Kutyák és emberek (2. rész)

Előadás anyagának keresgélése közben rátaláltam a polcomon a jegyzeteimre, amelyet Csányi Volmos előadásán készítettem még március elején. Az előadás címe: A kutya mint modell az
emberi viselkedés evolúció kutatásában.

Márciusban még nem foglalkoztatott a kutya-téma, ezért sokáig nem volt biztos, hogy elmegyek az előadásra. Aztán úgy döntöttem, hogy már csak Csányiért megéri, ezért párommal a lovak közé csaptunk, és elnyargaltunk még időben az egyetem előadótermébe.

Csányi Vilmos kutatócsoportjával régóta foglalkozik kutyákkal és farkasokkal. Vizsgálatuk célja, hogy felderítsék, milyen összefüggéseket mutat a kutyák, az emberek és egyéb fajok viselkedése.
A bevezetőben elhangzott, hogy a kutyák ma úgy élnek mint az emberek akkoriban, mikor még nem volt nyelv, azaz négylábú kedvenceink ki kell találják, mire gondol, mit érez a gazdi abból, ahogyan viselkedik.
Az ebek felvesznek olyan viselkedésformákat, melyeket emberek is használnak, de érdekes mód más állatoknál, például a csimpánzok közt nem találkozunk velük.
Olyan humán viselkedéskomplexekről volt szó, mint:

• csoportviselkedés - a közösségen belül kevés az agresszió, a szabályok dominálnak, a csoporttagok között rangsor alakul ki, sőt a pozíciókat nem csak személyek de szabályok, elvek is elfoglalhatják
• szinkronizáció - az érzelmi szinkronizáció eléréséhez empátia szükséges. Az állatokra nem jellemző a szinkronizáció, mivel ezt a viselkedést a fajtársak kihasználhatják. Erkölcs hiányában élelmet, párt lophatnak az egyedtől. Ilyen szinkronizált viselkedést mutat pl. egy énekkar, a táncoló pár vagy egy együttes tagjai. Egy szinkronizációs viselkedésforma az imitáció: ezzel a mechanizmussal tanul a gyermek az anyától. Kutatásban megfigyelték, hogy egyes cinkék, a kihelyezett tejesüvegek alufólia-fedelét felnyitva beleittak annak tartalmába. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan terjedt el ez a viselkedés. Előbb azt gondolták, hogy mint természetes, egy vásottabb madár rájött, hogy ha megkopogtatja a tejesüveg tetejét, akkor hozzájuthat a tejhez, majd ezt a társai, akik figyelték, hogyan járt el, kis idő alatt megtanulták. Aztán egy kutatócsoport úgy gondolta, nem elég az utcán megfigyelni a jelenséget, ezért bevitték a tejet is meg a madarakat is a laborba. Fogtak néhány cinkét, akik addig nem ismerték a tejhez jutás technikáját és egy egyedet akit előtte megtanítottak, hogyan is kell csinálni. Utóbbi rendszeresen rá is járt az üvegre, a többiek pedig köré gyűltek és csatlakoztak a lakomához. Egy idő után eltávolították a tudós cinkét, betették a tejet és figyelték mi történik. A cinkék az üveg köré gyűltek és nézegették hol is van az aki ki tudja nyitni, de ők nem láttak munkához. Több váltás után egy-egy türelmetlen egyed maga is rájött az üveg nyitjára, de más technikát alkalmazva. Ez tehát nem imitáció, hanem emuláció, a viselkedés funkcionális de nem formai másolata. Az állatokra általában nem jellemző az imitáció, nem képesek leutánozni mozgás- és viselkedésformákat, hanem saját módszert dolgoznak ki.
• konstrukciós képességek közzé tartozik az, hogy az emberek eszközöket, épületeket, művészeti alkotásokat képesek készíteni. Ugyan ide tartoznak a mimika és a mimézis valamint a nyelvhasználat és hiedelemrendszerek. Kutatók szerint a nyelv kialakulása előtt az emberek mimikával kommunikálták érzelmeiket és gondolataikat.
  

Az előadásban kiemelt helyet foglaltak még el az olyan vislekedéskomplexek mint a közös akciók (egy csapat közös vadászata), közös hiedelmek (a szellemhittől a kereszténységig), közös konstrukciók (az, hogy nekem is van beleszólásom a közösség életébe - különösen törzsekre jellemző, ahol a létszám nem haladja meg a 30-40 főt). Utóbbiból eredeztethető a hűség, az hogy saját érdekeinket a közösség érdekei mögé tudjuk helyezni (természetesen úgy, hogy ezen is nyerjünk).

A következő Kutyák és emberek bejegyzésben arra fogok kitérni, hogyan jelennek meg a fent említett, emberre jellemző viselkedésformák házi kedvenceink viselkedésében. Tehát folyt. köv.