Kíváncsiság, szexuális vágy, megismerni akarás, a közelség, összetartozás... Csak néhány érzés azok közül melyet a szerelmes érezhet. Ezek mögött az érzések mögött pedig biokémiai folyamatok állnak. Materialista gondolkodással mondhatnánk, kapcsolataink alapja a biokémia. Ebben a sorozatban arra tekintünk rá, hogyan is szeretünk bele a másik vagy épp saját nemünk képviselőibe. Mi az, ami közel vonz hozzá? Hogyan is működik a szerelem, majd az azt követő ragaszkodás?
Helen Fisher biológus-antropológus, az emberi szexualitás evolúcióját kutatja a Rutgers Egyetemen. Ebben a sorozatban többször is találkozunk majd az ő kutatási eredményeivel és gondolataival.
Fisher három fázist különíti el a párkapcsolatok során:
- szexuális vágy
- vonzalom
- kötődés
Szerinte az evolúció e három működésre specializálta az emberi agyat. Kutatásait e három koncepció köré építi. Úgy gondolja egy párkapcsolat a fenti stációk bármelyikével útnak indulhat. Egyesek előbb szexelnek, majd szerelembe esnek, mások fülig szerelmesek lesznek és csak ezután másznak ágyba, megint mások erős kötődést éreznek valaki iránt akit hónapok-évek óta ismernek. A körülmények változásával beleszeretnek egymásba és lefekszenek.
Fischer szerint az agy ezen funkciói megviccelhetnek bennünket. A szex következménye ugyanis a szerelem lehet, az orgazmusé pedig a kötődés. A kutatónő úgy gondolja egyesek azért hajlamosak egyéjszakás kalandok részesei lenni, hogy tudat alatt elindítsák ezen nagyon is pozitív érzelmek kifejlődését. "Az alkalmi szex nem mindig alkalmi" mondja Fischer.
Fisherék a szakítást is kutatják, és olyan párokat is, akik 20-25 év házasság után is mélyen szerelmesek.