2010. szeptember 11., szombat

Szeretni kell?

Gyakran olvashatjuk interneten, különösen kegyes keresztény portálokon, gyakran hallhatjuk gyülekezetben, utcán, buszon, repülőn, tereken, étteremben, esküvőkön, családban, iskolában.

"Szeretem, hisz a fiam!" vagy "Én szeretlek drágám, nem azért volt az a pofon, mert nem szeretnélek." vagy "Szeresd úgy embertársaidat, mint saját magadat!" (Mt. 22:39, Egyszerű fordítás). Szeretetkényszerben élünk. A társadalom és különösen egyes keresztény közösségek Jézus előbbi mondatára utalva erőltetik a szeretetet. Hogy lehet azonban úgy szeretni, hogy nem szeretünk? Mert valljuk be, nem mindig szeretünk.

A nagy port kavart nemmeleg.jezusert.com portállal kapcsolatos viták során többször elhangzott, hogy ők szeretik a homoszexuális embereket, a bűn az amit gyűlölnek. Kérdezem én, ha egy homoszexuális minden próbálkozása ellenére sem tud megszabadulni szexuális beállítódásától, mi jelenti a szeretetet? Ha elfogadjuk, és tisztázzuk magunkban is, hogy nincs benne semmi furcsa, ugyan olyan értékes mint mi, bármit is tegyen a hálószobában, vagy ha a kérdés felmerülése esetén meg-meg forgatjuk benne a kést, amit a társadalom amúgy is mártogat benne. Legyünk tisztességesek. Nem szeretik a homoszexuálisokat.
Az önámításnak megvan a maga szerepe az ember életében. Egy olyan álomvilágban élni, ahol mindenkit szeretnek azonban veszélyes, mert az álcát huzamosabb ideig csak maguknak és a hasonló beszariaknak tudják fenntartani. A sérüléseket maguknak okozzák azzal, hogy a felhőkben járnak, mert mikor néha lejjebb szállnak megütik a bokájukat a kövekbe, ugyanis sose tanulták meg, hogy nem minden olyan sima és könnyed mint a felhők között. Aztán sírnak, hogy "a világ" üldözi a keresztényeket napjainkban is.

Popper Péter arról is beszél, hogy van úgy, hogy az anya nem szerei a gyermekét. Van úgy, hogy a férj nem szereti a feleségét. Vannak ilyen időszakok az életünkbe. Mitől félünk? Attól ami van miért félünk? Nem elég attól félni, ami a jövőbe vár ránk?

Szerintem teljesen rendben van, hogy egyes helyzetekben szeretjük a mellettünk élőt, más helyzetben meg kifejezetten zavar a jelenléte, vagy épp közömbösek vagyunk vele.

A többit rábízom Popperre!

12 megjegyzés :

  1. A helyzetet bonyolítja, hogy mi egy szóval próbáljuk kifejezni, amire az Újszövetségi görögnek van egy fél tucatnyi szava. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt lehet jól érteni Jézus szavait.

    VálaszTörlés
  2. Jaja, teljesen egyetértek.

    Milyen szót használ ebben a részben a görög? Ráadásul az megint más kérdés, hogy mit használt Jézus arámul.

    VálaszTörlés
  3. Itt az agapét. Az arámmal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. :]

    VálaszTörlés
  4. Ha az agapé a feltétel nélküli szeretet, akkor mit jelent ebben az esetben? Egyébként, Norbs: szerintem a kérdésed nem is annyira az, hogy mit jelentene a homokosok szeretete, hanem az, hogy tulajdonképpen mi a homoszexualitás, minek nevezzük, miképp értékeljük? Aki azt mondják, szeretik őket, csak a bűnt gyűlölik, azok szerint bűn. Szerintem téged (és sokakat) inkább az érdekel, hogy bűn-e az, amiből valaki képtelen megszabadulni? Mondjuk függőség, mint az alkoholizmus? De együtt jár-e vajon a függőségre jellemző tünetekkel? Vagy esetleg betegség, valami agyi/hormonális deformitás? A Római levél szavait így is értelmezhetjük. És mit kezdjünk az állatvilágban megjelenő hoomoszexualitással vagy a hermafroditákkal? Ha ez elítélendő, akkor ők micsodák? Mondjuk ők már eleve, genetikailag a pokolra vannak kiválasztva, mint az antiszociális személyiségzavarban szenvedők, a pszichopaták? Hogy lehet elvárni egy pszichopatától, hogy ne kövessen el bűnt, ha erre képtelen? De tulajdonképpen ki a normális? Hisz mindannyian a bűnre vagyunk kárhoztatva.


