Egy stílusos operációs rendszer - Ubuntu 11.04

Megérkezett az Ubuntu operációs rendszer következő verziója, a Natty Narwhal (stílusos narvál). Jó néhány újítást hoz, amiket veletek is meg szeretnék ismertetni.

A telepítés egyre gyorsabb és egyszerűbb. Mindössze egy adathordozó (CD, pen-drive, stb.) és egy számítógép kell hozzá. Amint a végleges verzió elérhető lesz közzéteszem az elérhetőségét. A letöltött Live CD varázsa, hogy tényleg élő - miután bedobtuk a meghajtóba azonnal választhatunk, hogy ki szeretnénk próbálni az operációs rendszert vagy már telepítjük is. Ha az első mellett döntünk majd minden funkciót élvezhetünk, persze kissé lassabban mint a telepített verzió esetén. A telepítés az én hat éves Bözsimen (sok mindent látott már az öreglány...) körülbelül húsz percet vesz igénybe. Ez idő alatt, a telepítéssel párhuzamosan az Ubuntu elkéri a szükséges információkat (időzóna, használati nyelv, felhasználónév és jelszó) valamint arra is rákérdez, hogy szeretnénk-e telepíteni a jogvédett file-formátumok lejátszásához szükséges bővítményeket (mp3, flash, wma, stb. ). Miután mi bemutatkoztunk, operációs rendszerünk is bemutatkozik egy ízléses diavetítés formájában.

Újraindítás után új felhasználói élmény fogad. A narvál újítása a Unity kezelőfelület, mely forradalmasítani próbálja egyéb modern társaival együtt (pl. Gnome Shell) számítógépünk kezelését. Koncepciója az, hogy a 21. század első évtizedében lejárt már a Microsoft Windows által bevezetett ablakos-tálcás, menüsorös, kezelőfelületek ideje. Helyette valami újra, jobbra, és egyszerűbbre van szükség, mely operatívabbá teszi munkánkat. A programjaink ikonjait ezután nem az asztalon helyezzük el (bár erre is van lehetőség). A leggyakrabban használt programok a bal oldali új panelről indíthatók. Egyéb programok elérésére pedig ott van a Unity kezelőfelülete (dash), melyben egyszerű kereséssel megtalálhatjuk a szükséges alkalmazást, illetve innen telepíthetjük is azt. Ugyanitt kereshetünk rá azokra a file-okra melyeket kezeltünk a számítógépen. Mindezt a munkát az újonnan integrált Zeitgeist nevű, háttérben futó program teszi lehetővé. A Zeitgeist intelligensen összekapcsolja a kezelt file-okat és programokat vagy akár webes keresgélésünket számítógépes szokásainkkal, ismét csak azért, hogy leegyszerűsödjön a munkánk.

A programfelhozatalban is történtek változások. Az Ubuntu új zenelejátszója a Banshee. Mivel Mozziláék hosszú vajúdás után sikeresen kiadták a Firefox 4-et (html5 támogatással végre!), ez is bekerült a csomagba. Az OpenOffice irodai csomagot pedig a LibreOffice váltotta fel. Az alkalmazás indításakor szembetűnik, hogy eltűnt a megszokott menüsáv. A függőleges hely kihasználása érdekében mostantól kezdve az alkalmazások menüsávja a felső tálcán jelenik majd meg, ha az egérrel felé lebegtetünk.

A számítási felhő (cloud) elérése ma már alapkövetelménynek tekinthető file-jaink megosztásának egyszerűsítése érdekében. Az Ubuntu One alkalmazás és szolgáltatás ennél többre képes. Lehetőségünk van címjegyzékünk vagy zenéink megosztására illetve zenevásárlásra is. Android alapú telefonokra és Windows operációs rendszerre is rendelkezésünkre áll már az alkalmazás, amellyel könnyedén elérhetjük és szinkronizálhatjuk eszközeinket.

Ezeket az újításokat tartom fontosnak. A felhasználói élmény teljesen megváltozott. Érdemes kipróbálni két nap múlva!

