Cecil és az abortusz

Egyre több blogon és Facebook posztban találkozom azzal, hogy (főleg keresztények) összehasonlítják a lelőtt zimbabwei Cecil nevezetű oroszlán ügyét és az abortusz kérdését, mégpedig azzal a felhanggal, hogy lám-lám a világ a pusztulás felé tart, egy vadállat élete többet ér már mint milliónyi magzat élete, hisz a vadállatért százak tüntetnek.

Én úgy gondolom, hogy egy kifejlett oroszlán, gazella, róka, sertés vagy hal legyilkolása tényleg nagyobb bűn, mint bármennyi magzat megölése. Szeretnék a helyzetre az ateista evidencialista erkölcs szemszögéből rávilágítani.

Számomra maga az élet nem érték. Értékesnek az élettel járó pozitív dolgokat tartom (szépség, boldogság, egészség, jóindulat, barátság, szerelem, stb.). A gyilkosság emberek esetén ezektől, illetve a terveitől fosztja meg az áldozatot. Ugyanakkor nem különbözünk annyira az állatoktól, mint ahogy sokan szeretnék. A fájdalomérző receptorok rengeteg gerinctelen és gerinces állatcsoportban megtalálhatóak. Ezek fejlettebb idegrendszerrel párosulva a gerinceseknél képesek létrehozni ahhoz a fájdalomérzethez hasonlító érzést, amit mi is érzékelünk. Feltételezzük, hogy egy hal máshogy tapasztalja meg a fájdalmat, mint egy disznó, de ugyanúgy érzi.

A fájdalom útja

A fájdalom útja a bőrtől az agykéregig

Szereplőnk félkómásan ébred, és a kávéfőző felé tartva belerúg a szekrény sarkába. Mire a keresetlen szavakat kimondja, az agya már feldolgozta a fájdalmat. Mi is történik? A lábujjai bőre és az ízuletek telis tele vannak fájdalomérző receptorokkal, melyek felfogják az ütés okozta túlzott mechanikai ingert és idegingerületté (akciós potenciállá, elektromos árammá) alakítják azt. Ez az ingerület szempillantás alatt végigszalad alanyunk lábának idegein, majd a gerincvelőjében a felszálló fájdalomérző pályákon át eljut az agytörzsbe. Az itt található idegsejtek képesek előidézni az éberség állapotát és a megnövekedett szívritmust, ami gyakran tapasztalható fájdalom esetén. Ugyanakkor továbbítják az információt az agy egy magasabb szintjére, a thalamuszba. A thalamusz az agy rendezőállomása az érzékszervektől érkező ingerek számára. Itt dől el, hogy az imént beérkezett fájdalomérzet az agy mely részéhez haladhat tovább. Esetünkben az ingerület már tovább is haladt az agy evolúciósan legújabb része felé az agykéregbe, ahol az elsődleges érzőmező idegsejtjeit és a homloklebeny kérgének idegsejtjeit hozza ingerületbe. A fájdalomérzet ebben a pillanatban jön létre.

Térjünk vissza a thalamuszba, ami ezzel párhuzamosan információt küld az ütésről a limbikus rendszerbe. Ugyanide érkezik be az a nagyszámú ingerület, amit már az agykérgünk "alkotott a fájdalomról". A limbikus rendszer az érzelmeink fő központja, így szereplőnk mostmár kellemetlen érzéseket, félelemet, dühöt is érez az eseménnyel kapcsolatban.

Az imént felvázolt idegi szerkezetekkel a gerinces állatok rendelkeznek, így nagyon hasonló érzeteket és érzéseket élnek át, mint mi. Azonban ők és mi az egyedfejlődés nem minden stádiumában vagyunk képesek ezt a bonyolult működést megvalósítani.

