2014. január 4., szombat

Hogyan lettem ateista? - Növekedés és túlnövés

2007-ben Kolozsvárra kerültem és elkezdtem egyetemre járni. Biológiát tanultam úgy, hogy abban hittem, Isten teremtette az élőlényeket hat nap alatt, minden élőlényt a saját fajtája szerint. Úgy gondoltam, azok akik az evolúciót elfogadják - legyenek azok akár kutatók -, csak elvakult hívők, akik nem merik vállalni az igazságot, amely számomra oly nyilvánvaló volt. Új város, új gyülekezet. A Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesületben igazi tanítás folyt. Lelki és szellemi egyaránt. Rengeteg izgalmas vitán vettem részt a csütörtöki bibliaórákon. Még elsőévesként csatlakoztam azokhoz az önkéntesekhez, akik az egyetemi gyüli hétköznapjait megtervezik és megvalósítják - ez a munkatársi közösség. Örömmel kezdtem neki a munkának. Szolgálni akartam Istennek, és az is buzdított, hogy ismét központba kerültem. Fontosnak éreztem magam.
A hit olyan mint az emberi test. A testet a szervek alkotják és működtetik. Ha egy szerv megsérül, vagy elhal, akkor a test működése kerül veszélybe. De nem minden szerv ugyanolyan fontos. A vakbelünk vagy a manduláink nélkül képesek vagyunk életben maradni. Így van ez a hittel is. A teremtésbe vetett hit a hitem egyik összetevője volt és egy nyári délutánon, az első éves terepgyakorlatunk előtt operálták ki. Körülbelül egy éve vacakolt már, többször okozott fájdalmat. Tüneti kezelésért rendszeresen a kreacionista könyveimhez fordultam. Épp valami megerősítés után kerestem youtube-on, amikor Francis Colins, a Humán Genom Projekt egykori vezetőjének egy előadására bukkantam. Colins vállalta hitét és emellett azt is, hogy az evolúció valós történelmi esemény. Ezen a délutánon változott meg a véleményem az evolúcióval kapcsolatban, és ezen a délutánon gondolkodtam el azon először, hogy a hit tágabb, mint ahogy azt korábban fundamentalistaként képzeltem. Ez volt az a délután, amikor először beleszagolhattam a felszabadulás friss levegőjébe.
A tanév kezdetén előbb pszichológushoz kezdtem el járni, majd önismereti csoportokba. Mindkettő nyitogatta a szemem. A körülöttem és bennem lévő világ egyszerre sokkal nagyobb lett, és örömmel vetettem magam bele ebbe az újba. Mindeközben egyre aktívabb voltam a gyülekezetben, és megláttam azt a fundamentalista ént, aki korábban voltam. Más fundamentalisták segítettek abban, hogy a korábbi magamra ismerjek. Olyan elcsépelt és általatok is ismert érveket puffogtattam, melyek a harmatnál is gyengébbek. Visszatekintve már tudom, ezekre volt szükségem a hitem megtámogatásához. A különböző fórumokon ateistákkal és szkeptikusokkal folytatott vitáim során szerzett "sérüléseket" előbb hagytam begyógyulni, majd ugyanazokkal a bugyuta érvekkel ismét vitába szálltam. A sorozatos bukások hívták fel a figyelmem arra, hogy gáz van: az érveim fabatkát sem érnek, és olyan istenérvvel, amely elég meggyőző lett volna, nem is találkoztam, kitartó kutatás ellenére sem. Egyre magabiztosabb