2011. december 30., péntek

2011. december 16., péntek

József szekere

Sue Wookey Raven with the Sun
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József és Mária is induláshoz készülődött. Mária ekkor már a kilencedik hónapban volt. Józsefet nem hagyta nyugodni az érzés az utolsó estén. Mária már mélyen aludt, megszokta már a háton alvást. József nesztelenül kiosont a házból, ki a tücsökciripelős éjszakába. A csűr mellett állt meg...
Mária hajnalban kelt, rendszerint nyomott nyakkal. A másik József már odakint készítette a lovakat. Mire befogta őket a csűr melletti szekérbe, Mária indulásra készen szorongatta az elemózsiás kosarat. Elindultak. Az út hepe-hupás, ahogy ilyen időben lenni is szokott. A szekér érezte, hogy valami feszíti belülről. A bal kerekén érezte... zötyögött... Amint elhagyták a Keselyűk völgyét, az út egy ligeterdő felé fordult. A szekér észre sem vette, amint egy angyal libbent platójára, pihekönnyű súlyával.
- Jó neked szekérnek lenni? Nem lennél inkább egy gyors és fényes Porsche? - kérdezte az angyal, és ahogy érkezett úgy el is tűnt a ligeterdő lombjában.
Valami megváltozott a szekérben. Körbe nézett. A másik József a lovakat hajtotta. Mária kicsit görnyedten ült. Rázhatta a rögös út. Szegény Mária... Aztán magára nézett: egy rozoga szekér.

Félt, hogy nem találnak házat szülés előtt... Félt a kudarctól... Ezért vállalta be a szekér-szerepet. Majdnem felelősségmentes, de mégis létfontosságú szerep. Főleg várandós nővel. Ekkor még nem tudott az lenni, aki volt, és aki szeretett volna: József...

2011. december 3., szombat

Van egy álmom...

Van egy álmom, hogy a keresztények rájönnek a tudás és a tanulás valóban hatalom. Hogy azért hadakoznak majd teljes erejükből, hogy hiteles forrásokból informálódjanak a világ, a természet dolgairól, saját testükről és lelkükről. Hogy nekilátnak a hitük tarthatatlan részeit megerősítő tákolmányok lebontásának, és hagyják ezeket az, egész lényüket veszélybe helyező "parazitákat" a semmibe veszni.

A képlet egyszerű. Már annyiszor találkoztam vele. Egy barátom felhívja figyelmem egy cikkre, melyben teljes katyvasz uralkodik. Épp értek egy kicsikét a témához, és ingerülten megmondom a magamét a cikk szerzőjének, minősítve a munkáját. Ezután egy rövid ideig elindul a párbeszéd. Mikor a szerző érvei elfogynak, előbb tudomásul kell vennem, hogy Mózes, János és Pál hiteles szerzők a génmódosítások témakörében, majd azt tapasztalom, hogy igékkel csapdossák a hátam (vagy kenegetik a sebeiket, ezt nem tudom eldönteni - az is lehet, mindkettő). Mindeközben megjelennek a hittársak, és megvédik a fronton rekedt bajtársukat. Fegyvereik: személyeskedés, feltételezés, hárítás, a helyzet tagadása és a hozzászólási jogom elvétele. 

A célomat végül is elértem. Akartam egy jót vitatkozni, kicsit odacsapni, és igazolni, hogy a képlet működik...

De mi lesz az álmommal? Az egyértelmű, hogy az út, amin ez esetben elindultam az álmom felé nem járható. Legalábbis az átlag keresztények között nem. 

Egyetlen út sejlik fel előttem: annak az elfogadása, hogy a tudomány és a hit kiegészítik egymást. Egyik sincs a másik felett. Egyik nem uralkodhat a másikon, de érthetik és elemezhetik egymás működését. Akkor fejlődhetünk, és érhetünk el valami többet, ha tudomásul vesszük a hit határait, és ha tudomásul vesszük a tudomány határait, és ezeket nem támadási felületekként, hanem a cserekereskedelem helyszíneiként használjuk.

Úgy tekintünk hitünkre, mint erőforrásunkra, vagy úgy mint aminek a rabjai vagyunk és minden és mindenki térdre kell boruljon előtte? 

Van egy álmom. Keresztényként lehet és szabad a valódi, előre mozdító tudás birtokában lenni. Ez a bátor emberek privilégiuma.

2011. november 28., hétfő

2011. november 13., vasárnap

A szerelem biokémiája

Kíváncsiság, szexuális vágy, megismerni akarás, a közelség, összetartozás... Csak néhány érzés azok közül melyet a szerelmes érezhet. Ezek mögött az érzések mögött pedig biokémiai folyamatok állnak. Materialista gondolkodással mondhatnánk, kapcsolataink alapja a biokémia. Ebben a sorozatban arra tekintünk rá, hogyan is szeretünk bele a másik vagy épp saját nemünk képviselőibe. Mi az, ami közel vonz hozzá? Hogyan is működik a szerelem, majd az azt követő ragaszkodás?

Helen Fisher biológus-antropológus, az emberi szexualitás evolúcióját kutatja a Rutgers Egyetemen. Ebben a sorozatban többször is találkozunk majd az ő kutatási eredményeivel és gondolataival.

Fisher három fázist különíti el a párkapcsolatok során:
  1. szexuális vágy
  2. vonzalom
  3. kötődés
Szerinte az evolúció e három működésre specializálta az emberi agyat. Kutatásait e három koncepció köré építi. Úgy gondolja egy párkapcsolat a fenti stációk bármelyikével útnak indulhat. Egyesek előbb szexelnek, majd szerelembe esnek, mások fülig szerelmesek lesznek és csak ezután másznak ágyba, megint mások erős kötődést éreznek valaki iránt akit hónapok-évek óta ismernek. A körülmények változásával beleszeretnek egymásba és lefekszenek.
Fischer szerint az agy ezen funkciói megviccelhetnek bennünket. A szex következménye ugyanis a szerelem lehet, az orgazmusé pedig a kötődés. A kutatónő úgy gondolja egyesek azért hajlamosak egyéjszakás kalandok részesei lenni, hogy tudat alatt elindítsák ezen nagyon is pozitív érzelmek kifejlődését. "Az alkalmi szex nem mindig alkalmi" mondja Fischer.
Fisherék a szakítást is kutatják, és olyan párokat is, akik 20-25 év házasság után is mélyen szerelmesek.


2011. november 11., péntek

A megbocsátás nehézségei

Egy férfi rájött arra, hogy a felesége megcsalja őt, és hihetetlenül sebzett lett a szíve. Próbál megbocsátani, de a feleségére ezután csak úgy képes tekinteni, hogy "ő az aki megcsalt engem" - ráadásul minden ilyen alkalommal jön egy angyal, és követ dob a szívére, pont oda, ahol a seb van. Így telnek el napok, hetek, hónapok, évek, és amikor az illetőnek már olyan iszonyú nehéz a szíve, hogy nem tud vele élni, egyszer csak megszólítja ezt az angyalt, és könyörgőre fogja. "Könyörgök neked, ne dobj több követ a szívemre, mert már nem bírom! Hogyan tudnék ettől a rettenetes súlytól megszabadulni?" Erre az angyal azt válaszolja: "Nagyon egyszerűen. Ne úgy gondolj a feleségedre, hogy ő az aki megcsalt engem, hanem úgy, hogy ő az akit valamikor nagyon szerettem. Mindig amikor így gondolsz rá, akkor jövök és egy követ leveszek a szívedről."

Pál Ferenc: A belénk égett múlt (részlet), Kulcslyuk kiadó 2011

2011. október 24., hétfő

Október 23-a után...


Miközben hallgatjuk Albinoni Adagioját, olvassuk el Bartis Ferenc versét. 1956 november 1-jén szavalta el Dsida Jenő a kolozsvári házsongárdi temetőben Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist ezért a verséért 7 év börtönre ítélte a Román Katonai Törvényszék.

Utószó (És mégis élünk...)

Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk

Elvadult a dúlok lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége… -
És mégis élünk!

Bartis Ferenc


2011. október 4., kedd

A halál, ami nagyon jó

"A bűnbeesés előtt ebben a világban nem volt halál, betegség és szenvedés, mert Isten azt mondta a teremtett világról, hogy 'nagyon jó' (1 Mózes 1,31). Ezzel összhangban a növényeket rendelte táplálékul az állatoknak (1 Mózes 1, 29-30)."
D. Batten, K. Ham, J. Sarfati, C. Wieland, Kérdések a kezdethez 2003, 98. o.


A hat napos kreacionizmus máig megoldatlan problémája, hogy miért rendelkeznek az élőlények támadó és védekező képletekkel és mechanizmusokkal. Olyan szervekkel és viselkedési formákkal, amelyek más élőlények elpusztítására és felfalására teszik őket alkalmassá, vagy épp védik őket a vacsorává válástól. Az alap feltevésük az, hogy Isten a világot úgy teremtette, hogy eredetileg semmilyen élőlény nem pusztulhatott volna el. Többek közt ezt értik a Genezis "jó" szaván, illetve ezt hámozzák ki abból, hogy a történet tanúsága szerint, a bűneset után "jött be a halál a világba". Teológiailag nem áll szándékomban vitába szállni, de biológiailag annál inkább.