Jah, és nem utolsó sorban itt ez a videó! :D

Friss hír!

A Canonical cég, mely az Ubuntu mögött áll limitált időre lehetővé tette, hogy bárki online kipróbálhassa az új verziót. Ehhez mindössze regisztrálnod kell egy Ubuntu Single Sign On fiókot és belépned a következő link alatt:

http://try-ubuntu-beta.ec42.net/

Ingyenes operációs rendszert ingyenes próbakörre? Hm... 

Modern mitológia

4.5 milliárd évvel ezelőtt született és csakhamar az élet bölcsőjéül szegődött. 3.5 milliárd évig szolgált otthonul távoli és közeli rokonainknak. Az utóbbi 300.000 évben bennünket embereket is a kegyeibe fogadott, de mint kiderült hálátlan gyermekei vagyunk. 

Április 22-e a Föld napja. Ünnepeljük az életet!

Home (Otthonunk) című teljes videó elérhető ide kattintva.

Az asztal körül

Az eukharisztiáról a következőket, így végezzétek: először a kehely fölött: - Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! A kenyértörésről pedig a következőképpen: Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké! Ahogyan a kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké!

[...]

Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké!

A tizenkét apostol tanítása (Didakhé), részlet - Kr. u. 100 körülről

Milyen érzés tévedni?

A válasz: - olyan mintha igazad lenne. És tényleg. Jómagam is téves elképzeléssel éltem több évig. Az elképzelésem neve "teremtéselmélet". Olyan volt, mintha igazam lett volna. A szégyenérzet és a félelem a kétellyel együtt jelent meg bennem. Most, így kevésbé naivan biztos vagyok benne, hogy van jó pár téves hipotézis és elképzelés a fejemben emberekkel, helyzetekkel, tényekkel kapcsolatban, amiről fogalmam sincs. Miért félünk tévedni? Ez a mai téma.

Mintha szilárd talajon állnánk!

Az írásra ez alkalommal a TED.com-on közzétett egyik előadás késztetett. 
Kathryn Schulz "tévedéskutató" arra adta a fejét, hogy kiderítse mi zajlik bennünk, hogyan viselkedünk, mikor hibázunk és akkor mikor ez kiderül. (videó a bejegyzés végén)


A gyerekeket arra szocializáljuk, hogy jól teljesítsenek. Az iskolában az kap elismerést aki a jegyek ranglétráján egyre feljebb és feljebb kúszik, de mivel van egy felső határ, a gyerkőcök azzal a helyzettel kerülnek szembe, hogy akkor kitűnőek, ha tartani tudják a szintet. Gyakran a családban is megerősítik ezt a hazugságot. A kisfiú rossz jegyet vitt haza, ezért az édesapja azt mondta neki, hogy nem ér semmit, és ha így folytatja utcaseprő lesz belőle. A gyerkőcnek lehet tetszene is ez a perspektíva, azonban az apja hangneméből ítélve az valami rossz lehet. A végeredmény az, hogy gimnazistaként már tudjuk, ha akár csak egyszer is tévednek, az egész életünket elszúrhatjuk. Tényleg?


A bevezetőből és a képből már kitűnhetett, a tévedésben lenni olyan mintha igazunk lenne. Ezt nevezi Schulz "hiba-vakságnak" és ez az egyik oka annak, hogy szinte egyértelmű számunkra, hogy mikor igazunk van, akkor igazunk van. Egészen addig áll fent ez az állapot, míg valami ki nem billent minket ebből a biztonságunkból. 