Az emberi embriók idegrendszere a méhen belüli fejlődés harmadik trimeszterének kezdetéig meglehetősen fejletlen. Bár a bőrből érkező idegi nyúlványok már a nyolcadik hét után elérik az embrió gerincvelői idegsejtjeit, ezért az érintés hatására már gerincvelői reflexeket mutat (mint amilyen felnőtteknél a térkalács-reflex) a thalamuszt és az agykérget összekötő idegsejtek csak a 23-30. hét között fejlődnek ki. Ugyanakkor az agykéreg csak a 28. hét után kezdi meg működését (Egy normál terhesség 39-40 hétig tart embernél.). Magyarországon az abortusz időkorlátja a terhesség 12. hete és csak kivételes esetben halasztható a 24. hétig.

Mi a tanulság?

Az emberi magzat a terhesség harmadik trimeszterének kezdetéig gyakorlatilag nem érez fájdalmat és a környezetét sem érzékeli, mert idegrendszere nem elég fejlett. Ugyanebből az okból messze nem nevezhetjük személynek. Egy kifejlett gerinces állat viszont a mi érzéseinkhez nagyon hasonló dolgot érezhet mikor megölik (félelem, fizikai fájdalom). Az aki azt állítja, hogy Cecil megölése kisebb bűn mint az abortusz nincs tisztában a fent leírt valósággal. Viszont ha a tények tudatában állítja ezt, részemről elítélendő.

A Könyv rabjai

Mia Friedrich:
Oversized Butterfly Chained to Ground

Július elején zajlott Budapesten a Meleg Büszkeség Hete (Pride), aminek kapcsán az általam látogatott keresztény blogokon több írás is megjelent. A legnagyobb felháborodást az kavarta, hogy az idén egy önmeghatározásában keresztény csoport is részt vett a szombati felvonuláson. A Keresztények a melegekért mozgalom azért jött létre, hogy elősegítse a párbeszédet a keresztények és az LMBTQ közösség tagjai között. A mozgalom tagjaként a felvonuláson résztvevő Balati posztolta élménybeszámolóját a felvonulásról és véleményét egyes keresztények elutasító hozzáállásáról. A következő napokban felpörögtek az események. Szabados a maga cikornyás stílusában Sfi pedig kevésbé mívesen gyakorlatilag szétszedte a fiút. Nem mondhatom, hogy most, hogy a "bízniszből" kiszálltam öröm volt nézni, ahogy keresztények szapulják egymást. Sajnos a már jól ismert mintát követték az események. Két párt alakult ki, a "fundik" meg a "libsik". Ami nagyon izgalmas volt számomra, hogy épp Balati volt az, aki a két párt közzé állva próbálta lecsöndesíteni a vihart. Többször jelezte, hogy az ő álláspontja nem világos még a kérdésben, hisz nem tett közzé bejegyzést arról, mit gondol az azonos neműek szexuális együttlétéről (ami ugye a vita központi kérdése volt...).

Mit lehet a mélyben?

A Bibliában szerepelnek olyan részek, amelyek alkalmasak az LMBTQ közösség tagjai elleni gyűlöletkeltésre. Ezek alapján a fundamentalista irányzat a dühöngéstől egészen odáig jut, hogy "féltését" fejezze ki a homoszexuális életvitelt folytatók irányába, hisz a könyv amely alapján számukra összeáll a világ azt egyértelműen bűnnek nevezi. Számukra az igei hűség érték. A kultúránk azonban teljesen más irányba halad - a valóságot tekintjük értéknek és az elfogadást. A progeresszívek néha felnéznek a könyv lapjai közül, és ahogy körbetekintenek ezt az értékrendszert látják. Valami oknál fogva képesek elsajátítani az elfogadást és a - többé-kevésbé - feltétel nélküli szeretetet, amelyet szerintük Jézus is hirdet. (Szó se róla, mind a két irányzat szelektál a könyvből annak megfelelően, hogy személyesen ők épp mit tartanak értékesnek.) Tehát két érték feszül egymásnak. A rossz hír az, hogy az efféle konfliktusok nem oldhatók fel. Az értékeink olyan mélyen beépülnek a személyiségünkbe, hogy ha engednénk belőlük identitásunk egy szeletét vonnánk kétségbe. Hogyan történhet mégis változás? A progresszívek visszapaszírozhatják a fejüket a könyvbe, a fundamentalisták elkezdhetik figyelni érzéseiket és viselkedésüket, hogy rájöjjenek, melyek azok a hittételek, amelyek kínosan ellentmondanak a józan észnek, az elfogadásnak és szeretetnek, amit néha ők is magukénak vallanak.