Néhány kreacionista értelmezés

Kezdetben minden állat, melyet Isten teremtett csak növényekkel táplálkozott (1 Móz. 1:29-30) (meg az emlősök kicsinyei anyatejjel talán). A bűneset következtében azonban megváltozott a helyzet. Arról, hogy az állatok és az ember első ízben húst evett volna csak az özönvíz után értesülünk (1 Móz. 9:3-4 - Isten megengedi a húsevést Noénak és utódainak). A szó szerinti bibliaértelmezés szemszögéből nincs is itt mit vitatni. Infaustus bloggertárs érdekes felvetéssel állt elő. Az ő fejtegetésében a következőképpen történhetett a dolog: az angyalok földi asszonyokkal való fajtalankodásának "gyümölcsei", a nefilimek keveredtek az állatokkal. A nefilim-állat párosítás vérszomjas utódokat eredményezett. Logikailag teljesen jól megállja a helyét ez a spekuláció. Ha az emberek erőszakosak lettek a nefilimek hatására, akkor biztosan az állatok is.
Van olyan elképzelés, mely szerint az állatok akkor kezdték el a húsevést, mikor Isten leölte az első két állatot, melyből Ádámnak és Évának ruhát készített. Az állatok tetemei ott maradtak a "feldolgozás" helyén, és néhány állat ráfanyalodott a húsra. Majd aztán egyik a másikától eltanulta előbb a dögevést majd a ragadozást (egy Jehova Tanúja vezető elmondása alapján).

A fenti elképzelések természettudományos tarthatatlansága

Ismerjük, hogy a természetben milyen finom egyensúly áll fenn a növények, a növényevők és a ragadozók között. A növények sem képesek végtelen mennyiségű táplálékot előállítani egy adott időintervallum alatt. Ha a mai ragadozók, vagy azok hibridizáció előtti ősei is növényekkel táplálkoztak, akkor a fogyasztás a mai sokszorosa lehetett. Ilyen fogyasztás és a növényevők számának fékentartása nélkül nem sokáig legelészhették volna a cápák a tengeri salátát.
(Lehetséges megoldás: a növények a bűnbeesés után valamilyen úton elvesztették fokozott termőképességüket, vagy a bűnbeesés előtt az állatok takarékosan fogyasztották őket).
Tegyük fel, hogy a nefilimek valóban léteztek, és olyan óriás termetű humanoidok voltak, mint ahogy azt Infaustus a blogjában spekulálja. Hogyan képesek ezek az óriások kopulálni egy fürkészdarázzsal (lásd a fenti videót) vagy a papucsállatkával, aki a maga vízcsöppjében vérszomjas ragadozó?
Ha a húsevés tanulás útján "terjedt", manapság miért nem terjed? Miért nem lett minden állat húsevő?

A halál, ami nagyon jó

Ha a természetben körülnézünk, láthatjuk, hogy az élőlények halála, benne az emberé is elengedhetetlen annak érdekében, hogy új élet jöhessen létre. Bár a napból nagyjából végtelen mennyiségű energia érkezik bolygónkra az anyag, melyből élet épülhet fel véges, azaz határos időn belül elfogyna, ha nem cirkulálna a környezetben. Azzal azonban, hogy az élőlények elpusztulnak nem csak az ökológiai teret biztosítják az utódaik számára, de azt az anyagot is, amely ezek testét alkotja majd.

A hozzászólásokban várom a teológiai megoldásait a kérdéseknek.

2011. szeptember 26., hétfő

Valahol a világ közepén

Jan Lievens, Study of an Old Man
Élt egyszer, valahol a világ közepén egy ifjú. Csodálatosan szép fiatalember volt. Külseje hibátlan, szíve érintetlenül és egészségesen dobogott. Mutogatta is mindenkinek: Nézzétek, senkinek nincs ennyire szép szíve, mint nekem!
Ahogy egyszer járt-kelt a városkában, szembe jött vele egy ráncos, görnyedt, szakállas öregember. Az ifjú elborzadt ahogy meglátta. És ami még rosszabb volt, az öregember szíve telis-tele volt szakadásokkal, hegekkel és még vérző sebekkel. Az ifjú hangosan felnevetett, majd fintorogva a körülöttük elsiető tömeghez fordult: Lám-lám! Ez az öregember képtelen volt vigyázni a szívére és ez az ocsmányság lett belőle. De nézzétek az enyémet!
Az öreg lassan felemelte tekintetét, és rekedtes hangján megszólalt: ...

Egy barátom története alapján :)

Várom a befejezéseiteket hozzászólásban!

2011. szeptember 22., csütörtök

Egy ökör és két zsák árpa

Volt egy vár Karintia egyik magas hegycsúcsán. A vár oly régóta tartotta a határokat, hogy elterjedt róla: bevehetetlen. A tiroli bárónő, Margaréta, kiszemelte magának a várat. Nem hallgatva tanácsnokai esedezésére hadat indított ellene. A csata éjszaka és nappal, nappal és éjszaka tartott. Margaréta tudta, a vár bevétele egy módon lehetséges: meg kell várni, míg elfogy a várvédők elesége. Hetek teltek el így, közben a tiroli katonák egyre csak hullottak a bátor karintiai várvédők nyílzápora alatt. Zúgolódás támadt a hegy tövében ostromló katonák között. Vajon mennyi idő még? Fogynak az emberek, mi pedig képtelenek vagyunk betörni a várba! 

Ahogy teltek a napok és a hetek a várban a helyzet ugyan csak kritikussá vált. Már csak egy ökör és két zsák árpa maradt a védőknek. Két napi szűkös eleség. Persze kétségbeesés támadt köztük. Megérezték, közel a vég. Fel kell adják a várat, és vele talán az országot is. És valóban, a helyzet reménytelen volt.

Ekkor a várkapitány kiadta a parancsot: Vágjátok le az ökröt, belezzétek ki és töltsétek meg a zsigerek nélküli testét a két zsák árpával. Katonái nagyot néztek az ötletre, de azért teljesítették a parancsot. Ezután azonban még furcsább parancs érkezett. Az ökröt árpástól dobjátok le a mezőre, a tiroliak közé.
Erre sokan kétségbeestek, de mivel vesztenivalójuk nem volt, kidobták az árpával telt ökröt, minden megmaradt reményüket.

Másnap virradatkor látták, hogy egy tiroli katona sem maradt a vár alatt...

XIV. századi történet nyomán

2011. szeptember 6., kedd

Egy átirat

- Meg kell nekem bocsátanod. Az emlékezetem már nem a régi.
- Honnan tudhatod? forrás

A pásztor otthagyja a nyájat, és az elveszett juhocska után indul. Ha sikerül megtalálja nagyobb örömöt érez, mint a nyája mellett. A mennyei Atya sem szeretne elveszíteni egyet sem a gyengék, a sebzettek, az erőtlenek közül.
Szoktunk egymásnak sebeket okozni. Ha úgy érzed barátod megbántott, hívd meg egy kávéra és mondd el neki, hogy mi fájt. Ha ez neked túl nehéz, csak írj neki egy emailt.
Az emberek néha nem veszik észre, hogy bántóak. Úgy tudjuk egymást gyilkolni, hogy tudomást sem veszünk róla. Ha barátod nem látja át a helyzetet, vagy te magad vagy bizonytalan afelől, hogy érzelmeid nem torzítják-e az objektivitásod, kérd ki más emberek véleményét, hogy megbizonyosodj, te jól látod, és hátha ő is felismeri hol hibázott. Olyan emberek legyenek, akikben mindketten megbíztok, hogy barátod hallgasson a szavukra. Beszéljétek meg így együtt is az esetet. Nagyon fontos, hogy ez a kapcsolatért történjen, és ne azért, hogy a te tévképzeteid igazolást nyerjenek. Az csak lerombolná a kapcsolatotokat.
A konfliktusok nagyon személyes dolgok, mégis kihatással vannak egy egész közösségre. Ha nem sikerült még mindig helyrehozzátok a kapcsolatotokat ne félj a kérdést a közösség elé vinni, amelyben mindketten otthon vagytok. Előbb-utóbb észreveszik, hogy megromlott a viszonyotok, de lehet akkor már nem tudnak segíteni.
Előfordulhat, hogy barátod annyira mélyen sebzett, hogy képtelen belátni bűnét. Tekints akkor úgy rá, mint a juhocskára. Legyen számodra olyan, mint akit ismét meg kell keresni, el kell érni Isten üzenetével és azzal az üzenettel, hogy te még mindig szereted. A kapcsolatotokat csak így menthetitek meg. Isten tudomásul veszi a döntéseiteket. Ha törekedtek a kapcsolat fenntartására Ő elfogadja, ha felszámoljátok akkor azt is elfogadja.
De tudjátok meg, hogy az emberi kapcsolatokban is ott a Szentlélek, ugyanúgy mint bennetek is.
Péternek annyira idegen volt ez a felfogás, hogy megkérdezte Jézust - De akkor ha hétszer vét ellenem a barátom, mind a hétszer bocsássak meg neki? Jézus erre így felelt - Annyiszor ahányszor vétett.

