kövekbe vésett kor

Sokan úgy gondolják, hogy már a zsidó és az első keresztény gondolkodók is úgy hitték, hogy a Föld igen fiatal, az idős Föld ötlete pedig új keletű - csak a modern tudomány fejlődésével került be a köztudatba. Azonban nem veszik figyelembe, hogy a keresztény egyházatyák közül jó néhányan nem betű vagy szó szerint értelmezték a genezist, nem úgy ahogy sokan a modern és kortárs egyházakban teszik.

Honnan is ered a főleg neoprotestáns körökben oly népszerű ötlet, miszerint bolygónk 6000-10000 éves?

1650-ben Ussher püspök közzétette kronológiáját, melyben a bibliai nemzedékek korának összeszámlálásával kiszámolta, hogy a teremtés Kr.e. 4004 október 23-án kezdődhetett. Nem ő volt az egyetlen aki ilyen módszerrel próbált rájönni a nagy titokra. Sir Isaac Newton és Kepler hasonló eredményeket kapott az összeadást követően. Napjainkban ezeket a tévedéseket természettudományosnak nevezett eredményekkel próbálják alátámasztani fiatal föld kreacionisták.

A felvilágosodás után, a modern tudományos élet beindulásával egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a tények, melyek például a bibliai özönvíz beszámolójával mondtak ellent, s arra utaltak, hogy Földünk jóval idősebb mint korábban hitték. Lord Kelvin (azaz William Thomson) feltételezte, hogy a Föld olvadt masszaként kezdte életét, és így a lehűlés rátájából 100millió éves kort saccolt neki. Ezt a kort azonban korabeli tudósok, többek közt geológusok és biológusok is - mint Charles Darwin - kevésnek tartották.

Napjainkban a hipotetikus számításokon kívül más módszereink is vannak a föld korának meghatározására.

Az egyik legbiztosabb ilyen módszer a radioaktív kormeghatározás, melyet kreacionisták oly sokféle módon próbálnak hiteltelenné tenni - mindeddig sikertelenül. Megjegyzem, -egyéb eszköz hiányában - szükséges részükről a módszer tagadása, mert olyan egyszerű módon magyarázza a Föld idős korát.

Az Orion ködben bolygók születnek

Lássuk, hogyan építhetjük fel a manapság elfogadott 4,5 milliárd évet!

Úgy gondoljuk, hogy

a Naprendszer keletkezése során a csillagközi porfelhő, gravitációs erő hatására egyre inkább tömörült, az idő közben felgyúlt központi csillag körül pedig ugyanilyen mechanizmu

ssal jöttek létre a bolygók. Ezen hipotézisnek még s

ok felderítésre váró területe van, többek közt az, hogy 1cm-nyi részecskék milyen mechanizmus révén tapadnak egymáshoz, hogy aztán kialakulhassanak a legalább 1km átmérőjű bolygókezdemények.

A Föld korát legpontosabban úgy lehet meghatározni, ha olyan kőzeteket vizsgálunk, melyek nem a földkéregből származnak. Ennek oka az, hogy a földtörténeti korok során, a tektonikus mozgások miatt, ezek elszennyeződhettek. Ezért a legpontosabb méréseket meteoritok ásványain lehet végezni. C. C. Patterson 1956-ban publikált cikkében a Canyon Diabló meteor egy darabját ólom-ólom izokron módszerrel 4,5 milliárd évesre becsülte. Ezt később több más meteorit és höldkőzet (A Holdon nincsenek a Földhöz hasonló tektonikus lemezek, ezért a felszínen levő kőzetek valószínűleg évmilliárdokkal ezelőtt sem tartózkodtak távol a mai helyüktől) segítségével megerősítették.

Ez csak az egyik módszer, amivel napjainkban meghatározható Földünk kora. Lesz még róla szó!

így nézünk egymásra

A Mester a következő történettel szemléltette, hogy az emberek hogyan néznek egymásra.

