Egyik barátom komoly depresszióval küzdő alkoholbeteg. Tavaly nyáron látogattam meg utoljára őt, mikor is találkoztam a szüleivel. Akkoriban egészen rosszul állt a fiú szénája - nem sokkal korábban volt öngyilkossági kísérlete és a felgyűlt feszültséget önbántalmazással - karja vagdosásával - vezette le. A család komoly keresztény darab. Tudtam arról, hogy a szülei elutasítóak a külső segítségkérés iránt, különösen ha ez pszichológus, lelki gondozó személyében nyilvánul meg. "Nem a pszichológus fog segíteni Sanyin, hanem Isten! Mi csak Istenben bízunk!" (a név fiktív) - jött a válasz, mikor ottjártamkor felvetettem ezt a gyógyulási lehetőséget a szüleinek.
Bartos Károly lelkés
z és pszichológus előadása alapján írom a saját véleményemet.
Istent kizárni a tudomány bizonyos területeiről felesleges és nagyon romboló lehet. A lábtörésünkkel ortopéd orvoshoz, vagy sebészhez fordulunk. Ha a fogunk elviselhetetlenül fáj napok óta, akkor előbb-utóbb elmegyünk a fogorvoshoz. Miért gondoljuk akkor, hogy a lelki problémáinkkal csak Istent lehet zargatni? Legyünk következetesek! Szívinfarktusunk volt? - hagyjuk a kardiológust, imádkozzunk helyette gyógyulásért! Tüdőgyulladástól fulladozunk? - ugyan, elég lesz Istent kérni, és ő meggyógyít! Ha a testi bajainkkal orvoshoz fordulunk és ezt megfejeljük imákkal - tehát összefűzzük a spiritualitást és a tudományt - ne akarjuk a másodikat kizárni lelki betegségeink esetén sem! Ha a testünkre odafigyelünk tegyük ezt a lelkünkkel is. Test és lélek egy! Mindnyájan tudjuk, hogy a hosszan fennálló stressz előbb-utóbb szív és érrendszeri megbetegedésekhez vagy daganatos betegségekhez vezethet. Ezt pszichoszomatikus megbetegedésnek nevezzük. A lelki állapotunk kihat a testi egészségünkre is. (Megjegyzem, ez visszafelé ugyan olyan jól működik!) Ezért elmondhatjuk, hogy bármely gyógyulás akkor hatékony, ha megbízunk a gyógyszerben és a gyógyítóban. Ahhoz, hogy egy pszichológiai módszer hatékony legyen el kell fogadnunk, és alkalmaznunk. Ha nem tesszük, az olyan mint ha nem vennénk be a tablettát, amelyet az orvos felírt. Persze sokan - ahogy a kedves barátom is - még orvoshoz sem jutnak el, akkora gátakat alakítottak ki magukban a pszichológiával szemben.
Félelmekkel el vagyunk látva. A 21. század értelmiségi emberének elsődleges félelme intellektuális síkon jelentkezik. Tudok-e eleget ahhoz, hogy érvényesüljek a szakmámban? Már gyermekkorunktól elkezdik ránk pakolni a tudományokat, nem tartva szem előtt, hogy mi mások vagyunk. Pl. művészek és egyáltalán nincs érzékünk a matematikához. Mindenki egy kaptafára készül. Meg kell feleljünk a matektanár elvárásainak, egyetemi tanáraink elvárásainak vagy a munkaadónkénak. Elsősorban hölgyekre jellemző, hogy nem tudnak megfelelni annak a test-képnek amelyet a kor médiája sugároz feléjük. Kemény szorongásokat tud ez okozni, különösen serdülőknél. A ránk nehezedő nyomás csökkentésének egyik módszere ha álarcokat tartunk magunk elé.
A gyülekezetben elvárás az alázat gyakorlása a vezetővel szemben, mindegy milyen badarságokat talál ki. Egymással szemben a tagok szeretetet várnak el. Ezt sokan kihasználják, de egy igaz keresztény megbocsát és ki is békül! - hangzik a fáma. Új megtérő hamar kifaragja magának a vadonatúj álarcát, hisz ha nem tenne így egy-kettőre kint találná magát a gyülekezetből. Íme, kész egy új, rendes, kedves keresztény ember - aki mellesleg retteg attól, hogy saját gondolatai is vannak. Így készítjük mi a neurotikus embereket. Csak egy kérdés a jóhiszemű kollégákhoz: Aki mindig tökéletest játszik, aki mindig tudja mi az igazság (és ezzel együtt a menny kapujának a kulcsait birtokolja) az nem válik egy idő után farizeussá?
Isten közvetlenül gyógyít a biblia szövege által. Közvetve pedig a gyülekezet által gyógyítaNA, ha lenne olyan a közösségben akinek el lehetne mondani a feszültségeinket és moralizálás helyett megértést kapnánk tőle. (Ezzel még mindig gondom van, annyira átjárt ez a szellemiség. És ha épp nem moralizálok, akkor elméleteket gyártok, ahelyett, hogy egy egyszerű: Megértelek-et mondanék.)
Van egy határ, amit a gyülekezet már nem képes megoldani. Életünk során szereztünk olyan sebeket, melyeket védekezés képen a lelkünk legmélyére, a tudatalattiba szorítottunk. Sokunknak rengeteg mocsok, fájdalom rejtőzik lent. Olyan dolgok, amikről nem tudunk, de befolyásolják a viselkedésünket, az érzelmeinket és az életminőségünket. Ilyen helyzetben mi a teendő? Imádkozzunk gyógyulásért és üljünk a fenekünkön? Azok akik felismerik, hogy segítségre van szükségük, azoknak van kihez fordulniuk. Ilyen esetekben ott van a pszichológus vagy lelki gondozó, akinek a szaktudása megengedi, hogy a mély fájdalmainkat feltárja. Ő azért tanult, arra képezték ki, hogy meglássa a viselkedésünkből, beszédünkből, a múltunkból a be nem gyógyult, felszín alatt rohadó sebeinket, esetenként feltépje a heget, majd bekötözze azt.
