Egy modern mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű hercegkisasszony. Elizabethnek hívták, kastélyban lakott és drága ruhákat hordott. Feleségül akart menni egy igazi herceghez, akit Ronaldnak hívtak.

Egy nap azonban jött egy sárkány, tüzes lélegzetével porig égette Elizabeth kastélyát és az összes ruháját. Sőt, nem átallotta Ronaldot is elrabolni. Elizabeth elhatározta, hogy ezt nem hagyja annyiban, felkutatja a sárkányt és visszaszerzi magának Ronaldot. Körülnézett mit is vehetne fel, de csak egy papírzacskót talált, minden mást felégetett a sárkány. Így hát kénytelen volt azt felvenni és ilyen öltözékben a sárkány nyomába eredni. Könnyű dolga volt, a sárkány útját felégett erdők és lócsontok mutaták.

Sokáig caplatott, míg végül egy barlanghoz ért. A barlangnak ajtaja volt és azon egy nagy kopogtató. Elizabeth rácsimpaszkodott és bekopogott a sárkányhoz. A sárkány kidugta a fejét, jól végigmérte Elizabethet majd ezt mondta:

-Nicsak, egy hercegkisasszony! Szeretek hercegkisasszonyokat reggelizni, de ma már egy egész kastélyt megettem. Most nem érek rá, gyere vissza holnap!

Azzal úgy bevágta az ajtót, ahogy a kergetőző gyerekek szokták és majdnem odacsípte Elizabeth orrát. De Elizabethet sem kellett félteni, újra bekopogott. A sárkány megint kikukucskált és ezt mondta:

-Nicsak, a hercegkisasszony! Menj el! Szeretek hercegkisasszonyokat reggelizni, de ma már egy egész kastélyt megettem. Most nem érek rá, gyere vissza holnap, mondtam már!

-Várj! –kiáltott rá Elizabeth. –Igaz, hogy te vagy a legokosabb és legfélelmetesebb sárkány az egész világon?

-Hát persze! –vágta rá a sárkány.

-És igaz az, hogy egyszerre tíz erdőt égetsz fel, ha tüzet okádsz? –érdeklődött Elizabeth.

-Hát persze! –felelte a sárkány.

Azzal nagy levegőt vett és akkora tüzet okádott, hogy ötven erdő égett porig.

-Elképesztő! –kiáltott fel Elizabeth. –Még egyszer!

A sárkány megint nagy levegőt vett és akkora tüzet okádott, hogy száz erdő égett porig.

-Csodálatos! –mondta Elizabeth. –Még egyszer!

A sárkány megint nagy levegőt vett, ám ezúttal tűz nem jött ki az orrán. Csak egy kis füst. Annyi tüze sem maradt, hogy az ebédjét megmelegítse.

-Sebaj –vigasztalta Elizabeth. –Igaz, hogy körbe tudod repülni a földet tíz másodperc alatt?

-Hát persze! –vágta rá a sárkány.

Azzal talpra ugrott és körberepülte a földet pont tíz másodperc alatt. Nagyon fáradtan ért vissza, de Elizabeth rákiáltott:

-Elképesztő! Még egyszer!

A sárkány megint talpra ugrott hát, és körberepülte a földet –ezúttal húsz másodperc alatt. Rettenetesen fáradt volt amikor visszaért és hortyogva eldőlt. Elizabeth óvatosan föléhajolt és ezt suttogta:

-Hé, sárkány!

De a sárkány meg se mozdult. Akkor a sárkány fülébe dugta Elizabeth az egész fejét és úgy kiabált torkaszakadtából:

-Hé, sárkány!

De a sárkány olyan fáradt volt, hogy meg se mozdult. Így hát Elizabeth elsétált mellette és benyitott a barlangba. Ott találta Ronald herceget, aki tetőtől talpig végigmérte és fintorogva így szólt:

-Elizabeth, hogy nézel ki?! Füstszagod van, kócos a hajad! És egyébként is mi van rajtad?! Egy papírzacskó! Most menj haza és akkor gyere vissza, ha igazi hercegkisasszonyhoz méltóan öltöztél fel!

-Ronald –felelt Elizabeth– a te ruhád csinos és a frizurád is rendben van. Úgy festesz, mint egy igazi herceg. De egy hülye vagy.

És a lakodalom elmaradt.

Robert N. Munsch: A papírzacskó hercegnő