Nemsokkal a házasságkötése után a Mester egy városi bérház tizedik emeletén bérelt lakást. Fiatal felesége kilépett egyszer a zuhany alól, hogy egy törölközőért nyúljon, de megdermedt. Kívülről, az ablakon keresztül, egy ablakpucoló bámulta őt. Egy perc is eltelt, amíg ő ott állt földbe gyökerezett lábbal, anélkül, hogy moccanni bírt volna.

Végül a férfi törte meg a varázst:

- Mi a baj, asszonyom? - kérdezte. - Nem látott még ablaktisztítót?

Anthony de Mello, Abszurd egypercesek

nyári melegek

Nemrégiben egy nyári kiscsoport alkalmával szóba jött a meleg kérdés. A nem reprezentatív felmérésem szerint tíz emberből négy fogadná egy homoszexuális vagy leszbikus személy barátkozását. A csoportból csak két személy mondta azt, hogy el tudná fogadni ha a saját leendő gyermeke elé állna és bevallaná, hogy meleg. Volt aki úgy gondolta, hogy egy hatalmas apai pofon majd segíthet a fia állapotán vagy egy kiadós lelkére beszélés kigyógyítja majd a lányát eme bolondságaiból.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a keresztények máris túl elfogadóak a melegekkel szemben. Nem tudom nyugaton - gyülekezet szinten - hogy van ez, de úgy gondolom, egy erdélyi meleg nem érezné magát túl jól egy átlag keresztény gyülekezetben.

kép: http://www.nakedpastor.com - thanks

a szőnyeg

- Miért van olyan kevés megvilágosult ember?
- Mert nem az Igazságot keresik, hanem a saját kényelmüket - válaszolta a Mester.
A következő szúfi mesével világította ezt meg:
Egy ember, akinek sürgősen pénzre volt szüksége, megpróbált egy durva szőnyeget eladni az utcán. Az első ember, akinek megmutatta, azt mondta:
- Ez nagyon durva szőnyeg, és ráadásul még kopott is és nagyon olcsón megvette
Egy perccel később azonban a következő arra járó embernek már ezt mondta:
- Uram, nézze meg ezt a szőnyeget, olyan puha mint a selyem, még egy ilyet nem fog találni.
Egy szúfi, aki tanúja volt a jelenetnek, így szólt:
- Szőnyegárus uram, legyen szíves, tegyen bele engem is a varázsdobozába, amely a durva szőnyeget simává, a kavicsot pedig igazgyöngyé tudja változtatni.

A varázsdobozt, természetesen önérdeknek nevezik - tette hozzá a Mester -, a világ leghatékonyabb szerszáma arra, hogy az igazságból félrevezetést csináljunk.

Anthony de Mello, Abszurd egypercesek

spirituális döntéseink - miért hozunk meg egy döntést? (4-6)

4. Az ember szabadságát Istentől kapja

Az alap az, hogy szabad vagyok, ahogy a harmadik fokozatban is. Egy döntésemnek csak akkor van értéke, ha szabadon döntöttem. De az ebben a fázisban leledző személy úgy gondolja, hogy Istentől van ez a szabadság. Ezért kapcsolatuk legfontosabb jellemzője, hogy Isten szabadságot ad neki a döntéseihez. Nem kötelezi semmire. Istennek pedig ez tetszik.

Az interjúból: Ez nem volt szabad döntés, mert nem meggyőződésből született. Tehát, az illetőt nem köti az ígéret, amit félelmében a zuhanó repülőn tett.
Ha valaki hisz, nem ezért a fogadalmáért fogja megtenni amit tesz. Tudja, hogy eleve vannak kötelességei Isten felé. Csak annak van Isten előtt értéke, amit az ember szabadon és meggyőződésből tesz!
Az ilyen ember csak akkor tesz dolgokat, ha meggyőződésből teszi, mert azt mondja csak annak van értelme. Az nem is jó, nem is érték amit csak kötelességszerűen teszünk.
Aki ebben a szerkezetben működik, az folyamatosan reflektál magára. Azon gondolkodik, hogy épp most mit és miért tesz. Akkor köteleződik el Isten felé, ha szabadon képes megtenni, ha nem, nem teszi, ezt Isten nem motiválhatja, csak a szabadságot adja.