lettem a hónapok teltével, ez azonban együtt járt azzal, hogy kevesebb és kevesebb területen éreztem szükségét isteni segítségnek. Egészen annyira, hogy végül már csak Isten jelenlétének jó érzése maradt meg a kapcsolatunkból. Felnőttem, és apa visszahúzódott. Mindeközben még mindig harcoltam Istenért, akit már nem értettem, csak éreztem, és reménykedtem, hogy ő is harcol értem. Korábban olyan nyilvánvalónak tűnt Isten munkája. Mostanra azonban, hogy elkezdtem észrevenni az események valós okait... Isten az utolsó területről is szép lassan kitette a lábát. Az egyetem végére a gyülekezeti tagok teljesen kicserélődtek, új emberek jelentek meg, ismeretlenek, akikért dolgozni kellett, de akik már nem adtak nekem semmit. Hogy őszinte legyek az istentiszteleteket mindig unalmasnak tartottam, főleg a közösség és az egyéb programok tanításai motiváltak a gyülekezetbe járásban. A gyülekezeti életem is az utolsókat rúgta. Öt év önkéntesség után késznek éreztem az időt arra, hogy átadjam a helyem és feladatköröm az utánam jövő fiataloknak. Már csak gyülekezeti alkalmakra jártam, azokra is egyre ritkábban, míg végül úgy döntöttem, semmi hasznom nincs már belőlük, és nem mentem többé. Már néhány hónapja agyaltam Isten természetének a kérdésén, és minden arra mutatott, hogy az isten, akit korábban annyira szerettem, és aki viszont szeretett, akiért önkéntesként dolgoztam, akiben hittem, csak a saját kitalációm. Visszatekintettem az elmúlt évekre, isten velem együtt változott. Ha ez az Isten nem valós entitás, akkor aki marad az a csupasz, bibliai érvekre alapozott, alátámaszthatatlan isten, akinek a létezéséről már évek óta nem találtam meggyőző érvet, és aki egyáltalán nem vonzó számomra. Az agyam által kreált isten pedig eljutott oda, hogy már semmilyen szerepet nem játszott az életemben. Választhattam: maradok "református keresztény", olyan mint oly sokan, aki már nem jár gyülekezetbe, nem olvassa a bibliát, de csoportszolidaritásból a népszámláláson vagy egy baráti beszélgetésen annak vallja magát, vagy rálépek az igazságérzetem által diktált útra, és beismerem először magam előtt, hogy tévedtem isten létezését illetően, majd szép lassan felvállalom a környezetem előtt is az új világnézetem.
És most itt vagyok. Úgy gondolom, hogy az anyagon kívül nincs más entitás. Semmilyen természetfeletti hatalom nem irányítja az életünket. Egyedül vagyunk, és anélkül kell leélnünk ezt a több-kevesebb időt, hogy a mennyei apuka segítségünkre lenne bármiben is - mert nem létezik. Néhány fajtársunk mellénkszegődik több-kevesebb időre segítőnek, de rajtuk kívül csak magunkra számíthatunk egy sötét és hideg Univerzumban. Az életünk végén pedig, ahogy a szívünk leáll, néhány másodperc múlva az agyunkban kritikus szint alá süllyed az oxigén mennyisége, elveszítjük eszméletünket, és az akinek valljuk magunkat megszűnik létezni. A testünk visszakerül a talajba, ahol anyagaink és a lekötött energia a Föld élővilágát táplálja majd egy röpke időre.

Hogyan lettem ateista? Hát így.

23 megjegyzés :

  1. Tanulságos poszt volt,
    plusz szerintem szomorú és elég félelmetes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lépés is kissé szomorú és félelmetes volt, annak ellenére, hogy több éven keresztül távolodtam Istentől. Végülis tíz éven át hittem, ezt el kell gyászolnom. Úgy gondolom, hogy még mindig a gyászfolyamatban vagyok.

      Törlés
    2. Norbi,lehet, hogy majd az ateista korszakot is egyszer elgyászolod? - Volt már erre példa.

      http://divinity.szabadosadam.hu/?p=565
      http://reformatus.hu/mutat/egy-ateista-megterese-es-halala/

      Törlés
    3. Természetesen megtörténhet. A valószínűsége azonban meglehetősen kicsi. Már írok egy sorozatot a hit egyfajta rendszerszemléletéről, amiben arról lesz szó, hogy hogyan veszíthetjük el a hitünket úgy, hogy az azt megtámogató pillérek meggyengülnek és leomlanak. Miután tudatosult, hogy ezek a pillérek nem valósak, ugyanaz a hit már nem épülhet újjá.

      Törlés
    4. Azért szurkolok neked, és kíváncsi vagyok a folytatásra.

      Törlés
    5. Kedves tőled, hogy gondolsz rám. Ezt a szurkolok neked részt úgy értem, hogy te azt szeretnéd, hogy ismét keresztény legyek. Én nem szeretném. Az egy visszalépés lenne a lelki és kognitív fejlődésemben.
      A folytatás hamarosan következik!

      Törlés
  2. Nagyon jó ez az írás! Köszönöm szépen. Én nem élem meg ilyen tragikusan azt, ha valaki ateistává lesz. Sajnos látom, és a saját bőrömön is tapasztalom, hogy miként fordulnak el Istentől emberek, mert olyan csalódásokon mennek keresztül a vallások , és néhány megválaszolatlan kérdés miatt, hogy más megoldást nem látnak. Én magam az ateizmusért elsősorban a vallásokat teszem felelőssé.

    Az ateizmus mellett meghozott döntés az pontosan olyan folyamat, mint ahogy valaki valamelyik keresztény nézőpont mellett foglal állást. És ahogy kár lenne ellenségnek tekintenünk egy másik keresztényt, csupán azért, mert valamit másképp gondol mint én, ugyanúgy kár lenne elítélni valakit csupán azért , mert ateista. Számomra a legfontosabb maga az ember. Nem pedig a nézetei. Rengeteg keresztényt ismerek, akik rosszabbak a vadállatoknál. És számtalan ateistát, akitől példát vehetnek a keresztények. Arról nem is beszélve, hogy a társadalom nagyon sokat köszönhet az ateizmusnak. Kiváncsian olvasom a gondolataidat a továbbiakban. :) be is teszlek a kedvencekbe

    VálaszTörlés
  3. Kedves norbs! Nagyon örülök, hogy megszülettek ezek a posztjaid, nagyon érdekesek. Én hosszú ideje vagyok poszt-keresztény de az a bizonyos gyászidőszak még mindig tart. Azonban amellett, hogy egyetlen teológus egyetlen agyszüleményét sem veszem komolyan, mégis én gyülekezetbe járok. Az indoka pedig az, hogy bár a teisták istenétől (tehát bármilyen istenkoncepciótól) elszakadtam, Jézustól nem tudok elszakadni és aki az ő szekerét tolja, az szívemnek kedves. Nem gondolom Jézust istennek, de pusztán egy nagyon bölcs embernek sem -- ahogy szokták mondani. Egy olyan valakinek gondolom, aki nagyon értette ezt az egészet, ami körülvesz minket, de nem mint passzív indiai guru vagy titokzatos rejtőzködő zen szerzetes, hanem mint egy közülünk dolgos mindennapjainkban. Az evangéliumok visszaadnak valamit abból, hogy mit mondhatott, milyen lehetett Jézus. Ateistának csak pontosan annyira nevezném magam, amennyire Jézus. Márpedig Jézus néha beszél arról az ürességről, amit a poszt-keresztény ember érez (materializmus). De Jézus beszél a mennyei atyáról is. Az a pszicológiai jelenség, amire utalhat egy létező élmény, mi nem csak képzelgés, hanem (hiszem, hogy) alapfunkciója az embernek és az emberi társadalomnak. Jézus fontosnak tartotta, hogy nagyon sokszor beszéljen a mennyei atyáról (sőt, a "ti mennyei atyátokról"), és nem tartotta fontosnak, hogy arról a sok fundamentalista maszlagról beszéljen, mint a teremtés, utolsó ítélet, stb. Na, ez az ami miatt nem állítom magamról, hogy ateista vagyok, bár nyilvánvalóan formailag az vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataid!

      Törlés
    2. C.S. Lewis “Keresztény vagyok” című könyvében írta a következőt: “Itt próbálom meg elejét venni annak, hogy bárki is azt az igazán ostoba dolgot állítsa, amit sok ember mond Róla: ’Kész vagyok elfogadni Jézust mint az erkölcs nagy oktatóját, de nem fogadom el állítását, hogy Isten.’ Ez az, amit nem szabad mondanunk. Az olyan valaki, aki csak ember volt, és olyanokat mondott, mint Jézus, nem lenne nagy, erkölcsi tanítómester. Az vagy eszelős volna – egy szinten azzal, aki magát buggyantott tojásnak tartja --, vagy pedig maga a pokol ördöge. Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. Elzárhatjuk, mint egy bolondot, leköphetjük, megölhetjük, mint egy démont; vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük. De ne huzakodjunk elô semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem volt szándékában.”