Honnan tudhatjuk, hogy becsapjuk magunkat?

Köztudott, hogy mindannyian hazudunk magunknak. Hazudunk arról, milyen vállalkozók vagyunk, milyen a párunkkal való kapcsolatunk vagy hogy miért választjuk egyik fogkrémet a másik helyett. Az önbecsapás oka ugyanaz, mint mikor másoknak hazudunk: szeretnénk könnyebben megúszni egy lehetséges konfliktust. Esetünkben a konfliktus belső, bennünk van, és valamilyen lelki sérültségünk, félelmünk vagy a hitünk* az oka.  

Az önbecsapás leleplezése általában nehezebb, mint mások hazugságairól lerántani a leplet, hisz tudattalan jelenségről beszélünk, aminek épp az a célja, hogy megkönnyítse az életünket. Azonban nem segíti elő a helyzetek megoldását, ezért érdemes dolgozni a tisztázáson.

 

Lépések a leleplezésünkhöz

 

Tanuljuk meg mikor érzünk és mikor gondolunk

Ez egy olyan képesség ami nem megy automatikusan, hosszas gyakorlás szükséges hozzá. Tudjuk, hogy mind az érzéseink mind a gondolataink önmaguktól születnek az agyunk tudattalan területein, ezért mindkettő elmond valamit rólunk.

 

Figyeljük meg az érzéseinket

Ha erős érzelmi reakciónk van egy eseménnyel kapcsolatban, álljunk meg és gondoljuk végig a következőket: Mi az érzés neve? Milyen eseményre reagálok ezzel az érzéssel? Valóban a jelen helyzetre reagálok az érzésemmel, vagy eszembe juttat valamilyen múltbeli történetet? 

Ha válaszolni szeretnénk az eseményre, gondoljuk végig: Az érzelmeimre adott reakció lesz a válaszom, vagy tényleg az eseményre válaszolok?

 

Figyeljük meg a gondolatainkat

Általában azt hisszük, hogy a gondolataink egytől egyig a valóságot tükrözik. Ez azonban gyakran hibás. Az igazság az, hogy a világról, önmagunkról és másokról alkotott képünk rendkívül pontatlan. A gondolatainkat gyakran befolyásolják érzéseink és a hitünk. Hogyan deríthetjük ki, hogy milyen pontosan reflektálják a gondolataink a valóságot? Ha egy helyzettel kapcsolatban eszünkbe jut "A" ok, gondoljuk át, hogy van-e "B" esetleg "C" lehetőség is. Egy jó csoporttréner például párhuzamosan 7-10 lehetséges okot lát maga előtt egyszerre. Ezután próbáljunk meg minél többet megtudni a helyzetről, hogy tudjuk, melyik lehetőség áll közelebb a valósághoz. Minél többet tudunk egy témában, annál több okot tudunk felsorakoztatni, és minél pontosabban ismerjük az adott helyzetet, annál valószínűbb, hogy rálátunk a valódi okra.

 

Figyeljük meg a viselkedésünket

A viselkedésünk rengeteget elárul a legmélyebb motivációnkról. Néha olyat teszünk, ami ellenkezik a meggyőződésünkkel, és ilyenkor ezt próbáljuk megmagyarázni (racionalizálni) magunk számára. Ha elcsípjük ezeket a pillanatokat, elkezdhetjük jobban megismerni a belső motivációnkat  és velük együtt önmagunkat. Ilynekor adjunk egy kis gondolkodási időt magunknak: Miért viselkedek így? Mi motiválja ezt a viselkedésem? Mit nem szeretnék beismerni magamnak a viselkedésemmel kapcsolatban és miért?