5. A tetteink föltételét és értelmét Isten adja, és mi szabadon döntünk.

Interjú: Isten és ember kapcsolata teljesen összefüggnek és átjárják egymást. A szerelmének tett ígérete, a munkahely kiválasztás ugyanúgy Isten akaratát jelentik, mint a helyzet amibe kerül, és az ígéretet tette. Itt azt látja az illető, hogy az élet különböző helyzetei között nem az a különbség, hogy az egyikben Isten kér tőle valamit, a másikban csak úgy, szabadon tehet valamit, hanem az élete minden eseményében felfedezi az isteni akaratot. Ezért mindig azon vívódik, hogy melyiket válassza.
Van, hogy elmélkedéseink során bepillantást nyerünk ebbe a fázisba (feltéve, hogy előző szinteken vagyunk), majd rájövünk, hogy ez igen-igen nehéz fázis, abból fakadóan, hogy felfedezhető a hétköznap minden eseményében Isten, folyamatosan mérlegelni kell egyik és másik döntés között. Megijedünk, majd visszalépünk egy-két lépést, és ismét elkezdünk jeleket keresni, ahogy Mel Gibson is tette.
Az ember folyamatosan kommunikál Istennel.

6. Isten nem csak szabadságot ad, de elköteleződik az ember felé

A második fázistól eltérően nem én szabok határt Istennek, hanem rájövök, hogy noha ő szabad, elköteleződik felém, korlátozza saját szabadságát úgy, hogy közben nekem teljes szabadságot ad és ha akarok én is adhatok neki a szabadságomból.
Erre a fázisra nem találtak igazolást a kutatás során, hanem mint hipotetikus végállapotot jelölték meg, melyet igei kinyilatkoztatásból vezettek le.

A fenti hat modellbe valószínűleg mindannyiunk besorolható. Életünk nagy részét átmenetben töltjük két döntéshozatali struktúra között, ezért ne lepődjetek meg, ha több csoport jellemzői is igazak rátok.

Én a harmadik csoportban leledzem és épp a negyedik szintre tartok.

forrás: Pál Feri atya

spirituális döntéseink - miért hozunk meg egy döntést? (1-3)

Volt elég időtök átrágni a történeten magatokat, biztos jól át is éreztétek. Volt aki elmondta személyes beszélgetés során, hogy neki nőként nehezére esett beleélni magát ebbe a férfiszituációba. Utólagos elnézéseteket kérem hölgyek, ha nem sikerült vagy nagyobb erőfeszítést igényelt részetekről.

És akkor a már említett kategóriák:

1. Isten mindenható, az ember teljesen kiszolgáltatott

Isten, mindenhatóságánál fogva beleszól a világ menetébe. Totálisan meghatároz, és mindent eldönt az életemmel kapcsolatban.
Az egyik kutatásban résztvevő személy azt válaszolta: A fiatalembernek mindenképpen el kell mennie, egyszerűen azért, mert megfogadta Istennek. Tehát, ha egyszer azt mondta Istennek, hogy elmegy, azt többé nem lehet megváltoztatni. Bármi is jön közbe, bármilyenek a körülmények, az nem számít, csak az, hogy nem tartottam meg az Istennek tett ígéretet.
Ez a gondolkodás kifejezetten a gyerekekre jellemző, akiknek ha megígérünk valamit, majd valami miatt nem tudjuk megtartani, akkor azt élik át, hogy becsaptuk és nem szeretjük őket, de sokunk lelkének a mélyén is ott lapul.

