2010. június 5., szombat

Isten vagy a pszichológus?

Egyik barátom komoly depresszióval küzdő alkoholbeteg. Tavaly nyáron látogattam meg utoljára őt, mikor is találkoztam a szüleivel. Akkoriban egészen rosszul állt a fiú szénája - nem sokkal korábban volt öngyilkossági kísérlete és a felgyűlt feszültséget önbántalmazással - karja vagdosásával - vezette le. A család komoly keresztény darab. Tudtam arról, hogy a szülei elutasítóak a külső segítségkérés iránt, különösen ha ez pszichológus, lelki gondozó személyében nyilvánul meg. "Nem a pszichológus fog segíteni Sanyin, hanem Isten! Mi csak Istenben bízunk!" (a név fiktív) - jött a válasz, mikor ottjártamkor felvetettem ezt a gyógyulási lehetőséget a szüleinek.


Bartos Károly lelkész és pszichológus előadása alapján írom a saját véleményemet.
Istent kizárni a tudomány bizonyos területeiről felesleges és nagyon romboló lehet. A lábtörésünkkel ortopéd orvoshoz, vagy sebészhez fordulunk. Ha a fogunk elviselhetetlenül fáj napok óta, akkor előbb-utóbb elmegyünk a fogorvoshoz. Miért gondoljuk akkor, hogy a lelki problémáinkkal csak Istent lehet zargatni? Legyünk következetesek! Szívinfarktusunk volt? - hagyjuk a kardiológust, imádkozzunk helyette gyógyulásért! Tüdőgyulladástól fulladozunk? - ugyan, elég lesz Istent kérni, és ő meggyógyít! Ha a testi bajainkkal orvoshoz fordulunk és ezt megfejeljük imákkal - tehát összefűzzük a spiritualitást és a tudományt - ne akarjuk a másodikat kizárni lelki betegségeink esetén sem! Ha a testünkre odafigyelünk tegyük ezt a lelkünkkel is. Test és lélek egy! Mindnyájan tudjuk, hogy a hosszan fennálló stressz előbb-utóbb szív és érrendszeri megbetegedésekhez vagy daganatos betegségekhez vezethet. Ezt pszichoszomatikus megbetegedésnek nevezzük. A lelki állapotunk kihat a testi egészségünkre is. (Megjegyzem, ez visszafelé ugyan olyan jól működik!) Ezért elmondhatjuk, hogy bármely gyógyulás akkor hatékony, ha megbízunk a gyógyszerben és a gyógyítóban. Ahhoz, hogy egy pszichológiai módszer hatékony legyen el kell fogadnunk, és alkalmaznunk. Ha nem tesszük, az olyan mint ha nem vennénk be a tablettát, amelyet az orvos felírt. Persze sokan - ahogy a kedves barátom is - még orvoshoz sem jutnak el, akkora gátakat alakítottak ki magukban a pszichológiával szemben.

Félelmekkel el vagyunk látva. A 21. század értelmiségi emberének elsődleges félelme intellektuális síkon jelentkezik. Tudok-e eleget ahhoz, hogy érvényesüljek a szakmámban? Már gyermekkorunktól elkezdik ránk pakolni a tudományokat, nem tartva szem előtt, hogy mi mások vagyunk. Pl. művészek és egyáltalán nincs érzékünk a matematikához. Mindenki egy kaptafára készül. Meg kell feleljünk a matektanár elvárásainak, egyetemi tanáraink elvárásainak vagy a munkaadónkénak. Elsősorban hölgyekre jellemző, hogy nem tudnak megfelelni annak a test-képnek amelyet a kor médiája sugároz feléjük. Kemény szorongásokat tud ez okozni, különösen serdülőknél. A ránk nehezedő nyomás csökkentésének egyik módszere ha álarcokat tartunk magunk elé.

A gyülekezetben elvárás az alázat gyakorlása a vezetővel szemben, mindegy milyen badarságokat talál ki. Egymással szemben a tagok szeretetet várnak el. Ezt sokan kihasználják, de egy igaz keresztény megbocsát és ki is békül! - hangzik a fáma. Új megtérő hamar kifaragja magának a vadonatúj álarcát, hisz ha nem tenne így egy-kettőre kint találná magát a gyülekezetből. Íme, kész egy új, rendes, kedves keresztény ember - aki mellesleg retteg attól, hogy saját gondolatai is vannak. Így készítjük mi a neurotikus embereket. Csak egy kérdés a jóhiszemű kollégákhoz: Aki mindig tökéletest játszik, aki mindig tudja mi az igazság (és ezzel együtt a menny kapujának a kulcsait birtokolja) az nem válik egy idő után farizeussá?
Isten közvetlenül gyógyít a biblia szövege által. Közvetve pedig a gyülekezet által gyógyítaNA, ha lenne olyan a közösségben akinek el lehetne mondani a feszültségeinket és moralizálás helyett megértést kapnánk tőle. (Ezzel még mindig gondom van, annyira átjárt ez a szellemiség. És ha épp nem moralizálok, akkor elméleteket gyártok, ahelyett, hogy egy egyszerű: Megértelek-et mondanék.)
Van egy határ, amit a gyülekezet már nem képes megoldani. Életünk során szereztünk olyan sebeket, melyeket védekezés képen a lelkünk legmélyére, a tudatalattiba szorítottunk. Sokunknak rengeteg mocsok, fájdalom rejtőzik lent. Olyan dolgok, amikről nem tudunk, de befolyásolják a viselkedésünket, az érzelmeinket és az életminőségünket. Ilyen helyzetben mi a teendő? Imádkozzunk gyógyulásért és üljünk a fenekünkön? Azok akik felismerik, hogy segítségre van szükségük, azoknak van kihez fordulniuk. Ilyen esetekben ott van a pszichológus vagy lelki gondozó, akinek a szaktudása megengedi, hogy a mély fájdalmainkat feltárja. Ő azért tanult, arra képezték ki, hogy meglássa a viselkedésünkből, beszédünkből, a múltunkból a be nem gyógyult, felszín alatt rohadó sebeinket, esetenként feltépje a heget, majd bekötözze azt.