*Hit alatt itt a világról alkotott meggyőződésünket értem, melyet tudományos kutatások nem támasztanak alá. Ennek a vallásos hit is része.

Forrás: C. S. Warren (2014) How Do I Know When I Am Lying to Myself? Psychology Today

Mai menü: forró kása málnaszósszal

Balati bloggertárs előző bejegyzésemre adott válasza a szokásos fanyar-édes ízt hagyta a számban. Kicsit olyat, mintha újramelegítettük volna a két hetes, reggelire készült kásánkat, mert nem tudtunk jobb receptet. Egy elemzés következik.


Balati kolléga meglehetősen tisztán látja, hogy az Isten erkölcsösségének kérdését nem lehet egyszerű válrándítással elintézni, hát belegázol a megküzdési stratégiák málnásába. Szerinte Istennek a népek kiírtásából "(gyerekestül, állatostul, mindenestül)" következő erkölcsi szintje csak az adott esetekre vonatkozik. Hogy erre miből következtet, nem árulja el nekünk. Kimondatlan "Mit tudhatjuk mi?!" érv és az erkölcs feletti Isten érv furcsa keveréke ez, új tálalásban. Aztán azt mondja, hogy Isten ma már nem örül a népirtásnak. A biblia tanulsága szerint azonban egykor nagyon is örült, és saját népét használta rá. Ez a két attitűd csak a málnásban fér össze. Balati kolléga vagy nem tudja vagy reméli, hogy az olvasója nem tudja, hogy a felebarát kifejezés az ószövetségben egy szűk csoport tagjaira, mondjuk Izráel törzsének tagjaira vonatkozott. Az Ószövetségben nincs univerzális szeretet se a zsidók se Isten részéről. Egy egyiptomi nem volt egy zsidó felebarátja. Ugyanilyen felületes akkor, amikor az idegenek elfogadásáról ír. Az Ószövetség azon idegenek elfogadására sőt megvendégelésére szólítja föl a zsidókat, akik vendégként vannak az országban. A szomszéd ország idegeneivel, különösen, ha a zsidók a földjükre vagy asszonyaikra áhítoznak nem bánik az Úr ilyen kesztyűs kézzel. A málnás egy olyan hely, ahol egész furcsa gondolatai születhetnek az ember fejében. Balati például egy új megküzdő stratégiát vázol fel előttünk, a paradox antropológus Istent, aki nem akar beleszólni a vaskori ember világképébe, erkölcsébe, de meg akarja változtatni ezt a világképet és erkölcsöt. Nem csoda, hogy a sok tüske kiszúrja a szemét, és oda lyukad ki, hogy a vaskori barbár erkölcs összefér a legnagyobb jóra törekvés elvével. Balati szerint Isten nem hisztis fruska. Én azt mondom, hogy elmondása és a Biblia tanúságtétele alapján  nem csak hogy hisztis, de még képmutató is (vagy feledékeny). Könyve elején emberek százezreit irtja ki, a végén már nem bír odanézni ha erőszakot lát?

Balati, mi a baj a megküzdő mechanizmusok alkalmazásával? Például az, hogy nem adnak választ olyan valódi kérdésekre, amik téged is elkezdtek gyötörni, igaz szósznak jók a forró kására.

Hogyan lehet egy keresztény erkölcsös?

Annak, aki külső szemlélőként beleolvas a Bibliába könnyen feltűnhet az egyes részei közt húzódó erkölcsi feszültség. Különösen hangsúlyos ez az Ó- és az Újszövetség között. Egyes részekben Isten egész nemzetek kipusztítására szólítja fel a zsidókat, akik húzódozás nélkül a legválasztékosabb brutalitással teljesítik is a prancsot, Isten pedig kedvét leli mindebben. Máshol a Biblia szereplői olyanokat tesznek vagy mondanak, melyeket ma kimagaslóan erkölcsösnek tartanánk. Ha szétnézünk a keresztény gyülekezetekben azt látjuk, hogy többségük - néhány specifikus kérdéstől eltekintve - erkölcsös tanításban részesíti tagjait. Hogyan lehetséges ez a Biblia tükrében?

