2010. május 27., csütörtök

istenképek (1.)

Mindenkinek van, függetlenül attól, hogy keresztény-e az illető vagy sem. Hogy hisz-e valamilyen felsőbbrendű hatalomban vagy sem. Legfeljebb máshogy nevezi. Olvastam egy cikket (akkor még elérhető volt ingyen), mely szerint nehezebb időkben (háborúk, éhínségek stb.) robbanásszerűen megnő a különböző felekezetekhez és vallásokhoz tartozók létszáma. A cikk írója szerint már gyermekkorunktól az agyunk képes képzelt lények megalkotására. Ezért természetes, hogy a kisgyerekeknek képzelt barátaik vannak, és hogy szószerintiségükben átélik a tündérek és koboldok világát. Hipotézisük úgy hangzik, hogy ez a gyermekkori képzelt barát felnőtt korra valamelyest megmarad - illetve átátalakul - és kialakul belőle az isten-képzet. Az, hogy valaki figyel ránk, szeret minket.
Mint annyi mindennek, ennek is evolúciós hátteret tulajdonítanak. Nem is olyan nehéz ezt megérteni: Az ősemberek hordákban éltek. Az aki egyedül maradt szinte biztos halálra volt ítélve. Sokkal nagyobb eséllyel indulhatott az egyedüllétének az az emberelőd, aki képes volt meggyőződésesen valamilyen lényt maga mellé vagy felé képzelni, hisz mindjárt kicsit közelebb volt a szokásos állapotokhoz. Ha nem is fizikálisan, de lelkiekben. Az pedig már fél - ha nem háromnegyed - siker. Mindenkire rábízom, hogy eméssze meg azokat amiket fentebb olvasott. Hogy mi lesz a kimenete (nem a legmegfelelőbb szóképekből inspirálódok ma úgy hiszem :D) azt majd a hozzászólásokban láthatjuk.

Amikor istenképről beszélünk a kérdés amely el kell hangozzon: Milyen az isten? Furcsa lehet ez a kérdés ateistáknak. Az ő esetükben: Milyen az isten, akiben nem hiszel?
A kérdésekre vannak teológiai válaszok és nem teológiai válaszok. Teológiai válasznak nevezem azokat, amelyek a szokásos sablonba beleillenek: isten jóságos, isten szerető stb., vagy amelyek nem a kérdezett felé való viszonyáról szólnak: isten örök, isten háromság. Ezek mind hozzátartoznak az istenről alkotott képünkhöz és semmiképpen sem kevesebbek mint azok a válaszok amelyeket személyes válasznak neveznék.

Amikor személyes választ keresünk a kérdésre - Milyen isten? - akkor olyan válaszok is megengedettek, amelyek sok gyülekezetben nem hangozhatnának el. Ezek a válaszok általában nem a biblia-ismeretünkből fakadnak, hanem az élettapasztalatunkból.
Innen következik, hogy istennek van egy személyes oldala. Istennek ezt az oldalát abból építjük fel, milyen volt az apánkkal, anyánkkal való viszonyunk. Egyáltalán ismertük-e őket? Abból, hogy hogyan tudtuk feldolgozni szeretett nagybácsink halálát. Abból, hogy gyermekkorunkban a nagynéni szexuálisan bántalmazott-e vagy sem. És így tovább. Sebeink és örömeink mind benne vannak ebben az istenképben.

Azt tapasztalom, hogy a teológiai istenképünkkel sokkal inkább tisztában vagyunk, mint a személyessel, pedig mi keresztények inkább erre fektetnénk a hangsúlyt, ha tudnánk, hogyan is kezdjünk neki.

Szeretnétek belelátni, milyen az istenről alkotott teológiai és személyes képetek? Próbáljuk meg.

Azt kérem tőletek, hogy nézegessétek az alábbi tíz képet. Válasszátok ki azt, amely a legszimpatikusabb nektek. (Mennyiben hasonlít a kép ahhoz, ahogy én látom Istent). Aztán ha szeretnétek írjátok le hozzászólásba, hogy melyik képet választottátok, és hogy miért épp azt. Ha akartok személyes dolgokat is elárulhattok (pl. azért a cipős képet választottam, mert mikor tíz éves voltam kitörtem édesanyám cipőjének a sarkát, és anyám jól felpofozott), de ez egyáltalán nem kötelező. Általánosságban is lehet beszélni.

A képeket nézzétek meg újra és újra, ameddig szükségesnek érzitek. A kép számát a kép alsó szegélyén találjátok.