Máté 18, 12-22 (Szent István Társulat) és Pál Ferenc atya szentbeszéde nyomán

2011. augusztus 25., csütörtök

Világvége elnapolva

Május 21-e, egy amerikai végidőket váró gyülekezet, Harold Camping. Emlékszünk még rájuk? Amilyen hamar világhírnévre tett szert Camping próféta, olyan hamar el is tűnt a színről.
Több ezer ember várta a pusztító földrengést és az elragadtatást május 21-én, Camping úr - számításaira hallgatván - ugyanis akkorra hirdette meg. Aztán, ahogy nem történt semmi, néhány napos csönd következett. A gyülekezet weboldalán még napokkal később is megtérésre való felhívás volt látható. Csak a gyülekezet levelezőlistája volt hangos a felháborodástól és az önámítástól.
Aztán újraértelmezték a szavakat. A földrengés már nem a föld kérgének mozgását jelenti, hanem azt, hogy a népek remegtek 21-én. Az elragadtatás pedig már nem fizikai eltűnést jelent, hanem azt, hogy május 21-ig volt lehetőség a megtérésre és ez akkor lezárult. C'est la vie! Majd elfelejtettem, hogy 21-e óta Jézus is itt van szellemi formában (whad'ya know?!). És természetesen semmi sem változott a prófétálásból, minden egyes szava igaz, mint ahogy május 21-e előtt is az volt.
Közeledik október 21-e. Ekkorra tolódott a fizikális elragadtatás, és egybe fog esni a világ megsemmisülésével. Legalábbis Camping és csapata szerint. 
A pénzt persze nem térítik meg mindazoknak, akik teljes vagyonukat a gyülekezetnek adományozták, mondván: "Még nem vagyunk a végén. Miért adnánk vissza?"
Harold Camping június elején szélütést (ang.: storke) szenvedett, június végén pedig levették műsorát a gyülekezet rádióadójáról. Lehet Harold hamarabb Teremtője elé kerül mint gondolta volna?

2011. augusztus 15., hétfő

Taszító Isten - vonzó istenkép?

Sok szó esett már reggeli közben az istenképeinkről. Arról, hogy az az isten, akiben hiszünk valójában nem az Isten, hanem csak egy ábrázolása, reprezentációja neki. Ezt a reprezentációt gyermekkorunktól kezdve építgetjük, és egész életünkön át magunkkal hordozzuk, toldozzuk-foldozzuk. És ez a reprezentáció közelebb vagy távolabb állhat Isten valóságos lényéhez de - meghatározás alapján, hogy ugye Isten végtelen, mindenható, mindentudó, teljességében megismerhetetlen számunkra - csak kisebb vagy nagyobb szelete lehet annak. Infaustus blogjában írt azokról a viselkedésformákról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy két személy között vonzalom alakuljon ki. Igazak ezek az Istennel való kapcsolatunkra is. A viselkedésformák mellé tulajdonságokat rendelhetünk. Most vizsgáljuk meg, hogy ezek a tulajdonságok jellemzőek-e az Istenre vagy inkább olyanná alakítottuk az Isten képét, hogy vonzó legyen számunkra.

Vonzalmat érzünk valaki iránt, ha az illető(t):

  • kiismerhető - nagy biztonsággal tudhatjuk mi lesz a következő lépése
  • kontrollálható -  valamilyen úton-módon befolyásolhatjuk cselekedeteit
  • biztonságérzetet nyújt számunkra
  • bizalmat kelt bennünk
  • mellett jónak érezhetjük magunkat
  • gyakran láthatjuk
  • közel van és érinthető, tapasztalható
  • vonzó külsejű
  • olyan, mint mi
  • ugyanahhoz a csoporthoz tartozik mint mi
  • pozitív megerősítésekkel lát el minket
  • kedvel minket
  • jutalmakban és előnyökben részesít
  • sikerült meggyőznünk valamiről

Minél több elemet építünk be a fentiek közül az istenképünkbe annál szimpatikusabbá válik számunkra Isten. Azonban a szentírásban gyakran antipatikus lehet a viselkedése miatt. A zsidók évszázadokig kontrollálhatónak hiszik, merthogy birtokukban van a Szövetség Ládája. Azonban Isten kicsúszik a kezük közül. Sokan tudjuk, hogy hetek, hónapok vagy évek telnek úgy el, hogy egy fikarcnyit sem tapasztalunk Isten jelenlétéből. Látni aztán meg végképp nem láttuk. Azt se mondhatnánk, hogy olyan mint mi, vagy hogy sikerült meggyőzni valamiről, amiről addig mást gondolt.

Miért ilyen megfoghatatlan az Isten?
Egyik plauzábilis magyarázat lehet, hogy a szentírás istene a szentírók istenképeiből áll össze. Ez lehet igaz, lehet nem. Minden esetre, számomra konzisztens. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy ez a változatos, megfoghatatlan isten amelyet a biblia elénk tár, vagy ő kiejelnti magát a biblia lapjain, nem teszi lehetővé, hogy függjünk tőle. A biblia Istene nem akarja, hogy függő kapcsolatba kerüljünk az ő reprezentációjával.

Pál Ferenc előadásai nyomán

    2011. augusztus 10., szerda

    Az utolsó állapotüzenet után

    Ez a címe Adam Ostrow határainkat feszegető előadásának, a Ted - Kevesebb mint 6 perc alatt -előadássorozatában.

    A Facebookon jelenleg 750 millió aktív felhasználó osztja meg naponta állapotát. Átlagosan havi 90 tartalmat. Heti 1 milliárd csirip hagyja el a twitterezők csőrét. Több száz blogmotor több millió felhasználója jegyzi be gondolatait a világhálón. Mi történik mindezzel miután meghalunk? Míg szerverek léteznek, valószínűleg a világhálón maradnak. Alkalmasak lehetnek arra, hogy utódaink ezekből a dirib-darab információkból valamilyen képet összerakhassanak rólunk.

    Létezik már néhány oldal, amely halálunk esetén segít megosztani legközelebbi barátainkkal és hozzátartozóinkkal azokat a titkokat, amelyekhez életünkben nem engedtük közel őket. Lehet az a Google fiókunk jelszava, így lehetővé válhat adataink törlése, ha úgy szeretnénk. Vagy bármely más információ.
    Ilyen az ifidie.org vagy ifidie.net. Előbbin üzeneteket írhatunk, melyek csak akkor kerülnek a címzetthez, ha nagy valószínűséggel már nem vagyunk életben. Utóbbi frissíti Facebook állapotunk, közölve egy személyes búcsúüzenetet vagy egy videó üzenetet, melyből ismerőseink és szeretteink megtudhatják mi történt velünk.



    Forrás:

    2011. augusztus 3., szerda

    kontraszt

    Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg amgadat a papoknak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért."
    Lukács 5, 13-14
    -------

    2011. július 10., vasárnap

    Amit a keresztények nem tudnak

    Krisztus fölkarolta a bűnöst, és nem kárhoztatta. Krisztus igazi követése ugyanehhez tartja magát. Mivel pedig mással nem szabad azt tennünk, amit saját magunkkal nem tennénk, azt a bűnöst is fel kell karolnunk, aki nem más, mint mi magunk. S amennyire semmi okunk Krisztust azzal vádolni, hogy egy húron pendül a gonosszal, épp ily oktalanság az olyas önvád, hogy ha szeretetet tanúsítunk az 'én' nevű bűnös iránt, az baráti szerződés volna az ördöggel. Szeretettel javítjuk, gyűlölettel rontjuk önmagunkat is. Ennek a fölfogásnak a veszélyessége egybeesik Krisztus követésének veszélyességével. Ám az 'igaz' tesz róla, hogy ne kaphassák rajta a vámszedőkkel és szajhákkal folytatott beszélgetésen.

    Hogy megvendégelem a koldust, bántómnak megbocsátok, s akár még ellenségemet is szeretem Krisztus nevében, az kétségtelenül jeles erény. Amit testvéreim közül a legjelentéktelenebbel cselekedtem, azt Krisztussal tettem. Ám, ha azt kellene fölfedeznem hogy mindenek között a legcsekélyebb, a koldusok legszegényebbike, minden sértegetők legszemtelenebbje vagyok, sőt az ellenség bennem magamban van, sőt, mit több, nekem magamnak van szükségem javaimból alamizsnára, mi légyen akkor? Akkor rendszerint felbillen az egész keresztény igazság, nincs többé szeretet és türelem, s a 'bennünk lakozó testvért' ostobának nevezzük, minthogy önmagunk fölött ítélkezünk és dühöngünk. Kifelé elrejtjük ezt. Letagadjuk, hogy valaha is találkoztunk volna magunkban ezzel a legalacsonyabb rendűvel, s ha még maga Isten volna is, aki ilyen megvetendő alakban lép hozzánk, azt ezerszer megtagadnánk, még mielőtt bármely kakas kukoríthatna egyet.

