyszerű közösséggé.

Szabadon fordítottam Mark Shuttleworth Shooting for the Perfect 10.10 with Maverick Meerkat c. blogbejegyzéséből

Tapasztalataim szerint az Ubuntu fejlesztői betartják ígéreteiket, nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a nagyszerű operációs rendszer nagyrészt önkéntesek munkájának gyümölcse. Sok ezer ember együttműködése során válik azzá ami, így hibákkal is találkozhatunk bőven. Különösen igaz az a béta verzióra, melyet csak azoknak ajánlok, akik már használtak korábban Ubuntut, és esetleg indíttatást éreznek arra is, hogy hibák jelentésével polírozzák az operációs rendszert. A végső 10.10-es verzió október 10-én jelenik meg.

Ha népszerűsíteni szeretnéd az Ubuntu 10.10-es verzióját, megteheted az általam magyarra fordított visszaszámláló bannerrel.

Helyezd el az alábbi kódot a blogod HTML szerkesztőjébe, vagy a weblapod megfelelő helyére és máris élvezheted a fentebb látható csinos kis szerkentyűt. Megsúgom, hogy ha a böngésződ HTML5 kompatibilis, akkor érdemes a kép felé mozgatni a kurzort.

<div id="ubuntucounter"><script type="text/javascript" src="http://ubuntucountdown.uw.hu/counter.js"></div>

Az eredeti angol nyelvű banner készítője Joern Konopka. Köszönjük neki!