2010. augusztus 18., szerda

nyári melegek

Nemrégiben egy nyári kiscsoport alkalmával szóba jött a meleg kérdés. A nem reprezentatív felmérésem szerint tíz emberből négy fogadná egy homoszexuális vagy leszbikus személy barátkozását. A csoportból csak két személy mondta azt, hogy el tudná fogadni ha a saját leendő gyermeke elé állna és bevallaná, hogy meleg. Volt aki úgy gondolta, hogy egy hatalmas apai pofon majd segíthet a fia állapotán vagy egy kiadós lelkére beszélés kigyógyítja majd a lányát eme bolondságaiból.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a keresztények máris túl elfogadóak a melegekkel szemben. Nem tudom nyugaton - gyülekezet szinten - hogy van ez, de úgy gondolom, egy erdélyi meleg nem érezné magát túl jól egy átlag keresztény gyülekezetben.

4 megjegyzés :

  1. Azt is felmérhetné valaki, hány ember fogadná el egy nyomorék, vak, süket, vagy csak szimpla sánta, esetleg kövér, pattanásos, ronda, szegény, buta, cigány, rengeteget beszélő vagy éppen hallgatag, depressziós, paranoiás vagy skizoid, esetleg csak más véleményen levő stb. ember barátságát. Oké-oké, hogy mindig a melegek kirekesztettségét sajnáljuk, csakhogy éppen a "hidegek" is kirekesztik önmagukat és egymást. És sokszor nem is lehet mást tenni. Illetve sokszor muszáj, hogy a kirekesztett is próbáljon meg valamennyire az árral szemben úszni. Persze ez nehéz, erőltetni vagy elvárni senkitől semmit sem lehet, illetve....hát nem is tudom. Talán lehet, talán kell.

    VálaszTörlés
  2. Volt szó az említett alkalmon arról is, hogy mennyire fogadnának el ugyanilyen helyzetben egy börtönviselt személyt, esetleg bevállalnák-e hogy párjuk legyen. A cigányokról is ugyanezeket kérdeztük. Kissé jobb eredmények születtek ezen csoportokra.

    Két napig ismerkedtem egy skizofrén munkatársammal és meglepett az, mennyire nyílt és értelmes ember. Jóval értelmesebb beszélgetést folytattam vele, mint a legtöbbjükkel.

    Azt hiszem az elfogadásnak egy kulcsa van: megismerni a másikat.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nagyon találó, hogy rögtön a saját valós élményedre gondoltál; mert szerintem is, jobb kérdésnek tűnik, hogy eddig hány esetben fordult elő már vele (a valóságban, tehát nem esetleges lehetőségként) hogy általa vagy a társadalom által megbélyegzett, kirekesztett csoport(ok) tagjával került kapcsolatba; ez saját kezdeményezésre történt vagy passzívan, tehát a kirekesztett csport tagja kereste őt meg - és miért; milyen élményeket szerzett; az előítéletei eloszlottak vagy megerősödtek; esetleg azt a személyt elfogadja, de az előítéletei továbbra is fennállnak; mennyire volt nehéz számára a kapcsolat fenntartása, mennyi energiát igényelt ez tőle, mennyire volt kellemetlen/kellemes; és ha igen, azért mennyire okolhatók a peremre szorult csoport általános jellemzői, vagy ennek teljesen egyéni, személyes okai voltak stb. Valódi tapasztalatokra vonatkozóan lehet, az emberek mást mondanának, minthogy naná, persze, vagy hogy fúj...ennél összetettebb, bonyolultabb, cizelláltabb válaszokat lehetne szerezni.
    Pl. beszélgettem már elviselhetetlenül undok, pökhendi, bunkó, sértegető, agresszív, vádaskodó, láthatóan nem kiegyensúlyozott "büsze meleg aktivistával", aki igyekezett megsemmisíteni, a földbe döngölni és egyáltalán semmire sem válaszolni, amit megkérdeztem tőle, minden elől kitért, összevissza hantázott és kifejezetten ellenséges és gyűlölködő volt, noha állítólag keresztény (és nem sértegettem, csak megkérdeztem valamit); tehát róla nagyon rossz benyomásokat szereztem. Ugyanakkor olvastam olyan karakán, kiegyensúlyozott, önálló és értelmes megnyilvánulásokat is, mint amit elküldtem neked.

    VálaszTörlés