    C.G. Jung - Gondolatok a vallásról és a kereszténységről


    2011. július 6., szerda

    A kereszténység egy sajátos tapasztalása

    Balogh Attila alias balati rajza
    Aztán megalkotják a jó és rossz fogalmát, amelyet teljesen leválasztanak a hasznos és káros, az életet elősegítő és az életre ártalmas természet fogalmáról. És e fogalom, amennyiben más életre találták ki, még ellenséges is a jó és a rossz természetes fogalmával szemben. Ily módon alkotják meg végül a híres lelkiismeretet. Egyfajta belső hang ez, amely minden egyes cselekedetnél a cselekedetet nem a következményéhez méri, hanem a szándékhoz, és a szándéknak a törvényhez való hűségéhez. A szent hazugság tehát föltalált egy büntető és jutalmazó istent, aki pontosan elismeri a papok törvénykönyvét, és pontosan a papokat küldi e világra szócsöveként és rendkívüli meghatalmazottként, föltalálva az élet túlvilágát, amelyben a nagy büntető gépezet majd hatni fog a lélek halhatatlanságának céljából.
    A lelkiismeret az emberben, mint annak tudata, hogy mi a jó és a rossz, szilárdan áll a lábán, hogy maga az isten beszél itt, ha ezt javasolja a papi előírásokkal való konformitás, a morál, mint minden természetes folyamat tagadása, minden történés redukciója, egy morálisan föltételezett történésre, a morál okozatára, vagyis a büntetésre és jutalmazásra.
    Mint a világot át- meg átható egyedüli erő, minden változás motorja, az a „kinyilatkoztatottnak” nevezett valami, amely megegyezik a papok tanításával, mint minden üdvösség és boldogság feltétele ebben és abban az életben.
    Mivel is fizetünk ezért a morálért? 
    Az Én kikapcsolásával, minden motívum redukciójával a félelemre, a büntetésre és a jutalmazásra, egy papi gyámkodástól való függőséggel; igényeskedő, formalitásban pontos függőséggel, amely állítólag isteni akaratot fejez ki, az úgynevezett „lelkiismeret” besulykolásával, amely hamis ismeretet tesz a vizsgálódás és kísérlet helyére, mintha ugyan eleve meg lenne állapítva, mit kell tennie és másokkal tétetni, ami a kutató és törekvő szellem egyfajta kasztrációja. Az ember legrosszabb megcsonkítása, ami csak elképzelhető. És aminek neve az állítólagos Jó Ember.
    Az életet a papi élet kiemelésével (amelyet a tökéletesség non plus ultrájaként állítottak be) az élet megrágalmazásává költötték át. Istennek ez a fogalma az élettől való eltérést, kritikát az élet megvetéseként jeleníti meg. Az igazság egyházi igazság lett, a kutatást a papok – mint az írás tanulmányozását is – a teológussá válás eszközének tekintették.
    F. W. Nietzsche

    2011. június 16., csütörtök

    a mellbimbó evolúciója

    Lehet azt hiszitek, hogy vicc, de nem.
    Kezdem azt hinni, hogy bizonyos témák néha saját életet élnek és üldöznek :D Az utóbbi időben a férfi mellbimbó kérdésköre merült fel több barátom és ismerősöm részéről is. Ebben a bejegyzésben most nekik válaszolok, de nektek is, akiket teljesen hidegen hagy az evolúció eme nagyszerű találmánya, jó olvasást kívánok! :P

    Lehet, hogy ezért?
    A kérdés a következő:

    Miért fejlődik ki a férfiak mellbimbója? Hisz semmire nem használják.

    A válasz tőmondatban ez: Mert a nők használják a sajátjukat!

    A anyatej megjelenése igen fontos lépés volt az evolúció során. Az anya saját, tápanyagokban gazdag testnedvével táplálhatja kicsinyét, akinek nem kell azonnal szilárd, nehezebben emészthető táplálékot felfalnia. Az anya gyakorlatilag átalakítja az általa elfogyasztott táplálékot könnyen emészthető, a kicsinye számára nélkülözhetetlen tápanyagokban gazdag formába, sőt a fertőzésektől védő fehérjéket is juttat szervezetébe. Ilyen jelenség a madarak fejlődési vonalán is megjelenik. A tojók előemésztik sok fajnál a táplálékot, vagy begyükben termelt folyadékkal táplálják kicsinyüket (pl. a galambfélék galambtejjel).
    Már a kacsacsőrű emlősnek is vannak tejtermelő mirigyei, mellbimbóval azonban egészen a méhlepényes emlősök megjelenéséig nem találkozunk.
    Feltételezhető, hogy mellbimbóra azért van szükség, hogy a kicsinyek könnyebben megtalálják a tej forrását.

    A mell részeinek felépítéséért több gén is felelős, ezek a HOX gének családjába tartoznak. A HOX gének embrió korban az élőlények szerveinek, végtagjainak helyes elrendeződéséért felelnek. Egészen a 7. hétig az emberi embrió - fiú és lány - hasonló fejlődési útvonalt követ. Ebben az időszakban a korábban említett gének már elvégzik áldásos feladatukat, és bár az embrió még egy apró palacsintához hasonlít leginkább, legtöbb szervének sorsa már megpecsételődött. Mindkét nemnél kialakultak a mellbimbók kezdeményei. A hetedik hét után azonban a hímnemű embriókban megindul a tesztoszteron termelődése, és a két nem fejlődése eltérő irányt vesz.

    Egyedfejlődés szempontjából ezt a választ tudnám adni. De mi a törzsfejlődés válasza? Ha egy jelleg mutáció vagy genetikai sodródás következtében megjelenik akkor a természet mintegy próbára teszi. A próbán az adott jelleg 3 eredményt érhet el: lehet előnyös, hátrányos vagy semleges.
    Az emlősöket tekintve, az emlők és a mellbimbók megjelenése előnyös a már fent említett okok miatt. Ha a két nemet vizsgáljuk, a nőknek egyértelműen előnyös tulajdonsága az emlők és a mellbimbók megléte, míg a férfiak esetében ez a tulajdonság semleges. A természetes szelekció során a semleges tulajdonságok pedig vagy megmaradnak vagy eltűnnek. Mivel a mellbimbók kialakulása nem a nemi kromoszómákhoz kötött, ezért  nem is nemfüggő. Tehát, addig amíg a nők tejjel táplálják a csecsemőket a férfiak is magukon viselik majd közös, méhen belüli fejlődésünk jelét.

    Érdekességként megemlítem, hogy a férfiak is képesek lennének a csecsemők táplálására. Bár a tejelválasztás nagybani beindulásáért a prolaktin felelős, melyet az agy egy része, a hypophysis termel, az emlők masszírozása is hormonelválasztáshoz vezet, mely tejtermelésben nyilvánul meg. Funkcionálisan a férfiak minden szervvel rendelkeznek, mely a tejtermeléshez szükséges. Eddig azonban mindössze egyetlen emlősfajnál lehetünk a természetben tanúi, éspedig egy gyümölcsevő denevérnél, a Dyacopterus spadiceus-nál. Ennél a fajnál úgy a hím mind a nőstény tejjel táplálja a kicsinyeket.

    2011. június 12., vasárnap

    rend és erő



    Előző ünnepi bejegyzésben ortodox hangulatban ünnepelhettük a húsvéti csodát, most pedig hazai (református) vizekre evezek. A Jövel, Szetlélek Úr Isten kezdetű dalt 1774-ben Debrecenben énekelték először a mai formában. Szövegét Batizi András szerezte valamikor a XVI. században. Énekkarra Kodály Zoltán adaptálta.

    2011. június 4., szombat

    The time is near!

    Egy blogos tali...
    Úgy tűnik július 19-24-e között szabadnapjaim lesznek, és akkortájt ellátogatok Magyarországra is egy-két baráthoz. Mit szólnátok, ha valamikor felugranánk össznépileg Budapestre egy blogos sörözés, kávézás, teázás, kókusztejezés (nem kívánt rész törlendő) erejéig? 1 nap ismerkedés egymás képével.
    Az én ajánlatom július 23-a, szombat lenne, hogy senki ne kelljen kényszeresen beszüntesse a munkáját, ha nem akarja (szombati munkásoktól szkúzi).

    Ja és eljött az ideje egy leheletnyi látványfrissítésnek, ezért kicsit megbuheráltam a blog kinézetét. Remélem tetszik.

    2011. május 20., péntek

    Kisfiúk és Nagyfiúk

    Éppen a III/B osztály nyomult kifelé a kapun. Futottak, bár egyik-másik a szíve szerint lépésben jött volna. Minket most csak egyikük érdekel. Az illető közepes magasságú Kisfiú, egyáltalán nem Kisfiúbb, mint a többiek, de kevésbé sem Kisfiú, mint azok. Persze azért különbözik is tőlük. (Hiszen a Kisfiúk különböznek egymástól.) Lökték hátulról, kénytelen volt futni. A kapunál megbotlott, és a Nagyfiúra zuhant.
    – Nem tudsz vigyázni, öcskös? – mondta az, és ellökte magától. Ám a kapun kibuggyanó újabb gyerekhullámról visszapattanva, a Kisfiú ismét a Nagyfiú karjai között találta magát.
    – Hát löknek! – méltatlankodott.
    – Akkora pofont kapsz, hogy leszárad a fejed! – sziszegte a Nagyfiú, és újra odébb taszította. De a Kisfiú megint csak visszaperdült a korláthoz.
    – Nem hiszed, hogy szájon váglak? – ragadta meg a Nagyfiú a Kisfiú gallérját. A Kisfiú hallgatott, majd felnézett rá.
    – Hát üss! – mondta csendesen.
    – Micsoda?
    – Üss, ha akarsz. – A Nagyfiú meghökkent.
    – Mi az, hogy üssek?
    – Hát üssél, na!