Térjünk vissza a kisfiúra, aki épp most tudta meg a hatalmas prófétától, az apjától, hogy kukás lesz belőle, ami az apja hangerejéből és ujjlengetéséből ítélve valami rossz dolog, és amúgy sem ér semmit. Ha hibázok akkor velem valami baj van - vonja le a logikus következtetést. Hisz az apja épp most közölte ezt vele indirekt módon. 
Középiskolában, vagy egyetemen biztos halottunk már olyanról, aki olvasta, hogy valahol az Északi-sarkon előfordult valakivel, hogy meg volt győződve arról, hogy az év végi dolgozata nagyobb jegyet érdemel, mert itt és itt a kérdés nem volt egyértelmű, ő helyesen válaszolt, és amúgy is a tanár a hülye. Biztos vagyok benne, hogy ez közületek senkivel sem fordult elő! :P
Jobb nekünk ha úgy gondoljuk, hogy igazunk van, mert így okosnak, termékenynek érezhetjük magunkat. Biztonságban érezhetjük magunkat. Ha tévedünk, mi változik? Nem veszélyes ez egy kicsit? Mindig az érzéseink után loholni és igazítani az életünket?


Egyes vallásos embereken nagyszerűen tanulmányozható a fenti séma. Ha én hiszem, hogy nekem igazam van, és azt is, hogy a másik csoport téved, akkor felvetődik a kérdés: hogyan magyarázom meg nekik, hogy tévednek? És mi van akkor, ha azzal bombáznak, hogy nincs igazam? Mivel, hogyan védekezek attól, hogy levegyék a kendőt a szememről? Lehet, hogy kiderülne, hogy tévedek. Akkor már jobb nekem így. 
Három feltételezést szoktunk azokra alkalmazni, akik másképp gondolkodnak:

1. ignoránsak - egyszerűen nem rendelkeznek azzal az információhalmazzal amivel mi igen, de ha nagylelkűen megosztjuk velük, majd a pártunkra állnak.
2. idióták - ha kiderül, hogy minden ténnyel rendelkeznek amivel mi, mégis másképp gondolkodnak nincs ésszerűbb feltételezés. Hisz nekünk van igazunk! Ha képtelenek összerakni a meglévő információkat a helyes módon, nyilvánvalóan hülyék.
3. gonoszak - ezt a szintet már csak az intelligensebbjeink ütik meg. Nyilvánvaló, hogy a másik csoportnak minden információja megvan ami nekünk, így biztos rá is jöttek a valóságra, de elferdítik saját ártó céljaik elérése érdekében.

Ezen feltételezéseinktől indíttatva sok rosszat tudunk egymásnak okozni.


Az előadás legmegfogóbb része az volt számomra, amiben Schulz kijelenti: "Elméd nem azért csodálatos mert úgy ragadja meg a világot, ahogy az van, hanem mert úgy, ahogy az nincs."

Rájöttél, hogy tévedtél? - milyen érzés?

recska

A napokban többször felmerült körülöttem egy kérdés, amely leginkább a tinédzsereket érinti, de keresztények gyakran hosszú évekig nem találják rá a választ. Mivel volt egy szabad reggelem (ami meglehetősen furcsa egy pihenős este után - ilyen kombinációban nemigen találkoztam velük mostanában) gondoltam kifejtem az önkielégítés témáját, úgy, ahogyan én látom.

tesók. én is azt vallom, h. az önkielégítés bűn. a cikkben(Bűn-e az önkielégítés?), nagyon szép sztori jelenik meg, és szerintem benne van a szabadulás kulcsa is(vagy legalább a kulcstartó). Miért nem említitek azt, hogy Istentől kérni kellene a szabadulást???(az imádság a lényeg). ebből a bűnből is CSAK Ő tud megszabadítani. ne várjuk mi az éjszakákat, h. utána majd könnyebb lesz. küzdeni kell, mert az Úr ad erőt nekünk küzdeni, mindig annyit, amennyire szükségünk van. ezeket úgy írom, h. én is átélem mindazt, amit az a 90%, de hiszem, h. van reményem a szabadulásra. Istennek célja lehet(hiszem, h. van is) ezzel a dologgal az életünkben(mert az Ő gondolatai nem a mi gondolataink!). a Sátánt is saját céljaira használja. véleményem szerint Jézus kijelentése a kívánságról meg az asszonyról, aláássa, azt, h. nem bűn az önkielégítés. tesók tanuljunk meg várni, és bármily furcsa, küzdeni! mert Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!(2Móz 14,14)

