Van egy álmom, hogy a keresztények rájönnek a tudás és a tanulás valóban hatalom. Hogy azért hadakoznak majd teljes erejükből, hogy hiteles forrásokból informálódjanak a világ, a természet dolgairól, saját testükről és lelkükről. Hogy nekilátnak a hitük tarthatatlan részeit megerősítő tákolmányok lebontásának, és hagyják ezeket az, egész lényüket veszélybe helyező "parazitákat" a semmibe veszni.
A képlet egyszerű. Már annyiszor találkoztam vele. Egy barátom felhívja figyelmem egy cikkre, melyben teljes katyvasz uralkodik. Épp értek egy kicsikét a témához, és ingerülten megmondom a magamét a cikk szerzőjének, minősítve a munkáját. Ezután egy rövid ideig elindul a párbeszéd. Mikor a szerző érvei elfogynak, előbb tudomásul kell vennem, hogy Mózes, János és Pál hiteles szerzők a génmódosítások témakörében, majd azt tapasztalom, hogy igékkel csapdossák a hátam (vagy kenegetik a sebeiket, ezt nem tudom eldönteni - az is lehet, mindkettő). Mindeközben megjelennek a hittársak, és megvédik a fronton rekedt bajtársukat. Fegyvereik: személyeskedés, feltételezés, hárítás, a helyzet tagadása és a hozzászólási jogom elvétele.
A célomat végül is elértem. Akartam egy jót vitatkozni, kicsit odacsapni, és igazolni, hogy a képlet működik...
De mi lesz az álmommal? Az egyértelmű, hogy az út, amin ez esetben elindultam az álmom felé nem járható. Legalábbis az átlag keresztények között nem.
Egyetlen út sejlik fel előttem: annak az elfogadása, hogy a tudomány és a hit kiegészítik egymást. Egyik sincs a másik felett. Egyik nem uralkodhat a másikon, de érthetik és elemezhetik egymás működését. Akkor fejlődhetünk, és érhetünk el valami többet, ha tudomásul vesszük a hit határait, és ha tudomásul vesszük a tudomány határait, és ezeket nem támadási felületekként, hanem a cserekereskedelem helyszíneiként használjuk.
Úgy tekintünk hitünkre, mint erőforrásunkra, vagy úgy mint aminek a rabjai vagyunk és minden és mindenki térdre kell boruljon előtte?
Van egy álmom. Keresztényként lehet és szabad a valódi, előre mozdító tudás birtokában lenni. Ez a bátor emberek privilégiuma.
Norbi, teljesen egyetértek! Talán annyi, hogy az arányok. A keresztények között ugyanannyi a hülye, mint mindenhol máshol ;).
VálaszTörlésKöszi az egyetértésed :)
VálaszTörlésAz arányok... gondolod, hogy bele kéne nyugodnunk? Nem lehet javítani az arányokon?
Okfejtéseddel teljesen egyetértek. Mindjárt elolvasom a belinkelt témát és a hozzászólásaidat is.
VálaszTörlésSajnos nem vagyok meglepve. Mindig is volt, van és valószínűleg lesz is egy réteg, ami ragaszkodik a tákolmányokhoz.
Akkor már csak az egyensúly kedvéért:
VálaszTörlésNekem is van egy álmom. Hogy egy napon a keresztények merik komolyan venni Isten szavát a HITÉLET kérdéseiben. Mernek neki engedelmeskedni az ÉLETVEZETÉSÜKKEL kapcsolatban. Álmom az, hogy egyszer majd a keresztények az életüket merik RÁÉPÍTENI arra, amit Isten mond (máskülönben miért keresztények?), és mernek annak megfelelően élni, AMIRE Isten teremtette őket. Ez az én álmom.
Ez is ugyanolyan veszély sajnos, mint a butaság. Ez ellen ki fog küzdeni? Egy erdélyi tesótól hallottam a példát: az a legrosszabb, mikor az élete végén az ember a létra tetején áll, és csak akkor veszi észre, hogy rossz falnak támasztotta neki...
Inf, úgy tudom te ezért is küzdesz. Sok sikert és jó szórakozást hozzá!
VálaszTörlésHa már érintitek a hit és a tudomány határterületeit: a Kalligram már 6 könyvet jelentetett meg a témában: Tudomány és Vallás sorozat. Szvsz. érdemes lenne erről is tudnunk, mert mások már rég bejárták azokat az utakat, amikre mi még csak készülődünk...
VálaszTörlés