József szekere

Sue Wookey Raven with the Sun

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József és Mária is induláshoz készülődött. Mária ekkor már a kilencedik hónapban volt. Józsefet nem hagyta nyugodni az érzés az utolsó estén. Mária már mélyen aludt, megszokta már a háton alvást. József nesztelenül kiosont a házból, ki a tücsökciripelős éjszakába. A csűr mellett állt meg...
Mária hajnalban kelt, rendszerint nyomott nyakkal. A másik József már odakint készítette a lovakat. Mire befogta őket a csűr melletti szekérbe, Mária indulásra készen szorongatta az elemózsiás kosarat. Elindultak. Az út hepe-hupás, ahogy ilyen időben lenni is szokott. A szekér érezte, hogy valami feszíti belülről. A bal kerekén érezte... zötyögött... Amint elhagyták a Keselyűk völgyét, az út egy ligeterdő felé fordult. A szekér észre sem vette, amint egy angyal libbent platójára, pihekönnyű súlyával.
- Jó neked szekérnek lenni? Nem lennél inkább egy gyors és fényes Porsche? - kérdezte az angyal, és ahogy érkezett úgy el is tűnt a ligeterdő lombjában.
Valami megváltozott a szekérben. Körbe nézett. A másik József a lovakat hajtotta. Mária kicsit görnyedten ült. Rázhatta a rögös út. Szegény Mária... Aztán magára nézett: egy rozoga szekér.

Félt, hogy nem találnak házat szülés előtt... Félt a kudarctól... Ezért vállalta be a szekér-szerepet. Majdnem felelősségmentes, de mégis létfontosságú szerep. Főleg várandós nővel. Ekkor még nem tudott az lenni, aki volt, és aki szeretett volna: József...