    A Nagyfiú még egyszer végigmérte a Kisfiút, vékony lábaira, keskeny vállára siklott a szeme. Megvakarta a fejét, és följebb tolta a sapkát.
    – Te azt hiszed, hogy erősebb vagy nálam?
    – Dehogy hiszem!
    – Hát akkor? – tette csípőre a kezét a Nagyfiú. Lehajolt, egészen közelről nézett a Kisfiú arcába.
    – Ha meg akarsz verni, úgysem tudom megakadályozni! – mondta az. A Nagyfiú csapdát sejtett. Összeráncolta a homlokát, tanácstalanul nézett körül. A kapu már üres volt, csak egy-egy lemaradt Kis-, illetve Nagyfiú jött ki rajta időnként. Három Kisfiú (III/B-sek) az eseményeket figyelte – persze tisztes távolból. Közöttük volt Bors, aki még éppen hogy Kisfiú, de már tulajdonképpen Nagyfiú. (Ötödikbe kellene járnia, ám kétszer bukott osztályismétlésre, ezért harmadikos.)
    – Szaladj el! – kiáltotta oda Bors a Kisfiúnak. – Nagyon erős, nagyon meg fog verni! – mutatott a Nagyfiúra.
    A Kisfiú a fejét ingatta. Végiggondolta már. Ha ő nekiiramodik, a Nagyfiú utoléri, és még sokkal jobban megveri. Vagy máskor találkoznak, és akkor veri meg. Állandóan veszélyben lesz, örökösen rettegni fog. Különben is, a Nagyfiú bizonyára gyorsabban fut, mint ő. Ez tény. A Kisfiúnak vékony és rövid lábai voltak. Legjobb túlesni rajta! – gondolta. – Utána nyugodt lelkiismerettel mehetek haza. A Nagyfiú titokban azt remélte, hogy a Kisfiú megfogadja a tanácsot és elfut. Már régen lecsillapodott a dühe, indult volna a dolgára. A kapu üres volt, mindenki elment, csak ők ketten álltak ott a korlátnál. A Nagyfiú értetlenül rázta a fejét. A csend egyre zavartabb lett közöttük.

    – Te! – szólalt meg rekedtes hangon a Nagyfiú. – Menj el, fuss el, csinálj, amit akarsz! – és ezzel hátat fordított a Kisfiúnak. Ismét cigarettára gyújtott. Eltelt néhány perc. Hátrasandított a válla fölött. A Kisfiú ugyanott állt, ahol eddig.
    – Mondd, most mi a fenének nem mész el? – kérdezte a Nagyfiú. És hogy a Kisfiú nem válaszolt, hanem csak nézett rá engedelmesen, a keze tétován megindult felé. A pofon sokkal komolyabbra sikerült, mint ahogy a Nagyfiú szánta. A Kisfiú feje nekiütődött az oszlopnak, nagyot koppant. És amikor mindezek után a Kisfiú – ahelyett hogy elfutott volna vagy sírni kezdett volna – szótlanul letörölte a vért az orráról, majd lassú mozdulatokkal zsebkendő után kotorászott –, A Nagyfiú nekiesett, és agyba-főbe verte. 

    Vámos Miklós: Valaki más, 1981. 9-12. o.

    A történetet hamarosan egy egyetemi feladat előadásánál fogom használni. Kíváncsi lennék a véleményetekre a történettel kapcsolatban.
    Mi az, ami először eszetekbe jutott?
    Ki a hős a történetben?
    Mit mondanátok a Nagyfiúnak, és mit mondanátok a Kisfiúnak, miután megtörtént az eset?

    2011. május 18., szerda

    Közösség, nekünk?

    Sytka bejegyzését olvasva merült fel bennem ismét a régi ötlet: jó lenne, ha lenne egy olyan közösség, ahol a nyitottabban gondolkodó keresztények megismerhetnék egymás gondolatait, egyáltalán tudomást szerezhetnének egymás létezéséről.
    Több kérdés is felmerült bennem egy ilyen fórum indításával kapcsolatban:
    1. Van rá igény?
    2. A nyitottan gondolkodó keresztények tudnak-e valamiféle csoportosulást alkotni, ami fenntarthatna egy ilyen helyet?
    3. Ha az első két kérdésre igen a válasz, milyen formában valósítható meg? Gondolok itt közös blogra, egy fórumra, valamiféle facebook oldalra/csoportra/kütyüre, weboldalra több funkcióval.
    Ti hogy gondoljátok?

    2011. május 16., hétfő

    Az enyém nagyobb!

    Kezdem azt hinni hogy egy általánosan elterjedt jelenséggel állok szemben. Az történt ugyanis, hogy ma reggel utaztam haza munkából a buszon. Épp vége lett az előadásnak, amit a mobiltelefonomról hallgattam, és következett egy olyan dal, amihez nem volt kedvem, így elővettem a telefont a zsebemből, hogy leállítsam. Mellettem egy korombeli srác ült. Nem lepődtem meg azon amit tett, egy ideje már megfigyeltem, hogy a fiatal srácok nagy százaléka így cselekszik. Igen, ő is elővette a telefonját, stílusosan kicsúsztatta, megnyomott rajta két-három gombot, komótosan, majd ugyanúgy visszacsúsztatta és zsebre vágta.

    Na, ez meg mi?

    Korábban már magamon is észrevettem, hogy néha egy korombeli férfi mobilja az enyémet is előcsalja a zsebemből. Mit csinálunk? Mit bizonyít egy mobiltelefon? Biztonságot ad? Egyelőre nem értem a jelenséget. Ötleteke?

    2011. május 1., vasárnap

    boldognak lenni tudni kell

    Vannak akik a véletlenre bízzák, várják, hogy majd rájuk talál a boldogság, és vannak akik keresik. Lássuk most egyszerűen, milyen három összetevője van a boldog életnek.

    A boldogság egy olyan érzés, vagy létállapot, amelyre mindannyian vágyunk. Életünk során ki kevesebbszer ki többször átéli. A depresszióban szenvedők mentesek tőle, de az is lehet azért, mert nem tudnak semmit tenni, hogy helyzetbe hozzák magukat, illetve kerülik is az ilyen helyzetet.

    Következzen a boldogság három komponense, ahogy azt Mérő László Az érzelmek logikája c. könyvében kifejti!

    egy Duchenne-mosoly :)
    A boldogság szintjének objektív mérése nagyon nehéz feladat. Azonban a tudományokban elengedhetetlen, hogy a szubjektivitást a lehető legnagyobb részben kizárjuk. A szubjektivitás mindig zavaró tényező, mert kiszámíthatatlan. Csíkszentmihályi Mihály, az erdélyi születésű chicagóban dolgozó pszichológus, aki amerikaiaknak így magyarázza el hogyan kell kiejteni nevét: "chicks send me high", ötletes kísérlettel állt elő. A vizsgált személyek egy kis csipogót hordtak a kutatás ideje alatt, mely naponta átlagban 8-szor megszólalt. Ekkor mindig ugyanazt a kérdőívet kellett kitöltsék. A kérdőívben arra kérdeztek rá a kutatók, hogy épp mit csinálnak, mire gondolnak és egy hétfokú skálán osztályozva milyen boldogok. A felmérés két évtizede alatt elégséges mennyiségű adat gyűlt össze ahhoz, hogy objektív következtetéseket lehessen levonni a boldogságról. A válaszok alapján fény derült arra, hogy "a tökéletes élmény alapja a flow, vagyis az a jelenség amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért." Idézet Csíkszentmihályitól.
    Tehát a boldogság első komponense egy bizonyos cselekvésben való önfeledt elmélyülés, azaz a flow-élmény.

    A második komponens szinte magától értetődik. A boldogság elérésében nagy szerepet játszanak a pozitív érzelmek. Ide tartozik az öröm és a különféle élvezetek, a krisztusi szeretet a nyugalom és az örömittasság stb. Itt említeném meg, hogy azok az állatok, melyek fejlettebb idegrendszerrel rendelkeznek, az alapérzelmeket valószínűleg képesek átélni, és előfordulhat az is, hogy a keverékük különböző új érzelmeket hoz létre bennük. Azonban vannak olyan érzelmek, melyek kifejezetten emberiek, és valószínűleg más élőlények nem élik át őket. Ilyen érzelem a hazaszeretet. A hazaszeretethez definiálnom kell azt, hogy én egy nemzet tagja vagyok. Ezt az ént a pszichológia szelfnek nevezi. Valószínűtlen, hogy egy farkas gondolkodna azon, hogy ő a falka tagja, és elhivatást érezne arra, hogy a falka érdekeit képviselje, vagy hogy egy fecske azon rágódna mi lesz vele a halála után. Az állatok nem rendelkeznek szelffel.

    A harmadik összetevőt Mérő tartalmas életnek nevezi. A tartalmas élet azt jelenti, hogy valaki képességeit és cselekedeteit valamilyen eszme vagy magasabb cél szolgálatába állítja, pl. Isten szolgálatába. Ez a komponens csak is emberi, szükséges hozzá a szelf. Ilyen kérdések merülnek fel itt: "Miért is vagyok én itt?", "Mi az életem célja?"

    E három összetevő közül mind külön-külön is elégségesek a boldogság eléréséhez. Vannak olyan személyek akiknél egyik komponens túlsúlyba kerül, a másik kettő pedig szinte soha sem jelenik meg életük során. Azonban az átlagnál mindhárom előfordul különböző életszakaszokban, különböző arányban.

    A boldogsághoz sok út vezet, és bárkié lehet, aki hajlandó elindulni felé.

    2011. április 26., kedd

    Egy stílusos operációs rendszer - Ubuntu 11.04

    Megérkezett az Ubuntu operációs rendszer következő verziója, a Natty Narwhal (stílusos narvál). Jó néhány újítást hoz, amiket veletek is meg szeretnék ismertetni.



    A telepítés egyre gyorsabb és egyszerűbb. Mindössze egy adathordozó (CD, pen-drive, stb.) és egy számítógép kell hozzá. Amint a végleges verzió elérhető lesz közzéteszem az elérhetőségét. A letöltött Live CD varázsa, hogy tényleg élő - miután bedobtuk a meghajtóba azonnal választhatunk, hogy ki szeretnénk próbálni az operációs rendszert vagy már telepítjük is. Ha az első mellett döntünk majd minden funkciót élvezhetünk, persze kissé lassabban mint a telepített verzió esetén. A telepítés az én hat éves Bözsimen (sok mindent látott már az öreglány...) körülbelül húsz percet vesz igénybe. Ez idő alatt, a telepítéssel párhuzamosan az Ubuntu elkéri a szükséges információkat (időzóna, használati nyelv, felhasználónév és jelszó) valamint arra is rákérdez, hogy szeretnénk-e telepíteni a jogvédett file-formátumok lejátszásához szükséges bővítményeket (mp3, flash, wma, stb. ). Miután mi bemutatkoztunk, operációs rendszerünk is bemutatkozik egy ízléses diavetítés formájában.

    Újraindítás után új felhasználói élmény fogad. A narvál újítása a Unity kezelőfelület, mely forradalmasítani próbálja egyéb modern társaival együtt (pl. Gnome Shell) számítógépünk kezelését. Koncepciója az, hogy a 21. század első évtizedében lejárt már a Microsoft Windows által bevezetett ablakos-tálcás, menüsorös, kezelőfelületek ideje. Helyette valami újra, jobbra, és egyszerűbbre van szükség, mely operatívabbá teszi munkánkat. A programjaink ikonjait ezután nem az asztalon helyezzük el (bár erre is van lehetőség). A leggyakrabban használt programok a bal oldali új panelről indíthatók. Egyéb programok elérésére pedig ott van a Unity kezelőfelülete (dash), melyben egyszerű kereséssel megtalálhatjuk a szükséges alkalmazást, illetve innen telepíthetjük is azt. Ugyanitt kereshetünk rá azokra a file-okra melyeket kezeltünk a számítógépen. Mindezt a munkát az újonnan integrált Zeitgeist nevű, háttérben futó program teszi lehetővé. A Zeitgeist intelligensen összekapcsolja a kezelt file-okat és programokat vagy akár webes keresgélésünket számítógépes szokásainkkal, ismét csak azért, hogy leegyszerűsödjön a munkánk.


    A programfelhozatalban is történtek változások. Az Ubuntu új zenelejátszója a Banshee. Mivel Mozziláék hosszú vajúdás után sikeresen kiadták a Firefox 4-et (html5 támogatással végre!), ez is bekerült a csomagba. Az OpenOffice irodai csomagot pedig a LibreOffice váltotta fel. Az alkalmazás indításakor szembetűnik, hogy eltűnt a megszokott menüsáv. A függőleges hely kihasználása érdekében mostantól kezdve az alkalmazások menüsávja a felső tálcán jelenik majd meg, ha az egérrel felé lebegtetünk.

    A számítási felhő (cloud) elérése ma már alapkövetelménynek tekinthető file-jaink megosztásának egyszerűsítése érdekében. Az Ubuntu One alkalmazás és szolgáltatás ennél többre képes. Lehetőségünk van címjegyzékünk vagy zenéink megosztására illetve zenevásárlásra is. Android alapú telefonokra és Windows operációs rendszerre is rendelkezésünkre áll már az alkalmazás, amellyel könnyedén elérhetjük és szinkronizálhatjuk eszközeinket.

    Ezeket az újításokat tartom fontosnak. A felhasználói élmény teljesen megváltozott. Érdemes kipróbálni két nap múlva!

    Jah, és nem utolsó sorban itt ez a videó! :D





    Friss hír!

    A Canonical cég, mely az Ubuntu mögött áll limitált időre lehetővé tette, hogy bárki online kipróbálhassa az új verziót. Ehhez mindössze regisztrálnod kell egy Ubuntu Single Sign On fiókot és belépned a következő link alatt:


    Ingyenes operációs rendszert ingyenes próbakörre? Hm... 

    2011. április 22., péntek

    Modern mitológia

    4.5 milliárd évvel ezelőtt született és csakhamar az élet bölcsőjéül szegődött. 3.5 milliárd évig szolgált otthonul távoli és közeli rokonainknak. Az utóbbi 300.000 évben bennünket embereket is a kegyeibe fogadott, de mint kiderült hálátlan gyermekei vagyunk. 

    Április 22-e a Föld napja. Ünnepeljük az életet!


    2011. április 21., csütörtök

    Az asztal körül

    Az eukharisztiáról a következőket, így végezzétek: először a kehely fölött: - Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! A kenyértörésről pedig a következőképpen: Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké! Ahogyan a kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké!
    [...]
    Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké!

    A tizenkét apostol tanítása (Didakhé), részlet - Kr. u. 100 körülről


    2011. április 19., kedd

    Milyen érzés tévedni?


    A válasz: - olyan mintha igazad lenne. És tényleg. Jómagam is téves elképzeléssel éltem több évig. Az elképzelésem neve "teremtéselmélet". Olyan volt, mintha igazam lett volna. A szégyenérzet és a félelem a kétellyel együtt jelent meg bennem. Most, így kevésbé naivan biztos vagyok benne, hogy van jó pár téves hipotézis és elképzelés a fejemben emberekkel, helyzetekkel, tényekkel kapcsolatban, amiről fogalmam sincs. Miért félünk tévedni? Ez a mai téma.

    Mintha szilárd talajon állnánk!
    Az írásra ez alkalommal a TED.com-on közzétett egyik előadás késztetett. 
    Kathryn Schulz "tévedéskutató" arra adta a fejét, hogy kiderítse mi zajlik bennünk, hogyan viselkedünk, mikor hibázunk és akkor mikor ez kiderül. (videó a bejegyzés végén)


    A gyerekeket arra szocializáljuk, hogy jól teljesítsenek. Az iskolában az kap elismerést aki a jegyek ranglétráján egyre feljebb és feljebb kúszik, de mivel van egy felső határ, a gyerkőcök azzal a helyzettel kerülnek szembe, hogy akkor kitűnőek, ha tartani tudják a szintet. Gyakran a családban is megerősítik ezt a hazugságot. A kisfiú rossz jegyet vitt haza, ezért az édesapja azt mondta neki, hogy nem ér semmit, és ha így folytatja utcaseprő lesz belőle. A gyerkőcnek lehet tetszene is ez a perspektíva, azonban az apja hangneméből ítélve az valami rossz lehet. A végeredmény az, hogy gimnazistaként már tudjuk, ha akár csak egyszer is tévednek, az egész életünket elszúrhatjuk. Tényleg?


    A bevezetőből és a képből már kitűnhetett, a tévedésben lenni olyan mintha igazunk lenne. Ezt nevezi Schulz "hiba-vakságnak" és ez az egyik oka annak, hogy szinte egyértelmű számunkra, hogy mikor igazunk van, akkor igazunk van. Egészen addig áll fent ez az állapot, míg valami ki nem billent minket ebből a biztonságunkból. 


    Térjünk vissza a kisfiúra, aki épp most tudta meg a hatalmas prófétától, az apjától, hogy kukás lesz belőle, ami az apja hangerejéből és ujjlengetéséből ítélve valami rossz dolog, és amúgy sem ér semmit. Ha hibázok akkor velem valami baj van - vonja le a logikus következtetést. Hisz az apja épp most közölte ezt vele indirekt módon. 
    Középiskolában, vagy egyetemen biztos halottunk már olyanról, aki olvasta, hogy valahol az Északi-sarkon előfordult valakivel, hogy meg volt győződve arról, hogy az év végi dolgozata nagyobb jegyet érdemel, mert itt és itt a kérdés nem volt egyértelmű, ő helyesen válaszolt, és amúgy is a tanár a hülye. Biztos vagyok benne, hogy ez közületek senkivel sem fordult elő! :P
    Jobb nekünk ha úgy gondoljuk, hogy igazunk van, mert így okosnak, termékenynek érezhetjük magunkat. Biztonságban érezhetjük magunkat. Ha tévedünk, mi változik? Nem veszélyes ez egy kicsit? Mindig az érzéseink után loholni és igazítani az életünket?


