4. Az ember szabadságát Istentől kapja
Az alap az, hogy szabad vagyok, ahogy a harmadik fokozatban is. Egy döntésemnek csak akkor van értéke, ha szabadon döntöttem. De az ebben a fázisban leledző személy úgy gondolja, hogy Istentől van ez a szabadság. Ezért kapcsolatuk legfontosabb jellemzője, hogy Isten szabadságot ad neki a döntéseihez. Nem kötelezi semmire. Istennek pedig ez tetszik.
Az interjúból: Ez nem volt szabad döntés, mert nem meggyőződésből született. Tehát, az illetőt nem köti az ígéret, amit félelmében a zuhanó repülőn tett.
Ha valaki hisz, nem ezért a fogadalmáért fogja megtenni amit tesz. Tudja, hogy eleve vannak kötelességei Isten felé. Csak annak van Isten előtt értéke, amit az ember szabadon és meggyőződésből tesz!
Az ilyen ember csak akkor tesz dolgokat, ha meggyőződésből teszi, mert azt mondja csak annak van értelme. Az nem is jó, nem is érték amit csak kötelességszerűen teszünk.
Aki ebben a szerkezetben működik, az folyamatosan reflektál magára. Azon gondolkodik, hogy épp most mit és miért tesz. Akkor köteleződik el Isten felé, ha szabadon képes megtenni, ha nem, nem teszi, ezt Isten nem motiválhatja, csak a szabadságot adja.
5. A tetteink föltételét és értelmét Isten adja, és mi szabadon döntünk.
Interjú: Isten és ember kapcsolata teljesen összefüggnek és átjárják egymást. A szerelmének tett ígérete, a munkahely kiválasztás ugyanúgy Isten akaratát jelentik, mint a helyzet amibe kerül, és az ígéretet tette. Itt azt látja az illető, hogy az élet különböző helyzetei között nem az a különbség, hogy az egyikben Isten kér tőle valamit, a másikban csak úgy, szabadon tehet valamit, hanem az élete minden eseményében felfedezi az isteni akaratot. Ezért mindig azon vívódik, hogy melyiket válassza.
Van, hogy elmélkedéseink során bepillantást nyerünk ebbe a fázisba (feltéve, hogy előző szinteken vagyunk), majd rájövünk, hogy ez igen-igen nehéz fázis, abból fakadóan, hogy felfedezhető a hétköznap minden eseményében Isten, folyamatosan mérlegelni kell egyik és másik döntés között. Megijedünk, majd visszalépünk egy-két lépést, és ismét elkezdünk jeleket keresni, ahogy Mel Gibson is tette.
Az ember folyamatosan kommunikál Istennel.
6. Isten nem csak szabadságot ad, de elköteleződik az ember felé
A második fázistól eltérően nem én szabok határt Istennek, hanem rájövök, hogy noha ő szabad, elköteleződik felém, korlátozza saját szabadságát úgy, hogy közben nekem teljes szabadságot ad és ha akarok én is adhatok neki a szabadságomból.
Erre a fázisra nem találtak igazolást a kutatás során, hanem mint hipotetikus végállapotot jelölték meg, melyet igei kinyilatkoztatásból vezettek le.
A fenti hat modellbe valószínűleg mindannyiunk besorolható. Életünk nagy részét átmenetben töltjük két döntéshozatali struktúra között, ezért ne lepődjetek meg, ha több csoport jellemzői is igazak rátok.
Én a harmadik csoportban leledzem és épp a negyedik szintre tartok.
Az alap az, hogy szabad vagyok, ahogy a harmadik fokozatban is. Egy döntésemnek csak akkor van értéke, ha szabadon döntöttem. De az ebben a fázisban leledző személy úgy gondolja, hogy Istentől van ez a szabadság. Ezért kapcsolatuk legfontosabb jellemzője, hogy Isten szabadságot ad neki a döntéseihez. Nem kötelezi semmire. Istennek pedig ez tetszik.
Az interjúból: Ez nem volt szabad döntés, mert nem meggyőződésből született. Tehát, az illetőt nem köti az ígéret, amit félelmében a zuhanó repülőn tett.
Ha valaki hisz, nem ezért a fogadalmáért fogja megtenni amit tesz. Tudja, hogy eleve vannak kötelességei Isten felé. Csak annak van Isten előtt értéke, amit az ember szabadon és meggyőződésből tesz!
Az ilyen ember csak akkor tesz dolgokat, ha meggyőződésből teszi, mert azt mondja csak annak van értelme. Az nem is jó, nem is érték amit csak kötelességszerűen teszünk.
Aki ebben a szerkezetben működik, az folyamatosan reflektál magára. Azon gondolkodik, hogy épp most mit és miért tesz. Akkor köteleződik el Isten felé, ha szabadon képes megtenni, ha nem, nem teszi, ezt Isten nem motiválhatja, csak a szabadságot adja.
5. A tetteink föltételét és értelmét Isten adja, és mi szabadon döntünk.
Interjú: Isten és ember kapcsolata teljesen összefüggnek és átjárják egymást. A szerelmének tett ígérete, a munkahely kiválasztás ugyanúgy Isten akaratát jelentik, mint a helyzet amibe kerül, és az ígéretet tette. Itt azt látja az illető, hogy az élet különböző helyzetei között nem az a különbség, hogy az egyikben Isten kér tőle valamit, a másikban csak úgy, szabadon tehet valamit, hanem az élete minden eseményében felfedezi az isteni akaratot. Ezért mindig azon vívódik, hogy melyiket válassza.
Van, hogy elmélkedéseink során bepillantást nyerünk ebbe a fázisba (feltéve, hogy előző szinteken vagyunk), majd rájövünk, hogy ez igen-igen nehéz fázis, abból fakadóan, hogy felfedezhető a hétköznap minden eseményében Isten, folyamatosan mérlegelni kell egyik és másik döntés között. Megijedünk, majd visszalépünk egy-két lépést, és ismét elkezdünk jeleket keresni, ahogy Mel Gibson is tette.
Az ember folyamatosan kommunikál Istennel.
6. Isten nem csak szabadságot ad, de elköteleződik az ember felé
A második fázistól eltérően nem én szabok határt Istennek, hanem rájövök, hogy noha ő szabad, elköteleződik felém, korlátozza saját szabadságát úgy, hogy közben nekem teljes szabadságot ad és ha akarok én is adhatok neki a szabadságomból.
Erre a fázisra nem találtak igazolást a kutatás során, hanem mint hipotetikus végállapotot jelölték meg, melyet igei kinyilatkoztatásból vezettek le.
A fenti hat modellbe valószínűleg mindannyiunk besorolható. Életünk nagy részét átmenetben töltjük két döntéshozatali struktúra között, ezért ne lepődjetek meg, ha több csoport jellemzői is igazak rátok.
Én a harmadik csoportban leledzem és épp a negyedik szintre tartok.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése