Áldás legyen szent tested vonalain,
áldás legyen csípőd hízelkedő hiperboláján,
derűs derekad sejtelmes ritmus-beszédén;
áldás legyen vállad vidám paraboláin,
fehér, büszke nyakadon, gyermek-álladon;
áldás legyen karod meleg mozdulatain,
kezeden, mely borongó, szép,
mint pasztell-lila téli hajnalon
a harang-ima;
áldás legyen szemérmetes ujjaidon;
áldás legyen melled nyugalmas körein,
áldás legyen lábad ihletett ívein,
térdeden és bokád finom karcolatán.
Áldás legyen szent tested épületén,
áldás homlokod bölcs boltozatán;
áldás legyen a tűzopál oltáron:
szégyenkező, mosolygó, játékos arcodon;
áldás legyen a serény, szilárd sejteken,
erős tégláin életednek;
áldás legyen lelked jóságos ablakán:
tiszta, tenger, boldog szemeden;
áldás legyen emlődnek enyhe kupoláján,
áldás legyen hátad nemes falán
és lábad könnyű oszlopain.
1976-ban Richard Dawkins könyvében, az Önző génben tűnnek fel először ezek a megfoghatatlan, nem materiális, mégis sokak szerint létező entitások, a mémek.
Több ezer éve ismert tény, hogy az élő szervezetek egyes tulajdonságai generációról generációra öröklődnek. A mindenki által ismert Gregor Mendel, aki borsónövények magját vizsgálta, tulajdonságaik alapján rájött, hogy valamiféle mintázatot követnek ezek az öröklődő tulajdonságok. Egyik generációban eltűnnek, aztán ismét megjelennek. Ekkor már igen csak a levegőben lebegett a gondolat, hogy az élőlények tulajdonságait valamiféle - magában az élőlényben levő - belső tényező határozza meg.
A gén fogalmát Wilhelm Johannsen dán botanikus 1909-ben használta először, mint az öröklődés anyagi és funkcionális egységét. Ekkor még nem tudták, hol és milyen formában van jelen a tulajdonságokat kódoló információ. Valósnak tűnt az a hipotézis, hogy a test tulajdonságait az építőkövek milyensége határozza meg, így sokan úgy gondolták, hogy az információhordozók a sejteket felépítő fehérjék.
Egyesek viszont az akkoriban a sejt élete szempontjából fölöslegesnek tűnő nukleinsavakat pécézték ki erre a szerepre. Watson és Crick nemsokára felfedezte a DNS kettős hélix szerkezetét Morgan pedig kimutatta, hogy a gének a kromoszómákon helyezkednek el. Ezzel robbanásszerű fejlődésnek indult a genetika tudománya.
A génekre tekinthetünk úgy, mint olyan vegyi anyag szakaszokra (DNS darabokra), melyeknek tulajdonsága, hogy:
másolódnak - létrehozva önmaguk másolatát
mutálódnak - a másolási hibák következtében megváltoztatják információtartalmukat
szelektálódnak - egyesek alkalmasabbak másolásra, több példányt hoznak létre, míg mások kevésbé alkalmasak
Ezzel a három nagyon egyszerű eseménnyel egy rendszer képes önmagában rendet teremteni a káoszból. Ezeket az entitásokat replikátoroknak nevezhetjük. A gének replikátorok.
Dawkins úgy gondolta nem csak anyagi replikátorok léteznek.
Nézzünk csak körül. Melyek azok a dolgok a társadalomban, amelyek másolódnak, változnak és néha eltűnnek?
Vegyük példaként a mobiltelefonokat. Pontosabban azt, hogy mobiltelefonja mindenkinek kell legyen! Miért? Hogy mindig elérhetők legyünk bármilyen ügyben. Emlékszem milyen izgalommal vettem kézbe az első mobiltelefonom ötödikes koromban. És arra is, mekkora verseny folyt a srácok között: kinek tud többet, kinek jobb a mobilja? Ezek a kis marokszerkentyűk élettelen tárgyak, mégis hatalmas hatással vannak az agyunkra. Ugyanis a mémek itt, az agyunkban tanyáznak. Mi a céljuk? Hogy minél több példányban megjelenjenek, minél több ember agyában.
Jó mód a terjesztésükre egy reklám.
Már annyira ismerjük a fenti márkát, hogy ebben a reklámban el sem kell hangozzon a mobiltelefon szó. Sőt a legtöbb szolgáltató nem is a maroktelefonokat reklámozza, hanem szolgáltatásait. A mobiltelefon-mém nagyon trükkös. Drót nélküli hívás nincs mobil nélkül, ezért elég csak a hívás lehetőségét reklámozni (sőt még azt sem, elég a logó felvillantása), és máris erősödik a mobil-mém a fejünkben.
Rengeteg ilyen mém él bennünk. A divattól kezdve a vallásokon át a Coca-Cola-ig.
Ezért mi nem csak géngépek, de mémgépek is vagyunk.