Mi van ha a pszichológus nem keresztény?
Mk. 9, 38-40

7 megjegyzés :

  1. Szomorú.de néhány (jónéhány?) esetben igaz a jelenség... én is találkoztam a hozzáállással:Pszichológus= az ördög munkatársa. Persze,nem így kimondva. De a pszichológus is orvos... ha fáj a fogunk elmegyünk fogorvoshoz. Ha a pszichénk beteg,miért ne mehetnénk el pszichológushoz? Szerintem rossz tradícióról van szó,amire rá kell mutatni-ahogy Te is tetted,Norbs-köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Köszi Zsotza, és jó téged itt látni!

    VálaszTörlés
  3. Ugyanakkor Isten képes ma is gyógyítani, ezt ne felejsd el! Nyilván erre sem lehet sablont húzni, hiszen sok mindentől függ ez,nem fér bele egy kommentbe; másrészt ez Isten szuverén joga, nem "követelhetjük" Tőle jussként. De lehetőség van belekapaszkodni igei igazságokba, megfelelő, valódi hittel. Ha ez nincs meg, akkor botor dolog önszuggesztív jelleggel elutasítani az orvosi segítséget. A mérleg egyik serpenyőjére sem tudok határozottan ráállni, hiszen egyénfüggő, esetfüggő ez a dolog.

    VálaszTörlés
  4. Ezzel az a baj, hogy a pszichológusok nem egységes alapelvek szerint működnek, óriásiak az egyéni eltérések, a sajátos terápiás módszerek; attól kezdve, aki mindenkinek gyyógszert ír fel addig, aki ennek használatát a leghevesebben ellenzi. Sokszor még a diagnózis felállítása is teljesen egyénfüggő, nem egységes, stb. Szerintem a pszichológia óriásit alkotott, mint kutató, leíró, az emberi pszichét feltérképező tudomány; de mint alkalmazott tudomány annál kevésbé hatékony. Pl. a személyiségzavarokkal semmit sem tudnak kezdeni, ugyanis azokra hatástalanok a pirulák.
    Én nem venném egy kalap alá az orvoslással, mert a lelki elváltozások terén nem szerencsés valakire a beteg szót rásütni; bizonyos szempontból mindannyian betegek vagyunk, és mindnyájunknak gyógyulásra van szüksége. És sokszor pont a betegségtudat akadályozza az erősödést, hiszen felmentést ad a beilleszkedés alól, ami sok fájdalmas próbálkozással (és kudarccal) járna.
    De mint irodalom, hasznos és élvezetes, és az is jó, ha egy terápia az öngyógyításra biztat (tehát pl. felelősségvállalásra, új szokások kialakítására stb).
    Ami az alkoholistát illeti: Csernus doki azt mondta, a hozzá érkező szenvedélybetegekkel csak akkor foglalkozik, ha azok a maguk elhatározásából, önként keresték meg. Mert ha mások vitték hozzá, akkor egész biztosan értelmetlen és reménytelen a leszoktatás. Csak annak tud segíteni, aki maga is szabadulni akar.

    VálaszTörlés
  5. Egy pszichológus nem írhat fel gyógyszert, az a pszichiáter dolga, aki orvos. Jobb esetben szoros együttműködés van.

    VálaszTörlés
  6. Tudom. De akkor mást írok: szerintem az a jó lélekgyógyász, aki képes rávenni a pácienst arra, hogy saját maga tegyen önmagáért, a gyógyulásáért. Egy lélekgyógyász senkit sem képes meggyógyítani, nem élhet a betege helyett; csak abban segíthet, hogy "You can do it!"
    Példa: van egy ismerősöm, akit kb. 200 lánnyal csalt meg a férje; dühében ő is keresett egy (nős) szeretőt, és azzal kereste fel a pszichológust, hogy melyik férfit válassza, mert egyik se teszi boldoggá. A pszichológus azt tanácsolta: ne ezen rágódjon, inkább azzal törődjön, hogy neki magának legyen önálló élete, barátai, elfoglaltságai, szórakozásai, feladatai, sikerélményei; mert most annyira bizonytalan és függő, hogy képtelen dönteni. Ő viszont nem dönt helyette.
    Én ilyesmire gondolok, mint egyedül lehetséges lelki orvoslásra. (Egy keresztény mit válaszolna? Szerintem, hogy tartson ki a férje mellett és imádkozzon érte. De ettől szegény nő még zavartabbá és függőbbé válna).

    VálaszTörlés
  7. Köszi ribizlibogyó ezt.
    Teljesen így van. Ahogy a dokibácsi hiába szedi a gyógyszert helyettünk úgy a pszichológus sem tudja helyettünk megváltoztatni az életünket, de adhat nagyszerű módszereket erre.

    Azt írod, hogy a személyiségzavarokkal nem tud mit kezdeni a pszichológus. Úgy gondolom, hogy ezt nem jelenthetjük ki így. Viszont Jung szerint egy halom neurózis kezelésre meg se nyikkan. Ezek esetében meg kell tanulnunk velük együtt élni és ezzel javítani az életminőséget.

    VálaszTörlés