    Én még azt gondolom, hogy a homoszexuális viselkedés meglehetősen racionális indokok is vonzóvá tehetik. Kevesebb zűrrel jár, egyszerűbb, a befektetett energia/élvezet aránya magasabb, mint egy heteró viszonyban.
    Ugyanakkor azok a heteroszexuálisok, akik lelkileg a másik nemnek megfelelően viselkednek egy kapcsolatban (tehát ahol a nő irányít, ő a kezdeményező, domináns fél - és ez egy elképesztően elterjedt, általános, normálisnak minősülő dolog) - azok szerintem lelkileg ugyanúgy homoszexuálisok. Mivel a szexualitás elsősorban nem biológia. Szerintem a kereszténységnek inkább ezzel kéne foglalkoznia, mármint a szexus lelki vonatkozásait tanítania, erre felhívni az egész társadalom figyelmét; mert most az van, hogy olyan férfiak dölyfösen önelégült homofóbok, akik egyébként nem vállalják fel egy kapcsolat irányításának, vezetésének terhét. Az pedig egyáltalán nem könnyű. De abban biztos vagyok, hogy a nők mindig vezetésre képes, "erős" férfiakat keresnek; de aztán majdnem mindig ők lesznek a kapcsolatok irányítói; a kiábrándulás és megkeseredés azonban ezekben az esetekben törvényszerű. Vagyis majdnem mindig.

    VálaszTörlés
  5. Kösz ribizli, hogy értelmezted a kérdésem, azonban az én kérdésem tényleg az, hogy miért nem tudnak őszinték lenni magukkal azok az emberek. Persze van egyfajta válaszom erre, ami arról szól, amit épp írtál a homoszexuális viszonyról: "kevesebb zűrrel jár, egyszerűbb, a befektetett energia/élvezet aránya magasabb" mintha elismernék, hogy előfordul időről-időre, hogy nem szeretnek embereket.

    Tényleg, miért gondolod, hogy: "Kevesebb zűrrel jár, egyszerűbb, a befektetett energia/élvezet aránya magasabb, mint egy heteró viszonyban."?

    VálaszTörlés
  6. Mert vannak bizonyos személyiségzavarok, amik állítólag hajlamosítanak rá. Ilyen pl. a skizoid és paranoid, akik nagyon bizalmatlanok és magányosságra hajlók; nekik a másik nem eltérő viselkedése megfejthetetlen, fárasztó és taszító. Persze ez csak feltételezés. Állítólag hajlamosít rá még a hiszteroid személyiségzavar is, az nem tudom, miért; de elnézve egy melegbüszkeség felvonulást, ez utóbbi, azaz a hiszteroid zavar egészen nyilvánvaló. Az a jogvédő is nagyon csúnyán hisztériázott, akivel egyszer beszélgetni próbáltam. Szóval a hiszteroid zavar biztosabb hajlamosító tényező, mint a nagyfokú bizalmatlanság.
    A másik részét is csak feltételezem, de ezt inkább hagyjuk.
    A másik nemtől való iszonyodást azonban nem lehet parancsszóra leküzdeni. Úgyhogy azt gondolom, a keresztényeknek inkább jó példát kéne mutatni a nemi szerepek megélésében („Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők - szabadok, kedvesek / - s mind ember, mert az egyre kevesebb...”) a genderizmus, a feminizmus, a nemi szerepek összemosása ellenében. Mert ez a tendencia szinte mindenkit érint.

    VálaszTörlés
  7. Szerintem ti bonyolítjátok túl. Nem kell ide féltucat szó.

    Igen, szeretni kell.
    Legyen ez a mentalitás!
    MEG KELL PRÓBÁLNI. TÖREKEDNI KELL RÁ.

    A talentumokról szóló példabeszédet ajánlom figyelmetekbe.

    Különböző mértékű képességet kaptunk a szeretetre is.
    És ezt figyelembe lesz véve az ítéletnél is.
    És különbözőképpen szeretünk is dolgokat.
    Akinek kevés érzelem adatott az sem adhatja fel. És aki érzelmesebb szintén nem bízhatja el magát.

    Úgy álljunk neki hogy szeretni KELL.
    (Ne a kibúvókat keressük.)
    Aztán az ítélet már nem ránk tartozik. (Isten kegyelme azért hatalmas.)

    És igen, a melegeket is szeretni kell.
    Az embert igen. A szexuális tevékenységét nem.

    VálaszTörlés
  8. Ezt még szeretném hozzátenni az előzőhöz, hogy érthetőbb legyen, amit korábban írtam: a homoszexualitás a lélekben kezdődő torzulás, a nemi szerepek összemosása, felcserélése is ide tartozik. Az erőtlenül sodródó, passzív férfi és a domináns nő kapcsolata csak biológiailag heteró, lelkileg homokos viszony.
    Ehhez idézet: "Amikor egy nőből visszaköszön a kíméletlenség, a kompromisszumképtelenség, a szeretetnélküliség, a másik legyőzésnek alig vagy nem leplezett törekvése, hát, mindez azt jelenti, hogy két dudás van egy csárdában. Ilyenkor mentálisan akkor is két férfi száll ringbe, ha az egyik történetesen nő." http://divany.hu/kettoslatas/girlpower
    És ehhez egy filmes példa: a Diplomatavadász c. sorozat első epizódjában szereplő hölgy kifejezetten agresszív, ellenséges, férfigyűlölő, domináns. Szerintem az ilyen lelki beállítódás a melegágya a homoszexuális vonzalomnak; mert a vonzalom is az agyból indul ki. Ha az agyunkkal látunk, akkor az agyunkkal vonzódunk; ez a nő pedig gyűlöli a férfiakat. Szerintem ez a trend az, ami igazán veszélyes.
    http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=653617

    VálaszTörlés
  9. Itt nem kibúvókról van szó. Popper arról beszél, hogy van szeretet, ez az amihez kapcsolódik érzelem. Ő csak ezt nevezi szeretetnek. A másikat úgy hívja: "rendesen viselkedni".
    Ha nem érzel szeretetet valaki iránt, de azt hazudod magadnak és az illetőnek is, hogy szereted, kegyetlen következményei lehetnek.

