2010. október 1., péntek

mémgép percek

1976-ban Richard Dawkins könyvében, az Önző génben tűnnek fel először ezek a megfoghatatlan, nem materiális, mégis sokak szerint létező entitások, a mémek.



Több ezer éve ismert tény, hogy az élő szervezetek egyes tulajdonságai generációról generációra öröklődnek. A mindenki által ismert Gregor Mendel, aki borsónövények magját vizsgálta, tulajdonságaik alapján rájött, hogy valamiféle mintázatot követnek ezek az öröklődő tulajdonságok. Egyik generációban eltűnnek, aztán ismét megjelennek. Ekkor már igen csak a levegőben lebegett a gondolat, hogy az élőlények tulajdonságait valamiféle - magában az élőlényben levő - belső tényező határozza meg.
A gén fogalmát Wilhelm Johannsen dán botanikus 1909-ben használta először, mint az öröklődés anyagi és funkcionális egységét. Ekkor még nem tudták, hol és milyen formában van jelen a tulajdonságokat kódoló információ. Valósnak tűnt az a hipotézis, hogy a test tulajdonságait az építőkövek milyensége határozza meg, így sokan úgy gondolták, hogy az információhordozók a sejteket felépítő fehérjék.
Egyesek viszont az akkoriban a sejt élete szempontjából fölöslegesnek tűnő nukleinsavakat pécézték ki erre a szerepre. Watson és Crick nemsokára felfedezte a DNS kettős hélix szerkezetét Morgan pedig kimutatta, hogy a gének a kromoszómákon helyezkednek el. Ezzel robbanásszerű fejlődésnek indult a genetika tudománya.

A génekre tekinthetünk úgy, mint olyan vegyi anyag szakaszokra (DNS darabokra), melyeknek tulajdonsága, hogy:
  • másolódnak - létrehozva önmaguk másolatát
  • mutálódnak - a másolási hibák következtében megváltoztatják információtartalmukat
  • szelektálódnak - egyesek alkalmasabbak másolásra, több példányt hoznak létre, míg mások kevésbé alkalmasak
Ezzel a három nagyon egyszerű eseménnyel egy rendszer képes önmagában rendet teremteni a káoszból. Ezeket az entitásokat replikátoroknak nevezhetjük. A gének replikátorok.

Dawkins úgy gondolta nem csak anyagi replikátorok léteznek.
Nézzünk csak körül. Melyek azok a dolgok a társadalomban, amelyek másolódnak, változnak és néha eltűnnek?
Vegyük példaként a mobiltelefonokat. Pontosabban azt, hogy mobiltelefonja mindenkinek kell legyen! Miért? Hogy mindig elérhetők legyünk bármilyen ügyben. Emlékszem milyen izgalommal vettem kézbe az első mobiltelefonom ötödikes koromban. És arra is, mekkora verseny folyt a srácok között: kinek tud többet, kinek jobb a mobilja? Ezek a kis marokszerkentyűk élettelen tárgyak, mégis hatalmas hatással vannak az agyunkra. Ugyanis a mémek itt, az agyunkban tanyáznak. Mi a céljuk? Hogy minél több példányban megjelenjenek, minél több ember agyában.
Jó mód a terjesztésükre egy reklám.




Már annyira ismerjük a fenti márkát, hogy ebben a reklámban el sem kell hangozzon a mobiltelefon szó. Sőt a legtöbb szolgáltató nem is a maroktelefonokat reklámozza, hanem szolgáltatásait. A mobiltelefon-mém nagyon trükkös. Drót nélküli hívás nincs mobil nélkül, ezért elég csak a hívás lehetőségét reklámozni (sőt még azt sem, elég a logó felvillantása), és máris erősödik a mobil-mém a fejünkben.

Rengeteg ilyen mém él bennünk. A divattól kezdve a vallásokon át a Coca-Cola-ig.
Ezért mi nem csak géngépek, de mémgépek is vagyunk.

6 megjegyzés :

  1. Nekem csak az a kérdésem, hogy miként keletkeztek ezek a nem materiális entitások? Egyáltalán, ha nem materiálisak, akkor a létezés mely síkján találhatóak? Megismerhető-e az a létsík? Stb.
    Valahol értem én Dawkins erőlködését, de végeredményben nekem csak annyi jön le, hogy egy unszimpatikus teista metafizikai világképet lecserél egy számára szimpatikus ateista metafizikai világképre. Amiben a vezérelv az önzés.
    Hmmm...
    Vajon volt gyerekszobája?

    VálaszTörlés
  2. Ha jól értem, a mémek annyira nem materiálisak mint egy gondolat. Mondhatnánk úgy, a mémek olyan gondolatok, melyek elterjednek az emberek között, és alkalmazható rájuk a darwini szabályok.

    Tehát ha nagyon pragmatikusak akarunk lenni, visszavezethetők a neuronok összhangjára, akár csak a gondolataink, érzéseink. Így materiálissá válnak.

    Az "önzés" a rendszerből ered. Tegyük fel, hogy van egy kezdeti replikátorunk. Legfőbb tulajdonsága, hogy magáról másolatokat képez. Ilyen szempontból egy PCR-ban levő DNS darab önző. Nem is tud önzetlen lenni. Dawkins a replikátoroknak ezen tulajdonságát vetíti rá az élővilágra, és azt találja, hogy nagyon jól beleillenek az élőlények ebbe a sémába.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nekem azért büdös ez a memetika, mert eléggé immúnis vagyok a reklámokra. Amúgy ha már reklám, érdemes ezt megnézni: http://vids.myspace.com/index.cfm?fuseaction=vids.individual&videoid=63030622

    VálaszTörlés
  4. Kösz a videót berci!

    Nagyon kemény az amit csinálunk egymással a pénzért, meg még több pénzért.

    VálaszTörlés
  5. "Mi a céljuk?"
    alapvető tévedés. mint az élővilág esetén is - nem cél, hanem tulajdonság.

    VálaszTörlés
  6. Alapvető tévedés azt hinni, hogy nem használható a "cél" azért, hogy érthetőbb legyen az emberek számára egy jelenség.

    Ennek ellenére természetesen a tulajdonságukat jelenti, hisz a mémek nem tudatos entitások.

    VálaszTörlés