Mi a jó és mi a rossz? - materialista változat

Jónak azt nevezhetjük, ami az egyén vagy a közösség számára előnyös, fizikális jólét származik belőle. Az, hogy adott helyzetben mely cselekedet a jó az változó, ezért nem beszélhetünk bizonyos cselekedetek abszolútumáról. Rossz az, ami az egyén vagy a közösség számára hátrányos.

Mi az erkölcsös? - materialista változat

Erkölcsösnek azt nevezhetjük, amiből a legnagyobb előnyt, jólétet húzhatjuk. Vannak azonban olyan cselekedetek, melyek az egyén számára hátrányosak, a közösségnek viszont egyértelműen előnyösek. Ilyen egy gyilkos eltávolítása a társadalomból, a kannibalizmustól és a nemi erőszaktól való tartózkodás, vagy épp a vegetarianizmus. A hátrány lehet időleges vagy élethosszig tartó. Az időleges hátrányok hosszútávon olyan előnnyé fejlődnek, melyeket máshogy nem érhettünk volna el. Emiatt az előny miatt jónak nevezhetjük az ilyen cselekedeteket. Példa erre az elítéltek rehabilitálása. Mivel azt, hogy mi jó és mi rossz úgy tudjuk eldönteni, hogy minél több információval rendelkezünk a kérdéses helyzetről, az erkölcs a tudásunkon múlik.

Mi a jó és mi a rossz? - teista változat

Jónak azt nevezzük, amit Isten jónak mond, rossznak pedig azt, amit Ő rossznak tart. Hogy Isten mit tart jónak és rossznak, azt a Bibliából tudhatjuk meg, valamint a mindenkiben jelenlevő lelkiismeret vagy a megtérés során beköltöző Szentlélek/Szent Szellem (tehát végsősoron maga Isten) mutatja meg. Természetesen utóbbiak nem mondhatnak ellent a Bibliának, mint elsődleges forrásnak, de értelmezhetik azt.

Mi az erkölcsös? - teista változat

Erkölcsös az, amit Isten jónak tart. Az erkölcs tehát Istentől és végső soron a Biblia szövegétől függ.

A teista erkölcs feszültségének oka

A bevezetőben említett feszültség abból adódik, hogy a Biblia olyan korszakban és kultúrában született melynek erkölcse sok pontban eltér a jelenlegi kultúrák erkölcsétől. Egyes keresztények egyszerűen elutasítják kultúrájuk erkölcsét, mondván az egyetlen stabil erkölcs a Szentírásból meríthető. Más keresztények elfogadják és magukévá teszik a kutúrájuk által diktált legtöbb normát és különböző megküzdő mechanizmusokkal próbálják ezt összegyeztetni a Biblia vaskori elvárásaival. Lássunk néhány ilyet:

- szemezgetés: csak azokat az igerészeket olvassák és dolgozzák fel a gyülekezetben, melyek a mai normákkal könnyen összegyeztethetők.

- erkölcs feletti Isten: mivel Isten dönti el, hogy mi erkölcsös, ezért az Ő cselekedetei nem ítélhetők meg erkölcsi szempontból vagy ha igen, mindig erkölcsösek.

- a "Mit tudhatjuk mi?!" - érv: mivel Isten mindentudó adott pillanatban cselekedhet úgy, hogy az erkölcstelennek tűnik, de ez a cselekedete egy sokkal nagyobb jót szolgál, melyet mi nem érthetünk meg.

- "Ez csak szimbólikus!": Isten nem gondolta komolyan azokat a kijelentéseket, melyekkel erkölcstelen cselekedetre utasította a népét. Ezzel csak tanítani akarta a Biblia mindenkori olvasóit.

- a fejlődő erkölcs Istene: Isten mindig a kor feltételeihez alakította az általa diktált erkölcsöt.

