Nem mondhatom, hogy a családom bármely tagja keresztény lett volna, bár mindannyiunkat református templomban kereszteltek. Talán a dédnagymamám templomba járó nő volt, de ebből én keveset érzékeltem. Volt egy nagy Károli fordítású bibliája. Van egy kép a fejemben arról, ahogy ott ülök a nagy könyv előtt és próbálom kibogarászni a betűket. Talán óvodás lehettem. Aztán éveken át a szentestei istentiszteletek zűrzavarán kívül semmi.
Zűrös gyermekkorom volt, amit a tinédzserkori bizonytalanság, lázadás és
énkeresgélés csak még zűrösebbé tett. A családom nem tudta számomra
megadni azt az érzelmi biztonságot, amelyre szükségem lett volna, így
elkezdtem másfelé keresgélni.
14 évesen elérkezett a konfirmációm ideje. A gyülekezetben, amely a szülővárosomban megagyülekezetnek számít hagyomány (volt) a tagok gyermekeinek konfirmálása, függetlenül attól, keresztények-e vagy sem. Így kerültem ismét kapcsolatba a hittel.
Az első konfirmációs felkészítő órán elhangzott, hogy a konfirmandusoknak kötelező x számú istentiszteleti részvétel. Meg akartam felelni az elvárásoknak, így el is kezdtem járni az alkalmakra. Maga a prédikáció unalmas volt, de a biztonság és nyugalom, a kiszámíthatóság ami a gyülekezetből áradt, magával ragadott. Így lettem gyülekezeti tag. Közben valami más is történt. Egyre több tudást szívtam magamba. Egymás után olvastam a keresztény könyveket, látogattam a keresztény portálokat. Nagyon rövid idő alatt akkora tudásanyagra tettem szert, mellyel a korosztályom tagjai általában nem rendelkeztek. Ekkor kezdtem el ifibe járni. Az ifi egy olyan hely, ahol fiatalok összegyűlnek, énekelnek, játszanak és egy bibliai témát megbeszélnek a lelkész vezetésével. Önbizalmat adott, hogy többet tudok Jézusról és a hitről mint a kortársaim. A szabályok, melyekkel a bibliában és a keresztény irodalomban találkoztam olyan kapaszkodókat nyújtottak az életem építéséhez, melyeket a családom nem tudott megadni. Ekkoriban komoly apologetikai vitákat folytattam Jehova Tanúival, illetve különböző fórumokon a hétnapos teremtést védtem. Hamarosan érzelmi síkon is elérkeztem oda, hogy leboruljak Isten elé, megbánjam bűneimet és hazatérjek hozzá.
A megtérésem belső, mély munka volt. Nem hívott ki senki a gyülekezet elé (mint ahogy neoprotestáns gyülekezetekben szokás). Önmagamban zajlott, elismertem és átéreztem a bűneim súlyát és elfogadtam Jézus váltságáldozatát. Hittem, hogy Isten elfogadott fiának. Hittem egy spirituális világ, Isten és Sátán létezését, a halál utáni életet. Hittem azt, hogy ha Isten parancsai szerint élek itt a Földön mennyet teremthetek. És ez a hit mélységes nyugalommal töltött el.
Mindez 3 év alatt történt. 17 évesen már az ifjúsági csoport egyik vezetője voltam. Több embernek megmutattam, ki is az akit én Jézusként ismerek, sok fiatalt hívtam be a gyülekezetbe.
Istenen kívül a másik szerelmem a biológia volt. Különösképpen az élet létrejötte és - akkoriban feltételezettnek hitt - fejlődése foglalkoztatott. Több webes fórumon is küzdöttem az élet teremtettsége mellett. Öt-hat kreacionista könyv sorakozott a polcomon, amiből az inspirációt merítettem. Az ellenfeleim nagyon jók voltak. Egyértelműen világosan érveltek amellett, hogy az élet hogyan jöhetett létre és fejlődhetett isteni beavatkozás nélkül. Ezek után a viták után kognitív disszonancia és nyugtalanság maradt bennem. Ilyenkor mindig Istenhez és a kreacionista irodalomhoz fordultam biztonságérzetért. Világosan emlékszem egy félelmemre, ami akkor fogalmazódott meg bennem, mikor biológia egyetemre felvételiztem, mégpedig valahogy így: "ha elfogadom az evolúció elméletét, istentagadó leszek." Ez annyira rémisztő kép volt, hogy mikor eszembe jutott, gyorsan próbáltam elterelni a gondolataim. Fájt arra gondolni, hogy a Jézust, aki értem szenvedett és aki szeret, elhagyjam.
Azonban nagyon kíváncsi is voltam. Mint egy szivacs úgy szívtam magamba a tudományos újdonságokat, és a természettudományos tudást. A kognitív disszonancia egyre gyakrabban gyötört, egyre hosszabb ideig. Valamilyen kiutat kellett találnom, mert ez már elviselhetetlen volt...
A következő részben egy növekvő és hitben érő kereszténnyel találkozhatok, aki felfedezi önmagát, a természetet és a spiritualitás számára új dimenzióit.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése