A válasz: - olyan mintha igazad lenne. És tényleg. Jómagam is téves elképzeléssel éltem több évig. Az elképzelésem neve "teremtéselmélet". Olyan volt, mintha igazam lett volna. A szégyenérzet és a félelem a kétellyel együtt jelent meg bennem. Most, így kevésbé naivan biztos vagyok benne, hogy van jó pár téves hipotézis és elképzelés a fejemben emberekkel, helyzetekkel, tényekkel kapcsolatban, amiről fogalmam sincs. Miért félünk tévedni? Ez a mai téma.
 |
| Mintha szilárd talajon állnánk! |
Kathryn Schulz "tévedéskutató" arra adta a fejét, hogy kiderítse mi zajlik bennünk, hogyan viselkedünk, mikor hibázunk és akkor mikor ez kiderül. (videó a bejegyzés végén)
A gyerekeket arra szocializáljuk, hogy jól teljesítsenek. Az iskolában az kap elismerést aki a jegyek ranglétráján egyre feljebb és feljebb kúszik, de mivel van egy felső határ, a gyerkőcök azzal a helyzettel kerülnek szembe, hogy akkor kitűnőek, ha tartani tudják a szintet. Gyakran a családban is megerősítik ezt a hazugságot. A kisfiú rossz jegyet vitt haza, ezért az édesapja azt mondta neki, hogy nem ér semmit, és ha így folytatja utcaseprő lesz belőle. A gyerkőcnek lehet tetszene is ez a perspektíva, azonban az apja hangneméből ítélve az valami rossz lehet. A végeredmény az, hogy gimnazistaként már tudjuk, ha akár csak egyszer is tévednek, az egész életünket elszúrhatjuk. Tényleg?
A bevezetőből és a képből már kitűnhetett, a tévedésben lenni olyan mintha igazunk lenne. Ezt nevezi Schulz "hiba-vakságnak" és ez az egyik oka annak, hogy szinte egyértelmű számunkra, hogy mikor igazunk van, akkor igazunk van. Egészen addig áll fent ez az állapot, míg valami ki nem billent minket ebből a biztonságunkból.
Térjünk vissza a kisfiúra, aki épp most tudta meg a hatalmas prófétától, az apjától, hogy kukás lesz belőle, ami az apja hangerejéből és ujjlengetéséből ítélve valami rossz dolog, és amúgy sem ér semmit. Ha hibázok akkor velem valami baj van - vonja le a logikus következtetést. Hisz az apja épp most közölte ezt vele indirekt módon.
Középiskolában, vagy egyetemen biztos halottunk már olyanról, aki olvasta, hogy valahol az Északi-sarkon előfordult valakivel, hogy meg volt győződve arról, hogy az év végi dolgozata nagyobb jegyet érdemel, mert itt és itt a kérdés nem volt egyértelmű, ő helyesen válaszolt, és amúgy is a tanár a hülye. Biztos vagyok benne, hogy ez közületek senkivel sem fordult elő! :P
Jobb nekünk ha úgy gondoljuk, hogy igazunk van, mert így okosnak, termékenynek érezhetjük magunkat. Biztonságban érezhetjük magunkat. Ha tévedünk, mi változik? Nem veszélyes ez egy kicsit? Mindig az érzéseink után loholni és igazítani az életünket?
Egyes vallásos embereken nagyszerűen tanulmányozható a fenti séma. Ha én hiszem, hogy nekem igazam van, és azt is, hogy a másik csoport téved, akkor felvetődik a kérdés: hogyan magyarázom meg nekik, hogy tévednek? És mi van akkor, ha azzal bombáznak, hogy nincs igazam? Mivel, hogyan védekezek attól, hogy levegyék a kendőt a szememről? Lehet, hogy kiderülne, hogy tévedek. Akkor már jobb nekem így.
Három feltételezést szoktunk azokra alkalmazni, akik másképp gondolkodnak:
- ignoránsak - egyszerűen nem rendelkeznek azzal az információhalmazzal amivel mi igen, de ha nagylelkűen megosztjuk velük, majd a pártunkra állnak.
- idióták - ha kiderül, hogy minden ténnyel rendelkeznek amivel mi, mégis másképp gondolkodnak nincs ésszerűbb feltételezés. Hisz nekünk van igazunk! Ha képtelenek összerakni a meglévő információkat a helyes módon, nyilvánvalóan hülyék.
- gonoszak - ezt a szintet már csak az intelligensebbjeink ütik meg. Nyilvánvaló, hogy a másik csoportnak minden információja megvan ami nekünk, így biztos rá is jöttek a valóságra, de elferdítik saját ártó céljaik elérése érdekében.
Az előadás legmegfogóbb része az volt számomra, amiben Schulz kijelenti: "Elméd nem azért csodálatos mert úgy ragadja meg a világot, ahogy az van, hanem mert úgy, ahogy az nincs."
Rájöttél, hogy tévedtél? - milyen érzés?
Besenyő Pista bácsi is megmondta, hogy annyiszor van igaza, ahányszor csak akarja:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM
Amúgy azt írtad, hogy négy feltételezésünk van azokról, akik másképp gondolkodnak, de csak hármat írtál. Mi a negyedik?
Saját tapasztalatom is azt igazolja, hogy az ember semmihez nem ragaszkodik jobban, mint az igazához. Sokszor sajnos magamra is ráismerek ebben a tekintetben. Ugyanakkor minél többet kommunikálok itt a NET-en vagy a való életben másokkal, annál inkább használom az SZVSZ és "szerintem", "én így látom, de nem biztos hogy igazam van" kifejezéseket. Persze ha őszinték akarunk lenni, ezeket sem mindig azért alkalmazza az ember, mert intellektuálisan annyira korrekt, hanem saját védelme jegyében. Ezen a módon kívánja meggátolni, hogy mások lerohanják. :-)
Négy ami a következő három :D Tévedtem, csak három van. Mint a jó tanár azt kellene mondjam, hogy "látod, látod... Ez volt a példa amint keresztül szemléltetheted a tévedés mikéntjét és hogyanját". De igazából csak elírtam :D Javítva és köszönöm!
VálaszTörlésA szavaknak teremtő erejük van. Ha te azt mondod, hogy szerinted, akkor én hajlamos vagyok ezt úgy érteni, hogy most nem egy egyetemes véleményt közölsz, hanem a saját véleményed. Halottam valakiről, aki használta a saját védelmében (én soha! :P). Jó a leírt szavakat "szó szerint" értelmezve írni, nem? Amúgy azt is halottam, hogy könnyen rá lehet jönni, ha védelemként használja az illető, mert előbb-utóbb ki lehet belőle csikarni azt, hogy hülye vagyok, mert nem látom az egyetemes összefüggéseket. :D (Ez így összeállt? Visszaolvasva nem sok értelme volt.)
Épp ma olvastam egy gondolatot A viskóból, ami passzol ide: "A valóságnak egy nagyon kicsi és tökéletlen képe alapján próbálod megtalálni annak a világnak az értelmét, amelyben élsz."
VálaszTörlésEz azért tetszett, mert ha komolyan vesszük, azzal a hozzáállással közelítünk mindenhez, hogy esetleg tévedhetünk is. Persze ez nem megy mindenkinek. Én is voltam vaskalapos fundi, de van kiút. :]