    VálaszTörlés
  10. Kántor Péter: ***
    Hol szerettelek
    hol utáltalak
    csak sohase voltál
    közömbös nekem.

    Na tessék. Ennyit a szeretet érzéséről. Akit szeretsz, azt sem mindig szereted.
    Ráadásul aki azt mondja, ő szereti a homokost, csak a bűnét gyűlöli, az miben mutatja ki a szeretetét?
    És aki rendes a másikkal, az nem lehet képmutató? A rendességben nem lehet kegyetlenül csalódni?
    És ha szeretetet érzünk valaki iránt, azt miért érezzük? Nem azért, mert nekünk jó a másik jelenléte, a hozzá való kötődés? Az érzéseink nem önzők?
    Persze, visszataszító az az amerikai divat, hogy lépten-nyomon, fűnek-fának azt mondják: "szeretlek". Az ember ezt ne mondja, hanem csinálja.
    Poppertől és Feldmártól származó idézetek:
    "A különbözõ játszmáknak köszönhetően a párnak elõbb-utóbb komoly problémákkal kell szembenéznie, és akkor jön a szokásos kérdés: hol rontottam el a kapcsolatot? A válasz: nem rontotta el, csak rendkívül önző módon élte. Ugyanis van egy nagy titok, amit az emberek valahogy nehezen vesznek tudomásul. Hiába mondom én valakinek, hogy nagyon szeretlek – azt, hogy valóban szeretem-e, csak ő tudhatja! Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabb, ha jobban el tudja viselni a rá rótt terheket, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha bűntudatosabb, ha a terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Ezt ő tudja eldönteni, nem én – én csak mondhatom. De hát mindenki ezt ismételgeti, mert valami nagyon okos kitalálta, hogy tisztességes nő és férfi csak szerelembõl fekszik le egymással. Legyen akkor minden megkívánás, minden flört, minden szexuális kapcsolat szerelem!" Popper Péter
    "És honnan lehet valóban megtudni, hogy én szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni a másikat. A szeretetnek mondjuk a tesztje, az a másik. Az sohasem én vagyok. Én mondhatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ha a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem… És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de hogy ha a másik azt mondja, hogy mióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor máskor, akkor szeretem." Feldmár András

    VálaszTörlés
  11. Kántor Péter: ***
    Hol szerettelek
    hol utáltalak
    csak sohase voltál
    közömbös nekem.

    Na tessék. Ennyit a szeretet érzéséről. Akit szeretsz, azt sem mindig szereted.
    Ráadásul aki azt mondja, ő szereti a homokost, csak a bűnét gyűlöli, az miben mutatja ki a szeretetét?
    És aki rendes a másikkal, az nem lehet képmutató? A rendességben nem lehet kegyetlenül csalódni?
    És ha szeretetet érzünk valaki iránt, azt miért érezzük? Nem azért, mert nekünk jó a másik jelenléte, a hozzá való kötődés? Az érzéseink nem önzők?
    Persze, visszataszító az az amerikai divat, hogy lépten-nyomon, fűnek-fának azt mondják: "szeretlek". Az ember ezt ne mondja, hanem csinálja.

    VálaszTörlés
  12. Poppertől és Feldmártól származó idézetek:
    "A különböző játszmáknak köszönhetően a párnak előbb-utóbb komoly problémákkal kell szembenéznie, és akkor jön a szokásos kérdés: hol rontottam el a kapcsolatot? A válasz: nem rontotta el, csak rendkívül önző módon élte. Ugyanis van egy nagy titok, amit az emberek valahogy nehezen vesznek tudomásul. Hiába mondom én valakinek, hogy nagyon szeretlek – azt, hogy valóban szeretem-e, csak ő tudhatja! Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabb, ha jobban el tudja viselni a rá rótt terheket, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha bűntudatosabb, ha a terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Ezt ő tudja eldönteni, nem én – én csak mondhatom. De hát mindenki ezt ismételgeti, mert valami nagyon okos kitalálta, hogy tisztességes nő és férfi csak szerelemből fekszik le egymással. Legyen akkor minden megkívánás, minden flört, minden szexuális kapcsolat szerelem!" Popper Péter
    "És honnan lehet valóban megtudni, hogy én szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni a másikat. A szeretetnek mondjuk a tesztje, az a másik. Az sohasem én vagyok. Én mondhatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ha a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem… És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de hogy ha a másik azt mondja, hogy mióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor máskor, akkor szeretem." Feldmár András

    VálaszTörlés