Dokumentáció
A helyszín ismét sytka blogja. A kommentem részlete amely kiverte a biztosítékot a következő volt:
Hááááát...
"második körben azonnal kirúgja az érintett papokat" [részlet a blogbejegyzésből]
Szerintem ez elég buta megoldás lenne. Véleményem szerint igen-igen bölcsen cselekszenek katolikus berkeken belül, mikor házon belül tartják az ügyet, és megpróbálják nem nagy dobra verni.
"ha botrány van, azt házon belül kell tartani - mondathatta velük az íratlan szabály" [részlet a blogbejegyzésből]
Igen! És ez azért van így, mert noha büntetést érdemel a bűnös, de nem a börtönbüntetés oldja meg a dolgot. A pedifilia betegség, amit kezelni kell, és nem bezárni az illetőt, nem kiközösíteni.A motivációm
Két dologgal nem értek egyet sytka blogbejegyzésében:
- a pedofíliát a cölibátusból levezethetőnek tünteti fel, illetve egyszerűsíti a problémát ("egyértelmű dolog" ti. a pedofil papok kérdése)
- a megoldás, amit javasol a helyzet kezelésér, a pedofil papok azonnali "kirúgása" és az ügy megszellőztetése
De, hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet, két kategóriát különböztethetünk meg a gyermekeket szexuálisan bántalmazók között:
- alkalmi gyermekbántalmazók - vagy nincs szexuális vonzalmuk a gyermek felé, vagy csak kevés alkalommal jelenik meg életük során. Ezek a személyek bizonyos neurotikus zavarral küzdenek, vagy szellemi fogyatékosok.
- preferenciális gyermekbántalmazók - életük során a pubertástól kezdve csak gyermekekhez vonzódnak, gyakorlatilag nincs szexuális kapcsolatuk felnőttekkel. Őket "valódi pedofiloknak" is nevezik.
A bejegyzés megoldása a pedofil papok kérdésére számomra nem elfogadható. Azt írtam a hozzászólásomban, hogy a téma házon belül tartása szerintem jó ötlet. Úgy gondolom, hogy nem csak a pedofíliában szenvedőnek, de a pedofiltól szenvedőnek is problémát jelenthet ha kiderül a személyazonosságuk. Ezért a lehető legnagyobb diszkrécióval kellene eljárni, úgy az elkövető mint az áldozat védelméért.
Azokban a helyzetekben, amikor gyermekbántalmazás történt meg kell történjen az elkövető büntetése. Erre az egyik mód a börtönbüntetés lehet, mellyel el is különítik az illetőt a társadalomtól. Azonban az elkövető állapotának súlyosságától függően pénzbüntetést is el tudok képzelni, mint büntetést DE utóbbit csak is abban az esetben, ha az elkövető felismeri a betegségét, és ki akar gyógyulni belőle. Viszont szabadságvesztés esetén ugyanilyen fontos lenne az elkövetőknek megadni az esélyt a kezelésre.
Ugyanitt úgy vélem a pedofília százalékosan nem érinti jobban a katolikus egyházat, mint bármely más egyházat, habár ez saját vélemény, melyet a pedofília okaiból vonok le, melyek között nincs ott a tartós szexuális kapcsolattól való önmegtartóztatás (cölibátus).
Utózönge
Endike még mostanáig sem tudta "feldolgozni" a véleményem, és olyan helyzetekben, mikor már nem tud érvelni a témában, elő-elő tör belőle az ellenérzés. Ez elég zavaró. A munkáit elnézve nem gondolnám, hogy ennyire troll, de persze nem ismerhetem.
de mit keres itt Tóth Mari?!
"Igen! És ez azért van így, mert noha büntetést érdemel a bűnös, de nem a börtönbüntetés oldja meg a dolgot. A pedifilia betegség, amit kezelni kell, és nem bezárni az illetőt, nem kiközösíteni." (norbs)
VálaszTörlésValó igaz, nem a börtönbüntetés oldja meg. Azonban a magyar törvények szvsz. rendelkeznek a gyermekbántalmazás és -molesztálás kérdéséről. Az ilyen esetekben pedig a törvényes utat kell bejárni a Róma 13 szerint, mindaddig, amíg az nem ellentétes Isten akaratával.
Emellett persze más módon is segíteni kellene azt, akinek pedofil hajlamai vannak. De a minimum az, hogy nem áthelyezik, hanem azonnali hatállyal felfüggesztik a papi szolgálatát. Nem büntetésképp, hanem preventív jelleggel. No meg azért, mert épp nem az lenne a fő feladata, hogy lelkészkedjen, míg van más megoldandó gondja...
Kedves Norbs!
