2011. augusztus 15., hétfő

Taszító Isten - vonzó istenkép?

Sok szó esett már reggeli közben az istenképeinkről. Arról, hogy az az isten, akiben hiszünk valójában nem az Isten, hanem csak egy ábrázolása, reprezentációja neki. Ezt a reprezentációt gyermekkorunktól kezdve építgetjük, és egész életünkön át magunkkal hordozzuk, toldozzuk-foldozzuk. És ez a reprezentáció közelebb vagy távolabb állhat Isten valóságos lényéhez de - meghatározás alapján, hogy ugye Isten végtelen, mindenható, mindentudó, teljességében megismerhetetlen számunkra - csak kisebb vagy nagyobb szelete lehet annak. Infaustus blogjában írt azokról a viselkedésformákról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy két személy között vonzalom alakuljon ki. Igazak ezek az Istennel való kapcsolatunkra is. A viselkedésformák mellé tulajdonságokat rendelhetünk. Most vizsgáljuk meg, hogy ezek a tulajdonságok jellemzőek-e az Istenre vagy inkább olyanná alakítottuk az Isten képét, hogy vonzó legyen számunkra.

Vonzalmat érzünk valaki iránt, ha az illető(t):

  • kiismerhető - nagy biztonsággal tudhatjuk mi lesz a következő lépése
  • kontrollálható -  valamilyen úton-módon befolyásolhatjuk cselekedeteit
  • biztonságérzetet nyújt számunkra
  • bizalmat kelt bennünk
  • mellett jónak érezhetjük magunkat
  • gyakran láthatjuk
  • közel van és érinthető, tapasztalható
  • vonzó külsejű
  • olyan, mint mi
  • ugyanahhoz a csoporthoz tartozik mint mi
  • pozitív megerősítésekkel lát el minket
  • kedvel minket
  • jutalmakban és előnyökben részesít
  • sikerült meggyőznünk valamiről

Minél több elemet építünk be a fentiek közül az istenképünkbe annál szimpatikusabbá válik számunkra Isten. Azonban a szentírásban gyakran antipatikus lehet a viselkedése miatt. A zsidók évszázadokig kontrollálhatónak hiszik, merthogy birtokukban van a Szövetség Ládája. Azonban Isten kicsúszik a kezük közül. Sokan tudjuk, hogy hetek, hónapok vagy évek telnek úgy el, hogy egy fikarcnyit sem tapasztalunk Isten jelenlétéből. Látni aztán meg végképp nem láttuk. Azt se mondhatnánk, hogy olyan mint mi, vagy hogy sikerült meggyőzni valamiről, amiről addig mást gondolt.

Miért ilyen megfoghatatlan az Isten?
Egyik plauzábilis magyarázat lehet, hogy a szentírás istene a szentírók istenképeiből áll össze. Ez lehet igaz, lehet nem. Minden esetre, számomra konzisztens. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy ez a változatos, megfoghatatlan isten amelyet a biblia elénk tár, vagy ő kiejelnti magát a biblia lapjain, nem teszi lehetővé, hogy függjünk tőle. A biblia Istene nem akarja, hogy függő kapcsolatba kerüljünk az ő reprezentációjával.

Pál Ferenc előadásai nyomán

    1 megjegyzés :

    1. Érdekes post, értékes téma! Kétségtelen tény, hogy az ember mindenről és mindenkiről - nem csak Istenről - folyamatosan épít egy képet magában. Ahogy egy előadásban hallottam a közelmúltban: ahogy az Univerzum végtelen "kifelé", ugyanúgy az emberi lélek is végelen "befelé", azaz kiismerhetetlen, komplex, felmérhetetlen. Természetes, hogy éppen ezért egy ember egy másik komplex, kiismerhetetlen lényről (azaz egy másik emberről) csak szubjektív módon tud képet alkotni és ezt a képet annak függvényében alakítgatja, amilyen benyomásai lesznek a másik emberrel kapcsolatban. A dolog még bonyolultabb, ha az a másik valaki a végtelen Isten, aki gyakorlatilag felfoghatatlan.
      Jól írod, hogy Istennek csak egy reprezentatív változatában, egyfajta sajátos leképezésében hiszünk. Egyébként a Biblia is így tudja "csak" bemutatni: rengeteg antropomorf képen, hasonlaton, metaforán keresztül igyekszik érzékeltetni kicsoda lehet Isten - de teljességgel bemutatni képtelen. Még amikor Jézusban emberi formaként meg is jelenik, az is nehezen érthető számunkra. Nem véletlen, hogy az első évszázadokban sok krisztológiai elhajlás volt, s az első zsinat éppen az arianizmus eretnekségeit ítélte el, mivel Arius és követői képtelenek voltak feldolgozni, hogy Jézus egyszerre ember és Isten. Az ilyesmi mindig meghaladja az ember felfogóképességének határait.

      VálaszTörlés