      Tehát kinek mondta magát Jézus? Minek mondja őt a Biblia? Először is nézzük meg Jézus szavait a János 10:30-ban: “Én és az Atya egy vagyunk.” Elsőre ez nem úgy tűnik, mint annak kijelentése, hogy ő Isten. Viszont figyeljük meg a zsidók reakcióját az állítására: “Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.” (János 10:33). A zsidók megértették, hogy Jézus Istennek mondta magát. A következő versekben Jézus nem javítja ki a zsidókat, nem mondja, hogy “Nem teszem magam Istenné.” Ebből is látszik, hogy Jézus valóban Istennek mondta magát, amikor azt állította, hogy “Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30). Van még egy példa a János 8:58-ban, itt Jézus azt mondta a zsidóknak: “Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” Ezt hallva a zsidók köveket ismét ragadtak, hogy megkövezzék Jézust (János 8:59). Jézus kijelenti az azonosságát mint “én vagyok”, ez egy direkt utalás volt Istennek az Ószövetségben használt nevére (2Mózes 3:14). Miért akarták volna a zsidók újra megkövezni Jézust, ha nem mondott volna valami istenkáromlót, konkrétan azt, hogy ő Isten?

      Az ateizmus pedig:
      ...A hit, hogy kezdetben volt a semmi, és a semmivel semmi nem történt, majd ez a semmi csodás módon, minden ok nélkül felrobbant, létrehozva ezzel mindent, és aztán ez a nagy rakás minden varázslatosan, cél és értelem nélkül összerendezve magát önreprodukáló részekké, amiből lettek a dinoszauruszok…

      Törlés
  4. Lewis sarkít, fekete-fehérben próbálja láttatni a kérdést, csak két választási lehetőséget enged a vitapartnerének meglehetősen átlátszó módon, azaz pofátlanul manipulál. Nem egy szimpatikus emberi tulajdonság.

    Jézus általában nagyon homályosan fogalmaz. Az, hogy úgy látod, hogy egyértelmű amit mond, azért van, mert mögöttünk van 2000 év teológiai termése, ami téged egy jelentéstani sínre tesz a fogalmakkal kapcsolatban. Jézus nagyon sokszor visszautasítja azt a nyomást, ami arra irányul, hogy fogalmazza meg egyértelműen mire gondol. Ezt azt jelenti, hogy Jézus fogalmi rendszere egyedi, önmagában alkot egyetlen egészt. A szerkesztett szöveg, amit az evangéliumokban olvasunk persze már átment a nagy ideológusok (magyarul agyasok) szűrőjén és többször szerepel, hogy "Jézus itt arra gondol, hogy...". Persze, biztos, főleg ha ők mondják.

    Az én álláspontom, hogy csak a valósággal összhangban lévő adatokat lehet elfogadni az evangéliumokból. Ezen persze értem azt is, hogy a szubjektív valósággal összhangban lévőket, azaz az egyes embernek sokat mondhat az evangélium még akkor is, ha igaziból azok a dolgok nem történhettek meg közös fizikai tudásunk szerint. Az evangélium ezekben az esetekben is képes hatni, csak más szinteken. Szerencsére Jézus az emberhez szólt mindig, azaz a hatás, amit kivált a tevékenysége pszichológiai, szociálpszichológiai. Jézus több mint bölcs, mert a tevékenysége performanszokon keresztül is hat, nem csak szavakban, hanem metakommunikációs szinten. Ez nekem jó :)

    Az ateizmus nem hit, pláne nem abban, amit mondasz. Az ateizmus az a metafizikai álláspont, miszerint isteni lény nem létezik, bármiképpen is definiáljuk istent.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a választ!
    Szeretném leszögezni, hogy nincs szándékomban megtéríteni senkit, nem is tudok. Kérek mindenkit, hogy tekintsetek rám, mint aki nem lát jól, vagy téved valamiben és vitassuk meg a témát. Van mögöttem megtapasztalás Istenből, ami köré építem a hitem, alátámasztva a Bibliában írtakkal.
    Az elmúlt 2000 év teológiai termése, igen rossz gyümölcsöt hozott. Ha nem rossz teológia szerint értelmeztük volna a Bibliát, ma nem itt tartana a világ. Nekem nem számba adták a szót, más teológusok. A kijelentéseket nem emberektől értjük, mint ahogyan a tanítványok sem. („Mt 16:17 Jézus így válaszolt neki: „Boldog ember vagy Simon, Jóna fia, mert nem ember jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám.”)
    Persze vannak kijelentések, igazságok melyeket átveszünk egymástól, de ezek megértése is kötött Isten lényéhez, tehát ember azt mond, amit akar. Megérteni a bibliai igazságokat csak és kizárólag a Szent Szellem által tett kijelentés alapján lehet. Hiába magyarázzák, hogy itt erre, vagy arra gondolt az író, ez nem egy irodalmi a verselemzés, lehetetlen megérteni testi síkon.
    "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten."(Jn 3,2)
    Egyszerűen Jézus az, akinek mondta magát. Lewis azért háborodott fel és szerintem is jogosan, mert Jézus esetében, nem azért született meg a halálos ítélet, mert új eszmét teremtett, vagy csodákat tett, vagy vétett a törvény ellen, bár ezek a vádak is szerepeltek a palettán. Hanem azért hoztak ellene halálos ítéletet, mert egyenlővé tette magát Istennel! De ha Ő ezt állította magáról, és ez nem volt igaz, nem lehetett jó tanító, vagy próféta, mert akik ilyen „jók”, nem hazudnak és nem is őrültek.
    „ Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!"
    Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,” (Jn 10,24-25) Szerintem nem volt homályos a mondanivalója, sőt sokszor nagyon egyértelmű volt. Pl.:
    „Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!" Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?” (Jn 14,8-9)
    Folyt.

    VálaszTörlés
  6. És hogy mit lehet elfogadni az evangéliumokról? Ehhez, az első és legerősebb bizonyíték maga az Újszövetség. Ateista történészek megpróbálták a négy evangéliumot mesének feltüntetni. De ez egy szélsőségesen szubjektív álláspont. Valahol arról szól, hogy nem hiszünk Istenben, ezért mindent, ami a természetfelettire utal, mesének tartunk. Becsületes történészek - és nem feltétlenül keresztényekről van szó - az újszövetségi dokumentumokat az ókori történettudomány leghitelesebb dokumentumainak tartják. A dokumentumok megbízhatóságának vizsgálatánál a külső és belső bizonyítékok mellett, amelyekben az Újszövetség kiemelkedően jó, három fontos tényezőt vesznek figyelembe: 1. Hány kézirat maradt fenn? 2. Mennyire régiek ezek a dokumentumok? (azaz mennyi idő telt el az eredeti kézirat és a legkorábbi másolat között?) És 3. Mennyi idő telt el a leírt események és a leírás ideje közt?
    Mindhárom tényező esetében az újszövetségi dokumentumok messze megelőzik az összes többi ókori dokumentumot. Az első tényező figyelembe vételénél azt látjuk, hogy míg például Julius Caesar Gall háború c. munkájából csak tíz másolat maradt fenn (az ókori dokumentumokból nincs egyetlen eredeti kézirat sem), addig az újszövetségi iratokból kb. ötezer másolat és másolattöredék létezik!
    Ha figyelembe vesszük, a történelmi leírások alapján, hogyan haltak meg a tanítványok János apostol kivételével, elgondolkodhatunk azon, hogy ki áldozná fel az életét egy hazugságért?
    Az ateizmussal kapcsolatban szeretnék illusztrálni egy példát. Ha építőanyagokat, cementet, sódert, vizet, téglát, stb. viszek egy helyre az erdő szélére, önmagától soha sem lenne belőle ház. Még is, a kész épületre az ateista azt mondja, sok véletlent és együtthatások következtében létrejött a ház. Hit ide vagy oda, logikusabb magyarázat lenne az, hogy ezt a házat egy intelligenciával rendelkező személy hozta létre. Az élet viszont sokkal, de sokkal bonyolultabb egy épületnél. Ezért mondom, ha valaki az önmagától létrejött élet kialakulásában hisz, sokkal nagyobb hittel bír, mint egy keresztény, aki azt vallja, hogy Isten mondta, hogy legyen! Ha figyelembe vesszük a bolygók különböző forgás irányát, láthatjuk, hogy nem jöhetett létre az „ősrobbanással”, mert akkor az erősen ellentmondana a fizika törvényinek. (megmaradás törvények)
    „Róm1,19-20 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.”

