Az emberek nem gondolkodnak.
Ma reggel, munka közben vettem észre, hogy a házak előtt várakozó szemetes konténerek tele vannak őszi, elsárgult falevelekkel.
Az emberek összegyűjtik a lehullott leveleket, belegyömöszölik egy nejlon szemeteszsákba, kirakják őket az utcára, és el is feledkeznek róluk. De mi történik valójában?!
A növények az egyetlen élőlények a földön, amelyek "anyagot gyártanak", növelik a világ komplexitását. Minden más élőlény anyagot fogyaszt, növeli az entrópiát. Előbbiek úgy érik el ezt a bravúros teljesítményt, hogy a Napból érkező sugárzást a fotoszintézisnek nevezett folyamat során megszelídítik. Ezalatt a levegőből kivonják a szén-dioxidot, a talajból pedig vizet és ásványi anyagokat építenek be szöveteikbe. Minden levél egy kicsi raktár. Ahogy beköszönt az ősz a lombhullató fák és bokrok felkészülnek a fagyok beköszöntére. Nem a hőmérséklet a mérvadó számukra. A nappalok és az éjszakák hosszát érzékelik, és így "állapítják" meg, mikor érkezett el a pihenés időszaka. Leveleiket azért hullatják, hogy csökkentsék testfelületüket. Kisebb felület - kisebb esély a fagyásra. Ezek a lehullatott levelek egy csomó olyan tápanyagot tartalmaznak, amit a növények nem tudtak visszaszívni a lombhullatásra való felkészülés során. És ez a probléma.
Amikor a magát gondosnak tartó kertész összegyűjti a leveleket, vagy a fűnyírás után visszamaradt levéltörmeléket és kipakolja a szemétdombra, akkor tulajdonképpen saját kertjének tápanyagait helyezi oda át. Ez pazarlás. A talajból ugyanis - utánpótlás híján - előbb-utóbb kifogynak a növények számára életfontosságú szerves és szervetlen összetevők, a kert szép lassan sivataggá változik.
A megoldás kézenfekvő. A kerti növények által a talajból kivont anyagokat a kerten kell tartani, hogy a következő évben ismét hasznosíthassák azokat. Segíthetünk is, hogy a levelek és a törmelék ismét hasznosítható formába kerüljön. A folyamatot komposztálásnak hívják. Ennek során a hulladék gyorsabban átalakul humusszá - a talaj egy építőkövévé - mint természetes úton.
Ha télire a kert egyik sarkában hagyunk egy kisebb levélkupacot, élőlények életét könnyíthetjük meg. Sündisznók, kígyók költözhetnek a levelek alá, téli álmot aludni. Ezt a halmot késő tavaszig ne is bolygassuk, hogy fel ne riasszuk a vendégeinket.
Kritikus gondolatok a kertgondozásban című rovatunkat olvashatták :D
Szóval, emberek, kezdjünk el gondolkodni!
2010. november 11., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Gondolkozni fájdalmas dolog: a "jóléti társadalom" sara, amikor nem jön össze... Köszönöm, hogy leírtad:)
VálaszTörlésÜdv,
Orsi
Én rutinszerűen vágom otthon a füvet, gereblyézem a faleveleket... és eszembe se jutott eddig ez az amúgy tényleg kézenfekvő dolog. De a hatásodra most változtatok és felhalmozok egy csomó lehullott falevelet a kert egyik sarkában.
VálaszTörlésSzóval megtértem, na... :-D
A neten találsz egy csomó jó komposztálási ötletet. Ha már túl nagy lesz a levélhalom, akkor belehet szerezni egy-két eszközt, hogy gyorsan átalakítsd hasznosítható tápanyaggá.
VálaszTörlésAmúgy mesélhetsz esetleg, hogy halad a kis projekt, meg készíthetsz fotókat az állatkákról, akik használják a halmotokat.
Én jelenleg itt élek Amerika keleti partján, az igazi indián nyár hazájában. Ami azt jelenti, hogy hosszú és lombhullós szép ősz. Ennyi falevelet még életemben nem láttam, de itt a város gondoskodik az eltakarításról. Óriási porszívóhoz hasonló autókkal szívják a leveleket az utcán. Bizonyára komposztálják őket, mert nem tudom, hogy mit lehet kezdeni ennyi levéllel. A családok mondjuk nem tudom mit kezdenek vele, mert ahol van két-három nagyobb fa ott szerintem egy ősszel jó pár mázsa levél lehet. Szerintem ők is elviszik a központi komposztálóba.
VálaszTörlésKöszi a bejegyzést, nekem nagyon évszakba és hangulatba vágott...;)
Kedves tőled ositulk.
VálaszTörlésReméljük a komposztot visszajuttatják oda ahonnan lehullott, máskülönben ugyanott vagyunk.