spirituális döntéseink - miért hozunk meg egy döntést? (1-3)

Volt elég időtök átrágni a történeten magatokat, biztos jól át is éreztétek. Volt aki elmondta személyes beszélgetés során, hogy neki nőként nehezére esett beleélni magát ebbe a férfiszituációba. Utólagos elnézéseteket kérem hölgyek, ha nem sikerült vagy nagyobb erőfeszítést igényelt részetekről.

És akkor a már említett kategóriák:

1. Isten mindenható, az ember teljesen kiszolgáltatott

Isten, mindenhatóságánál fogva beleszól a világ menetébe. Totálisan meghatároz, és mindent eldönt az életemmel kapcsolatban.
Az egyik kutatásban résztvevő személy azt válaszolta: A fiatalembernek mindenképpen el kell mennie, egyszerűen azért, mert megfogadta Istennek. Tehát, ha egyszer azt mondta Istennek, hogy elmegy, azt többé nem lehet megváltoztatni. Bármi is jön közbe, bármilyenek a körülmények, az nem számít, csak az, hogy nem tartottam meg az Istennek tett ígéretet.
Ez a gondolkodás kifejezetten a gyerekekre jellemző, akiknek ha megígérünk valamit, majd valami miatt nem tudjuk megtartani, akkor azt élik át, hogy becsaptuk és nem szeretjük őket, de sokunk lelkének a mélyén is ott lapul.

Az én elemi érzésem is valami hasonló volt: Meg kell tenni! Meg kell tenni! Ilyen dilemmaszituációkban mindig ez szólal meg bennem először. Nem számít, hogy nem fértem már fel a buszra, mindegy, hogy egy barátommal beszélgettem, akinek épp nagyobb szüksége volt rám, az első ítéletem magamról ez szokott lenni. Nem tartottam meg az ígéretem, tehát rossz vagyok.

Egy másik idézet: Ha nem tartom meg a fogadalmam, büntetést kapok. Lehet van köztetek olyan, akiből ez, vagy ennek a gondolatnak egy halvány képe tört elő elsőre.
A logika ebben az esetben a következő lehet: Ha Isten megmentette az életem, tartozom neki azzal, hogy megtegyem amit ígértem. Ha nem teszem meg, kizárólag büntetés lehet az eredménye. Persze az is lehet, hogy semmiféle csodáról nem kell beszélnünk, nem Isten mentette meg a főhős életét, de ez mellékes azok számára, akikben ez a gondolat szólal meg mélyen.
Ebben a struktúrában a legfőbb erény a vak engedelmesség, aminek az oka, a következményektől való félelem. Egy négy éves gyereken már észrevehető, hogy hogyan alkalmazták rajta a büntetés-jutalmazás egyensúlyát. Azok a gyerekek, akik kevés jutalmazásban, és sok büntetésben részesülnek, már négy évesen nem kezdeményeznek. Pedig ebben a korban a kicsi nagyon kíváncsi, felfedezi a világot. Ők viszont - félvén attól, hogy esetleg rossz az amit tesznek, annak pedig büntetés lesz a vége - bezárkóznak, és már nem a képességeiknek megfelelő dolgokat választják. Ha ez alá választanak, abban biztosak, hogy nem fogják elrontani, és ez fontosabb számukra, mint hogy valami hasznosat és jót, a határaikat ostromlót tegyenek.
Az egyik interjúalany ezt mondta: Isten az, aki egyedül tudja, mit kell tenni. Ember ezt sohasem tudhatja, csak Isten.

2. Isten és az ember "üzleti viszonyban" vannak egymással

A kutatásban ezt úgy fogalmazták meg, hogy Istent vagy a felsőbb hatalmat rítusok és egyéb tettek által befolyásolni lehet. Itt már nem csak Isten az aki belenyúl a világ eseményeibe, de az ember valamiféleképpen kötheti Istent. Jogi viszony alakul ki köztük. Amit ígértem kötelező érvényű, de Isten ígéretei is ugyanúgy kötelezőek. Sőt, én is megszabhatom, hogy Isten milyen szabályok szerint játszik, míg a szabályok egyenlőek, és mindketten jól járunk.