 Jómagam 2006. június 18-i hozzászólása az igeforum.com maszturbációról szóló topikjában

Rég nem jutott már eszembe az önkielégítés mint téma, azonban egy-egy tegnap előtti és tegnapi beszélgetés kapcsán ismét előjött a múlt homályából. A fórumos bejegyzés óta megváltozott a véleményem róla. Hozzá teszem: hála Istennek! Már-már szégyelltem magam, mikor olvastam a fenti szöveget. "Korábban így gondolkodtam?" Valamiért a hányinger környékezett ettől a bejegyzéstől. No, most hogy sikerült megteremtenem a hangulatot, lássuk, miről is szeretnék beszélni. :D

A fogság áldásai

Tizenéves korban természetes és egészséges jelenség a kíváncsiság. Akaratosak vagyunk, feszegetjük a saját határainkat (is), azért, hogy egyáltalán tudomást szerezhessünk róluk. A biológiai érésünkkel együtt bekövetkezik a serdülőkor, ezzel együtt beköszönt a szexuális vágy. Ez nem csak testileg, hanem lelkünkben is kifejeződik. Mindannyian ismerjük és emlékezhetünk az erős vagy kevésbé erős szexuális vonzalomra, amit a fejlődő, még krízisben levő lelkünk megtapasztalt tizenévesen. Azt se tudtuk mit csináljunk kínunkban. Tinédzsernek lenni hatalmas áldás és néha elviselhetetlen átok egyszerre. Különösen igaz ez a keresztény fiatalokra. Gyülekezetbe tartozó fiatalként a gyülekezet szabályai megfelelő korlátokat nyújtanak a lélek fejlődésében egy adott irány felvételéhez. Belátom, ezek a szabályok esetemben jó kapaszkodóul szolgáltak ezeknek az extrém nehéz éveknek az átvészelésében. 

Az eredeti kampányról.

A maszturbáció kérdése általában tabutéma úgy a gyülekezetben, mint a fiatalok között. A fiatal nem is hozza fel, ha nem érez teljes bizalmat a közösség iránt. Még csak az hiányozna neki, hogy e miatt kiközösítsék, és teljesen kicsússzon alóla az a kevés talaj is, amit a gyülekezetben, a csoportban megtalált. Nincs ez minden társadalomban így. Elő-elő fordulnak a piacon és az interneten olyan, általában konzervatív körökből származó oktatófilmek, cikkek és bejegyzések, ahonnan egy magamfajta tinédzser valamiféle választ talál kérdéseire. Hogy legtöbben miért épp a tiltó válaszokkal találkozunk nem tudom. Érdekes kérdés. Talán a mainstream kereszténységnek nincs más válasza, vagy ha van azt elhallgatja.