A következő kérdésekre válaszoljatok:
  • Miért azt a képet választottam?
  • Milyen személyes élményem fűződik a képhez? (ez opcionális)

18 megjegyzés :

  1. Csak egy képet lehet választani? Én az első és utolsó között vacilálok. :-)

    VálaszTörlés
  2. Igen, csak egy képet!
    Természetesen sok képből tevődik össze az istenképünk. Lehet mindet be tudnánk válogatni valamilyen kritérium szerint. De most, az egyszerűség kedvéért a legerősebbet keressük. Szóval? 1-10.? vagy esetleg más? :D

    VálaszTörlés
  3. 3.
    Kifejteni majd az új blogban fogom. ;)

    VálaszTörlés
  4. Érdekes a hármas. Alig várom már, hogy miért!
    Mikor lesz az új blog készen?

    Apropó, ha mindenki választott és írt már, lesz folytatása is a témának!

    VálaszTörlés
  5. nekem is a 3-as a szimpatikus, és az nekem magba foglalja az 1-est és 2-est is. :] csak egyet nehéz választani. de mostanában az én Istenem nem problémázik azokon a dolgokon, amiken a szolgái igen -- talán ez a legjellemzőbb. :]

    VálaszTörlés
  6. Miért választottad a harmadikat?
    Hogy megkönnyítsük a kommunikációt itt, kérem írjátok meg ha nem kívántok válaszolni bármelyik kérdésre (pl. erre).

    VálaszTörlés
  7. Mert úgy gondolom, hogy Isten több annál, mint amit egy-egy bibliai kép (pl. a jó pásztor, vagy a tékozló fiú apja stb.) kifejez róla. Ezek olyan képek, mint egy egy darabja a mozaiknak, de a teljes kép ettől összetettebb. Ezért találó önmegnevezése Istennek a "Vagyok, aki vagyok".

    VálaszTörlés
  8. Ez egy jó meglátás infa. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  9. Én az ötödik képet választom, mert arra volt a legjobb érzés nézni. Persze mondhatom azt is, abban fejeződött ki a legtöbb érzelem, az volt a leginkább bensőséges. Nyilván szerepet játszik ebben a szemkontaktus, a mosoly, az odabújás, a látható bizalom; talán még a ruha rózsaszínje és a bőr barnasága is. Ha Istenhez kellene társítanom, akkor ez az egyetlen kép, ami nem okozott feszültséget, szorongást.

    VálaszTörlés
  10. Én is az ötödiket. Nekem szabadságot, örömöt, szeretetet, összetartozást fejez ki a kép. Bizalmat, melegséget a színek által. Számomra is egy szorongásmentes, szabad istenképzet társítható hozzá.

    VálaszTörlés
  11. Nehéz választani. Igazából választani egyett nehéz, mert akinél az a domináns, hogy Isten nagy kegyelmű, de a bírós kép idegen tőle, ismét torz látása van Istenről és fordítva is igaz és végig lehetne zongorzni ezt az összes képpel.

    Páran a földgömböst választották, mert abba tán beletartozhat az előtte levő pár is, no de azok is pont olyannyira fontosak mint a földes kép után levők, így megint csak arra törekszik az ember, hogy belepréselje egy képbe az Isten tulajdonságait azt amit Istenből lát.

    Így hát ez a sokféle kép akkor válik teljes egésszé, ha igei által ismeri meg Istent,mert akkor nem válik az Istenképe reálissá.

    Persze ha nem ismerjük az igét, akkor is van Istenképünk ami kétféle többnyire:
    1. Isten szeret (bünről nem is tudunk, de nem is érdekel), megbocsátó, mindent elnézz
    2. törvénykező, agyoncsapó

    Ha megtértünk és hallgatjuk a tanításokat, akkor ha torz a tanítás torz Istenképünk lesz,mert az ige által ismerjük meg Istent. És akkor lesz az, hogy némelyek automatának tekintik Istent , aki azért van ,hogy kielégítse minden vágyát, másoknál szerető Isten lesz, akinek nem számít, ha bünben él, megint más másra jut..

    Szal ez a válasz egy képet nekem nehéz..:D

    VálaszTörlés
  12. "Így hát ez a sokféle kép akkor válik teljes egésszé, ha igei által ismeri meg Istent,mert akkor nem válik az Istenképe reálissá. "

    Ezt akartam írni:
    Így hát ez a sokféle kép, akkor válik teljes egésszé, ha ige által ismeri meg Istent,mert akkor válik az Istenképe torzulás mentessé.

    VálaszTörlés
  13. Vagy mindent agyon bonyolítok... :D

    VálaszTörlés
  14. Az utóbbi de sebaj.
    A lényeg, hogy azt a képet válaszd ami tetszik, anélkül, hogy teológiát vinnél bele. Hátha így könnyebb lesz.

    VálaszTörlés
  15. 2

    Szenvedélyesen együttérző, mindenestül elfogadó, elnéző, megbocsátó, újrakezdést biztosító, stb.

    VálaszTörlés
  16. Várjuk a második részt. :]

    VálaszTörlés
  17. Megy érte a küzdelem. Az imaharc :D :P

    VálaszTörlés