Válasz az interjúból: Ha Isten segített, akkor nekünk is segítenünk kell Istennek! A kulcsszó a kötelesség.
Ahogy haladunk a harmadik fázis felé, annál inkább válik Isten kötelessé megtenni amit nekünk ígért, vagy úgy gondoljuk, hogy ígért.
Ha mi jók vagyunk, Istennek jónak kell lenni hozzánk!

Ehhez a fázishoz tartozik a zörgető-effektus. Ugye, azt olvassa a kedves második fázisban lévő úriember/asszony: Mert aki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt. 7:8) Kér, zörget, imádkozik de üres marad a mikuláscsizma. Isten nem adott, tehát ő sem tartozik Istennek semmivel, sőt ezek szerint nincs is Isten, - vagy ami még rosszabb - nem szereti őt. De ezzel a dolog el is van intézve.

Ennek a gondolatmenetnek egy másik formája, hogy azért történik valakivel valami jó, mert Isten kompenzálja az addigi jótetteiért.
A gyakorlatból említhető a történelmi egyházakban tapasztalható keresztelkedés. Gyakran a szülőknek eszük ágában sem áll keresztényi szellemben nevelni a kicsit, de mégsem tolhatnak ki vele, mert Isten ezt várja el. Ők megadják ami jár az Úrnak, az meg vigyázzon a kicsire.
Egy kissé rafináltabb alkalmazás: Megteszek Isten neked valamit, de azután te jössz! Hunyj szemet néhány dolog fölött.

Ugye megnéztétek a Jeleket?! Mel Gibson egy papot alakít, akinek tragikus balesetben elhunyt a felesége. Ennek következtében elveszti hitét, és környezete felé azt sugározza, hogy Isten nincs, vagy ha van akkor valami nagyon rosszat akar nekünk, hisz így végzett a szeretett asszonnyal. Ezt tetézi még az is, hogy egyik gyermekük súlyos asztmában szenved, szóval Isten adóssága igen csak nagyra nőtt. A földet űrlényinvázió éri, az izgalmak fokozódnak, majd egy csodás módszerrel (víz) sikerül elijeszteni az ufonautákat. Mikor főhősünk kis családjával előbújik rejtekhelyéről ráébrednek, hogy egy példány még a házukban tartózkodik. Ez az ufonauta elkapja a pap asztmás gyermekét, és mérgező gázt lehel az orrába. Az csodás módon (betegsége miatt) nem tudja belélegezni a gázt, ezért megmenekül, míg az űrlényt egy a felesége által, annak halála pillanatában mondott mondat alkalmazásával (Adj neki és üss egy nagyot!) legyűrik. Minden jel összeáll lelkészünk számára, Isten kiegyenlítette a számlát, ő pedig szépen visszasüllyed a második fázisba és visszaáll hivatásába.

3. Isten korlátok között mozog, és nem is annyira fontos. Az ember a központ!

Részletek az interjúból:
Az ember nem köthet Istennel üzletet, vagy ha igen, rosszul teszi.
Nem azért kell jót tenni, mert Istennek megígértem, hanem azért mert ez a meggyőződésem, vagy a lelkiismeretem ezt diktálja.

Az Isten és az ember világa kettészakad, Isten alig vesz részt a világ történéseiben, és a mérce az én lelkiismeretem vagy meggyőződésem. Önmagamhoz kell hűnek lennem.
A válasz oka tehát a válaszadóból fakad. Ennek a struktúrának a gyöngéje, hogy ha valamiért meginog a válaszadó önmagában, akkor kérdéssé válik, hogy mi a fenének tartson ki a választása mellett. Előnye pedig pont innen ered. Döntései biztosak, ha egyszer eldöntötte őket. Nem függnek a másiktól, vagy Istentől, a cserekereskedelem megszűnt.
Ez a struktúra a ma emberére nagyon jellemző.

Ennyi talán elég is egyszerre. A 4-6. fázisról nemsokára olvashattok. Izgalmasak lesznek sokunk számára, különösen azért, mert még nem tapasztaltuk őket, vagy csak nagyon ritkán.

forrás: Pál Feri atya