    VálaszTörlés
  7. Kedves Norbs,
    A google keresővel találtam a blogodra, miközben az igeforumra kerestem.
    Szívet melengető írásodat köszönöm! Amit te itt leírtál, mi azt már évekkel ezelőtt megmondtuk neked, hogy köszönő viszonyban sem vagy Krisztushoz, akinek a nevét eddig is bitoroltad. Kicsit vallásoskodtál és máris azt gondoltad, hogy keresztyén vagy. Magadat csaptad be ezek alatt az évek alatt. Kár, hogy már akkoriban is nem ateista néven futottál. Sokkal őszintébb lett volna. Így ugyanis legalábbis nem gyaláztad volna Krisztus neve alatt az ateista életviteleddel már akkoriban is az Urat. Kívánok az életedre szívből sok sikert, bár jól tudjuk mindketten, hogy ez az út a kárhozatba visz.

    üdvözöl: erec

    ui: Jah és még valami: Nehogy azt gondold, hogy néhány év egyetemi kiképzés után "minden tudás" birtokába jutottál. Amit te minden tudásnak tartasz, ami miatt állítólag elveszítetted a hitedet, ami ugye nem is volt, az a tudás valójában harmatgyenge lábakon áll.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. te Norbi, én most egy óriásit csalódtam... pozitív értelemben! gyanus voltál már egy jóideje... elég jó kis írás, egész olvasmányos. hát 'üdv a klubban' :))
    szerintem amúgy a tolerancia a legjobb (és egyben legnehezebb?) stratégia... csak mind2 oldalnak rá kellene jönni, hogy nem kell a másikat feltétlen megváltoztatni/meggyőzni... mert a vallás nélkül erkölcstelen világ elég szomorú jövőkép. A dalai lámának van egy egészen jó, Túl a valláson c. könyve, bár ez leginkább teista barátainknak lehet tanulságos...

    VálaszTörlés
  10. Kedves Norbert!
    Bár én (látszólag) ellenkező irányba próbálok haladni, teljesen megértelek!
    Neked ez szükségszerű (előre)lépés volt az úton, amely meggyőződésem szerint nem ér itt véget...

    VálaszTörlés
  11. nem valoszinu,hogy valaha is reafanyalodsz,hogy ujraolvasd a hozzaszolasokat,s igy az enyemet nem olvasod,de en a tiedet vegigolvastam,a kommenteket nem,csak nehanyat a valamennyire ismeroseim kozul,ama Nagy.L.nemtudomkit,meg a sefatiaszokat.
    61 eves vagyok.1978-an vegeztem a tojologiat egyutt az utobbi pus-pokok-kel.Nem vagyok ateista,es nem vagyok teista sem.Meg nem sikerult egyertelmuen megfogalmaznom magamat,nem is nagyon kinoz ez a kerdes.A megteresed tortenete tortenet.Az enyemis.Plussz Istenelmeny nekem.Semmilyen dogmanak nem felel meg es megis az egyetlenegy egyenes osvenyvezetom az elo Jezus,aki nem mindig all szoba velem,olyankor rettenetes a predikaciozasi kenyszer,maskor megis,akkor meg dadogok,megis az a leg.
    Nehany eve el kezdtem gyujtenimagamnak ateista baratokat es sokkal jobb es nyitottabbak a beszelgeteseink,mint a palastjaikkal feszengokkel'
    tisztelettel Sipos Andrasszegi pap

