2010. április 28., szerda

Kutyák és emberek

Két emlősfajjal mindennél többet találkozom a jelenlegi munkám során. Az egyik a kutya, a másik az ember. Minap az egyik paneldzsungelben szembe jött velem két kutyus. Egyikőjük meglátott, és ugatni kezdett, amire én 'adrenalinszint növekedéssel reagáltam'. Régebben szereztem már sebeket hasonló találkozásokból. Határozottan haladtam tovább, és ahogy vártam, a hangosabbik szép lassan ki is került. Volt ott még egy kisebb, keverék is. A szájából hiányzott egy kis darab. Biztos egyik csatájában vesztette el. Összességében nem volt a legesztétikusabb látvány.
Az utóbbi állat láthatóan ismerkedni akart. Elkezdtem cöcögtetni, és ekkor megtörtént a csoda: elkezdte csóválni a farkát :)
Egy olyan ősi érzést éltem át, amit igen ritkán tapasztalok. Attól a pillanattól kezdve néhány percig ő az én kutyám lett. Utánam jött, néha megelőzött, visszanézett rám. Szeretet ébredt bennem ez iránt az állat iránt, akit akkor láttam először és valószínűleg utoljára. Csányi Vilmos előadásán hallottam erről. Az a pár ezer év, amit együtt töltöttünk - kutya és ember - nyomot hagyott mindkettőnkben.

Másik nap reggelén, egy szimpatikus srác ült mellettem a buszon. Általában ugyanakkor utazunk. Egészen tetszik az öltözködési stílusa, és noha egyszer sem beszélgettünk (ergo nem ismerem, csak a viselkedéséből tudok levonni következtetéseket) ennek ellenére számomra vonzó a kisugárzása. Egészen egyszerű dolog történt, aminek a megértéséhez tudnotok kell azt, hogy az elsődleges szeretetnyelvem az érintés. A térdem hozzá ért a térdéhez. Hm... Mindjárt be is villant, hogy ez mennyire gay már?! Aztán tudatosult bennem, hogy ezt a társadalmi nyomás mondatja velem, és erőt vettem magamon, teret engedve az előző érzésnek. Nincs ebben semmi ferdeség, sőt nagyon szép és természetes. Egészen érdekes volt. Azt tapasztaltam meg, amit korábban a kutyával. Egyek vagyunk. Egy csoport tagja. Mi, akik most itt ülünk egymás mellett a buszon, egy irány fele haladva. Ő is korán kel, valószínűleg suliba megy épp, én is, munkába. Átérzem a fájdalmát. :D Egy hordának a tagjai, akik hasonló nehézségekkel küzdenek.

Így állok a kutyákkal és az emberekkel.

2010. április 24., szombat

előétel

I love the sweet smell of dawn -
our unique daily opportunity to smell time,
to smell opportunity -
each morning being, a new beginning.
~Terri Guillemets

Azok részére írom ezt a bejegyzést akik keveset tudnak rólam.
Utolsó éves biológustan hallgató vagyok Kolozsváron, és a reggeleimet az utcán töltöm. Ez annak köszönhető, hogy lapkihordással keresem a betevőt. Van egy nagyon fontos következménye ennek a munkának. Az embernek van négy szabad órája hajnalban, mikor gyakorlatilag magával lehet. Egyedül, róva a város utcáit, miközben egy már automatizált robotmunkát végez. Unalmasnak tűnik, de lehet okosan csinálni!

Változatos a programom. Segítségemre van az mp3 lejátszóm és egy jó könyv.
A lejátszónak nagy hasznát lehet ám venni! Több hangoskönyvet is "kiolvastam" már séta közben. Mostanság pedig Feri atya előadásait élvezem. A jó könyvre a monotonság elkerülése végett van szükség. A buszon szoktam olvasni, most épp A viskó-t, de tervben van a Gyűrűk Ura második kötete is, ha addig kihúzom még a szakmában. Előszokott az is fordulni, hogy lényegi információra épp nincs kedvem. Ilyenkor zenét hallgatok. Mikor pedig végleg megcsömörlöttem a zajtól, a beszédtől, akkor kiveszem a fülhallgatókat.

Városi zajok. A reggel zajai. Kutyák ugatnak. Autók zúgnak el melletted. Jó reggelt kívánnak az emberek. Néha mosolyognak, legtöbbször semleges az arcuk. Van hogy szembe jön veled egy lány vagy egy srác. Suliba siethet. Szempárbajt vívtok. Néha te nyersz, néha egyszerre kapjátok el a tekintetetek.

Sok időm van gondolkodni ilyenkor. Főképp ezekbe a gondolatokba engedek majd betekintést. A gondolatokat mindig indukálja valami. Általában az előadás amit hallgatok vagy a könyv amit olvasok, az emberek akikkel találkozom. Van, hogy az emlékeim törnek elő, vagy épp a jövőről merengek. Mostanában egyre többször elkapott a vágy, hogy megosszam veletek ezeket.

Biztattatok néhányan, hogy blogoljak. Eltelt pár hónap míg rászántam magam. Remélem jó lesz nekem, és jó lesz nektek is.

Isten hozott az asztalomnál!