    Egyes vallásos embereken nagyszerűen tanulmányozható a fenti séma. Ha én hiszem, hogy nekem igazam van, és azt is, hogy a másik csoport téved, akkor felvetődik a kérdés: hogyan magyarázom meg nekik, hogy tévednek? És mi van akkor, ha azzal bombáznak, hogy nincs igazam? Mivel, hogyan védekezek attól, hogy levegyék a kendőt a szememről? Lehet, hogy kiderülne, hogy tévedek. Akkor már jobb nekem így. 
    Három feltételezést szoktunk azokra alkalmazni, akik másképp gondolkodnak:
    1. ignoránsak - egyszerűen nem rendelkeznek azzal az információhalmazzal amivel mi igen, de ha nagylelkűen megosztjuk velük, majd a pártunkra állnak.
    2. idióták - ha kiderül, hogy minden ténnyel rendelkeznek amivel mi, mégis másképp gondolkodnak nincs ésszerűbb feltételezés. Hisz nekünk van igazunk! Ha képtelenek összerakni a meglévő információkat a helyes módon, nyilvánvalóan hülyék.
    3. gonoszak - ezt a szintet már csak az intelligensebbjeink ütik meg. Nyilvánvaló, hogy a másik csoportnak minden információja megvan ami nekünk, így biztos rá is jöttek a valóságra, de elferdítik saját ártó céljaik elérése érdekében.
    Ezen feltételezéseinktől indíttatva sok rosszat tudunk egymásnak okozni.


    Az előadás legmegfogóbb része az volt számomra, amiben Schulz kijelenti: "Elméd nem azért csodálatos mert úgy ragadja meg a világot, ahogy az van, hanem mert úgy, ahogy az nincs."


    Rájöttél, hogy tévedtél? - milyen érzés?

    2011. április 6., szerda

    recska

    A napokban többször felmerült körülöttem egy kérdés, amely leginkább a tinédzsereket érinti, de keresztények gyakran hosszú évekig nem találják rá a választ. Mivel volt egy szabad reggelem (ami meglehetősen furcsa egy pihenős este után - ilyen kombinációban nemigen találkoztam velük mostanában) gondoltam kifejtem az önkielégítés témáját, úgy, ahogyan én látom.

    tesók. én is azt vallom, h. az önkielégítés bűn. a cikkben(Bűn-e az önkielégítés?), nagyon szép sztori jelenik meg, és szerintem benne van a szabadulás kulcsa is(vagy legalább a kulcstartó). Miért nem említitek azt, hogy Istentől kérni kellene a szabadulást???(az imádság a lényeg). ebből a bűnből is CSAK Ő tud megszabadítani. ne várjuk mi az éjszakákat, h. utána majd könnyebb lesz. küzdeni kell, mert az Úr ad erőt nekünk küzdeni, mindig annyit, amennyire szükségünk van. ezeket úgy írom, h. én is átélem mindazt, amit az a 90%, de hiszem, h. van reményem a szabadulásra. Istennek célja lehet(hiszem, h. van is) ezzel a dologgal az életünkben(mert az Ő gondolatai nem a mi gondolataink!). a Sátánt is saját céljaira használja. véleményem szerint Jézus kijelentése a kívánságról meg az asszonyról, aláássa, azt, h. nem bűn az önkielégítés. tesók tanuljunk meg várni, és bármily furcsa, küzdeni! mert Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!(2Móz 14,14)
     Jómagam 2006. június 18-i hozzászólása az igeforum.com maszturbációról szóló topikjában

    Rég nem jutott már eszembe az önkielégítés mint téma, azonban egy-egy tegnap előtti és tegnapi beszélgetés kapcsán ismét előjött a múlt homályából. A fórumos bejegyzés óta megváltozott a véleményem róla. Hozzá teszem: hála Istennek! Már-már szégyelltem magam, mikor olvastam a fenti szöveget. "Korábban így gondolkodtam?" Valamiért a hányinger környékezett ettől a bejegyzéstől. No, most hogy sikerült megteremtenem a hangulatot, lássuk, miről is szeretnék beszélni. :D

    A fogság áldásai

    Tizenéves korban természetes és egészséges jelenség a kíváncsiság. Akaratosak vagyunk, feszegetjük a saját határainkat (is), azért, hogy egyáltalán tudomást szerezhessünk róluk. A biológiai érésünkkel együtt bekövetkezik a serdülőkor, ezzel együtt beköszönt a szexuális vágy. Ez nem csak testileg, hanem lelkünkben is kifejeződik. Mindannyian ismerjük és emlékezhetünk az erős vagy kevésbé erős szexuális vonzalomra, amit a fejlődő, még krízisben levő lelkünk megtapasztalt tizenévesen. Azt se tudtuk mit csináljunk kínunkban. Tinédzsernek lenni hatalmas áldás és néha elviselhetetlen átok egyszerre. Különösen igaz ez a keresztény fiatalokra. Gyülekezetbe tartozó fiatalként a gyülekezet szabályai megfelelő korlátokat nyújtanak a lélek fejlődésében egy adott irány felvételéhez. Belátom, ezek a szabályok esetemben jó kapaszkodóul szolgáltak ezeknek az extrém nehéz éveknek az átvészelésében. 
    Az eredeti kampányról.
    A maszturbáció kérdése általában tabutéma úgy a gyülekezetben, mint a fiatalok között. A fiatal nem is hozza fel, ha nem érez teljes bizalmat a közösség iránt. Még csak az hiányozna neki, hogy e miatt kiközösítsék, és teljesen kicsússzon alóla az a kevés talaj is, amit a gyülekezetben, a csoportban megtalált. Nincs ez minden társadalomban így. Elő-elő fordulnak a piacon és az interneten olyan, általában konzervatív körökből származó oktatófilmek, cikkek és bejegyzések, ahonnan egy magamfajta tinédzser valamiféle választ talál kérdéseire. Hogy legtöbben miért épp a tiltó válaszokkal találkozunk nem tudom. Érdekes kérdés. Talán a mainstream kereszténységnek nincs más válasza, vagy ha van azt elhallgatja.
    Én először, akkor már igen csak űztem az "ipart", egy vallásilag független könyvben, egy szexuális felvilágosító irományban találkoztam azzal a gondolattal, hogy a Római Katolikus egyház Ónán példájára hivatkozva tiltja és bűnként könyveli el a maszturbációt. Ez meg is tette a maga hatását. Úgy képzeltem akkor tetszhetek Istennek, ha tökéletesen betartom a szabályait. Kis időn belül szépen el is kezdtem próbálkozni, úgy gondoltam nem lehet gond. Isten olyan hatalmas, nem jelenthet neki problémát ez a rossz szokás. Olyan lehet mint a dohányzás, függőség. Sok helyen olvastam is, hogy van olyan, hogy pornófüggőség, akkor biztos a maszti is olyan. Lehet nem kell mondanom, hogy első alkalommal nem sikerült leálljak. Se másodszor. Se harmadszor. Sok száz próbálkozás és sok száz elbukás övezi ezeket a próbálkozásokat a legtöbbünk életében, ami sok száz kudarcélményt jelent. Isten nem lehet a hibás, így magunkra kenjük. Biztosan én nem tettem meg a részem. Én nem voltam elég kitartó. Én nem imádkoztam eleget, elég jól, elég áhítattal. Én vagyok az, akin Isten nem segít. Aztán olvastam sikertörténeteket. Olyan fiatal srácokról, akik le tudtak állni, és már hetek-hónapok, egyesek évek óta nem recskáztak. Ha nagyon el szeretnél érni valamit, könnyen elhiszed hogy másoknak, akik hasonlók hozzád sikerült, így biztosítva magad arról, hogy ha neki igen, nekem is fog. Aztán következett még száz ilyen sorminta szerű esemény. Néha teljes fásultság követte a "bukást" - ó erről olvastam keresztény irodalomban, ezt maga a maszturbáció okozza, kimossa az érzelmeket. Máskor teljes kétségbeesés. Ez utóbbi esetekben minden másnál közelebb éreztem magamhoz Istent. Ezt nevezném áldásnak ebben a fogságban. És nem, nem az önkielégítés fogságára gondolok, hanem erre az ördögi körre amibe belekerül az egészséges, fejlődő keresztény ifjú. Arra a következtetésre jutottam mostanra, hogy ez az isteni közelség indirekte ismétlést kívánt. Hisz ha ebben a helyzetben találkozhatok legintenzívebben Istennel, akkor újra és újra el kell jutnom idáig. Ez valójában önbecsapás, mégis mint érzés, Isten jelenléte, az a tudat, hogy ott áll melletted, az eltévelyedett fiú mellett sokat segített a hitem fejlődésében.

    A szabadulás kulcsa - reloaded

    Tapasztalataim szerint egy mód van a maszturbáció-bűntudat-bűnbánat-maszturbáció-bűntudat-stb. körből való szabadulásra. Gondolkodni kell. Egy barátom is megerősítette ezt a véleményem, mikor elmondta, számára az jelentette a szabadulást, hogy rájött, semmilyen bibliai ige nem igazolja konkrétan az önkielégítés bűn mivoltát. Ő teológus, neki ez jelentette a kiutat. Én a természettudományok és a pszichológia felé fordultam. Jah, és van még egy fontos dolog. Nem elég csak gondolkodni, merni kell ismét feltenni a kérdést: bűn az önkielégítés? Vagy ha azonnal nem is megy ilyen direkten, elég csak felvillantani az a gondolatainkban: előfordulhatnak olyan esetek, mikor nem bűn? Ezek a kérdések bátorságot és önállóságot feltételeznek. Azt, hogy oda merek állni Isten elé, s nem az annyit olvasott könyvekre, nem a sok tíz film mondataira hivatkozva beszélgetni vele a kérdésről, hanem saját érzéseimet megfogalmazva neki, őszintén kételkedni. Hm, nem fogja összevonni a szemöldökét :)

    Ez a rész főleg azoknak a fiataloknak szól, akik a kulcsszavakra keresve valahogy eljutottak a blogomig. Ha felmerült benned az, hogy minden rendben van az önkielégítéssel, bátran mondom neked, minden rendben van vele.

    Statisztikák - made in China

    Amit még megjegyeznék, hogy mikor a maszturbációhoz és a pornóhoz kapcsolódó kérdésekről beszélgetünk, fontos észben tartanunk, hogy ne általánosítsunk. A tiltó könyvek és cikkek, gyakran hivatkoznak elriasztó példára. "A hosszan tartó önkielégítés rontja a szexuális teljesítményt a párkapcsolatban, és korai magömléshez vezet". Igen, biztos vagyok benne, hogy vannak esetek, akikkel ez megtörtént. Vannak olyan emberek, akik számára valamiért annyira létfontosságúvá vált a recskázás (itt nem tinédzserekről, hanem fiatal felnőttekről és felnőttekről beszélek), hogy befolyásolja a hétköznapi életüket. De ezek szerint akkor jobb, ha nem tanulunk meg autót vezetni, mert hallhatunk olyanokról, akik kocsifüggővé váltak. 
    Nem szabad elfelejteni, hogy olyan nincs, hogy mindenki. Emberek vannak, mindenki saját családtörténettel, sebekkel és kényszeres dolgokkal.

    Mit gondoltok?

    2011. március 10., csütörtök

    kb. 96300...

    ...perc telt el az utolsó bejegyzésem közzététele óta. Azt, hogy miért nem írtam már két hónapja, könnyű kitalálni: időhiány az oka. Nem csak a nagyvilágban történtek érdekességek az elmúlt két hónapban, de az én kicsi tyúkszarosomban is.

    A legnagyobb újdonság, hogy ismét rövid a hajam.

    Na jó, ennél azért izgalmasabb dolgok is történtek. A lapkihordás mellé szereztem egy másik diákmunka-helyet. Egy call centerben kezdtem el dolgozni, az egyszerűsített honosítási eljárásról adunk információkat. Az egyetemi dolgaim pedig a remélthez képest jóval időigényesebbek. Néha olyan fáradt vagyok szellemileg, hogy ihajj, de tök érdekes megfigyelni magamon, hogy mennyire bírom az efféle stresszt.

    A hétköznapok energiaelvonásának tudom be azt is, hogy az utóbbi két hónapban mindössze egy téma jutott eszembe, amiről el is kezdtem egy bejegyzést írni, de aztán félbehagytam. Nagyon nyűgösnek tűnt. Ja, hogy mi volt a téma? Azt fejtegettem volna, hogyan magyarázzák a kreacionista nézeteket vallók azt, hogy egy jó világba Isten támadásra és védekezésre alkalmas képletekkel (tépő és méregfog, pókháló, stb.) teremtette a fajokat.


    Ha bármilyen téma ötletetek lenne a számomra szívesen várom.

    Egyelőre ismét csendben leszek, míg valami értelmeset nem tudok majd mondani.

    2011. január 2., vasárnap

    igafórum - tesók között a neten...

    Egy barátom ma este hívta fel figyelmem egy általam rég elhagyott témára a híres-nevezetes keresztyén fórumon, az igeforum.com-on. A következő órák krónikája következik itt: egy 21. századi boszorkányégetés.

    Az elfogadás és szeretet portálja

    Az evolúció vagy teremtés című topikban kezdődött a "csirkefogó" nyakoncsípése. András nevű felhasználóról van szó, aki korábban már többször figyelmeztette a fórum moderátorait, hogy vegyenek vissza az arcukból. Igaz, nem a témához kapcsolódó volt az írás, de mindeddig az ilyesfajta szövegeket áthelyezték a megfelelő topikba. Ma máshogy történt. Hozzászólása a következő volt:

    Üdv Yeva

    Ne szurkálódj(ingereld, provokáld) azokkat, akikkel nem értünk egyet. Ha úgy gondolod, hogy az Ő stílusok nem megfelelő ,akkor a TE stílusod ne legyen olyan, amit bírálsz, bár ha szurkálódás van, akkor nem csodálom ,hogy a stílusuk nem lesz makulátlan.

    Ennek ellenére elég normálisnak látom mind berci mind bubuka viselkedését*, leszámítva azt, hogy érződik rajtuk az a fajta értetlenség, ami mi részünkről az ő irányukba is van főleg a hívő evósok irányába.

    *-leosztottad bercit a másik topicban , holott jó dolgot írt. Megy a keresztény biznisz évszázadok óta sózzák a felesleges és hiábavaló portékájukat mind a hívőkre mind a hitetlenekre, mint valami bazárban az árúsok..Utálatos dolog, üzérkedés az IGÉVEL...
    by András

    Úgy tűnik yevának itt betelt a pohár. Infaustus blogján olvashatjátok, hogy mi lehetett a háttérben. Minden esetre, a "kedves" hölgy nem tudta fékezni indulatait. Elkezdődött a moralizálás és a szkander:

    Aki most is belém-kötött, az te vagy András, pedig már észrevehetted volna, hogy a te hozzászólásaidra nem szoktam reagálok; csak épp végigfutok rajtuk "kötelességből"; nem szoktam belemélyedni, ha nincs ellene kifogásod.
    De arra viszont most megkérlek, hogy nekem te ne oszd az észt, csak akkor ha én osztom majd neked; akkor visszareagálhatsz.
    Okés?
    by yeva
    A magyar nyelv szabályaitól most had tekintsünk el.  Mindössze az utolsó gondolat csűrcsavaros logikájára hívnám fel a figyelmet. Érdekes megfigyelni, hogyan fut bele valaki a saját tőrébe. Had tanuljunk belőle...

    A per...

    Az igafórum rendelkezik egy chates felülettel, amin a felhasználók megoszthatják gondolataikat. Ez a virtuális főtér, ahol már készen állt a máglya, csak a gyufára vártak. A csípős nyelvű menyecske hamar alá is gyújtott! Csak néhány izgalmasabb mozzanatot emelnék ki a beszélgetésből, a teljes szöveget (már annyit amennyit elcsíptem belőle) itt találhatjátok. (A '...' a kihagyott szövegrészeket jelöli.)

    yeva: mert ha nem hagyod abba
    yeva: soha vissza nem jösz örökre kitiltlak
    yeva: vetted?
    _András_: Ha erec ezt megengedi ,akkor immár tiéd a blog
    _András_: illetve a forum
    _András_:
    _András_: és ezt sajnálnám azért
    clio: ne már!!!
    _András_: mert igazságtalan lenne
    yeva: hagyd abba
    yeva: gyere privibe, András
    yeva: és mint modi szólítalak erre
    ...
    _András_: Érdekes
    _András_: megtűrnétek a hitetlent, más vallásút, de engem meg nem, csak mert szolok a moderátoroknak
    _András_: ejha
    _András_: :D
    yeva: azt mondtam hagyd abba!
    ...
    yeva: egy ilyen neveletlen gyereket még nem láttam
    yeva: és többször hívtam privibe
    yeva: de azért sem jött
    yeva: itt vezette le ámokfutását
    yeva: de jó, hogy vége
    erec: Igen, megérdemli az egy hét tiltást
    ...
    clio: Én nem ismerem Andrást de biztos hogy indokolt volt?
    erec: Igen
    yeva: igen
    yeva: ha nem ismered
    erec: Maximálisan
    yeva: akkor miért szólsz bele?
    ...
    erec: annyira beiindult
    yeva: jaa
    yeva: ahogyan szokott
    yeva: nem akarom megvádolni semmivel
    yeva: de köztudott
    yeva: kik szoktak így csinálni
    erec: Évi! Evobol töröltem
    erec: András utolsó írását
    ...
    yeva: ezekután határozottan merem állítani
    yeva: ez a gyerek most nem volt józan
    erec: Teszt
    yeva: ennyi
    erec: nem
    erec: Végére bekattant nagyon
    yeva: remélem nem komoly a baj
    erec: ez van
    naomi: huuu,még ennyi tesót nem láttam itt a cseten:)

    Kedves (ahogy szólítjátok egymást) igafórumosok. Egy Hofi-idézettel szeretném zárni: Anyukaaaa, ha ébren van mért alsziiik?!