    VálaszTörlés
  12. nem valoszinu,hogy valaha is reafanyalodsz,hogy ujraolvasd a hozzaszolasokat,s igy az enyemet nem olvasod,de en a tiedet vegigolvastam,a kommenteket nem,csak nehanyat a valamennyire ismeroseim kozul,ama Nagy.L.nemtudomkit,meg a sefatiaszokat.
    61 eves vagyok.1978-an vegeztem a tojologiat egyutt az utobbi pus-pokok-kel.Nem vagyok ateista,es nem vagyok teista sem.Meg nem sikerult egyertelmuen megfogalmaznom magamat,nem is nagyon kinoz ez a kerdes.A megteresed tortenete tortenet.Az enyemis.Plussz Istenelmeny nekem.Semmilyen dogmanak nem felel meg es megis az egyetlenegy egyenes osvenyvezetom az elo Jezus,aki nem mindig all szoba velem,olyankor rettenetes a predikaciozasi kenyszer,maskor megis,akkor meg dadogok,megis az a leg.
    Nehany eve el kezdtem gyujtenimagamnak ateista baratokat es sokkal jobb es nyitottabbak a beszelgeteseink,mint a palastjaikkal feszengokkel'
    tisztelettel Sipos Andrasszegi pap

    VálaszTörlés
  13. nem valoszinu,hogy valaha is reafanyalodsz,hogy ujraolvasd a hozzaszolasokat,s igy az enyemet nem olvasod,de en a tiedet vegigolvastam,a kommenteket nem,csak nehanyat a valamennyire ismeroseim kozul,ama Nagy.L.nemtudomkit,meg a sefatiaszokat.
    61 eves vagyok.1978-an vegeztem a tojologiat egyutt az utobbi pus-pokok-kel.Nem vagyok ateista,es nem vagyok teista sem.Meg nem sikerult egyertelmuen megfogalmaznom magamat,nem is nagyon kinoz ez a kerdes.A megteresed tortenete tortenet.Az enyemis.Plussz Istenelmeny nekem.Semmilyen dogmanak nem felel meg es megis az egyetlenegy egyenes osvenyvezetom az elo Jezus,aki nem mindig all szoba velem,olyankor rettenetes a predikaciozasi kenyszer,maskor megis,akkor meg dadogok,megis az a leg.
    Nehany eve el kezdtem gyujtenimagamnak ateista baratokat es sokkal jobb es nyitottabbak a beszelgeteseink,mint a palastjaikkal feszengokkel'
    tisztelettel Sipos Andrasszegi pap

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! E-mailben kapok róla értesítést, így észreveszem az új kommenteket.
      Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataid velünk.
      Tisztelettel, Moldován Norbert biológiatanár

      Törlés
  14. Kedves Norbert!

    Köszönöm, hogy ilyen őszintén leírta mindezeket. Jól tette, hogy elhagyta az önbecsapás és képmutatás útját.

    Talán tud róla, hogy a kálvinizmusban az újjászületés és megtérés visszafordíthatatlanok, a visszaesés pedig valójában a meg nem történtükről tanúskodik. Önnél is ezt látom. Értelem és érzelem nem került közös, erős alapra: a szív nem változott meg. Vallásosság jött, vallásosság ment. Isten pedig mintha nem is munkálkodott volna.

    Örülök, hogy a 2014. május 14-i, kívülálló számára névtelen tanúságtétel is tisztázta a helyzetet.

    A kognitív disszonancia, amely erre az útra terelte Önt, valóságos és erős, ezt nem tagadhatom. De az evangélium valóságosabb és erősebb. Akit életre keltett, nem cseréli többé az eleven bizonyságot halottra, és nem hódol a kor változékony szellemének. Mennyire tartalmas és izgalmas élet ez, különösen ebben a korban!

    Talán Ön is rátalál egyszer.

    Minden jót!

    VálaszTörlés