Az én elemi érzésem is valami hasonló volt: Meg kell tenni! Meg kell tenni! Ilyen dilemmaszituációkban mindig ez szólal meg bennem először. Nem számít, hogy nem fértem már fel a buszra, mindegy, hogy egy barátommal beszélgettem, akinek épp nagyobb szüksége volt rám, az első ítéletem magamról ez szokott lenni. Nem tartottam meg az ígéretem, tehát rossz vagyok.

Egy másik idézet: Ha nem tartom meg a fogadalmam, büntetést kapok. Lehet van köztetek olyan, akiből ez, vagy ennek a gondolatnak egy halvány képe tört elő elsőre.
A logika ebben az esetben a következő lehet: Ha Isten megmentette az életem, tartozom neki azzal, hogy megtegyem amit ígértem. Ha nem teszem meg, kizárólag büntetés lehet az eredménye. Persze az is lehet, hogy semmiféle csodáról nem kell beszélnünk, nem Isten mentette meg a főhős életét, de ez mellékes azok számára, akikben ez a gondolat szólal meg mélyen.
Ebben a struktúrában a legfőbb erény a vak engedelmesség, aminek az oka, a következményektől való félelem. Egy négy éves gyereken már észrevehető, hogy hogyan alkalmazták rajta a büntetés-jutalmazás egyensúlyát. Azok a gyerekek, akik kevés jutalmazásban, és sok büntetésben részesülnek, már négy évesen nem kezdeményeznek. Pedig ebben a korban a kicsi nagyon kíváncsi, felfedezi a világot. Ők viszont - félvén attól, hogy esetleg rossz az amit tesznek, annak pedig büntetés lesz a vége - bezárkóznak, és már nem a képességeiknek megfelelő dolgokat választják. Ha ez alá választanak, abban biztosak, hogy nem fogják elrontani, és ez fontosabb számukra, mint hogy valami hasznosat és jót, a határaikat ostromlót tegyenek.
Az egyik interjúalany ezt mondta: Isten az, aki egyedül tudja, mit kell tenni. Ember ezt sohasem tudhatja, csak Isten.

2. Isten és az ember "üzleti viszonyban" vannak egymással

A kutatásban ezt úgy fogalmazták meg, hogy Istent vagy a felsőbb hatalmat rítusok és egyéb tettek által befolyásolni lehet. Itt már nem csak Isten az aki belenyúl a világ eseményeibe, de az ember valamiféleképpen kötheti Istent. Jogi viszony alakul ki köztük. Amit ígértem kötelező érvényű, de Isten ígéretei is ugyanúgy kötelezőek. Sőt, én is megszabhatom, hogy Isten milyen szabályok szerint játszik, míg a szabályok egyenlőek, és mindketten jól járunk.

Válasz az interjúból: Ha Isten segített, akkor nekünk is segítenünk kell Istennek! A kulcsszó a kötelesség.
Ahogy haladunk a harmadik fázis felé, annál inkább válik Isten kötelessé megtenni amit nekünk ígért, vagy úgy gondoljuk, hogy ígért.
Ha mi jók vagyunk, Istennek jónak kell lenni hozzánk!

Ehhez a fázishoz tartozik a zörgető-effektus. Ugye, azt olvassa a kedves második fázisban lévő úriember/asszony: Mert aki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt. 7:8) Kér, zörget, imádkozik de üres marad a mikuláscsizma. Isten nem adott, tehát ő sem tartozik Istennek semmivel, sőt ezek szerint nincs is Isten, - vagy ami még rosszabb - nem szereti őt. De ezzel a dolog el is van intézve.

Ennek a gondolatmenetnek egy másik formája, hogy azért történik valakivel valami jó, mert Isten kompenzálja az addigi jótetteiért.
A gyakorlatból említhető a történelmi egyházakban tapasztalható keresztelkedés. Gyakran a szülőknek eszük ágában sem áll keresztényi szellemben nevelni a kicsit, de mégsem tolhatnak ki vele, mert Isten ezt várja el. Ők megadják ami jár az Úrnak, az meg vigyázzon a kicsire.
Egy kissé rafináltabb alkalmazás: Megteszek Isten neked valamit, de azután te jössz! Hunyj szemet néhány dolog fölött.