Mi van ha a pszichológus nem keresztény? Mk. 9, 38-40
Bartos Károly lelkés
z és pszichológus előadása alapján írom a saját véleményemet.Istent kizárni a tudomány bizonyos területeiről felesleges és nagyon romboló lehet. A lábtörésünkkel ortopéd orvoshoz, vagy sebészhez fordulunk. Ha a fogunk elviselhetetlenül fáj napok óta, akkor előbb-utóbb elmegyünk a fogorvoshoz. Miért gondoljuk akkor, hogy a lelki problémáinkkal csak Istent lehet zargatni? Legyünk következetesek! Szívinfarktusunk volt? - hagyjuk a kardiológust, imádkozzunk helyette gyógyulásért! Tüdőgyulladástól fulladozunk? - ugyan, elég lesz Istent kérni, és ő meggyógyít! Ha a testi bajainkkal orvoshoz fordulunk és ezt megfejeljük imákkal - tehát összefűzzük a spiritualitást és a tudományt - ne akarjuk a másodikat kizárni lelki betegségeink esetén sem! Ha a testünkre odafigyelünk tegyük ezt a lelkünkkel is. Test és lélek egy! Mindnyájan tudjuk, hogy a hosszan fennálló stressz előbb-utóbb szív és érrendszeri megbetegedésekhez vagy daganatos betegségekhez vezethet. Ezt pszichoszomatikus megbetegedésnek nevezzük. A lelki állapotunk kihat a testi egészségünkre is. (Megjegyzem, ez visszafelé ugyan olyan jól működik!) Ezért elmondhatjuk, hogy bármely gyógyulás akkor hatékony, ha megbízunk a gyógyszerben és a gyógyítóban. Ahhoz, hogy egy pszichológiai módszer hatékony legyen el kell fogadnunk, és alkalmaznunk. Ha nem tesszük, az olyan mint ha nem vennénk be a tablettát, amelyet az orvos felírt. Persze sokan - ahogy a kedves barátom is - még orvoshoz sem jutnak el, akkora gátakat alakítottak ki magukban a pszichológiával szemben.
Félelmekkel el vagyunk látva. A 21. század értelmiségi emberének elsődleges félelme intellektuális síkon jelentkezik. Tudok-e eleget ahhoz, hogy érvényesüljek a szakmámban? Már gyermekkorunktól elkezdik ránk pakolni a tudományokat, nem tartva szem előtt, hogy mi mások vagyunk. Pl. művészek és egyáltalán nincs érzékünk a matematikához. Mindenki egy kaptafára készül. Meg kell feleljünk a matektanár elvárásainak, egyetemi tanáraink elvárásainak vagy a munkaadónkénak. Elsősorban hölgyekre jellemző, hogy nem tudnak megfelelni annak a test-képnek amelyet a kor médiája sugároz feléjük. Kemény szorongásokat tud ez okozni, különösen serdülőknél. A ránk nehezedő nyomás csökkentésének egyik módszere ha álarcokat tartunk magunk elé.
A gyülekezetben elvárás az alázat gyakorlása a vezetővel szemben, mindegy milyen badarságokat talál ki. Egymással szemben a tagok szeretetet várnak el. Ezt sokan kihasználják, de egy igaz keresztény megbocsát és ki is békül! - hangzik a fáma. Új megtérő hamar kifaragja magának a vadonatúj álarcát, hisz ha nem tenne így egy-kettőre kint találná magát a gyülekezetből. Íme, kész egy új, rendes, kedves keresztény ember - aki mellesleg retteg attól, hogy saját gondolatai is vannak. Így készítjük mi a neurotikus embereket. Csak egy kérdés a jóhiszemű kollégákhoz: Aki mindig tökéletest játszik, aki mindig tudja mi az igazság (és ezzel együtt a menny kapujának a kulcsait birtokolja) az nem válik egy idő után farizeussá?
Isten közvetlenül gyógyít a biblia szövege által. Közvetve pedig a gyülekezet által gyógyítaNA, ha lenne olyan a közösségben akinek el lehetne mondani a feszültségeinket és moralizálás helyett megértést kapnánk tőle. (Ezzel még mindig gondom van, annyira átjárt ez a szellemiség. És ha épp nem moralizálok, akkor elméleteket gyártok, ahelyett, hogy egy egyszerű: Megértelek-et mondanék.)
Van egy határ, amit a gyülekezet már nem képes megoldani. Életünk során szereztünk olyan sebeket, melyeket védekezés képen a lelkünk legmélyére, a tudatalattiba szorítottunk. Sokunknak rengeteg mocsok, fájdalom rejtőzik lent. Olyan dolgok, amikről nem tudunk, de befolyásolják a viselkedésünket, az érzelmeinket és az életminőségünket. Ilyen helyzetben mi a teendő? Imádkozzunk gyógyulásért és üljünk a fenekünkön? Azok akik felismerik, hogy segítségre van szükségük, azoknak van kihez fordulniuk. Ilyen esetekben ott van a pszichológus vagy lelki gondozó, akinek a szaktudása megengedi, hogy a mély fájdalmainkat feltárja. Ő azért tanult, arra képezték ki, hogy meglássa a viselkedésünkből, beszédünkből, a múltunkból a be nem gyógyult, felszín alatt rohadó sebeinket, esetenként feltépje a heget, majd bekötözze azt.
Mi van ha a pszichológus nem keresztény? Mk. 9, 38-40