A keresztény erkölcsiség veszélye materialista szempontból

A modern teista erkölcsiség és a materialista evidencialista erkölcs között - a megküzdő mechanizmusoknak köszönhetően - lényeges párhuzamokat találhatunk, néhány területen azonban kifejezetten nagy a feszültség köztük. Ennek oka az, hogy a két erkölcsiség különböző alapon nyugszik. Míg a materialista evidencialista változat alapja a praktikum, addig a teista változat egy igazolhatatlan lény önkényes kijelentésein alapul, melyek ráadásul nagyban hasonlítanak bármely szomszédos vaskori kultúra erkölcsére. Materialista szempontból egy ilyen erkölcsnek két veszélye is van. Az első az, hogy nem a legnagyobb jó elérését szolgálja. A második, hogy állandó.

Világ-nézeteltérés

Brátán János propedeutika blogjában bedobott cukorkái indították be a gondolkodásomat. János azt állítja, "A naturalista tudományszemlélet, az evolúció-elmélet nem támaszt alá egyetlen világnézetet sem önmagában.". Bejegyzésében látható egy "homokóra", mely a jelenségektől elvezet a világnézetig, a tudománytól a filozófiáig. A képet kísérő szöveget olvasva azonban azt tapasztalom, hogy elvész ez a folyamatosság, megszakad a lánc, mintha János azt mondaná a bejegyzés végén, mindegy mit tapasztalunk, az nem befolyásolja a világnézetünket.

A következő kép az én elképzelésem a tudomány és a világnézet kapcsolatáról.

A kék háromszögek a tudományos paradigmákat jelentik, melyek alátámasztanak egy világképet a sok közül.

A világkép alapján azután valószínűségeket rendelhetünk ahhoz, hogy a sok világnézet közül melyik a helyes. Azt állítom tehát, hogy a világképünk alapján eldönthető, mely világnézet fedi inkább a valóságot.

A fenti képből kihagytam a hitet, mint ahogy János is. A hit a világképet befolyásolja, de elfogadhatunk-e olyan elemet a paradigmák sorában, mely nem követi a tudományos módszer szűk kereteit? Annak, aki igennel felel a kérdésre, igazolnia kellene, hogy a hit a valóságos világot mutatja be, azaz alkalmas a világkép kiválasztására. Ráadásul ha a hit kijelentéseit a tudományos paradigmák sorába rendeznénk, akkor számolnunk kell a közöttük lévő konfliktusokkal is, melyek mint a kreacionista/evolúcionista vitákból tudjuk, szép számmal akadnak.

Kiegészítés

Az alábbi kép a modell elemei közti kapcsolatot magyarázza.

Néhány meghatározás:
Hit, a hit kijelentései: a vallásos szövegek és a különböző vallások követői által tett, illetve az egyházak által elfogadott tudás összessége.
Világkép: azon tudás összessége, mely leírja, hogy milyen a világ, hogyan működik a világ.
Világnézet: azon tudás összessége, mely leírja, milyen kellene legyen a világ, hogyan kellene működjön, és hol az ember helye a világban.
Paradigma: a tudományos gondolkodás fő irányát jelenti egy adott időben.

Mit tanított nekem Conchita Wurst az erkölcsről és az erkölcstelenségről?

Conchita Wurst

A hit - Ima

Kereszténységem elején, imádkoztam egy iskolai dolgozat sikeréért, egy számítógépes játékért vagy akár azért is, hogy az éhezők jóllakjanak. Hisz maga Isten mondta, hogy amit hívőként kérünk, azt megkapjuk (Márk 11:24, Zsolt. 37:4). Néha a gyülekezeti tagokkal imádkoztunk egy idősebb néni vagy bácsi gyógyulásáért. Ilyenkor tudtam, hogy néhány héten belül a gyászjelentés következik vigasztaló szavak kiséretében, melyek felhívják figyelmünket Isten véget nem érő gondviselésére. Nem esett jól ez a kettősség, de az, hogy részt vehettem az imádságban a hasznosság érzésével töltött el, fontos lehettem úgy, hogy a templomból kilépve fikarcnyit sem tettem az illetőért.A közbenjáró ima önmagunk és mások vélt segítése valódi segítségnyújtás nélkül. Olyan, mint a varázslás. Isten szerepe, hogy megadja a kéréseinket.