Ugye megnéztétek a Jeleket?! Mel Gibson egy papot alakít, akinek tragikus balesetben elhunyt a felesége. Ennek következtében elveszti hitét, és környezete felé azt sugározza, hogy Isten nincs, vagy ha van akkor valami nagyon rosszat akar nekünk, hisz így végzett a szeretett asszonnyal. Ezt tetézi még az is, hogy egyik gyermekük súlyos asztmában szenved, szóval Isten adóssága igen csak nagyra nőtt. A földet űrlényinvázió éri, az izgalmak fokozódnak, majd egy csodás módszerrel (víz) sikerül elijeszteni az ufonautákat. Mikor főhősünk kis családjával előbújik rejtekhelyéről ráébrednek, hogy egy példány még a házukban tartózkodik. Ez az ufonauta elkapja a pap asztmás gyermekét, és mérgező gázt lehel az orrába. Az csodás módon (betegsége miatt) nem tudja belélegezni a gázt, ezért megmenekül, míg az űrlényt egy a felesége által, annak halála pillanatában mondott mondat alkalmazásával (Adj neki és üss egy nagyot!) legyűrik. Minden jel összeáll lelkészünk számára, Isten kiegyenlítette a számlát, ő pedig szépen visszasüllyed a második fázisba és visszaáll hivatásába.

3. Isten korlátok között mozog, és nem is annyira fontos. Az ember a központ!

Részletek az interjúból:
Az ember nem köthet Istennel üzletet, vagy ha igen, rosszul teszi.
Nem azért kell jót tenni, mert Istennek megígértem, hanem azért mert ez a meggyőződésem, vagy a lelkiismeretem ezt diktálja.

Az Isten és az ember világa kettészakad, Isten alig vesz részt a világ történéseiben, és a mérce az én lelkiismeretem vagy meggyőződésem. Önmagamhoz kell hűnek lennem.
A válasz oka tehát a válaszadóból fakad. Ennek a struktúrának a gyöngéje, hogy ha valamiért meginog a válaszadó önmagában, akkor kérdéssé válik, hogy mi a fenének tartson ki a választása mellett. Előnye pedig pont innen ered. Döntései biztosak, ha egyszer eldöntötte őket. Nem függnek a másiktól, vagy Istentől, a cserekereskedelem megszűnt.
Ez a struktúra a ma emberére nagyon jellemző.

Ennyi talán elég is egyszerre. A 4-6. fázisról nemsokára olvashattok. Izgalmasak lesznek sokunk számára, különösen azért, mert még nem tapasztaltuk őket, vagy csak nagyon ritkán.

forrás: Pál Feri atya

spirituális döntéseink

Ha dilemmahelyzet elé állítanak minket, ésszerű és a személyiségünk mélyéről fakadó válaszreakciónk, hogy valamiféleképpen döntsünk. Kutatók az 1980-as években arra jutottak, hogy a vizsgált alanyaik 6+1 kategóriába sorolhatók, annak függvényében, adott helyzetben milyen ítéletet hoznak. Az, hogy az adott alanyok mit döntöttek, a kutatás szempontjából elhanyagolható volt. Az azonban már sokkal jobban felkeltette a kutatók figyelmét, hogy milyen lélektani struktúra húzódik meg a döntés mögött.
Ezek a döntéseink hordozhatnak racionális tartalmat, de általában irracionálisak. Fent említett kutatóink azt is állították, hogy nem úgy működünk, hogy egy ideig spirituális döntéseket hozunk, majd ebből kinőve teljesen racionálissá válunk. Életünk bármely szakaszában képesek vagyunk ilyen és olyan ítéleteket is hozni.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy mindez független felekezeti vagy vallási hovatartozásunktól, sőt attól is hogy hiszünk valamilyen istenség létében vagy sem. Hangsúlyozták, hogy ezzel nem burkolt vallásosoknak nevezik az ateistákat, mindössze azt állítják, hogy a lelki struktúráikból adódóan ők is képesek vallási ítéletek meghozatalára.
Másik állításuk az volt, hogy noha a felekezeti hovatartozás nem befolyásolja ezen ítéletek milyenségét (hogy a 6+1 közül melyik kategóriába sorolhatóak), de az iskolázottság hatással van rájuk.