Én először, akkor már igen csak űztem az "ipart", egy vallásilag független könyvben, egy szexuális felvilágosító irományban találkoztam azzal a gondolattal, hogy a Római Katolikus egyház Ónán példájára hivatkozva tiltja és bűnként könyveli el a maszturbációt. Ez meg is tette a maga hatását. Úgy képzeltem akkor tetszhetek Istennek, ha tökéletesen betartom a szabályait. Kis időn belül szépen el is kezdtem próbálkozni, úgy gondoltam nem lehet gond. Isten olyan hatalmas, nem jelenthet neki problémát ez a rossz szokás. Olyan lehet mint a dohányzás, függőség. Sok helyen olvastam is, hogy van olyan, hogy pornófüggőség, akkor biztos a maszti is olyan. Lehet nem kell mondanom, hogy első alkalommal nem sikerült leálljak. Se másodszor. Se harmadszor. Sok száz próbálkozás és sok száz elbukás övezi ezeket a próbálkozásokat a legtöbbünk életében, ami sok száz kudarcélményt jelent. Isten nem lehet a hibás, így magunkra kenjük. Biztosan én nem tettem meg a részem. Én nem voltam elég kitartó. Én nem imádkoztam eleget, elég jól, elég áhítattal. Én vagyok az, akin Isten nem segít. Aztán olvastam sikertörténeteket. Olyan fiatal srácokról, akik le tudtak állni, és már hetek-hónapok, egyesek évek óta nem recskáztak. Ha nagyon el szeretnél érni valamit, könnyen elhiszed hogy másoknak, akik hasonlók hozzád sikerült, így biztosítva magad arról, hogy ha neki igen, nekem is fog. Aztán következett még száz ilyen sorminta szerű esemény. Néha teljes fásultság követte a "bukást" - ó erről olvastam keresztény irodalomban, ezt maga a maszturbáció okozza, kimossa az érzelmeket. Máskor teljes kétségbeesés. Ez utóbbi esetekben minden másnál közelebb éreztem magamhoz Istent. Ezt nevezném áldásnak ebben a fogságban. És nem, nem az önkielégítés fogságára gondolok, hanem erre az ördögi körre amibe belekerül az egészséges, fejlődő keresztény ifjú. Arra a következtetésre jutottam mostanra, hogy ez az isteni közelség indirekte ismétlést kívánt. Hisz ha ebben a helyzetben találkozhatok legintenzívebben Istennel, akkor újra és újra el kell jutnom idáig. Ez valójában önbecsapás, mégis mint érzés, Isten jelenléte, az a tudat, hogy ott áll melletted, az eltévelyedett fiú mellett sokat segített a hitem fejlődésében.

A szabadulás kulcsa - reloaded

Tapasztalataim szerint egy mód van a maszturbáció-bűntudat-bűnbánat-maszturbáció-bűntudat-stb. körből való szabadulásra. Gondolkodni kell. Egy barátom is megerősítette ezt a véleményem, mikor elmondta, számára az jelentette a szabadulást, hogy rájött, semmilyen bibliai ige nem igazolja konkrétan az önkielégítés bűn mivoltát. Ő teológus, neki ez jelentette a kiutat. Én a természettudományok és a pszichológia felé fordultam. Jah, és van még egy fontos dolog. Nem elég csak gondolkodni, merni kell ismét feltenni a kérdést: bűn az önkielégítés? Vagy ha azonnal nem is megy ilyen direkten, elég csak felvillantani az a gondolatainkban: előfordulhatnak olyan esetek, mikor nem bűn? Ezek a kérdések bátorságot és önállóságot feltételeznek. Azt, hogy oda merek állni Isten elé, s nem az annyit olvasott könyvekre, nem a sok tíz film mondataira hivatkozva beszélgetni vele a kérdésről, hanem saját érzéseimet megfogalmazva neki, őszintén kételkedni. Hm, nem fogja összevonni a szemöldökét :)

Ez a rész főleg azoknak a fiataloknak szól, akik a kulcsszavakra keresve valahogy eljutottak a blogomig. Ha felmerült benned az, hogy minden rendben van az önkielégítéssel, bátran mondom neked, minden rendben van vele.

Statisztikák - made in China

Amit még megjegyeznék, hogy mikor a maszturbációhoz és a pornóhoz kapcsolódó kérdésekről beszélgetünk, fontos észben tartanunk, hogy ne általánosítsunk. A tiltó könyvek és cikkek, gyakran hivatkoznak elriasztó példára. "A hosszan tartó önkielégítés rontja a szexuális teljesítményt a párkapcsolatban, és korai magömléshez vezet". Igen, biztos vagyok benne, hogy vannak esetek, akikkel ez megtörtént. Vannak olyan emberek, akik számára valamiért annyira létfontosságúvá vált a recskázás (itt nem tinédzserekről, hanem fiatal felnőttekről és felnőttekről beszélek), hogy befolyásolja a hétköznapi életüket. De ezek szerint akkor jobb, ha nem tanulunk meg autót vezetni, mert hallhatunk olyanokról, akik kocsifüggővé váltak. 

Nem szabad elfelejteni, hogy olyan nincs, hogy mindenki. Emberek vannak, mindenki saját családtörténettel, sebekkel és kényszeres dolgokkal.

Mit gondoltok?