VálaszTörlésHa már - stílszerűen - így felmelegítetted a témát, akkor én mint a forrás is hozzászólnék!
Egyrészt nem kizárólag a cölibátust tartom indító oknak. Ezt írtam: "Talán a dolgok túlzott leegyszerűsítésének tűnhet, de szerintem a cölibátus nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a helyzet ennyire elmérgesedett. "
Noha számomra úgy tűnik ez markáns indíték az ilyesmihez, szándékosan írtam bele a mondatomba a "nagyban" szócskát...
Azt viszont továbbra is tartom, hogy az olyan lelkészt, aki Jézus Krisztust képviseli, közben pedig gyerekeket szexuálisan molesztál, minden további nélkül és azonnali hatállyal:
- ki kell rúgni az állásából
- feljelenteni az illetékes szerveknél
Ez nem hozzáállás és szubjektum kérdése. Ez így erkölcsös és a hatályos törvényeknek megfelelő. Amúgy egyik hozza magával a másikat: ha valakit lecsuknak, logikusan az a szolgálatát is elveszti...
Viszont ha ez mégsem így történik - lásd a tényeket, miszerint a katolikus egyház ide-oda tologatta ezeket a pedofil papokat - az nem csak a sumákolás, ködösítés, felelősségvállalás hiánya, hanem jogi értelemben vett bűncselekmény. Ilyen erővel egy baltás gyilkosra is mondhatjuk, hogy nem elzárni kell és feljelenteni, hiszen a gyilkossága hátterében álló agresszív indulatait nem a börtön oldja meg, hanem a kezelés...
Abszurd!
Az ügyek nyilvánosságra hozatalát (mármint az elkövetők személyét illetően) továbbra is támogatom. Nem értem miért kellene bűnözők személyét takargatni a nyilvánosság előtt?! Ha ezt valaki az én kislányommal csinálná, az arcképével kitapétáznám Budapestet!
És akkor arról a szinte helyrehozhatatlan bizalomvesztésről, amit az emberek emiatt az egyház és a kereszténység, valamint az istenhit irányában éreznek, még egyetlen szó sem esett...
Jó, hogy írtál sytka.
VálaszTörlésTényleg írtad, hogy "szerinted" meg "nagyban". Ez személyes hited, intuitív megérzésed, vagy bármire alapozod? Erre már rákérdeztem a megmondókán is.
A tények vajon azt mutatják, hogy a kat egyház tologatta a papokat? Az a baj, hogy nekem nincs elég anyagom, hogy ezt eldöntsem ilyen egyértelműen. Ha valakit pedofíliával vádolnak az nem biztos, hogy elkövetett bármit is. Fizikailag nehéz olyan ügyekben dönteni, amikor az állítólagos áldozat "visszaemlékszik" valamire, de semmiféle bizonyítéka nincs. Az esély 50-50%.
Örülök, hogy a téma megint elkerült. Már Sytka blogján is utaltam rá, de akkor az érvem nem érdekelt senkit. Szóval nem lehet azzal elintézni a dolgot, hogy ez egy betegség, mert a pedofília nagyon ritka betegség. Itt arról van szó, hogy serdülőkkel és alárendelt viszonyban lévőkkel követnek el szexuális visszaéléseket, ami viszont elég gyakori zárt közösségekben. De ha még mindig nem megy át az infó, álljon itt angolul:
VálaszTörlés'In the overwhelming vast majority of cases where sexual abuse was reported, the alleged victim was a male between the ages of 12 and 18. Victims younger than 12 were almost never reported, and sexual abuse of females was also rare. This is not the clinical definition of pedophilia. It is however a type of predatory homosexuality that seeks to take advantage of underage young men.'
A pedofília nagyon súlyos bűncselekmény (teljesen mindegy, milyen pszichés oka van, mert minden más bűntény hátterében is pszichés torzulások állnak); azt kell minél hatékonyabban megakadályozni, hogy az illető gyerekekkel léphessen kapcsolatba. Éppenséggel maradhat az egyházban - kolostorban. És miért kéne eltitkolni? A nyilvánosságra hozás és közmegvetés igenis fontos. Jézus szerint annak az embernek, aki megbotránkoztat egy gyereket, jobb lenne, ha kötelet kötnének a nyakába és a tenger mélyébe vetnék. Ne felejtsük el, hogy ezt Jézus mondta, ez a Megváltó Isten véleménye! Nehogymár bármilyen módon is egy gyereket megrontó ember lelki nyugalmát védjük.
VálaszTörlésAz más kérdés, hogy ezzel igaztalanul is meg lehet vádolni valakit, ld. az Arc nélküli ember c. filmet.