Elég az unalmas elméletből, jöhet a gyakorlat!
Leírok egy - a vizsgálat során használt - tipikus dilemmaszituációt. Arra kérlek titeket, hogy döntsetek. Miután pedig kialakítottátok a saját nézőpontotokat, a következő bejegyzésből reflektálhatunk arra, mi is határozta meg a saját ítéletalkotásotokat.

A helyzet a következő:

Van egy fiatalemberünk, aki néhány napja szerezte meg az orvosi diplomáját, igen csak jó eredménnyel. Ezért szülei gyermeküknek egy két hetes angliai utazásra fizettek be, és azt mondták, ha van kedve, éljen ezzel a pihenési lehetőséggel, utána úgyis el kell kezdeni dolgozni.
A fiú töprengett az utazáson, ugyanis van egy barátnője, akinek már megígérte, hogy feleségül veszi, és miután elég szoros a kapcsolatuk, nem esik neki jól, hogy a hölgy nélkül nyaraljon Angliában. Végül mégis igent mond, és felszáll a repülővel. Az utazás során azonban a repülőgép bajba kerül, leáll az egyik hajtómű, majd a másik, majd mint egy kő kezd zuhanni fedélzetén főhősünkkel. A pilóta felszólítja az utasokat a szokásos óvintézkedésekre. A fiatalemberünk becsatolja a biztonsági övét, fejek térdek közé stb. De érzelmileg is történik benne valami. Teljesen berezel, megijed és ösztönösen Istenhez fohászkodik, a következőképpen: Uram, most ha ezt túlélem elmegyek életem végéig a harmadik világ betegeit, szegényeit, gyerekeit ápolni. A kedvesemet is magammal viszem, és ha nem akar jönni akkor pedig szakítok vele.
Földet ér a gép, rengeteg halott, kivéve ő...
Főhősünk megmenekül, hazaérkezik és a hétköznapi élete folytatódik a maga medrébe.
Benne van az Istennek tett ígérete, de még nem nagyon tud dönteni. Egy hónappal később egy nagyon menő kórházban kiválasztják, arra hivatkozva, hogy a 80 jelentkező közül őt találták a legrátermettebbnek, az egyetemi eredményei alapján, meg amúgy is...

Eddig a történet. A kérdés a következő: Te mit tennél a fiú helyében? Miért tennéd azt amit tennél?

Ha akarjátok le is írhatjátok a válaszotokat hozzászólásban. Miután átgondoltátok és ítéletet alkottatok az lenne a kérésem, hogy próbáljátok megragadni azt az elemi, ösztönös, a másodperc töredéke alatt megjelenő érzést-döntést-sejtést ami megjelent bennetek mikor tudatosult a dilemmaszituáció. Ez megegyezhet azzal amit majd végül döntötök, de sokunkban eltér a végső döntéstől. Az is tanulságos, hogy megmaradt-e ez az ösztönös rezdülés, vagy fogalmad sincs róla.

Folytatás a következő bejegyzésben.

És még valami. Ha időtök adódik nézzétek meg, vagy nézzétek újra a Jelek (Signs) c. filmet (a bejegyzés képanyaga a film egyik jelenetéből van). A főhős döntései nagyon jól szemléltetik azt, milyen a második döntéskategóriában leledzeni.

Forrás: Pál Feri atya
Kép: port.hu