A közbenjáró ima hatékonyságával több kutatás is foglalkozott. Leanne Roberts-ék, (2009) tíz kutatás eredményét, Kevin S. Masters-ék (2006) 14 kutatás eredményét vetették össze és arra jutottak, hogy a közbenjáró ima a betegségek esetén ugyanolyan hatásfokkal működik, mintha nem mondanák őket, azaz teljesen fölöslegesek. Lehet, hogy Isten nem akart együttműködni a kutatókkal?!

A Csáp-galaxisok részlete a Holló csillagképben

Hamar rájöttem, hogy a nagyon valószínűtlen eseményeket Isten ritkábban adja meg, mint a valószínűbbeket, így elkezdtem utóbbiakért imádkozni, majd szép lassan ezek az imák is elmaradtak. A valószínű események így is megtörténtek. Akkor meg minek?! Ezzel párhuzamosan megjelent egy új imaforma az életemben: az önfeltáró ima. Az önfeltáró ima során számoltam be Istennek a gondolataimről, érzéseimről, küzdelmeimről, a napom alakulásáról és a vágyaimról, de már korán sem hittem azt, hogy utóbbiakat feltétel nélkül teljesíti majd. Az önfeltáró ima segítette a kapcsolatunk megerősödését. Ha emberek között történt volna, akkor párbeszédnek nevezném, de nekem mindig is hiányzott belőle Isten válasza. Az önfeltáró ima szerepéről külön írok majd a Személyes kapcsolat Istennel részben.

Egyes imákra szinte azonnal érkezik igenleges vagy nemleges válasz, nagyon gyakran azonban Isten várat magára. De miért? "Isten jobban tudja, mikor mire van szükséged!" vagy "Légy türelmes, Isten megadja a kérésed, csak várnod kell rá!" Egyszerre megnyugtató és ignoráns válaszok. Megnyugtatóak lehetnek a hívőnek, mert azt közlik: "Isten törődik veled, még ha ennek semmilyen jelét nem is látod.". Ignoránsak a kételkedőnek, aki már érti, hogy az ima vevője bármi lehet, csak hinnie kell, hogy ez a vevő meghallgatja őt és törődik vele.

Akkor az ima teljesen fölösleges? Vaskos irodalmát találhatjuk annak, hogy milyen pozitív hatásokkal rendelkezik az ima. A pszichológia egyes eredményei arra utalnak, hogy a mentális teljesítményt, a kitartást és az önkontrollt fokozhatja, különösen az itt önfeltáró imának nevezett formája (Friese és Wänke 2013.). Keresztény tapasztalatom az, hogy az ima nyugalmat és békét hoz a megrázkódtatások idején a hívőnek. A hitetlenné válás során az ima érthetően elveszíti funkcióját. Az ateista egyetlen igaz mecénása önmaga, ezért érdemes ezzel az új "gondviselővel" fejlesztenie kapcsolatát. A "Kérem!" helyét a "Teszem!" veszi át ebben az új világnézetben.

Ajánlom nektek a keresztény nézőpontot is: Az igaz imádság | infaustus blogja

Irodalomjegyzék:

Freise M, Wänke M. Personal prayer buffers self-control depletion. Journal of Experimental Social Psychology July 2014. Volume 51 pp. 56-59.
Kevin S. Masters, Glen I. Spielmans, Jason T. Goodson Are there demonstrable effects of distant intercessory prayer? A meta-analytic review Annals of Behavioral Medicine August 2006, Volume 32, Issue 1, pp 21-26
Roberts L, Ahmed I, Hall S, Davison A. Intercessory prayer for the alleviation of ill health. Cochrane Database of Systematic Reviews 2009, Issue 2. Art. No.: CD000368. DOI: 10.1002/14651858.CD000368.pub3.